Hogyan határozza meg Isten az emberek kimenetelét, és milyen mércével teszi ezt

Mielőtt bármilyen nézet vagy következtetés mellett kikötnél, először meg kell értened, hogy Isten miként viszonyul hozzád és mit gondol, s csak ezután döntheted el, hogy a saját gondolkodásod helyes-e vagy sem. Isten soha nem használta az időt mértékegységként egy ember kimenetelének meghatározásához, és soha nem alapozott egy ilyen meghatározást arra, hogy egy ember mennyit szenvedett. Mit használ hát Isten mérceként, hogy meghatározza egy ember kimenetelét? Az idő alapján történő meghatározás lenne az, ami leginkább megfelel az emberek elképzeléseinek. Ráadásul vannak olyan emberek – gyakran látjátok őket –, akik egy ponton nagyon sok mindent feláldoztak, sokat ráfordítottak, hatalmas árat fizettek és sokat szenvedtek. Ők azok, akiket – ahogy ti látjátok – Isten megmenthet. Mindaz, amit ezek az emberek bemutatnak és megélnek, pontosan megfelel az emberek elképzeléseinek azokról a mércékről, amelyeket Isten állított, hogy meghatározza egy ember kimenetelét. Bármit is hisztek, nem fogom ezeket a példákat egyenként felsorolni. Röviden, minden, ami nem Isten saját gondolkodásán belüli mérce, inkább az emberi képzeletből származik, és minden ilyen dolog emberi elképzelés. Ha vakon ragaszkodsz saját elképzeléseidhez és ábrándjaidhoz, mi lesz az eredmény? Teljesen nyilvánvaló, hogy ennek csak az lehet a következménye, hogy Isten megvet téged. Ez azért van, mert mindig az alkalmasságodat fitogtatod Isten előtt, versengsz Vele, vitatkozol Vele, és nem próbálod meg igazán megérteni a gondolkodását, és nem próbálod megérteni a szándékait vagy az emberiséghez való hozzáállását sem. Az efféle eljárással önmagadat tiszteled nagyként; ez nem Istent tiszteli nagyként. Te önmagadban hiszel; nem Istenben. Isten nem akar ilyen embereket, és nem is fogja elhozni számukra az üdvösséget. Ha el tudod engedni ezt a fajta nézőpontot, továbbá helyre tudod hozni azokat a helytelen nézőpontokat, amelyeket a múltban képviseltél, ha Isten követelései szerint tudsz eljárni, ha ettől a ponttól kezdve gyakorolni tudod az istenfélelem és a gonosz elkerülésének útját, ha sikerül Istent tisztelned, mint aki mindenben nagyszerű, és tartózkodni tudsz attól, hogy a saját személyes ábrándjaidat, nézeteidet vagy hiedelmeidet alkalmazd önmagad és Isten meghatározására, és ha mindezek helyett minden tekintetben Isten szándékait tudod keresni, ha eljutsz az emberiséghez való hozzáállásának felismeréséhez és megértéséhez, és eleget tudsz Neki tenni azáltal, hogy megfelelsz az Ő mércéinek, az csodálatos lesz! Ez fogja jelezni, hogy az istenfélelem és a gonosz elkerülésének útjára készülsz lépni.

Ha Isten nem az emberek különböző gondolatait, elképzeléseit és nézeteit használja mérceként, hogy meghatározza kimenetelüket, akkor milyen mércét használ az emberek kimenetelének meghatározásához? Próbatételeket használ a kimenetelek meghatározásához. Két mércéje van annak, ahogy Isten a próbatételeket az emberek kimenetelének meghatározásához használja: az egyik a próbatételek száma, amelyeken az emberek keresztülmennek, a másik pedig az, hogy ezek a próbatételek milyen eredményeket érnek el az embereken. Ez a két mutató határozza meg egy ember kimenetelét. Most pedig fejtsük ki ezt a két mércét.

Kezdjük azzal, hogy amikor valaki Istentől kapott próbatétellel szembesül (ez a próbatétel lehet, hogy számodra jelentéktelen, említésre sem méltó), Ő egyértelműen világossá teszi számodra, hogy ez az Ő keze rajtad, és Ő rendezte el számodra ezt a körülményt. Amíg még éretlen vagy, Isten megpróbáltatásokat fog elrendezni, hogy próbára tegyen téged, és ezek a megpróbáltatások megfelelnek majd az érettségednek, annak, amit képes vagy megérteni és amit el tudsz viselni. Melyik részed lesz próbára téve? Az Istenhez való hozzáállásod. Nagyon fontos ez a hozzáállás? Természetesen fontos! Különös fontossággal bír! Az emberek ezen hozzáállása az az eredmény, amit Isten óhajt, tehát ami Őt illeti, ez a legeslegfontosabb dolog. Máskülönben Isten nem fordítaná erőfeszítéseit az emberekre azzal, hogy ilyen munkába bocsátkozik. E próbatételek révén Isten a Vele kapcsolatos hozzáállásodat akarja látni; azt akarja látni, hogy a helyes úton jársz-e vagy sem. Azt is látni akarja, hogy féled-e Istent és elkerülöd-e a gonoszt. Ezért akár sokat, akár keveset értesz az igazságból egy adott időpontban, mindenképp szembe kerülsz Isten próbatételeivel, és az általad megértett igazság mennyiségének növekedését követően Ő továbbra is megfelelő próbatételeket fog számodra elrendezni. Amikor újra próbatétel elé kerülsz, Isten látni akarja, hogy a nézőpontod, az elképzeléseid és a Hozzá való viszonyulásod fejlődött-e az eltelt idő alatt. Egyesek elgondolkodnak: „Miért akarja Isten mindig látni az emberek hozzáállását? Nem látta még, hogyan ültetik át az igazságot a gyakorlatba? Miért akarná még mindig látni a hozzáállásukat?” Ez esztelen badarság! Tekintve, hogy Isten így működik, az Ő szándékainak benne kell lennie. Isten fél szemmel állandóan figyeli az embereket, figyeli minden szavukat és cselekedetüket, minden tettüket és mozdulatukat; sőt minden gondolatukat és elképzelésüket is megfigyeli. Isten mindent feljegyez, ami az emberekkel történik – a jótetteiket, hibáikat, vétkeiket, még lázadásaikat és árulásaikat is –, bizonyítékként, melynek segítségével meghatározza kimenetelüket. Lépésről lépésre, ahogy Isten munkája fokozódik, egyre több igazságot fogsz hallani, és egyre több pozitív dolgot és információt fogsz elfogadni, valamint egyre többet fogsz elnyerni az igazság valóságából. E folyamat során Isten követelményei is növekedni fognak veled szemben, és ahogy növekednek, Ő komolyabb próbatételeket fog elrendezni számodra. A célja, hogy megvizsgálja, hogy időközben fejlődött-e a Hozzá való viszonyulásod. Természetesen amikor ez megtörténik, az a nézőpont, amelyet Isten megkövetel tőled, meg fog felelni az igazságvalóságról alkotott felfogásodnak.

Ahogy az érettséged fokozatosan felépül, úgy fog növekedni az a mérce is, amelyet Isten elvár tőled. Amíg még éretlen vagy, addig nagyon alacsony mércét állít fel számodra; amikor az érettséged kicsit nagyobb lesz, akkor némileg magasabbra emeli a mércét. De mit fog tenni Isten, miután megértést nyertél az egész igazságról? Még nagyobb próbatételek elé fog állítani téged. Amit Isten e próbatételek közepette szeretne megkapni és látni tőled, az az Ő mélyebb ismerete és tényleges félelme. Ebben az időben az Ő veled szemben támasztott követelményei magasabbak és „keményebbek” lesznek, mint amikor még éretlenebb voltál (az emberek talán keménynek tekintik ezeket, de Isten igazából észszerűnek tekinti őket). Amikor Isten próbára teszi az embereket, milyen valóságot kíván teremteni? Folyamatosan azt kéri, hogy az emberek adják Neki a szívüket. Egyesek azt fogják mondani: „Hogy adhatnám oda? Tettem a kötelességemet; elhagytam az otthonomat és a megélhetésemet, és feláldoztam magam. Ezek nem mind példák arra, hogy átadom a szívemet Istennek? Hogy másként adhatnám még a szívemet Istennek? Lehet, hogy amikor ezeket tettem, valójában nem is adtam Neki a szívemet? Mi Isten konkrét követelménye?” A követelmény nagyon egyszerű. Tulajdonképpen vannak olyanok, akik próbatételeik különböző szakaszaiban már különféle mértékben átadták a szívüket Istennek, de az emberek zöme soha nem adja át a szívét Istennek. Amikor Isten próbára tesz téged, látja, hogy a szíved Vele, vagy a testtel és a Sátánnal van-e. Amikor Isten próbára tesz téged, látja, hogy szemben állsz-e Vele vagy pedig Vele összeegyeztethető helyzetben vagy-e, és azt is látja, hogy a szíved az Ő oldalán áll-e. Amikor éretlen vagy és próbatételek előtt állsz, kevés hited van, és nem tudod pontosan, mit kell tenned ahhoz, hogy eleget tégy Isten szándékainak, mivel megértésed az igazságról korlátozott. Ha azonban még mindig igazán és őszintén tudsz imádkozni Istenhez, és ha hajlandó vagy átadni Neki a szívedet, és hagyod, hogy Ő uralkodjon fölötted, valamint hajlandó vagy felajánlani Neki mindazt, amit a legértékesebbnek vélsz, akkor már átadtad a szívedet Istennek. Ahogy egyre több prédikációt hallgatsz és egyre többet értesz meg az igazságból, úgy fog fokozatosan növekedni az érettséged is. Ekkor Isten követelményeinek mércéje már nem ugyanaz lesz, mint amikor még éretlen voltál; magasabb mércét fog követelni tőled. Ahogy az emberek fokozatosan átadják szívüket Istennek, a szívük lassan közelebb kerül Hozzá; ahogy az emberek ténylegesen közelebb tudnak kerülni Istenhez, egyre inkább istenfélő szívük lesz. Isten éppen ilyen szívet akar.

Amikor Isten meg akarja szerezni valakinek a szívét, számos próbatétel elé állítja az embert. E próbatételek során, ha Isten nem kapja meg az illető szívét, vagy nem látja, hogy az illetőnek adott a hozzáállása – vagyis ha Isten nem látja, hogy az illető úgy gyakorol vagy úgy viselkedik, ami az Ő félelmét jelzi, és ha nem látja azt a hozzáállást és elhatározást sem az illetőben, hogy elkerülje a gonoszt, akkor – számos próbatétel után – Isten megvonja tőle a türelmét, és nem fogja többé megtűrni őt. Nem fogja többé próbára tenni ezt az embert, és nem fog többé munkálkodni rajta. Mit jelent ez ennek az embernek a kimenetelére nézve? Azt jelenti, hogy nincs kimenetele. Talán ez az ember nem tett semmi rosszat; talán nem tett semmi bomlasztót és nem okozott semmilyen zavart. Talán nem állt nyíltan ellen Istennek. Ennek az embernek a szíve azonban rejtve marad Isten előtt; soha nem volt egyértelmű hozzáállása és álláspontja Istennel kapcsolatban, és Isten nem látja világosan, hogy Neki adta-e a szívét, vagy hogy igyekszik-e félni Őt és elkerülni a gonoszt. Isten elveszíti türelmét az ilyen emberekkel szemben, és többé nem fizet értük semmilyen árat, nem részesíti őket kegyelemben és nem munkálkodik rajtuk. Az ilyen ember Istenbe vetett hitéletének már vége van. Ez azért van, mert a sok próbatétel összessége során, amit Isten adott neki, Isten nem kapta meg azt az eredményt, amit akar. Így van egy sor olyan ember, akikben soha nem láttam a Szentlélek megvilágosodását és megvilágosítását. Hogyan lehet ezt látni? Ezek az emberek talán sok éven át hittek Istenben, és a felszínen életerősen viselkedtek; sok könyvet olvastak, sok ügyet intéztek, megtöltöttek vagy egy tucatnyi jegyzetfüzetet és tökéletesen elsajátítottak rengeteg szót és doktrínát. Azonban soha nincs bennük látható növekedés, az Istenről alkotott nézeteik láthatatlanok maradnak és hozzáállásuk továbbra is tisztázatlan. Más szóval, nem lehet látni a szívüket; mindig be vannak burkolva és el vannak zárva: el vannak zárva Istentől. Ennek következtében Ő nem látta az igazi szívüket, nem látta ezekben az emberekben az Ő igazi félelmét, sőt, nem látta, hogyan követik ezek az emberek az Ő útját. Ha Isten mostanra még mindig nem nyerte meg az ilyen embereket, vajon a jövőben meg tudja őket nyerni? Nem tudja! Vajon továbbra is erőltetni fog olyan dolgokat, amelyeket nem érhet el? Nem fog! Mi tehát Isten jelenlegi hozzáállása az ilyen emberekhez? (Megveti és semmibe veszi őket.) Semmibe veszi őket! Isten nem törődik az ilyen emberekkel; megveti őket. Nagyon gyorsan és nagyon pontosan megjegyeztétek ezeket a szavakat. Úgy tűnik, mintha megértettétek volna, amit hallottatok!

Vannak emberek, akik éretlenek és tudatlanok, amikor elkezdik követni Istent; nem értik az Ő szándékait, és nem tudják, mit jelent hinni Benne. Az Istenben való hitnek és Isten követésének egy ember által kigondolt és téves módját teszik magukévá. Amikor az ilyen emberek próbatételekkel szembesülnek, nem tudatosul bennük; érzéketlenek maradnak Isten útmutatása és megvilágosítása iránt. Nem tudják, mit jelent átadni a szívüket Istennek, vagy mit jelent szilárdan megállni egy próbatétel alatt. Isten korlátozott időt ad az ilyen embereknek, és ez idő alatt megérteti velük próbatételei természetét, valamint azt, hogy mik az Ő szándékai. Ezután ezeknek az embereknek be kell mutatniuk álláspontjukat. Isten még vár azokra, akik ebben a szakaszban vannak. Ami pedig azokat illeti, akiknek van pár nézetük, de még ingadoznak, akik át akarják adni szívüket Istennek, de nem békültek meg ezzel, továbbá akik annak ellenére, hogy néhány alapvető igazságot átültettek a gyakorlatba, megpróbálnak elbújni és feladni, amikor nagyobb próbatételek elé kerülnek – őhozzájuk hogyan viszonyul Isten? Még mindig vár tőlük egy keveset, az eredmény pedig a hozzáállásukon és a teljesítményükön múlik. Ha az emberek nem fejlődnek aktívan, akkor mit tesz Isten? Lemond róluk. Ez azért van így, mert mielőtt Isten lemondana rólad, te már lemondtál saját magadról. Így nem hibáztathatod Istent, hogy ezt teszi. Helytelen, ha sérelmeket hordozol Istennel szemben.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)