Mindannyiótoknak újra meg kell vizsgálnia az Istenben hívőként bejárt utat, hogy lássátok, vajon Isten követésének folyamatában valóban megértettétek, valóban felfogtátok, és valóban megismertétek Istent, valóban tudjátok-e, hogyan viszonyul Isten a különböző embertípusokhoz, és valóban értitek-e, milyen munkát rendel nektek Isten és hogyan határozza meg minden egyes cselekedeteiteket. Ezt az Istent, aki melletted áll, aki veled van, és aki irányt szab a fejlődésednek, aki szuverenitást gyakorol a sorsod felett, és kielégíti a szükségleteidet – vajon pontosan mennyire is érted és mennyit is tudsz erről az Istenről? Tudod, milyen munkát végez rajtad minden egyes nap? Ismered az Ő minden tettének alapelveit és célkitűzéseit? Tudod, Ő hogyan vezet téged? Tudod, hogyan gondoskodik rólad? Ismered a módszereket, amelyekkel vezet téged? Tudod, mit szeretne kapni tőled, és mit szeretne elérni tebenned? Tudod, milyen hozzáállásokat tanúsít a különböző viselkedésmódjaidhoz? Tudod, hogy olyan ember vagy-e, akit Ő szeret? Ismered az Ő örömének, haragjának, bánatának és gyönyörűségének forrását, az ezek mögött meghúzódó gondolatokat és eszméket, valamint az Ő lényegét? Tudod-e, pontosan milyen Isten ez az Isten, akiben hiszel? Ezek és az ilyen jellegű egyéb kérdések vajon olyan dolgok, amelyeket soha nem értettél meg vagy amelyekről soha nem gondolkodtál el? Az Istenbe vetett hited során vajon Isten szavainak valódi megbecsülése és megtapasztalása eloszlatta-e a vele kapcsolatos félreértéseidet? Isten fegyelmezésében és fenyítésében részesülve Istennek őszinte alávetettséget és Istenre való odafigyelést mutattál-e? Isten fenyítése és ítélete közepette felismerted-e az ember lázadó voltát és sátáni természetét, és így egy cseppet megértetted-e Isten szentségét? Isten szavainak útmutatása és felvilágosítása nyomán elkezdtél-e új életszemléletet kialakítani? Érezted-e Isten neked szánt próbatételei közepette az Ő türelmetlenségét az emberek vétkei iránt, valamint azt, hogy mit követel tőled, és hogyan ment meg téged? Ha nem tudod, mit jelent Istent félreérteni, vagy miként oszlasd el ezt a félreértést, akkor elmondható, hogy soha nem vállaltál igazi közösséget Istennel, és soha nem értetted meg Istent, vagy legalábbis elmondható, hogy soha nem kívántad megérteni Őt. Ha nem tudod, mi Isten fegyelmezése és fenyítése, akkor bizonyára azt sem tudod, mi az alávetettség és az odafigyelés, vagy legalábbis soha nem vetetted magad alá igazán Istennek és nem figyeltél Őrá. Ha soha nem tapasztaltad meg Isten fenyítését és ítéletét, akkor bizonyára azt sem tudod, mi az Ő szentsége, és még kevésbé lesz fogalmad arról, hogy mi az ember lázadó mivolta. Ha neked soha nem volt valódi, helyes életszemléleted vagy helyes életcélod, hanem még mindig tanácstalan és határozatlan vagy az eljövendő életutad vonatkozásában, és még tétovázol továbblépni, akkor bizonyos az, hogy soha nem részesültél Isten felvilágosodásában és útmutatásában, és az is elmondható, hogy valójában soha nem támogattak, illetve töltöttek fel téged újra Isten szavai. Ha még nem mentél át Isten próbatételein, akkor magától értetődik, hogy biztosan nem fogod tudni, mennyire türelmetlen az Isten az ember vétkeivel szemben, és azt sem fogod érteni, pontosan mit követel meg tőled Isten, és még kevésbé, hogy pontosan mi is az Ő munkája az ember irányításában és megmentésében. Nem számít, hány éven át hitt valaki Istenben, ha soha nem tapasztalt meg, illetve soha nem fogott fel semmit Isten szavaiból, akkor bizonyára nem lépett még az üdvösség felé vezető útra, az Istenbe vetett hite bizonyára valós tartalom nélküli, az Istenről való tudása is bizonyára nulla, és magától értetődik, hogy halvány fogalma sincs, miből áll Isten félelme.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)