Amit ma megértettetek, az magasabb rendű, mint amit bármelyik olyan ember megértett a történelem során, aki nem jutott tökéletességre. Legyen szó a megpróbáltatásokról való tudásotokról vagy az Istenbe vetett hitetekről, mindez magasabb, mint bármelyik istenhívőé. Azokat a dolgokat értitek meg, amiket a környezet próbáinak átélése előtt ismertek meg, de a valódi érettségetek teljesen összeegyeztethetetlen ezekkel. Amit tudtok, az magasabb rendű, mint amit a gyakorlatba ültettek. Bár azt mondjátok, hogy az Istenben hívő embereknek szeretniük kell Istent, és nem az áldásokra kell törekedniük, hanem csak arra, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak, ami az életetekben megnyilvánul, az nagyon messze áll ettől, és nagyon megromlott. A legtöbb ember a békesség és más előnyök kedvéért hisz Istenben. Hacsak nem válik hasznodra, nem hiszel Istenben, és ha nem kaphatod meg Isten kegyelmét, akkor duzzogsz. Hogyan lehetne az, amit mondtál, a te igazi érettséged? Amikor olyan elkerülhetetlen családi incidensekről van szó, mint a gyermekek megbetegedése, szeretteid kórházba kerülése, rossz termés és üldöztetés a családtagok részéről, még ezek a gyakran előforduló, hétköznapi ügyek is túl soknak bizonyulnak számodra. Amikor ilyen dolgok történnek, pánikba esel, nem tudod, mit tegyél, és legtöbbször Istenre panaszkodsz. Panaszkodsz, hogy Isten szavai becsaptak téged, hogy Isten munkája gúnyt űzött belőled. Nektek nincsenek ilyen gondolataitok? Azt hiszed, hogy ilyen dolgok csak ritkán fordulnak elő köztetek? Minden nap ilyen események között éltek. A legkevésbé sem gondolkodtok azon, hogy az Istenbe vetett hitetek sikerrel járjon, és hogyan tudtok eleget tenni Isten szándékainak. Az igazi érettségetek túl kicsi, még egy kis csibe érettségénél is kisebb. Amikor a családi vállalkozásod pénzt veszít, Istenre panaszkodsz, amikor olyan környezetben találod magad, ahol hiányzik Isten védelme, akkor is Istenre panaszkodsz, és még akkor is panaszkodsz, amikor az egyik csibéd elpusztul, vagy egy öreg tehén az ólban megbetegszik. Panaszkodsz, amikor eljön az ideje, hogy a fiad férjhez menjen, de a családodnak nincs elég pénze; szeretnéd elvégezni a vendéglátás kötelességét, de nem engedheted meg magadnak, és akkor szintén panaszkodsz. Csordultig vagy panasszal, emiatt néha nem veszel részt összejöveteleken, vagy nem eszed és iszod Isten szavait, és néha hosszú időre negatívvá válsz. Semmi, ami ma történik veled, nincs összefüggésben a kilátásaiddal vagy a sorsoddal; ezek a dolgok akkor is megtörténtek volna, ha nem hiszel Istenben, de ma mégis Istenre hárítod a felelősséget értük, és ragaszkodsz ahhoz, hogy azt mondd, Isten kiiktatott téged. Mi a helyzet az Istenbe vetett hiteddel? Valóban felajánlottad az életedet? Ha ugyanazokat a megpróbáltatásokat szenvednétek el, mint Jób, egyikőtök sem, akik ma Istent követitek, nem tudna szilárdan megállni, mindannyian elbuknátok. Egyszerűen óriási különbség van köztetek és Jób között. Ma, ha a vagyonotok felét lefoglalnák, tagadni merészelnétek Isten létezését; ha elvennék tőletek a fiatokat vagy a lányotokat, az utcán futva tiltakoznátok; ha az egyetlen megélhetési lehetőséged zsákutcába jutna, megpróbálnál Istennel vitába szállni; megkérdeznéd, miért mondtam az elején annyi szót, hogy megijesszelek. Nincs olyasmi, amit ilyenkor ne mernétek megtenni. Ez azt mutatja, hogy nem nyertetek valódi betekintéseket, és nincs igazi érettségetek. Így a bennetek zajló próbatételek túl nagyok, mert túl sokat tudtok, de amit igazán megértetek, az még az ezredrésze sincs annak, aminek tudatában vagytok. Ne álljatok meg a puszta megértésnél és felfogásnál; jobb, ha megnézitek, mennyit tudtok valóban gyakorlatba ültetni, mennyit érdemeltetek ki saját kemény munkátok verejtékével a Szentlélek megvilágosításából és megvilágításából, és gyakorlataitok közül hányban valósítottátok meg saját elhatározásotokat. Komolyan kell venned az érettségedet és a gyakorlatodat. Az Istenbe vetett hitedben nem szabad megpróbálnod, hogy csupán felületesen szolgálj bárki felé is – az, hogy végül elnyered-e az igazságot és az életet, a saját törekvéseden múlik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (3.))