Az ember megtapasztalta az Én szívélyességemet, az ember buzgón szolgált Engem, és az ember komolyan meghódolt Előttem, mindent megtett Értem a jelenlétemben. A mai embereknek azonban ez elérhetetlen; nem tesznek mást, mint lélekben sírnak, mintha elragadta volna őket egy éhes farkas, és csak tehetetlenül néznek Rám, szüntelenül Hozzám kiáltozva. Ám végül nem tudnak szabadulni szorult helyzetükből. Visszagondolok arra, hogy a múltban az emberek milyen ígéreteket tettek a jelenlétemben, égre-földre esküdtek a jelenlétemben, hogy szeretetükkel viszonozzák kedvességemet. Szomorúan sírtak előttem, és sírásuk hangja szívszorító, nehezen elviselhető volt. Elszántságuk miatt gyakran nyújtottam segítséget az embereknek. Számtalanszor jöttek Elém emberek, hogy behódoljanak Nekem, kedves viselkedésüket nehéz elfelejteni. Számtalanszor szerettek Engem, rendíthetetlen hűséggel, csodálatra méltó buzgósággal. Számtalanszor szerettek Engem olyannyira, hogy akár életüket is feláldozták, jobban szerettek Engem, mint saját magukat – és látva őszinteségüket, elfogadtam szeretetüket. Számtalanszor felajánlották magukat a jelenlétemben, az Én ügyemért, nem törődve a halállal, Én pedig lesimítottam az aggodalmat a homlokukról, és gondosan számba vettem az arcvonásaikat. Számtalanszor volt, hogy úgy szerettem őket, mint egy féltve őrzött kincset, és számtalanszor volt, hogy úgy gyűlöltem őket, mint saját ellenségemet. Mindazonáltal, ami az elmémben van, az az ember számára felfoghatatlan marad. Amikor az emberek szomorúak, jövök, hogy megvigasztaljam őket, és amikor gyengék, jövök, hogy segítsek rajtuk. Amikor eltévednek, útbaigazítom őket. Amikor sírnak, letörlöm könnyeiket. Ám amikor Én vagyok szomorú, ki tud Engem a szívével megvigasztalni? Amikor rettenetesen aggódom, ki veszi figyelembe az érzéseimet? Amikor bánatos vagyok, ki tudja orvosolni a sebeket a szívemben? Amikor szükségem van valakire, ki jelentkezik arra, hogy együttműködjön Velem? Lehet-e, hogy az emberek korábbi hozzáállása Irántam már elveszett, és soha nem tér vissza? Miért van az, hogy semmi sem marad meg belőle az emlékezetükben? Hogyan lehetséges, hogy az emberek elfelejtették mindezeket a dolgokat? Vajon nem azért van mindez, mert az emberiséget megrontotta az ellensége?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 27. fejezet)