Isten nem azt a puszta képességet követeli meg az emberektől, hogy a valóságról beszéljenek; ez túl könnyű lenne, nemde? Miért beszél akkor Isten az életbe való belépésről? Miért beszél átalakulásról? Ha az emberek csupán üres beszédre képesek a valóságról, akkor elérhetnek-e átalakulást a természetükben? A királyság jó katonáit nem arra képezték, hogy a valóságról csak beszélni tudó vagy kérkedő emberek csoportja legyenek, hanem arra, hogy mindenkor megéljék Isten igéit, hogy rendíthetetlenek maradjanak, bármiféle akadállyal is néznek szembe, és hogy állandóan Isten szavaival összhangban éljenek, és ne térjenek vissza a világba. Ez az a valóság, amelyről Isten beszél; ez Isten követelménye az emberrel szemben. Ezért ne tekintsd az Isten által említett valóságot túlságosan egyszerűnek. A Szentlélektől kapott puszta megvilágosodás nem egyenlő a valóság birtoklásával. Ez nem az ember érettsége – ez Isten kegyelme, amihez az ember semmivel sem járul hozzá. Mindenkinek el kell viselnie Péter szenvedéseit, és még inkább, bírnia kell Péter dicsőségét, amelyet azután él meg, hogy elnyerte Isten munkáját. Csak ez nevezhető valóságnak. Ne gondoljátok, hogy birtokában vagytok a valóságnak, csak mert tudtok beszélni róla; ez tévedés. Az efféle gondolatok nem egyeznek Isten szándékaival, és nincs tényleges jelentőségük. Ne mondjatok ilyesmit a jövőben – oltsátok ki az efféle mondásokat! Mindazok, akik Isten szavait abszurd módon értelmezik, nem hívők. Nincs valós tudásuk, még kevésbé valódi érettségük; tudatlan emberek, akik híján vannak a valóságnak. Más szóval, mindazok, akik Isten szavainak lényegén kívül élnek, nem hívők. Azok, akiket az emberek nem hívőknek tartanak, Isten szemében fenevadak, és akiket Isten nem hívőknek tart, azok olyan emberek, akiknek nem Isten szavai az életük. Ezért azt mondhatjuk, hogy azok, akik nem birtokolják Isten szavainak valóságát, és akik nem élik meg az Ő szavait, nem hívők. Isten kívánsága az, hogy mindenkit arra késztessen, hogy megélje az Ő szavainak valóságát, nem pusztán az, hogy mindenkit beszéltessen a valóságról, hanem sokkal inkább, hogy lehetővé tegye mindenki számára, hogy megélje az Ő szavai valóságát. Az ember által érzékelt valóság túlságosan felszínes; nincs értéke és nem tud eleget tenni Isten szándékainak. Túlságosan alacsony szintű, és még csak említésre sem méltó. Túl sok minden hiányzik belőle, és túlságosan elmarad Isten követelményeinek mércéjétől. Mindegyikőtök komoly vizsgálatnak lesz alávetve, hogy kiderüljön, ki az, aki közületek csak azt tudja, hogyan beszéljen a megértésetekről, anélkül, hogy képes lenne megmutatni az utat, valamint, hogy kiderüljön, ki az, aki haszontalan szemét közöttetek. Ezt mostantól jegyezd meg! Ne beszélj üres tudásról; csak a gyakorlás útjáról és a valóságról beszélj. Térj át a valódi tudásról a valódi gyakorlásra, majd térj át a gyakorlásról a valódi megélésre. Ne oktass ki másokat, és ne beszélj valódi tudásról. Ha a megértésed egy út, akkor engedd a szavaidat szabadon szárnyalni rajta; ha nem, akkor kérlek, fogd be a szádat, és ne beszélj! Amit mondasz, haszontalan. Azért beszélsz megértésről, hogy bolonddá tedd Istent, és hogy mások irigyeljenek téged. Nem ez a törekvésed? Nem szándékosan játszol másokkal? Van ebben bármi érték? Ha azután beszélsz a megértésről, miután megtapasztaltad, nem tekintenek majd dicsekvőnek. Ellenkező esetben olyasvalaki vagy, aki arrogáns szavakkal dobálózik. A tényleges tapasztalatodban sok olyan dolog van, amin nem tudsz felülkerekedni, és a saját tested ellen sem lázadhatsz; mindig azt teszed, amit épp akarsz, sosem téve eleget Isten szándékainak – mégis van képed elméleti megértésről beszélni. Szégyentelen vagy! Még mindig olyan merész vagy, hogy Isten szavainak megértéséről beszélsz. Micsoda arcátlanság! A szónoklás és a kérkedés a természeteddé vált, és megszoktad, hogy ezt csinálod. Amikor csak beszélni kívánsz, könnyedén megteszed, ám amikor a gyakorlásra kerül a sor, elmerülsz a cifrázásban. Hát nem mások megtévesztésének módja ez? Lehet, hogy az embereket rá tudod szedni, Istent azonban nem lehet bolonddá tenni. Az emberek tudatlanok, és nincs ítélőképességük, Isten azonban komolyan veszi az efféle dolgokat, és nem fog téged kímélni. A testvéreid pártfogolhatnak téged, dicsérhetik a megértésedet és csodálhatnak téged, ám ha nem rendelkezel valósággal, a Szentlélek nem kímél majd. Talán a gyakorlati Isten nem fogja a hibáidat kutatni, ám Isten Lelke mellőz majd téged, és azt elég nehéz lesz elviselned. Elhiszed ezt? Beszélj többet a gyakorlás valóságáról; már elfelejtetted? Beszélj többet a gyakorlati utakról; már elfelejtetted? „Kínálj kevesebb magasztos elméletet és értéktelen, felfuvalkodott beszédet; a legjobb, ha mostantól elkezded a gyakorlást.” Elfelejtetted ezeket a szavakat? Egyáltalán nem érted? Nem fogod fel Isten szándékait?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csupán az igazság gyakorlatba ültetése jelenti a valóság birtoklását)