Az ember természete nagyban különbözik az Én lényegemtől, mert az ember romlott természete teljes mértékben a Sátántól ered; az ember természetét befolyásolta és megrontotta a Sátán. Ez annyit tesz, hogy az ember az ő gonoszságának és csúfságának a befolyása alatt él. Az ember nem az igazság világában vagy szent környezetben növekszik, és még kevésbé él a világosságban. Ezért senki nem birtokolhatja az igazságot a természetében születése pillanatától fogva, és még kevésbé születhet bárki Istent félő és Istennek alávetett lényeggel. Ellenkezőleg – az emberek Istennek ellenálló, Isten ellen lázadozó természettel bírnak, amely nem szereti az igazságot. Ez a természet az a probléma, amelyet ki szeretnék fejteni – az árulás. Az árulás minden egyes ember Istennel szembeni ellenállásának forrása. Ez egy olyan probléma, amely csak az emberben létezik, Bennem nem. Néhányan meg fogják kérdezni: mivel a világban minden ember éppen úgy él, ahogyan Krisztus, miért van az, hogy minden embernek olyan a természete, amely elárulja Istent, Krisztusé pedig nem teszi? Ez egy olyan probléma, amelyet világosan el kell nektek magyarázni.

Az emberiség létezésének az alapja a lélek ismételt reinkarnációja. Más szavakkal: minden ember akkor nyer emberi életet a testben, amikor a lelke újra megtestesül. Miután egy ember teste megszületik, élete addig folytatódik, amíg teste végül el nem éri határait; ez az utolsó pillanatot jelenti, amikor a lélek elhagyja burkát. Ez a folyamat ismétlődik újra meg újra, ahogy egy ember lelke időről időre jön és megy, és így marad fenn az emberiség létezése. A test élete az emberi lélek élete is, és az ember lelke támogatja az emberi test létezését. Azaz minden ember élete a lelkéből ered, és az élet nem a test velejárója. Ily módon az emberi természet a lélekből ered, nem pedig a testből. Csak az ember lelke tudja, hogyan tapasztalta meg a Sátán kísértéseit, megpróbáltatásait és rontását. Ezek a dolgok megismerhetetlenek az emberi test számára. Ezért az emberiség akaratlanul egyre sötétebb, egyre mocskosabb, egyre gonoszabb lesz, míg a távolság Köztem és az ember között egyre nagyobbra nő, az élet pedig egyre sötétebb lesz az emberiség számára. A Sátán a markában tartja az emberek lelkét, ezért természetesen az emberi testet is elfoglalta a Sátán. Hogyan lenne lehetséges, hogy egy ilyen test és egy ilyen emberiség ne álljon ellen Istennek? Hogyan lehetnének eredendően összeegyeztethetőek Vele? Azért vetettem le a Sátánt a levegőbe, mert elárult Engem. Hogyan lehetnének akkor az emberek mentesek a belekeveredéstől? Ezért az ember természete az árulás. Bízom benne, hogy mihelyt megértitek ezt az okfejtést, valamilyen szinten Krisztus lényegében is hinni fogtok. Az Isten Lelke által viselt test Isten saját teste. Az Isten Lelke mindenek felett álló; Ő mindenható, szent és igazságos. Hasonlóképpen, az Ő teste is mindenek felett álló, mindenható, szent és igazságos. Egy ilyen test csak azt teheti, ami igazságos és az emberiség javára válik, azt, ami szent, dicsőséges és hatalmas; Ő képtelen bármi olyat tenni, ami sérti az igazságot, ami sérti az erkölcsöt és igazságosságot, és még kevésbé képes Ő bármi olyat tenni, ami elárulná Isten Lelkét. Isten Lelke szent, és így az Ő testét nem ronthatja meg a Sátán; az Ő testének más a lényege, mint az emberi testnek. Mert az ember az – és nem Isten –, akit megrontott a Sátán, és a Sátán nem ronthatta meg Magának Istennek a testét. Így annak ellenére, hogy az ember és Krisztus ugyanabban a térben lakoznak, csak az ember az, akit megszállhat, és kihasználhat a Sátán, valamint akinek a Sátán trükkjei árthatnak. Ezzel szemben Krisztus örökké kikezdhetetlen a Sátán rontása számára, mert a Sátán soha nem lesz képes felemelkedni a legmagasabb helyre, és soha nem lesz képes Istenhez közeledni. Ma mindannyiótoknak meg kell értenetek, hogy csakis a Sátán által megrontott emberiség az, amely elárul engem. Az árulás soha nem lesz olyan téma, amelyben Krisztus a legkevésbé is érintett lenne.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.))