Az emberek sorsát az Isten iránt tanúsított hozzáállásuk dönti el

Isten egy élő Isten, és ahogyan az emberek különböző helyzetekben különbözőképpen viselkednek, úgy az Ő hozzáállása is más és más e viselkedések iránt, mert Ő nem egy bábu, és nem is egy rakás üres levegő. Isten hozzáállásának megismerése méltó törekvés az emberiség számára. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy Isten hozzáállásának megismerése által hogyan juthatnak el apránként Isten természetének megismeréséhez és szívének megértéséhez. Amikor fokozatosan megérted Isten szívét, nem fogod úgy érezni, hogy Őt félni és a gonoszt elkerülni olyan nehezen teljesíthető dolog. Sőt, ha megérted Istent, nem fogod olyan könnyen behatárolni Őt. Ha már nem határolod be Istent, kevésbé valószínű, hogy megbántod Őt, és anélkül, hogy észrevennéd, Isten rá fog vezetni téged, hogy ismeretre tegyél szert Róla; ez pedig megtölti a szívedet az Ő félelmével. Akkor többé már nem a szavak és doktrínák, vagy az általad elsajátított elméletek alapján fogod meghatározni Istent. Ehelyett azáltal, hogy folyamatosan Isten vágyait keresed mindenben, öntudatlanul is olyan emberré válsz, aki igazodik Isten szándékaihoz.

Isten munkája az emberek számára láthatatlan és érinthetetlen, de ami Őt illeti, minden egyes ember cselekedetei – az Iránta tanúsított hozzáállásukkal együtt – nem csupán érzékelhetőek Isten számára, hanem láthatóak is. Ezt mindenkinek fel kellene ismernie és nagyon is tisztában kellene vele lennie. Talán folyton azt kérdezed magadtól: „Isten vajon tudja, hogy mit csinálok itt? Tudja, hogy most mire gondolok? Talán tudja, talán nem.” Ha efféle nézőpontot teszel magadévá, miszerint követed Istent és hiszel Benne, mégis kételkedsz a munkájában és a létezésében, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor haragra gerjeszted, mert már most is veszélyes szakadék szélén tántorogsz. Láttam olyan embereket, akik sok éven át hittek Istenben, mégsem nyerték még el az igazságvalóságot, még kevésbé értették meg Isten szándékait. Ezek az emberek nem haladnak előre az életükben és érettségükben, csak a legfelszínesebb doktrínákhoz tartják magukat. Ez azért van, mert az ilyen emberek soha nem tekintették Isten szavát magának az életnek, soha nem néztek szembe az Ő létezésével és nem is fogadták azt el. Gondolod, hogy az ilyen emberek láttán Istent eltölti az öröm? Vigaszt nyújtanak Neki? Tehát az emberek sorsát az dönti el, hogy hogyan hisznek Istenben. Abban, hogy az emberek miként keresik és hogyan közelítik meg Istent, az emberek hozzáállása elsődleges fontosságú. Ne hanyagold el Istent, mintha Ő csak egy rakás üres levegő lenne, ami a fejedben lebeg; mindig úgy gondolj arra az Istenre, akiben hiszel, mint egy élő Istenre, egy valódi Istenre. Ő nem ücsörög odafent a harmadik mennyországban és henyél. Sőt, inkább állandóan vizsgálja mindenkinek a szívét, figyeli, hogy mire készülsz, figyeli minden szavadat és minden cselekedetedet, figyeli, hogyan viselkedsz, és látja, hogy milyen hozzáállást tanúsítasz Iránta. Akár hajlandó vagy átadni magad Istennek, akár nem, minden viselkedésed, legbelsőbb gondolatod és elképzelésed nyitott könyv Előtte, és Ő szemügyre veszi azokat. A viselkedésed, a cselekedeteid és az Iránta tanúsított hozzáállásod következtében Isten véleménye rólad és a hozzáállása irántad folyamatosan változik. Szeretnék pár tanácsot adni néhány embernek: ne bízzátok magatok csecsemőként Isten kezére, mintha dédelgetnie kellene titeket, mintha soha nem hagyhatna el titeket, és mintha az irántatok tanúsított hozzáállása állandó lenne, és soha nem változhatna meg. Azt javaslom továbbá, hogy hagyjátok abba az álmodozást! Isten minden egyes emberrel igazságosan bánik, és komolyan közelíti meg az emberek meghódításának és megmentésének munkáját. Ez az Ő irányítása. Minden egyes emberrel komolyan bánik, nem pedig úgy, mint egy háziállattal, akivel játszani lehet. Isten szeretete az emberek iránt nem dédelgető vagy kényeztető jellegű, az Ő irgalma és elfogadása az emberiség iránt pedig nem elnéző vagy figyelmetlen. Éppen ellenkezőleg, Isten szeretete az emberek iránt magában foglalja az élet megbecsülését, szánalmát és tiszteletét; irgalmassága és elfogadása kifejezi az emberekkel szembeni elvárásait, az embereknek pedig ezekre van szükségük a túléléshez. Isten él, Isten valóban létezik; az emberiséghez való hozzáállása elvi alapokon áll, egyáltalán nem valamifajta előírás, és meg is változhat. Az emberiséggel kapcsolatos szándékai fokozatosan változnak és átalakulnak az idő múlásával, a felmerülő körülményektől függően és minden egyes ember hozzáállásával együtt. Ezért teljesen egyértelműen tudnotok kell a szívetekben, hogy Isten lényege megváltoztathatatlan, és hogy az Ő természete különböző időpontokban és különböző összefüggésekben fog megjelenni. Lehet, hogy nem tartod ezt komoly dolognak, és lehet, hogy a saját személyes elképzeléseid segítségével képzeled el, hogyan kellene Istennek cselekednie. Vannak azonban olyan esetek, amikor a te nézőpontod szöges ellentéte igaz, és azzal, hogy a saját személyes elképzeléseidet használod arra, hogy megpróbáld felmérni Istent, máris feldühítetted Őt. Ez azért van, mert Isten nem úgy működik, ahogyan te gondolod, és nem is úgy fogja kezelni ezt az ügyet, ahogyan te mondod. Ezért emlékeztetlek téged, hogy óvatosan és körültekintően viszonyulj mindenhez, ami körülötted van, és tanuld meg, hogyan kell mindenben aszerint az alapelv szerint gyakorolnod, miszerint „Isten útját követni – félni Istent és kerülni a rosszat”. Pontos megértést kell kialakítanod az Isten szándékaival és Isten hozzáállásával kapcsolatos dolgokban, találnod kell megvilágosodott embereket, akik közlik veled ezeket a dolgokat, és komolyan kell venned a keresést. Ne tekintsd a hited Istenét bábunak azáltal, hogy tetszés szerint ítélkezel Fölötte, önkényes következtetéseket vonsz le Róla és tiszteletlenül közelítesz Hozzá. Miközben Isten elhozza számodra az üdvösséget és meghatározza a kimeneteledet, részesíthet téged irgalomban vagy elfogadásban, avagy ítéletben és fenyítésben, de az Ő hozzáállása irántad sohasem állandó. Ez a te Iránta tanúsított hozzáállásodtól függ, valamint attól, hogy milyen megértésed van Róla. Ne engedd, hogy az Istenről való tudásod vagy megértésed egyetlen múló aspektusa örökre meghatározza Őt. Ne egy halott Istenben higgy; higgy az élő Istenben. Emlékezz erre! Bár tárgyaltam itt néhány igazságot – igazságokat, amelyeket hallanotok kellett –, a jelenlegi állapototok és érettségetek fényében egyelőre nem támasztok veletek szemben nagyobb követelményeket, hogy ne törjem le a lelkesedéseteket. Ha ezt tenném, az túl sok sivársággal tölthetné el a szíveteket és túl nagy csalódást érezhetnétek Isten iránt. Ehelyett remélem, hogy tudjátok alkalmazni az istenszerető szívet, és tiszteletteljes hozzáállást tanúsítotok Isten iránt, amikor az előttetek álló úton jártok. Ne kezeld könnyelműen azt a kérdést, hogy miként higgy Istenben; kezeld úgy, mint az egyik legnagyobb kérdést, ami létezik. Helyezd a szívedbe, kapcsold a valósághoz és kösd össze a valós élettel; ne csak a levegőbe beszélj, mert ez élet-halál kérdése, és ez határozza meg a sorsodat. Ne kezeld ezt viccként vagy gyerekjátékként! Miután ma megosztottam veletek ezeket a szavakat, kíváncsi vagyok, vajon mennyi megértést aratott az elmétek. Van-e bármilyen kérdés, amit fel szeretnétek tenni azzal kapcsolatban, amit ma itt elmondtam?

Bár ezek a témák kicsit újak és kicsit távol állnak a nézeteitektől a szokásos törekvéseitektől és attól, amire hajlamosak vagytok figyelni, úgy gondolom, hogy ha egyszer egy ideig közösséget vállaltatok velük, közös megértést fogtok kialakítani mindazzal kapcsolatban, amit itt elmondtam. Ezek a témák mind nagyon újak, és olyanok, amelyekkel még soha nem foglalkoztatok, ezért remélem, hogy semmilyen módon nem fogják növelni a terheiteket. Nem azért mondom ma ezeket a szavakat, hogy megijesszelek benneteket, és nem is azért használom őket, hogy így metsszelek meg benneteket; inkább az a célom, hogy segítsek nektek megérteni a valós tényeket az igazságról. Mivel az emberiség és Isten között szakadék tátong, az emberek – bár hisznek Istenben – soha nem értették Őt meg, illetve nem ismerték meg a hozzáállását. Az emberek soha nem is aggodalmaskodtak túlzottan Isten hozzáállását illetően. Inkább vakon hittek és haladtak előre, és nem törődtek Isten megismerésével és megértésével. Ezért kötelességemnek érzem, hogy tisztázzam ezeket a kérdéseket számotokra, és segítsek nektek megérteni, hogy pontosan milyen Isten az az Isten, akiben hisztek, valamint hogy mit gondol, milyen a hozzáállása a különféle emberekkel való bánásmódjában, milyen messze vagytok az Ő követelményeinek teljesítésétől, és milyen nagy az eltérés a tetteitek és az Általa megkövetelt színvonal között. Azzal, hogy tájékoztatlak benneteket ezekről a dolgokról, az a célom, hogy adjak nektek egy mércét, amihez mérhetitek magatokat, illetve hogy tudjátok, milyen termést hozott az út, amelyen jártok, mi az, amit ezen az úton nem értetek el, és melyek azok a területek, amelyeket egyszerűen nem érintettetek. Miközben egymás közt kommunikáltok, többnyire néhány általánosan megvitatott témáról beszéltek, amelyek nagyon szűkkörűek és tartalmukban sekélyesek. Van egy távolság, egy szakadék az általatok megvitatottak és Isten szándékai között, valamint a ti eszmecseréitek és Isten követelményeinek hatóköre és színvonala között. Ha így folytatjátok, az idővel azt fogja eredményezni, hogy egyre messzebb kerültök Isten útjától. Ti csak fogjátok Isten jelenlegi kijelentéseit, imádat tárgyává teszitek és rituáléknak és előírásoknak tekintitek őket. Ez minden, amit csináltok! Valójában Istennek egyszerűen nincs helye a szívetekben, és soha nem is nyerte el igazán a szíveteket. Néhányan azt gondolják, hogy Istent nagyon nehéz megismerni, és ez az igazság. Nehéz. Ha az embereket ráveszik, hogy elvégezzék feladataikat, megtegyenek dolgokat a külvilág felé és keményen dolgozzanak, akkor azt fogják gondolni, hogy nagyon könnyű hinni Istenben, mert mindezek a dolgok az emberi képességek hatókörén belül vannak. Abban a pillanatban azonban, amikor a téma áttevődik Isten szándékaira és az emberiséghez való hozzáállására, akkor mindenki szemszögéből nézve a dolgok valóban egy kicsit nehezebbé válnak. Ez ugyanis az emberek igazságértelmezését és a valóságba való belépését érinti, így természetesen lesz egy bizonyos fokú nehézség! Mindazonáltal, amint átjutsz az első ajtón és elkezded elérni a belépést, a dolgok fokozatosan könnyebbé válnak.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)