Azok az emberek, akiket Isten nem ismer el

Vannak emberek, akiknek a hite soha nem talált elismerésre Isten szívében. Más szóval, Isten nem ismeri el, hogy ők az Ő követői, mert nem dicséri a hiedelmeiket. Függetlenül attól, hogy hány éve követik Istent, ezeknek az embereknek az elképzelései és nézetei soha nem változtak; olyanok ők, mint a nem hívők, ragaszkodnak a nem hívők elveihez és az emberekkel való interakcióik módszereihez, valamint a nem hívők túlélési és hitbeli törvényeihez. Soha nem fogadták úgy Isten szavát, mint életüket, soha nem hitték el, hogy Isten szava igazság, soha nem akarták elfogadni Isten üdvösségét és soha nem ismerték el Istent Istenüknek. Az Istenbe vetett hitet valamiféle amatőr hobbinak tekintik, puszta szellemi táplálékként kezelik Őt; mivel ilyenek, nem gondolják, hogy érdemes próbálkozni Isten természetének vagy lényegének megértésével. Elmondható, hogy mindannak, ami összhangban van az igaz Istennel, semmi köze ezekhez az emberekhez; nem érdekli őket, és nem is akarnak odafigyelni rá. Ennek az az oka, hogy a szívük mélyén egy erős hang mindig azt mondja nekik: „Isten láthatatlan és érinthetetlen, és nem létezik.” Úgy gondolják, hogy nem érné meg az erőfeszítéseiket, ha megpróbálnák megérteni ezt a fajta Istent, és hogy csak saját magukat csapnák be ezzel. Azt hiszik, hogy nagyon okosak, amikor pusztán szavakkal elismerik Istent anélkül, hogy valódi álláspontot foglalnának el, vagy valódi tettekbe vetnék bele magukat. Hogyan tekint Isten az ilyen emberekre? Nem hívőknek tekinti őket. Egyesek azt kérdezik: „A nem hívők olvashatják Isten szavait? Tudják végezni a kötelességeiket? Ki tudják mondani e szavakat: »Istenért fogok élni«?” Amit az emberek legtöbbször látnak, azok az emberek felszíni megnyilvánulásai; nem látják az emberek lényegét. Isten azonban nem ezeket a felszínes megnyilvánulásokat nézi; Ő csak a belső lényegüket látja. Ezért viszonyul Isten ilyen módon ezekhez az emberekhez, és ezért határozza meg őket így. Ezek az emberek azt mondják: „Miért csinálja Isten ezt? Miért csinálja Isten azt? Nem értem ezt; nem értem azt; ez nem felel meg az emberi elképzeléseknek; el kell ezt magyaráznod nekem...” Erre válaszolva azt kérdezem: Valóban szükség van arra, hogy megmagyarázzam neked ezeket a dolgokat? Van egyáltalán ezeknek a dolgoknak bármi köze hozzád? Mit gondolsz, ki vagy te? Honnan jöttél? Valóban alkalmas vagy arra, hogy tanácsokat adj Istennek? Hiszel Őbenne? Elismeri Ő a te hitedet? Mivel a te hitednek semmi köze Istenhez, mi közöd van neked az Ő tetteihez? Nem tudod, hogy hol vagy Isten szívében, hogyan lehetsz hát alkalmas arra, hogy párbeszédet folytass Vele?

Figyelmeztető szavak

Nem érzitek magatokat kényelmetlenül, miután hallottátok ezeket a megjegyzéseket? Bár lehet, hogy nem akartok odafigyelni rájuk, vagy nem akarjátok elfogadni őket, de ezek mind tények. Mivel a munkának ezt a szakaszát Isten végzi, ha téged nem érdekelnek az Ő szándékai, nem törődsz az Ő hozzáállásával és nem érted meg az Ő lényegét és természetét, akkor végül te leszel az, aki veszíteni fog. Ne a szavaimat hibáztassátok, ha nehéz hallgatni őket, és ne őket hibáztassátok, ha letörik a lelkesedéseteket. Az igazat mondom; nem áll szándékomban elbátortalanítani titeket. Nem számít, hogy mit kérek tőletek, és nem számít, hogyan kell megtennetek azt, remélem, hogy a helyes úton jártok és Isten útját követitek, és hogy soha nem tértek le a helyes útról. Ha nem Isten szava szerint jársz el, vagy nem az Ő útját követed, akkor nem lehet kétséges, hogy lázadsz Isten ellen és letértél a helyes útról. Ezért úgy érzem, hogy van pár dolog, amit tisztáznom kell számotokra, és amit egyértelműen, világosan és a legkisebb bizonytalanság nélkül el kell hitetnem veletek, és segítenem kell nektek, hogy világosan megértsétek Isten hozzáállását, szándékait, azt, hogy miként tökéletesíti az embereket, illetve milyen módon határozza meg az emberek kimenetelét. Ha eljön egy olyan nap, amikor nem vagy képes elindulni ezen az úton, az nem az Én felelősségem, hiszen ezeket a szavakat már nagyon világosan elmondtam neked. Ami pedig azt illeti, hogy miként kezeled a saját kimeneteledet, az teljesen rajtad múlik. Ami a különböző típusú emberek kimenetelét illeti, Istennek különböző hozzáállásai vannak, megvan a saját mérlegelési módja, valamint a saját követelményszintje is velük szemben. Az emberek kimenetelének mérlegelésére felállított mércéje mindenki számára igazságos – ehhez kétség sem férhet! Ezért egyesek félelmei szükségtelenek. Most már megkönnyebbültetek?

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)