Ahhoz, hogy az emberek helyreállítsák a normális ember képmását, azaz elérjék a normális emberi mivoltot, nem tehetnek Isten kedvére pusztán szavaikkal. Ezzel csak saját maguknak ártanak, és ez nem segíti a belépésüket vagy az átalakulásukat. Ezért az átalakulás eléréséhez az embereknek apránként kell gyakorolniuk. Lassan kell belépniük, apránként kell keresniük és kutatniuk, a pozitívumok felől kell belépniük, és az igazság gyakorlati életét kell élniük; a szentek életét. Ezután a valós dolgok, a valós események és a valós környezetek lehetővé teszik, hogy az emberek gyakorlati képzésben részesüljenek. Az embereknek egyáltalán nem kell üres szavakat ismételgetniük; ehelyett valós környezetben kell képezniük magukat. Az emberek először rájönnek, hogy gyenge képességűek, majd normálisan eszik és isszák Isten szavait, és szintén normálisan lépnek be és gyakorolnak; csak így juthatnak hozzá a valósághoz, és így még gyorsabban történhet meg a belépés. Ahhoz, hogy az emberek átalakuljanak, szükség van némi gyakorlatiasságra; valós dolgokon, valós eseményeken és valós környezetben kell gyakorolniuk. Lehet-e valódi képzést elérni pusztán a gyülekezeti életre támaszkodva? Be tudnak-e lépni az emberek így a valóságba? Nem! Ha az emberek nem tudnak belépni a valós életbe, akkor képtelenek átalakítani régi életmódjukat és cselekvésmódjukat. Ez nem kizárólag az emberek lustaságának és nagyfokú függőségének köszönhető, hanem inkább annak, hogy az embereknek egyszerűen nincs meg a képességük az élethez, és ráadásul nem értik meg Isten mércéjét a normális emberi képmásról. A múltban az emberek mindig is beszélgettek, beszéltek, kommunikáltak – sőt, „szónokokká” váltak –, mégsem kereste egyikük sem az átalakulást az élettermészetében; ehelyett vakon mély elméleteket kerestek. Ezért a mai embereknek meg kell változtatniuk ezt a vallásos stílusú istenhitet az életükben. Úgy kell a gyakorlatba belépniük, hogy egy eseményre, egy dologra, egy személyre koncentrálnak. Ezt összpontosítva kell tenniük – csak így érhetnek el eredményeket. Az emberek átalakulása a lényegük megváltozásával kezdődik. A munkának az emberek lényegére, az életükre kell irányulnia, továbbá lustaságukra, függőségükre és szolgalelkűségükre – csak így tudnak átalakulni.

Bár a gyülekezeti élet bizonyos területeken eredményeket hozhat, a lényeg mégis az, hogy a valós élet képes átalakítani az embereket. Az ember régi természete nem tud átalakulni a valós élet nélkül. Vegyük például Jézus munkáját a Kegyelem Korában. Amikor Jézus eltörölte a korábbi törvényeket, és bevezette az új korszak parancsolatait, beszédében a valós életből vett konkrét példákat használt. Amikor Jézus egy szombatnapon tanítványait a búzamezőn vezette keresztül, a tanítványai megéheztek, és kalászokat téptek le, hogy egyenek. A farizeusok látták ezt, és azt mondták róluk, hogy nem tartják meg a szombatot. Azt is mondták, hogy az embereknek nem szabad szombaton kimenteniük a gödörbe esett borjakat, mondván, hogy szombaton nem szabad munkát végezni. Jézus ezeket az eseteket idézte, hogy fokozatosan meghirdesse az új korszak parancsolatait. Abban az időben sok gyakorlati kérdést használt, hogy segítsen az embereknek a megértésben és az átalakulásban. Ez az az alapelv, amely szerint a Szentlélek végzi munkáját, és ez az egyetlen mód, amely képes átalakítani az embereket. Gyakorlati dolgok nélkül az emberek csak elméleti és intellektuális megértésre tehetnek szert – ez pedig nem egy hatékony módja az átalakulásnak. Hogyan lehet tehát bölcsességre és belátásra szert tenni gyakorlás révén? Képesek-e az emberek bölcsességre és belátásra szert tenni pusztán hallgatással, olvasással és tudásuk bővítésével? Hogyan lenne lehetséges ez? Az embereknek a valós életben kell megértést és tapasztalatot szerezniük! Ezért gyakorolni kell, és nem szabad eltávolodni a valós élettől. Az embereknek különböző szempontokra kell figyelniük, és különböző szempontok szerint kell belépniük: az oktatás szintje, a kifejezőképesség, a dolgok meglátásának képessége, ítélőképesség, Isten szavai felfogásának képessége, a józan ész és az emberi mivolt szabályai, és más, az emberi mivolttal kapcsolatos dolgok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell. A megértés elérése után az embereknek a belépésre kell összpontosítaniuk, és csak azután érhető el az átalakulás. Ha valaki elérte a megértést, de elhanyagolja a gyakorlást, hogyan történhet meg nála az átalakulás? Jelenleg az emberek sok mindent értenek, de nem élik meg a valóságot; így kevés lényeges ismerettel rendelkeznek Isten szavairól. Csak kis mértékben világosodtál meg; kaptál egy kis megvilágosítást a Szentlélektől, de nincs belépésed a valós életbe – vagy talán nem is érdekel a belépés –, így az átalakulásod csekélyebb mértékű. Ilyen hosszú idő után az emberek sok mindent értenek. Sokat tudnak beszélni az elméletekről alkotott ismereteikről, de a külső természetük változatlan marad, és az eredeti képességük is megmarad a régi, a legkisebb mértékben sem fejlődnek. Ha ez a helyzet, mikor fogsz végre belépni?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gyülekezeti élet és a valós élet megbeszélése)