Isten az Ő irányításának létezése óta mindig is teljes odaadással végezte munkáját. Annak ellenére, hogy személyét elfedte az ember elől, mindig is az ember oldalán állt, munkálkodott az emberen, kifejezte a természetét, az egész emberiséget vezette az Ő lényegével, és minden egyes emberen munkálkodott ereje, bölcsessége és hatalma által, így hozva létre a Törvény Korát, a Kegyelem Korát és a mai Királyság Korát. Bár Isten elrejti személyét az ember elől, de az Ő természete, lénye és tulajdonai, valamint az emberiségre vonatkozó szándékai fenntartás nélkül feltárulnak az ember számára, hogy lássa és megtapasztalja azokat. Más szóval, bár az emberi lények nem láthatják vagy érinthetik Istent, az Ő emberiség által megtapasztalt természete és lényege teljes mértékben Magának Istennek a kifejeződései. Nem ez az igazság? Függetlenül attól, hogy Isten milyen megközelítési módot vagy szemszöget választ a munkájához, mindig az Ő valódi identitásán keresztül kezeli az embereket, elvégzi a Rá háruló munkát, és kimondja a szavakat, amelyeket ki kell mondania. Nem számít, milyen pozícióból beszél Isten – állhat a harmadik mennyben, vagy állhat testben, vagy akár hétköznapi emberként –, mindig teljes szívéből és teljes elméjéből szól az emberhez, mindenféle megtévesztés vagy rejtegetés nélkül. Amikor munkálkodik, Isten mindenféle fenntartás nélkül kifejezi a szavát és természetét, valamint kifejezi azt, amije van és ami Ő Maga. Vezeti az emberiséget az Ő életével, lényével és tulajdonaival. Így élt az ember a Törvény Korában – az emberiség bölcsőjének korszakában – a „láthatatlan és érinthetetlen” Isten vezetése alatt.

Isten a Törvény Kora után öltött először testet – ez a megtestesülés harminchárom és fél évig tartott. Egy emberi lény számára harminchárom és fél év hosszú idő? (Nem hosszú.) Mivel egy emberi lény élettartama általában sokkal hosszabb, mint harmincvalahány év, ez nem túl hosszú idő egy ember számára. De a megtestesült Isten számára ez a harminchárom és fél év valóban hosszú volt. Emberré vált – hétköznapi emberré, aki felvállalta Isten munkáját és megbízatását. Ez azt jelentette, hogy olyan munkát kellett magára vállalnia, amellyel egy közönséges ember nem tud megbirkózni, miközben olyan szenvedést is el kellett viselnie, amelyet közönséges emberek nem bírnak ki. Az Úr Jézus által a Kegyelem Korában elviselt szenvedés mennyisége munkájának kezdetétől a keresztre szögezéséig talán nem olyasmi, amit a mai emberek személyesen láthattak, de nem tudtok legalább egy képet alkotni róla a Biblia történeteiből? Függetlenül attól, hogy mennyi részlet van ezekben a feljegyzett tényekben, összességében Isten munkája ebben az időszakban tele volt nehézséggel és szenvedéssel. Egy romlott ember számára harminchárom és fél év nem hosszú idő; egy kis szenvedés semmiség. De a szent, makulátlan Isten számára, akinek el kellett hordoznia az emberiség összes bűnét, és együtt kellett ennie, aludnia és élnie bűnösökkel, ez a fájdalom hihetetlenül nagy volt. Ő a Teremtő, minden dolgok Legfőbb Ura és mindennek a Legfőbb Ura, mégis, amikor eljött a világra, el kellett viselnie a romlott emberek elnyomását és kegyetlenségét. Annak érdekében, hogy befejezze munkáját és kimentse az emberiséget a nyomorúság tengeréből, az embereknek el kellett ítélniük Őt és hordoznia kellett az egész emberiség bűneit. A szenvedés mértékét, amelyen keresztülment, az átlagemberek nem tudják felfogni, sem méltányolni. Mit képvisel ez a szenvedés? Isten odaadását jelképezi az emberiség iránt. Azt a megaláztatást jelképezi, amelyet elszenvedett és azt az árat, amelyet Ő az emberek üdvösségéért, bűneik megváltásáért és munkája ezen szakaszának befejezéséért fizetett. Ez azt is jelenti, hogy az embert Isten megváltja a kereszttől. Ezt az árat vérrel, élettel fizette meg, és ezt az árat egyetlen teremtett lény sem engedhetné meg magának. Azért tudta elviselni ezt a fajta szenvedést és elvégezni ezt a fajta munkát, mert Őbenne megvan Isten lényege és birtokolja azt, ami Istennek van és ami Ő Maga. Ezt egyetlen teremtett lény sem tudta volna elvégezni Helyette. Ez Isten munkája a Kegyelem Korában és az Ő természetének kinyilatkoztatása. Felfed ez valamit arról, hogy mije van Istennek, és mi Ő Maga? Érdemes az emberiségnek megismernie ezt? Abban a korban, bár az emberek nem látták Isten személyét, mégis elfogadták Isten vétekáldozatát, és Isten megváltotta őket a kereszttől. Az emberiség számára talán nem ismeretlen Isten munkája a Kegyelem Korában, de vajon ismeri-e bárki is azt a természetet és szándékokat, amelyeket Isten ebben az időszakban kifejezésre juttatott? Az ember csupán különböző korokban és különböző csatornákon keresztül tud Isten munkájának részleteiről, vagy ismer Istennel kapcsolatos történeteket, amelyek ugyanakkor történtek meg, amikor Isten végezte az Ő munkáját. Ezek a részletek és történetek nem többek, mint néhány információ vagy legenda Istenről, de semmi közük Isten természetéhez és lényegéhez. Tehát akárhány történetet is ismernek az emberek Istenről, ez nem jelenti azt, hogy mélyen megértik és ismerik Isten természetét vagy lényegét. Bár ahogy a Törvény Korában, úgy a Kegyelem Korában is közvetlen és bensőséges találkozást éltek át az emberek a megtestesült Istennel, gyakorlatilag mégsem volt tudásuk Isten természetéről és Isten lényegéről.

A Királyság Korában Isten még egyszer testet öltött, ugyanúgy, mint az első alkalommal. A munka ezen időszakában Isten továbbra is fenntartás nélkül kifejezésre juttatja a szavát, elvégzi a munkát, amit el kell végeznie, és kifejezi azt, amije van és ami Ő. Ugyanakkor továbbra is elviseli és eltűri az ember lázadó mivoltját és tudatlanságát. Vajon Isten nem fedi-e fel folyamatosan az Ő természetét, és nem juttatja-e kifejezésre a szándékait a munka ezen időszakában is? Ezért az ember teremtésétől kezdve egészen mostanáig Isten természete, lénye és tulajdonai, valamint szándékai mindig is nyitva álltak minden ember előtt. Isten soha nem rejtette el szándékosan az Ő lényegét, természetét vagy szándékait. Csakhogy az emberiséget nem érdekli, hogy Isten mit csinál, mik az Ő szándékai – ezért van az, hogy az embernek ilyen szánalmas megértése van Istenről. Más szóval, miközben Isten elrejti a személyét, ugyanakkor minden pillanatban az emberiség mellett áll, és minden pillanatban nyíltan kivetíti szándékait, természetét és lényegét. Bizonyos értelemben Isten személye is nyitott az emberek előtt, de az ember vaksága és lázadó mivoltja miatt soha nem képes meglátni Isten megjelenését. Ha tehát ez a helyzet, akkor Isten természetének és Magának Istennek a megértése nem kellene hogy könnyű legyen mindenki számára? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, ugye? Mondhatod, hogy könnyű, de miközben egyesek arra törekszenek, hogy megismerjék Istent, nem igazán tudják megismerni Őt, vagy nem tudnak tiszta képet kapni Róla – az mindig ködös és homályos. De ha azt mondod, hogy nem könnyű, az sem igaz. Mivel ilyen hosszú ideig Isten munkájának tárgyát képezték, tapasztalataik révén mindenkinek valódi kapcsolatban kellett volna lennie Istennel. Legalábbis valamilyen mértékben érzékelniük kellett volna Istent a szívükben, vagy szellemi érintkezésbe kellett volna kerülniük Istennel, és legalább valamilyen módon érzékelniük kellett volna Isten természetét, vagy valamilyen megértést kellett volna nyerniük Róla. Attól kezdve, hogy az ember elkezdte követni Istent, egészen mostanáig, az emberiség túl sokat kapott, de mindenféle okok miatt – az ember gyenge képessége, tudatlansága, lázadó mivolta és különféle szándékai miatt – az emberiség túl sokat el is vesztett belőle. Vajon Isten nem adott már épp eleget az emberiségnek? Bár Isten elrejti személyét az emberiség elől, mégis ellátja az embereket azzal, amije van, és ami Ő, valamint az Ő életével; az emberiség Istenről való tudásának nem csak annyinak kellene lennie, mint amennyi most. Ezért tartom szükségesnek, hogy további közösséget vállaljak veletek Isten munkájának, Isten természetének és Istennek Magának a témájában. A cél az, hogy az a több ezer éves gondoskodás és megfontolás, amellyel Isten az embert felruházta, ne érjen véget hiába, és hogy az emberiség valóban megértse és méltányolja Isten felé irányuló szándékait. Az a cél, hogy az emberek új szintre léphessenek Isten megismerésében. Ez Istent is visszahelyezi majd az emberek szívében elfoglalt igazi helyére; vagyis igazságot szolgáltat Neki.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga I.)