Mialatt Jézust követte, Péter számos véleményt formált Róla, és mindig a saját szemszögéből ítélte meg Őt. Bár Péter valamilyen szinten megértette a Szellemet, megértése nem volt teljesen tiszta, ezért azt mondta: „Követnem kell azt, akit a mennyei Atya küldött. El kell ismernem azt, akit a Szentlélek kiválasztott.” Nem értette a dolgokat, amelyeket Jézus tett, és nem voltak világosak számára. Miután egy ideig követte Őt, Péter érdeklődni kezdett az iránt mit tesz és mond Jézus, és maga Jézus iránt is. Kezdte úgy érezni, hogy Jézus szeretetet és tiszteletet ébreszt. Szeretett együtt lenni Vele és Mellette maradni, és Jézus szavainak hallgatása gondoskodást és segítséget nyújtott számára. Mialatt Jézust követte, Péter mindent megfigyelt és megszívlelt az Ő életéből: a cselekedeteit, a szavait, a mozdulatait és a kifejezéseit. Mélyen megértette, hogy Jézus nem olyan, mint a hétköznapi emberek. Bár emberi külseje felettébb megszokott volt, teli volt szeretettel, irgalommal és elfogadással az ember iránt. Minden, amit tett vagy mondott, nagy segítségére volt másoknak, és Péter olyan dolgokat látott és nyert, amilyeneket korábban sosem látott és nem birtokolt Jézustól. Látta, hogy bár Jézus nem volt nagy termetű, sem kirívó emberi lény, igazán különleges és szokatlan kisugárzása volt. Bár Péter nem tudta teljesen megmagyarázni, látta, hogy Jézus másképpen viselkedett, mint bárki más, ugyanis az Ő cselekedetei nagyon különböztek a hétköznapi emberek cselekedeteitől. Amióta kapcsolatban állt Jézussal, Péter azt is látta, hogy az Ő jelleme más, mint egy hétköznapi emberé. Mindig állhatatosan járt el, és soha nem kapkodott, soha nem túlzott, se nem becsült alá semmit, és úgy élte életét, hogy az rendes és csodálatra méltó jellemet tárt fel. Beszélgetés során Jézus egyszerűen és kegyeletteljesen beszélt, mindig derűs, ugyanakkor higgadt módon – és mégsem veszítette el soha méltóságát, miközben a munkáját végezte. Péter látta, hogy Jézus néha szűkszavú, míg máskor megállás nélkül beszél. Néha olyan boldog volt, hogy fürge, valamint élénken szökdécselő galambnak tűnt, máskor meg olyan szomorú, hogy egyáltalán nem beszélt, bánat sújtotta, mintha olyan anya lenne, aki számtalan nehézséget viselt már el. Néha olyan dühös volt, akár egy bátor katona, aki épp egy ellenséget készül megölni – néha még egy üvöltő oroszlánra is hasonlított. Olykor nevetett; máskor imádkozott és sírt. Akárhogyan is viselkedett Jézus – Péter határtalan szeretetet és tiszteletet kezdett érezni Iránta. Jézus nevetése boldogsággal töltötte őt el, bánata szomorúsággal sújtotta, haragjától megijedt, míg irgalma, megbocsátása és az emberekkel szembeni szigorú elvárásai miatt igazán megszerette Jézust, és igazi félelmet és vágyakozást érzett Iránta. Természetesen mindezt lépésenként csak akkor valósította meg, amikor már több éve Jézus mellett élt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerte meg Péter Jézust?)