Tapasztalatból látható, hogy elsődleges fontosságú, hogy az ember elcsendesítse a szívét Isten előtt. Ez az emberek lelki életét és az életükben elért haladást illető kérdésekhez kapcsolódik. Az igazságra és a beállítottságodban bekövetkező változásra való törekvésed csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha a szíved csendes Isten előtt. Ez azért van, mert terhet hordozva járultál Eléje, mert mindig úgy érzed, hogy oly sok mindenben van hiányosságod, hogy sok igazság van, amit meg kell ismerned, hogy sok a valóság, amit meg kell tapasztalnod, és hogy figyelmet kellene tanúsítanod Isten szándékai iránt. Ezek a dolgok folyamatosan a fejedben járnak, olyan érzés, mintha akkora erővel nyomnának lefelé, ami nem hagy lélegezni, ezért aztán nehéznek érzed a szíved (bár nem vagy negatív állapotban). Csak az ilyen ember alkalmas arra, hogy elfogadja Isten szavainak megvilágosítását, és hogy Isten Lelke megindítsa őt. A terhük miatt, mert nehéz a szívük, és mondhatni, az ár miatt, amit megfizettek, valamint az Isten előtt elviselt szenvedés miatt kapják meg az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Isten ugyanis senkit sem részesít különleges bánásmódban. Mindig igazságosan bánik az emberekkel, ám nem is ad az embereknek önkényesen vagy feltétel nélkül. Ez az Ő igazságos természetének egyik aspektusa. A való életben a legtöbb ember még nem érte el ezt a síkot. Legalábbis a szívük még nem fordult teljesen Isten felé, így még nem történt semmilyen nagy változás az életfelfogásukban. Ez azért van, mert csupán Isten kegyelmében élnek, és még nem nyerték el a Szentlélek munkáját. Ahhoz, hogy Isten hasznukat vegye, az embereknek az alábbi kritériumoknak kell megfelelniük: szívüknek Isten felé kell fordulnia, hordozniuk kell az Ő szavainak terhét, sóvárgó szívvel kell rendelkezniük, és meg kell legyen bennük az elszántság az igazság keresésére. Csak ezek az emberek kaphatják meg a Szentlélek munkáját, és nyerhetik el gyakran az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Azok az emberek, akiket Isten használ, kívülről úgy tűnnek, mintha nélkülöznék az értelmet és a normális kapcsolatokat másokkal, ám megfontoltan beszélnek, illendő módon, és mindig képesek megőrizni szívük csendességét Isten előtt. Pontosan ez a fajta ember az, aki méltó arra, hogy a Szentlélek használja őt. Ezeknek az „értelem nélküli” embereknek, akikről Isten beszél, látszólag nincs normális kapcsolatuk másokkal, és nem törődnek a külső szeretettel vagy a kifelé irányuló gyakorlatokkal, amikor azonban szellemi dolgokról beszélgetnek, képesek megnyitni a szívüket, és önzetlenül ellátni másokat a megvilágosítással és a megvilágosodással, amelyet Isten előtti tényleges tapasztalataikból szereztek. Így fejezik ki szeretetüket Isten iránt, és tesznek eleget az Ő szándékainak. Amikor mások rágalmazzák és gúnyolják őket, kitérnek a külső emberek, ügyek vagy dolgok befolyása elől, és csendesek maradnak Isten előtt. Úgy tűnik, hogy megvannak a saját egyedi meglátásaik. Függetlenül attól, hogy mások mit tesznek, az ő szívük sosem hagyja el Istent. Amikor mások csevegnek és nevetgélnek, szívük Isten előtt marad, az Ő szaván elmélkednek vagy csendesen imádkoznak a szívükben lakozó Istenhez, az Ő vágyait kutatva. Ezek az emberek nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy normális emberi kapcsolatokat tartsanak fenn másokkal, és úgy tűnik, nincs a világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk. Élénknek, szeretetre méltónak és ártatlannak mutatkoznak, ugyanakkor egyfajta higgadtsággal is rendelkeznek. Ehhez hasonlatos az a fajta személy, akit Isten felhasznál. Az afféle dolgok, mint a világi ügyekre vonatkozó filozófiák vagy a „normális értelem” egyszerűen nem működnek az ilyen emberben. Ők teljes szívüket Isten igéjébe töltötték, és úgy tűnik, hogy csak Isten van a szívükben. Ez az a „racionális gondolkodás nélküli” embertípus, akire Isten utal, és pontosan az ilyen embert használja Isten. Annak az ismertetőjele, akit Isten használ: mindegy mikor vagy hol, szíve mindig Isten előtt van, és nem számít, hogy mások mennyire züllöttek, vagy hogy más emberek mennyire engednek a vágynak és a testnek, ennek az embernek a szíve sosem hagyja el Istent, és ő nem követi a tömeget. Csak az efféle ember alkalmas Isten használatára, és csak az efféle embert tökéletesíti a Szentlélek. Ha képtelen vagy elérni ezt, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy Isten megnyerjen vagy a Szentlélek tökéletesítsen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Nagyon fontos, hogy normális kapcsolatot alakítsunk ki Istennel)