Értsd meg Isten hozzáállását, és tegyél félre minden téves elképzelést Istenről

Pontosan miféle Isten az, akiben jelenleg hisztek? Gondolkoztatok már ezen valaha? Amikor látja, hogy egy gonosz ember gonosz cselekedeteket hajt végre, megveti azt? (Igen, megveti.) Hogyan viszonyul ahhoz, amikor azt látja, hogy tudatlan emberek hibákat követnek el? (Szomorú.) Amikor látja, hogy az emberek ellopják az adományait, milyen hozzáállást tanúsít? (Megveti őket.) Ez mind nagyon világos. Amikor Isten azt látja, hogy valaki evickél a Benne való hitében, aki semmiképpen sem törekszik az igazságra, milyen Isten hozzáállása? Nem vagytok egészen biztosak benne, ugye? Az „evickélés” hozzáállása nem bűn, nem is sérti Istent, és az emberek úgy érzik, hogy ez nem valamiféle súlyos hiba. Mondd meg hát – mi Isten hozzáállása ebben az esetben? (Ügyet sem hajlandó vetni arra az emberre.) „Ügyet sem hajlandó vetni arra az emberre” – miféle hozzáállás ez? Azt jelenti, hogy Isten lenézi és megveti az ilyen embereket! Úgy bánik az ilyen emberekkel, hogy közömbös irántuk. Isten megközelítése az, hogy félreállítja őket, nem végez rajtuk semmilyen munkát, és ez magában foglalja a megvilágosítás, a megvilágítás, a fenyítés és a fegyelmezés munkáját is. Isten a munkájában egyszerűen nem számol az ilyen emberekkel. Hogy viszonyul Isten azokhoz, akik megkeserítik az Ő természetét és megszegik az adminisztratív rendeleteit? Rendkívüli utálattal! Istent rettenetesen felbőszítik azok az emberek, akik bűnbánat nélkül megkeserítik az Ő természetét! A „felbőszült” nem több, mint egy érzés, egy hangulat; nem felel meg egy egyértelmű hozzáállásnak. Ez az érzés – ez a hangulat – azonban hozni fog egy kimenetelt az ilyen emberek számára: rendkívüli utálattal fogja eltölteni Istent! Mi a következménye ennek a szélsőséges utálatnak? Az, hogy Isten félreteszi ezeket az embereket, és egyelőre nem reagál rájuk. Majd vár, hogy az „ősz után” elrendezze őket. Mit jelent ez? Lesz még ezeknek az embereknek kimenetelük? Isten soha nem szándékozott az ilyen embereknek semmilyen kimenetelt adni! Ezért hát nem teljesen normális, hogy Isten most nem reagál az ilyen emberekre? (De, normális.) Mire készüljenek az ilyen emberek? Fel kell készülniük arra, hogy viseljék magatartásuk és az általuk elkövetett gonosz cselekedetek kedvezőtlen következményeit. Ez Isten reakciója az ilyen emberre. Ezért most világosan mondom az ilyen embereknek: ne ragaszkodjatok tovább a téveszméitekhez, és ne tápláljatok többé hiú reményeket. Isten nem lesz a végtelenségig elfogadó az emberekkel szemben; nem fogja örökké elviselni a vétkeiket vagy a lázadásukat. Egyesek majd azt mondják: „Én is láttam pár ilyen embert. Amikor imádkoznak, úgy érzik, hogy Isten különösen megérinti őket, majd keservesen sírnak. Általában nagyon boldogok is; úgy tűnik, hogy velük van Isten jelenléte és Isten útmutatása.” Ne mondj ilyen ostobaságot! A keserű könnyek nem feltétlenül jelentik azt, hogy Isten megérintett valakit vagy azt, hogy az illető élvezi Isten jelenlétét, pláne Isten útmutatását. Ha az emberek dühítik Istent, Ő akkor is vezetni fogja őket? Röviden, amikor Isten eldöntötte, hogy kiiktat és magára hagy valakit, akkor annak az embernek már nincs kimenetele. Nem számít, mennyire ígéretesek az érzéseik, amikor imádkoznak, vagy mennyire hisznek szívükben Istenben, ennek már nem lesz következménye. Az a fontos, hogy Istennek nincs szüksége ilyen hitre; ezeket az embereket már elutasította. Az sem fontos, hogy a jövőben miként kell foglalkozni velük. Ami fontos, hogy abban a pillanatban, amikor ezek az emberek feldühítik Istent, a kimenetelük eldől. Ha Isten úgy döntött, hogy nem menti meg az ilyen embereket, akkor hátrahagyja őket, hogy megbűnhődjenek. Ez Isten hozzáállása.

Bár Isten lényegében benne van a szeretet eleme, és minden egyes emberrel szemben irgalmas, az emberek figyelmen kívül hagyták és elfelejtették azt a tényt, hogy az Ő lényegéhez a méltóság is hozzátartozik. Az, hogy van Benne szeretet, nem jelenti azt, hogy az emberek szabadon megsérthetik Őt anélkül, hogy érzéseket vagy reakciót váltanának ki Belőle, az a tény pedig, hogy irgalmas, nem jelenti azt, hogy nincsenek elvei arra vonatkozóan, ahogyan az emberekkel bánik. Isten él; Ő tényleg létezik. Ő nem egy elképzelt bábu és nem is valamilyen egyéb tárgy. Tekintettel arra, hogy Ő valóban létezik, mindenkor gondosan figyelnünk kell szívének hangjára, nagy figyelmet kell fordítanunk a hozzáállására és meg kell értenünk az érzéseit. Nem kellene emberi képzelődéseket használnunk Isten meghatározására, és nem kellene emberi gondolatokat vagy kívánságokat ráerőltetnünk, hogy Isten ezáltal emberi képzelődések alapján, emberi módokon bánjon az emberekkel. Ha ezt teszed, akkor feldühíted Istent, megkísérted a haragját és megkérdőjelezed a méltóságát! Ezért, miután megértettétek az ügy súlyosságát, arra buzdítalak mindannyiótokat, hogy legyetek óvatosak és körültekintőek a tetteitekben és a beszédetekben, és legyetek a lehető legóvatosabbak és legkörültekintőbbek abban, ahogyan Istennel bántok! Amikor nem érted, hogy mi Isten hozzáállása, tartózkodj attól, hogy meggondolatlanul beszélj, ne légy meggondolatlan a cselekedeteidben, és ne alkalmazz címkéket hanyag módon. Még fontosabb, hogy ne vonj le önkényes következtetéseket. Ehelyett inkább várj és keress; ezek a cselekedetek is az istenfélelem és a gonosz elkerülésének kifejeződései. Mindenekelőtt, ha ezt el tudod érni, és mindenekelőtt, ha rendelkezel ezzel a hozzáállással, akkor Isten nem fog téged hibáztatni az ostobaságodért, tudatlanságodért és a dolgok mögött rejlő okok megértésének hiányáért. Inkább az attól való félelmet, hogy megsérted Istent, az Ő szándékainak tiszteletét és a Neki való alávetettségre való hajlandóságot magában foglaló hozzáállásodnak köszönhetően Isten emlékezni fog rád, vezetni fog és meg fog világosítani téged, avagy eltűri éretlenségedet és tudatlanságodat. Ugyanakkor, ha a Vele szembeni hozzáállásod tiszteletlen lenne – úgy ítélkezel felette, ahogy akarsz vagy önkényesen találgatod és értelmezed az Ő elképzeléseit –, akkor Isten el fog ítélni téged, meg fog fegyelmezni, és még meg is büntet; vagy pedig megjegyzést tehet rólad. Ez a megjegyzés talán magában foglalja a kimeneteledet. Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni: mindegyikőtöknek óvatosnak és körültekintőnek kell lennie mindazzal kapcsolatban, ami Istentől ered. Ne beszéljetek meggondolatlanul, és ne legyetek meggondolatlanok a tetteitekben. Mielőtt bármit mondasz, állj meg és gondold át: vajon ez a cselekedetem feldühítené Istent? Félem vele Istent? Még az egyszerű dolgokban is meg kell próbálnod megfejteni ezeket a kérdéseket, és több időt kell rászánnod, hogy átgondold őket. Ha valóban ezen elvek mentén tudsz gyakorolni minden szempontból, minden dologban, minden időben, és ilyen hozzáállást teszel magadévá, különösen, amikor nem értesz valamit, akkor Isten mindig vezetni fog téged és biztosít neked egy követendő utat. Nem számít, hogy az emberek milyen színjátékot adnak elő, Isten tisztán és világosan látja őket, és pontos, megfelelő értékelést fog adni ezekről a megnyilvánulásaidról. Miután átestél a végső próbatételen, Isten az összes viselkedésedet fogja nézni és teljesen összegezni a kimeneteled meghatározásához. Ez az eredmény minden egyes embert minden kétséget kizáróan meggyőz majd. Amit itt mondani szeretnék nektek, az a következő: minden cselekedetetek, minden tettetek és minden gondolatotok dönt a sorsotokról.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)