A ma veletek szemben támasztott követelmény – hogy együtt dolgozzatok harmóniában – hasonló ahhoz a szolgálathoz, amit Jahve az izráelitáktól várt el: máskülönben csak hagyjatok fel a szolgálattal. Mivel olyan emberek vagytok, akik közvetlenül szolgálják Istent, az a legkevesebb, hogy képesnek kell lennetek a hűségre és az alávetésre szolgálatotokban, és arra is képesnek kell lennetek, hogy gyakorlati úton tanuljatok leckéket. Elsősorban azok közületek, akik a gyülekezetben dolgoznak: merne bármely alattatok lévő testvér megmetszeni benneteket? Lenne bátorsága bárkinek, hogy a szemetekbe mondja a hibáitokat? Magasan álltok mindenki más felett; valóban királyokként uralkodtok! Még csak nem is tanultok, és nem léptek be az efféle gyakorlati leckékbe, mégis Isten szolgálatáról beszéltek! Jelenleg arra vagy felkérve, hogy számos gyülekezetet vezess, de nemcsak saját magadról nem mondasz le, hanem még a saját elképzeléseidhez és véleményeidhez is ragaszkodsz, és így beszélsz: „Szerintem ezt így kellene csinálni, hiszen Isten azt mondta, hogy nem korlátozhatnak minket mások és mostanában nem szabadna vakon engedelmeskednünk.” Ezért mindannyian a saját véleményetekhez ragaszkodtok, és senki nem engedelmeskedik a másiknak. Holott világosan tudjátok, hogy a szolgálatotok holtpontra jutott, mégis azt mondjátok: „Ahogy én látom, az én módszerem nincs messze a céltól. Bárhogy is van, mindannyiunknak megvan a maga oldala: te a tiédről beszélsz, én pedig az enyémről fogok; te a te látomásaidat közlöd, én pedig az én belépésemről fogok beszélni.” Soha nem vállalsz felelősséget azért a sok dologért, amivel foglalkozni kellene, vagy csak tessék-lássék csinálod, mindegyikőtök a saját véleményét szellőzteti, és körültekintően védelmezi a saját státuszát, hírnevét és megítélését. Egyikőtök sem hajlandó megalázni magát, és egyik oldal sem teszi meg az első lépést, hogy feladja önmagát és pótolja a másik hiányosságait, hogy az élet gyorsabban haladhasson előre. Amikor közösen koordináljátok a dolgokat, meg kellene tanulnotok az igazságot keresni. Talán azt mondod: „Az igazságnak ezen aspektusáról nincs tiszta megértésem. Neked milyen tapasztalatod van ezzel?” Vagy ezt mondhatod: „Neked több tapasztalatod van ezen a területen, mint nekem; kérhetnék tőled némi iránymutatást?” Nem lenne ez egy jó hozzáállás? Sok prédikációt meghallgattatok, és van valamennyi tapasztalatotok a szolgálatban. Ha nem tanultok egymástól, nem segítitek egymást, és nem pótoljátok egymás hiányosságait, amikor a gyülekezetekben munkálkodtok, akkor hogyan tanulhattok meg bármilyen leckét? Amikor szembesültök bármilyen dologgal, közösségben kellene lennetek egymással, hogy az az életetek hasznára váljon. Továbbá óvatosan kellene kommunikálnotok bármilyen dologról, mielőtt döntést hoztok. Csak így vállaltok felelősséget a gyülekezetért, ahelyett, hogy felületesen cselekednétek. Miután az összes gyülekezetet meglátogatjátok, össze kellene jönnötök és közösségben lenni azokról a dolgokról, amiket észrevettetek és bármilyen problémáról, amivel a munkátok során találkoztatok, majd kommunikálnotok kellene arról a megvilágosodásról és megvilágításról, amit kaptatok – ez a szolgálat nélkülözhetetlen része. Harmonikus együttműködést kell megvalósítanotok Isten munkája céljából, a gyülekezet hasznára, és hogy testvéreiteket előrehaladásra sarkalljátok. Össze kell hangolódnotok egymással, egyik a másikat jobbítva és jobb eredményt érni el a munkában, hogy tekintettel legyetek Isten szándékaira. Ez az igazi együttműködés, és csak azok nyernek majd valódi belépést, akik ebben részt vesznek. Együttműködésetek folyamán előfordulhat, hogy oda nem illő szavakat szólsz, de ez nem számít. Kommunikálj erről később, és nyerj tiszta megértést róla; ne hanyagold el. Az ilyen jellegű közösség után képes vagy kipótolni testvéreid hiányosságait. Csak úgy érhetsz el jobb eredményeket, ha munkádban ily módon egyre mélyebbre haladsz. Nektek mind, mint Istent szolgáló embereknek, képesnek kell lennetek arra, hogy a gyülekezet érdekeit védjétek mindenben, amit tesztek, ahelyett, hogy csak a saját érdekeiteket tartanátok szem előtt. Elfogadhatatlan az, ha egyedül cselekszetek, aláásva egymást. Azok, akik így viselkednek, nem alkalmasak Isten szolgálatára! Az ilyen emberek beállítottsága szörnyű; egy szikra emberi mivolt sem marad bennük. Ők száz százalékban a Sátán! Szörnyetegek! Még most is történnek közöttetek ilyen dolgok; még odáig is elmentek, hogy egymásra támadtok a közösség során, szándékosan ürügyet kerestek és teljesen belevörösödtök, miközben valami triviális dolgon vitatkoztok, egyik ember sem hajlandó félreállni, mindannyian elrejtik belső gondolataikat egymástól, feszülten figyelve a másikat és mindig résen állva. Alkalmas az ilyen beállítottság Isten szolgálatára? A tiédhez hasonló munka elláthatja bármivel is a testvéreidet? Nemcsak, hogy képtelen vagy helyes életútra vezetni az embereket, hanem ténylegesen a testvérekbe oltod a saját romlott beállítottságaidat. Nem ártasz-e másoknak? A lelkiismereted borzasztó, velejéig rothadt! Nem lépsz be a valóságba, és az igazságot sem ülteted a gyakorlatba. Ezenkívül szégyentelenül felfeded másoknak ördögi természetedet. Egyszerűen nincs szégyenérzeted! Ezeket a testvéreket rád bízták, te pedig a pokolba viszed őket. Nem olyasvalaki vagy, akinek a lelkiismerete megrothadt? Semmi szégyen nincs benned!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Szolgálj úgy, ahogy az izráeliták tették)