Isten sokat bízott az emberekre, és számtalan módon gondoskodott belépésükről. De mivel az emberek képessége meglehetősen gyenge, Isten sok szava nem vert gyökeret. Ennek a gyenge képességnek különféle okai vannak, például az emberi gondolkodás és erkölcsiség romlottsága, valamint a megfelelő neveltetés hiánya; feudális babonák, amelyek erősen meggyökereztek az ember szívében; torz és dekadens életmódok, amelyekből sok rossz rakódott le az emberi szív legmélyebb szögleteiben; a kulturális műveltség felszínes megértése, miközben az embereknek közel 98%-ának kulturális műveltsége hiányos, sőt, mi több, nagyon kevesen részesülnek magasabb szintű kulturális oktatásban. Ezért az embereknek alapvetően fogalmuk sincs, mit jelent az, hogy Isten vagy a Lélek, hanem csak bizonytalan és homályos képük van Istenről, amelyet a feudális babonaságokból szereztek. A káros befolyások, amelyeket több ezer év során „a nacionalizmus magasztos szelleme” hagyott hátra az emberi szív mélyén, továbbá az embereket megkötöző és láncra verő feudális gondolkodásmód, amely egy csepp szabadságot sem enged, sem akaratot törekedni vagy kitartani, sem vágyat az előrehaladásra, úgyhogy az ember inkább negatív marad és visszafejlődik, rabszolga-mentalitásba betonozva be magát, és így tovább – ezek az objektív tényezők kitörölhetetlenül mocskos és rút külsőt kölcsönöztek az emberiség ideológiai kilátásainak, ideáljainak, erkölcsiségének és beállítottságának. Úgy tűnik, az emberek a terrorizmus sötét világában élnek, amit egyikük sem igyekszik túllépni, és egyikük sem gondol arra, hogy továbbléphetne egy ideális világ felé; hanem meg vannak elégedve a maguk osztályrészével, hogy azzal telnek a napjaik, hogy gyerekeket szülnek és nevelnek, küszködnek, izzadnak, intézik a tennivalóikat, kényelmes és boldog családról álmodoznak, hitvesi ragaszkodásról, kötelességtudó gyermekekről, örömről életük alkonyán, miközben békésen leélik az életüket... Évtizedek, évezredek és több tízezer év óta mindmáig így tékozolják az emberek az idejüket, miközben egyikük sem teremt tökéletes életet, hanem mindannyian csakis azzal törődnek ebben a sötét világban, hogy egymást mészárolják, versenyt fussanak a hírnévért és vagyonért, és áskálódjanak egymás ellen. Ki kereste valaha Isten szándékait? Figyelt-e bárki Isten munkájára valaha is? Az emberiség minden része, amelyet a sötétség befolyása elfoglalt, már régen emberi természetté vált, ezért elég nehéz véghez vinni Isten munkáját, és az emberek szíve még kevésbé képes odafigyelni arra, amit Isten ma rájuk bízott. Mindenesetre azt hiszem, az emberek nem bánják majd, ha Én kimondom ezeket a szavakat, hiszen több ezer év történelméről beszélek. Történelemről beszélni annyit tesz, mint olyan tényekről, sőt, botrányokról beszélni, amelyek mindenki számára nyilvánvalóak – akkor hát mi értelme olyasmit mondani, ami ellentétben áll a tényekkel? De Én azt is hiszem, hogy az értelmes emberek e szavak láttán felébrednek majd, és törekedni fognak a fejlődésre. Isten reméli, hogy az emberek képesek békében és elégedettségben élni és dolgozni, ugyanakkor szeretni Istent. Isten szándéka az, hogy az egész emberiség belépjen a nyugalomba; sőt, mi több, Isten nagy vágya az, hogy az egész föld beteljen Isten dicsőségével. Nagy kár, hogy az emberi lények továbbra is a feledésbe süllyednek és nem ébrednek fel, mert olyan súlyosan megrontotta őket a Sátán, hogy már nem is hasonlítanak az emberekre. Tehát az emberi gondolkodás, erkölcsiség és oktatás fontos láncszemet képeznek, a második láncszemet pedig a kulturális műveltségre való képzés alkotja, amelynek célja megnövelni az emberi lények kulturális képességét és megváltoztatni szellemi látásmódjukat.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (3.))