A hamisítatlan teremtett lénynek tudnia kell, ki a Teremtő, mi célt szolgál az ember teremtése, hogyan vigye véghez a teremtett lény feladatait, és hogyan hódoljon minden teremtés Urának. Meg kell értenie, fel kell fognia, ismernie kell a Teremtő szándékait, kívánságait és követelményeit, figyelembe kell vennie ezeket, és a Teremtő útját kell követnie – félnie Istent és kerülnie a rosszat.

Mit jelent félni az Istent? És hogyan kerülhető a rossz?

Félni az Istent nem jelent leírhatatlan rémületet és borzalmat, sem kitérést, sem távolságtartást, sem bálványozást vagy babonaságot. Ez inkább csodálat, megbecsülés, bizalom, megértés, törődés, alávetettség, odaadás, szeretet, valamint feltétel nélküli és panaszmentes hódolat, viszonzás és behódolás. Isten őszinte ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan csodálat, hamisítatlan bizalom, hamisítatlan megértés, hamisítatlan törődés vagy alávetettség, hanem csupán rettegés és nyugtalanság, csupán kétely, félreértés, kitérés és elkerülés; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan odaadás és viszonzás; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan hódolat és behódolás, csupán vak bálványozás és babonaság; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiség képtelen Isten útját követni, azaz félni Istent és kerülni a rosszat. Viszont az ember minden tevékenysége és viselkedése lázadással és ellenszegüléssel lesz tele, Őrá vonatkozó rágalmakkal és ítéletekkel, valamint az igazsággal és Isten szavainak valódi jelentésével szembemenő gonosz magatartással.

Ha az emberiség őszintén bízik Istenben, akkor hamisítatlanul követni fogják Őt és Őrá fognak támaszkodni. Az emberiség csak valós bizalommal és Istenre támaszkodással rendelkezhet hamisítatlan megértéssel és felfogással. Isten igazi megértéséhez az Őiránta való valós törődés társul. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan törődéssel lehet hamisítatlanul alávetett. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan alávetettséggel lehet hamisítatlanul odaadó. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan odaadással tanúsíthat olyan viszonzást, amely feltétel nélküli és panaszkodás nélkül való. Az emberiség csak hamisítatlan bizalommal és Istenre támaszkodással, hamisítatlan megértéssel és törődéssel, hamisítatlan alávetettséggel, hamisítatlan odaadással és viszonzással ismerheti meg valóban Isten természetét és lényegét, és ismerheti meg a Teremtő kilétét. Az emberiség csak akkor ébreszthet fel magában hamisítatlan imádatot és megadást, ha valóban megismerte a Teremtőt. Az emberiség csak akkor lesz valóban képes kiszabadulni a gonosz cselekedeteiből, vagyis kerülni a rosszat, ha tényleg a Teremtőt imádja és megadja magát Neki.

Ebből áll Isten félelmének és a rossz kerülésének teljes folyamata, és teljességgel ez a tartalma is Isten félelmének és a rossz kerülésének. Ezen az ösvényen kell járni ahhoz, hogy szert tegyünk Isten félelmére és a rossz kerülésére.

Isten félelme és a rossz kerülése, valamint Isten ismerete számtalan szálon kapcsolódik elválaszthatatlanul egymáshoz, és a köztük lévő kapcsolat magától értetődő. Ha valaki szeretne szert tenni a rossz kerülésére, akkor először is valóban félnie kell Istent; ha valaki szeretne szert tenni Isten valódi félelmére, akkor először valóban ismernie kell Istent; ha valaki szeretné valóban megismerni Istent, akkor először meg kell tapasztalnia Isten szavait, be kell lépnie Isten szavainak valóságába, meg kell tapasztalnia Isten feddését és fegyelmezését, az Ő fenyítését és ítéletét. Ha valaki meg szeretné tapasztalni Isten szavait, akkor először szemtől szembe kell kerülnie Isten szavaival, szemtől szembe kell kerülnie Istennel, és arra kell kérnie Istent, hogy rendezzen el embereket, eseményeket és dolgokat, valamint környezeteket, amelyek lehetőségeket adnak az Ő szavainak megtapasztalására. Ha valaki szemtől szembe szeretne kerülni Istennel és Isten szavaival, akkor először egyszerű és őszinte szívvel kell rendelkeznie, készen az igazság elfogadására, hajlandósággal a szenvedés elviselésére, eltökéltséggel és bátorsággal a rossz elviselésére, és a törekvéssel, hogy hamisítatlan teremtett lénnyé váljon... Ily módon lépésről lépésre előre haladva egyre közelebb fogsz kerülni Istenhez, a szíved egyre tisztábbá válik, az életed pedig, valamint annak értéke, hogy életben vagy, Isten megismerése során egyre jelentőségteljesebbé válik és egyre ragyogóbb lesz. Mígnem egy napon azt érzed majd, hogy a Teremtő már nem rejtvény, hogy a Teremtő soha nem volt rejtve előled, hogy a Teremtő soha nem rejtette el előled az arcát, hogy a Teremtő egyáltalán nincs messze tőled, hogy a Teremtő már nem Olyasvalaki, akire állandóan csak áhítozni tudsz a gondolataidban, azonban az érzéseiddel nem érheted el, hanem valóban, ténylegesen őrt áll tőled balra és jobbra, táplálva életed és irányítva a sorsod. Nem a távoli láthatáron van, és magasan a felhők között sem rejtőzött el. Szorosan ott van melletted, mindened felett szuverenitást gyakorol, Ő minden, amid van, és Ő az egyetlen dolog, amid van. Az ilyen Isten megengedi neked, hogy szívből szeresd Őt, ragaszkodj Őhozzá, közel tartsd magadhoz, csodáld Őt, féld az elvesztését, és ne legyél többé hajlandó megtagadni Őt, ne lázadozz többé Őellene, és már ne kerüld vagy távolítsd el Őt. Már csak törődni akarsz Ővele, alávetni magad Neki, viszonozni mindazt, amit ad neked, és megadni magad az Ő uralmának. Többé már nem utasítod vissza, hogy ő vezessen, gondoskodjon rólad, őrködjön feletted és megőrizzen. Már nem utasítod el az Ő szuverenitását, és elrendezéseit számodra. Már csak követni akarod Őt, a társaságában akarsz lenni; már csak el akarod fogadni Őt egyetlen életedként, el akarod fogadni Őt az egyetlen Uradként, az egyetlen Istenedként.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)