Ma, mivel elvezettelek titeket idáig, megfelelő intézkedéseket tettem, és megvannak a saját céljaim. Ha ma beszélnék nektek róluk, valóban képesek lennétek megérteni őket? Jól ismerem az emberi elme gondolatait és az emberi szív kívánságait: ki nem keresett valaha kiutat magának? Ki nem gondolt még soha a saját kilátásaira? Annak ellenére, hogy az ember gazdag és káprázatos értelemmel rendelkezik, ki volt képes megjósolni, hogy a korokat követve a jelen úgy alakul, ahogyan alakult? Ez valóban a saját szubjektív erőfeszítéseid gyümölcse? Ez a fizetség a fáradhatatlan szorgalmadért? Ez az elméd által elképzelt gyönyörű jelenet? Ha Én nem vezetném az egész emberiséget, ki lenne képes elszakadni az Én intézkedéseimtől és más kiutat találni? Talán az ember képzelgései és kívánságai azok, amelyek elvezették őt a mai napig? Sok ember úgy éli le az egész életét, hogy a kívánságai nem teljesülnek. Vajon ez tényleg a gondolkodásukban lévő hiba miatt van? Sok ember élete váratlan boldogsággal és elégedettséggel teljes. Valóban azért lenne ez, mert túl keveset várnak? Az egész emberiségben ki az, aki a Mindenható szemében nem részesül törődésben? Ki nem él a Mindenható eleve elrendelése közepette? Az ember élete és halála saját döntése alapján történik? Az ember maga irányítja a sorsát? Sokan kiáltanak a halálért, de az messze van tőlük; sokan akarnak olyanok lenni, akik erősek az életben és félik a halált, de tudtukon kívül közeledik elmúlásuk napja, amely a halál szakadékába taszítja őket; sokan tekintenek az égre és mélyen sóhajtoznak; sokan nagy zokogással, jajveszékelve sírnak; sokan elbuknak a megpróbáltatások közepette; és sok ember fogságba esik a kísértések közepette. Bár nem jelenek meg személyesen, hogy az ember tisztán láthasson Engem, sokan félnek meglátni arcomat, mélyen rettegve attól, hogy lesújtok rájuk, hogy kioltom életüket. Vajon az ember igazán ismer Engem vagy sem? Senki sem tudja biztosan megmondani. Nem igaz? Féltek Tőlem és a fenyítésemtől egyaránt, mégis felálltok és nyíltan szembeszálltok Velem és ítéletet mondotok Felettem. Nem így van? Az, hogy az ember sosem ismert Engem, azért van, mert sosem látta az arcomat, sem a hangomat nem hallotta. Így, bár ott vagyok az ember szívében, van-e bárki, akinek a szívében nem vagyok homályos és ködös? Van-e bárki, akinek a szívében tökéletesen világos vagyok? Nem akarom, hogy azok, akik az Én népem, szintén homályosan és zavarosan lássanak Engem, és ezért vágok bele ebbe a nagy munkába.

Csendesen eljövök az emberek közé, majd tovasodródom. Látott Engem bárki is valaha? Képes a nap látni Engem perzselő lángjai miatt? Képes a hold látni Engem ragyogó tisztasága miatt? Láthatnak Engem a csillagképek az égen elfoglalt helyük miatt? Amikor eljövök, az ember nem tudja, és minden dolog tudatlan marad, amikor pedig távozom, az ember még mindig nincs tudatában. Ki tud bizonyságot tenni Mellettem? Lehet, hogy az emberek dicsérete a földön? Lehet, hogy a vadon virágzó liliomok? Talán az égen szálló madarak? A hegyekben üvöltő oroszlánok? Senki sem tud teljesen tanúságot tenni Rólam! Senki sem tudja elvégezni azt a munkát, amelyet Én fogok! Még ha el is végeznék ezt a munkát, milyen hatása lenne annak? Minden nap sok ember minden cselekedetét figyelem, és minden nap sok ember szívét és elméjét kutatom; soha senki nem menekült meg az ítéletem elől, és soha senki nem szabadult meg az ítéletem valóságától. Az egek felett állok és a távolba nézek: számtalan emberre sújtottam le, de ugyanúgy számtalan ember is él irgalmam és szerető kedvességem közepette. Nem ilyen körülmények között éltek ti is?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 11. fejezet)