A földön Maga a gyakorlati Isten vagyok, aki az emberek szívében lakozik; a mennyben pedig az egész teremtés Legfőbb Ura vagyok. Megmásztam hegyeket és átkeltem folyókon, be- és kisodródtam az emberiség között. Ki merészel nyíltan szembeszállni Magával a gyakorlati Istennel? Ki merészel elszakadni a Mindenható szuverenitásától? Ki meri azt állítani, hogy Én minden kétséget kizáróan a mennyben vagyok? Továbbá, ki meri azt állítani, hogy Én vitathatatlanul a földön vagyok? Az egész emberiség közül senki sincs, aki képes lenne minden részletében leírni azokat a helyeket, ahol tartózkodom. Lehetséges-e, hogy amikor a mennyben vagyok, Maga a természetfeletti Isten vagyok, és amikor a földön vagyok, Maga a gyakorlati Isten vagyok? Azt, hogy én vagyok-e maga a gyakorlati Isten, vagy sem, bizonyára nem határozhatja meg az, hogy én vagyok az egész teremtés Legfőbb Ura, vagy az, hogy megtapasztalom az emberi világ szenvedéseit, ugye? Ha ez lenne a helyzet, akkor vajon az emberek nem lennének-e reménytelenül tudatlanok? A mennyben vagyok, de a földön is vagyok; a teremtés számtalan tárgya között vagyok, és a tömegek között is. Az emberek minden nap megérinthetnek Engem; mi több, minden nap láthatnak Engem. Ami az emberiséget illeti, úgy tűnik, hogy néha rejtve vagyok, néha pedig látható; úgy tűnik, hogy valóban létezem, ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem is létezem. Bennem az emberiség számára felfoghatatlan titkok rejlenek. Ez olyan, mintha minden ember mikroszkópon keresztül nézne Engem, hogy még több titkot fedezzen fel Bennem, remélve, hogy ezáltal eloszlathatják azt a kellemetlen érzést a szívükben. Azonban még ha röntgent használnának is, hogy tudná az emberiség felfedni az általam őrzött titkok bármelyikét is?

Abban a pillanatban, amikor népem – munkám eredményeként – dicsőséget nyer Mellettem, a nagy vörös sárkány rejtekhelye felszínre kerül, az összes sár és piszok tisztára lesz söpörve, és a számtalan év alatt felhalmozott szennyezett víz ki fog száradni az Én perzselő tüzemben, hogy többé ne létezzen. Ezután a nagy vörös sárkány a tűz és kénkő tavában fog elpusztulni. Valóban hajlandóak vagytok-e szerető gondoskodásom alatt maradni, hogy ne ragadjon el benneteket a sárkány? Tényleg gyűlölitek csalárd mesterkedéseit? Ki képes arra, hogy erőteljes tanúságot tegyen Mellettem? Az Én nevemért, az Én Lelkemért és az Én egész irányítási tervemért kicsoda képes minden erejével áldozatot hozni? Ma, amikor a királyság az emberi világban van, ez az az idő, amikor személyesen jöttem az emberiség közé. Ha ez nem így lenne, van-e valaki, aki minden remegés nélkül ki tudna merészkedni a csatatérre az Én nevemben? Azért, hogy a királyság formát öltsön, hogy szívem elégedett legyen, továbbá azért, hogy eljöjjön az én napom, hogy eljöjjön az idő, amikor a teremtés számtalan tárgya újjászületik és bőségesen gyarapszik, hogy az emberek megmeneküljenek a szenvedés tengeréből, hogy eljöjjön a holnap, azért, hogy csodálatos legyen, viruljon és virágozzon, sőt, hogy a jövő élvezete megvalósuljon, minden ember minden erejével igyekszik, és semmit sem kímélve áldozza fel magát Értem. Hát ez nem annak a jele, hogy a győzelem már az Enyém? Vajon ez nem az Én tervem megvalósulásának a jele?

Az emberek minél inkább az utolsó napokban élnek, annál inkább érzik majd a világ ürességét, és annál kevesebb bátorságuk lesz az élethez. Emiatt számtalan ember halt meg csalódásban, számtalan ember csalódott a keresésében, és számtalan más ember szenvedi el, hogy a Sátán keze manipulálja. Oly sok embert kimentettem és oly sokukat támogattam, és oly sokszor, amikor az emberek elvesztették a világosságot, visszavittem őket a fény helyére, hogy a fényben megismerjenek Engem, és boldogsággal körülvéve gyönyörködjenek Bennem. Világosságom eljövetele miatt a királyságomban lakó emberek szívében növekszik az imádat, mert olyan Isten vagyok az emberek számára, akit szerethetnek – egy Isten, akihez az emberiség szeretettel ragaszkodik –, és betölti őket az Én alakom maradandó benyomása. Mindazonáltal, mindent összevetve, senki sem érti, hogy ez a Lélek munkája vagy a test működése. Az embereknek egy egész életre lenne szükségük ahhoz, hogy ezt az egy dolgot részletesen megtapasztalják. Az emberek soha nem vetettek meg Engem a szívük legbelsőbb zugaiban; inkább ragaszkodnak Hozzám a lelkük mélyén. Bölcsességem csodálatot ébreszt bennük, az általam művelt csodák gyönyörködtetik a szemüket, és szavaim pedig felkavarják az elméjüket, mégis nagy becsben tartják őket. Az Én gyakorlatiasságom zavarba hozza az embereket, elképednek és tanácstalanok, és mégis hajlandóak elfogadni azt. Hát nem pontosan ez az emberek valódi fokmérője?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 15. fejezet)