Sokféle vélemény van arról a mércéről, amely alapján Isten meghatározza az emberek kimenetelét

Tekintettel arra, hogy minden ember a saját kimenetelével van elfoglalva, tudjátok, hogy Isten miként határozza meg ezt a kimenetelt? Milyen módon határozza meg Isten valakinek a kimenetelét? Sőt, milyen mércét alkalmaz ennek meghatározásához? Amikor egy ember kimenetele még nincs meghatározva, mit tesz Isten, hogy feltárja azt? Tudja valaki? Ahogy az imént mondtam, vannak, akik már nagyon hosszú időt töltöttek Isten szavainak kutatásával, hogy támpontokat keressenek az emberek kimeneteléről, azokról a kategóriákról, amelyekbe ezek a kimenetelek be vannak sorolva, és a különböző típusú emberekre váró különféle kimenetelekről. Abban is reménykednek, hogy megtudják, miként irányítja Isten szava az emberek kimenetelét, milyen mércét használ Ő, és pontosan hogyan határozza meg egy ember kimenetelét. Végül azonban ezeknek az embereknek soha nem sikerül választ találniuk. Valójában Isten kijelentései között igencsak kevés szó esik erről a kérdésről. Miért van ez így? Amíg az emberek kimenetele fel nem tárul, addig Isten nem akarja megmondani senkinek, hogy mi fog történni a végén, és nem akar senkit sem előre tájékoztatni a rendeltetési helyéről, mivel ez nem lenne hasznos az emberiség számára. Itt és most csak arról akarok nektek beszélni, hogy Isten milyen módon határozza meg az emberek kimenetelét, milyen elveket alkalmaz munkája során a kimenetelek meghatározásához és kinyilvánításához, továbbá milyen mérce alapján határozza meg, hogy valaki életben maradhat-e vagy sem. Nem ezek azok a kérdések, amelyek a leginkább foglalkoztatnak titeket? Nos tehát, mit hisznek az emberek, miként határozza meg Isten az emberek kimenetelét? Az imént részben említettétek: néhányan azt mondtátok, hogy ennek ahhoz van köze, hogy az ember hűségesen végzi a kötelességeit és feláldozza magát Istenért; néhányan azt mondták, hogy az Istennek való alávetettségről és a Neki való megfelelésről szól; néhányan azt mondták, hogy az egyik tényező az, hogy Isten kegyelmére vagyunk bízva; néhányan pedig azt mondták, hogy az a kulcs, ha tartózkodunk a feltűnéstől... Amikor ezeket az igazságokat a gyakorlatba ültetitek, és amikor az általatok helyesnek hitt alapelvek szerint gyakoroltok, vajon tudjátok, hogy mit gondol Isten? Gondoltatok valaha arra, hogy ha így folytatjátok, akkor eleget tesztek-e az Ő szándékainak, vagy sem? Megfelel ez az Ő mércéjének? Megfelel az Ő igényeinek? Azt hiszem, hogy a legtöbb ember nem igazán gondolkodik el ezeken a kérdéseken. Csak mechanikusan alkalmazzák Isten szavának vagy a prédikációknak egy részét, vagy bizonyos szellemi alakok normáit, akiket bálványoznak, és kényszerítik magukat, hogy ezt vagy azt tegyék. Azt hiszik, hogy ez a helyes út, ezért szüntelenül ragaszkodnak hozzá, és ezt csinálják, nem számít, mi történik a végén. Egyesek azt gondolják: „Annyi éven át volt hitem, mindig is így gyakoroltam. Úgy érzem, hogy valóban eleget tettem Istennek, és úgy érzem, hogy sokat is kaptam ettől. Azért van így, mert ez idő alatt sok igazságot megértettem, és sok olyan dolgot is, melyeket korábban nem értettem. Konkrétan sok elképzelésem és nézetem megváltozott, az értékrendem óriási mértékben megváltozott, és most már elég jól értem ezt a világot.” Az ilyen emberek hisznek abban, hogy ez egyfajta aratás, és hogy ez Isten emberiségért végzett munkájának végső eredménye. A ti véleményetek szerint ezekkel a normákkal és az összes gyakorlatotokkal együtt eleget tesztek Isten szándékainak? Néhányan közületek teljes bizonyossággal azt fogják mondani: „Természetesen! Isten szava szerint gyakorlunk; aszerint gyakorlunk, amit a Fennvaló hirdetett és közölt. Mindig teljesítjük a kötelességeinket, és folyamatosan követjük Istent, és soha nem hagytuk Őt el. Ezért teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy eleget teszünk Istennek. Nem számít, mennyire értjük meg az Ő szándékait, és nem számít, mennyit fogunk fel az Ő szavából, mindig is olyan úton jártunk, hogy igyekeztünk összeférhetőek lenni Istennel. Amennyiben helyesen cselekszünk és helyesen gyakorlunk, biztosan a megfelelő eredményt fogjuk elérni.” Mit gondoltok erről a nézőpontról? Vajon helyes? Lehetnek olyanok is, akik azt mondják: „Még soha nem gondolkoztam ezeken a dolgokon. Én csak azt gondolom, hogy amíg folyamatosan teszem a kötelességemet, és az Isten kijelentéseiben megfogalmazott követelményeknek megfelelően cselekszem, addig életben maradhatok. Soha nem töprengtem azon a kérdésen, hogy vajon eleget tudok-e tenni Isten szívének, és soha nem gondoltam arra sem, hogy megfelelek-e az Általa szabott mércének. Mivel Isten soha nem mondta nekem, illetve nem adott egyértelmű utasításokat, úgy gondolom, hogy amíg dolgozom, és nem hagyom abba, addig Isten elégedett lesz, és nem kellene további követeléseket támasztania velem szemben.” Vajon helyesek ezek a hiedelmek? Ami engem illet, a gyakorlásnak ez a módja, ez a gondolkodásmód és ezek a nézőpontok mind fantazmagóriákat, illetve némi vakságot hordoznak magukban. Talán amiatt, hogy ezt mondom, néhányan közületek kissé elcsüggednek és azt gondolják: „Vakság? Ha ez vakság, akkor a reményünk az üdvösségre és a túlélésre nagyon kicsi és bizonytalan, nem igaz? Azzal, hogy így fogalmazol, nem hideg vizet zúdítasz ránk?” Függetlenül attól, hogy mit hisztek, az Általam mondott és tett dolgoknak nem az a célja, hogy úgy érezzétek, mintha hideg vizet öntenék rátok. Inkább az a céljuk, hogy jobban megértsétek Isten szándékait, és jobban felfogjátok, mire gondol, mit akar elérni, milyen embereket szeret, mit utál, mit vet meg, milyen típusú embereket akar megnyerni és milyen embereket utasít el. Az a céljuk, hogy megvilágosítsák az elméteket és tisztán értsétek, mennyire eltávolodtak mindannyiótok cselekedetei és gondolatai az Isten által megkövetelt mércétől. Vajon nagy szükség van ezen témák megvitatására? Mert tudom, hogy olyan régóta hisztek, és olyan sok prédikációt hallgattatok végig, de pontosan ezek azok a dolgok, amelyekből leginkább hiányt szenvedtek. Bár minden igazságot feljegyeztetek a jegyzetfüzetetekbe, valamint megjegyeztetek és a szívetekbe véstetek pár dolgot, amelyeket személy szerint fontosnak tartotok, és bár azt tervezitek, hogy ezeket a dolgokat arra használjátok, hogy megfeleljetek Istennek a gyakorlásotok során, hogy használjátok őket, amikor szükséget szenvedtek, hogy átvészeljétek az előttetek álló nehéz időket, vagy egyszerűen csak hagyjátok, hogy ezek a dolgok elkísérjenek benneteket, miközben élitek az életeteket, ami engem illet – függetlenül attól, hogy hogyan csináljátok –, ha csináljátok, mindez nem olyan fontos. Akkor mi az, ami nagyon fontos? Az, hogy miközben gyakorolsz, mélyen belül, teljes bizonyossággal tudnod kell, hogy minden, amit teszel – minden egyes cselekedeted – összhangban van-e azzal, amit Isten akar vagy sem, illetve hogy minden cselekedeted, minden gondolatod, valamint minden eredmény és cél, amit el akarsz érni, ténylegesen eleget tesz-e Isten szándékainak és megfelel-e az Ő igényeinek vagy sem, továbbá hogy Ő helyesli-e azokat vagy sem. Ezek azok, amik nagyon fontosak.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)