Az eltervezett munkám pillanatnyi szünet nélkül halad előre. Miután beléptünk a Királyság Korába, és népemként bevittelek titeket a királyságomba, más követeléseim is lesznek veletek szemben; azaz elkezdem kihirdetni előttetek azt az alkotmányt, amellyel ezt a korszakot kormányozni fogom.

Mivel az Én népemnek neveznek titeket, képesnek kell lennetek arra, hogy dicsőítsétek a nevemet; azaz arra, hogy tanúságot tegyetek a megpróbáltatások közepette. Ha valaki megpróbál Nekem hízelegni, és megpróbálja eltitkolni Előlem az igazságot, vagy tisztességtelen ügyleteket folytat a hátam mögött, az ilyen embereket kivétel nélkül kiűzöm és eltávolítom a házamból, hogy ott várják meg, amíg foglalkozom velük. Azok, akik a múltban hűtlenek voltak Hozzám és tiszteletlenek, és akik ma újra felemelkednek, hogy nyíltan ítélkezzenek Felettem – ők is kiűzetnek majd a házamból. Azoknak, akik az Én népemhez tartoznak, folyamatosan tekintettel kell lenniük terheimre, és igyekezniük kell megismerni a szavaimat. Csak az ilyen embereket fogom megvilágosítani, és ők bizonyosan vezetésem és megvilágosításom alatt fognak élni, és soha nem találkoznak majd büntetéssel. Azokat a koldusszerű teremtményeket, akik nincsenek tekintettel az Én terheimre, hanem a saját jövőjük megtervezésére koncentrálnak – vagyis azokat, akik cselekedeteikkel nem arra törekednek, hogy kielégítsék a szívemet, hanem inkább alamizsnát keresnek –, egyáltalán nem vagyok hajlandó használni, mivel születésüktől fogva semmit sem tudnak arról, hogy mit jelent tekintettel lenni az Én terheimre. Ők olyan emberek, akikből hiányzik a normális értelem; az ilyen emberek agyi „alultápláltságban” szenvednek, és haza kell menniük némi „táplálékért”. Az ilyen embernek semmilyen hasznát nem látom. Az Én népem körében mindenkinek kötelező feladatként kell majd tekintenie az Én megismerésemre, amelyet a végsőkig végezni kell, akárcsak az evést, az öltözködést és az alvást, mint olyasmit, amiről az ember egy pillanatra sem feledkezik meg, hogy végül az Én megismerésem olyan megszokottá váljon, mint az evés – olyasvalamivé, amit könnyedén, gyakorlott kézzel csinálsz. Ami az Általam mondott szavakat illeti, minden egyes szavamat a legnagyobb hittel kell elfogadni, és teljesen el kell sajátítani; nem lehetnek felületes félmegoldások. Bárki, aki nem figyel a szavaimra, úgy tekintendő, mint aki egyenesen ellenáll Nekem; bárki, aki nem eszik a szavaimból, vagy nem törekszik megismerni azokat, úgy tekintendő, mint aki nem figyel Rám, és egyenesen ki lesz tessékelve a házam ajtaján. Ez azért van, mert – ahogyan már régen is mondtam – nem nagyszámú embert akarok, hanem kiválóságot. Ha száz ember közül csak egy képes Engem megismerni a szavaimon keresztül, akkor szívesen kivetem az összes többit, hogy ennek az egyetlen embernek a megvilágosítására és megvilágítására összpontosítsak. Ebből is láthatod, hogy nem feltétlenül igaz, hogy csak a nagyobb számok képesek Engem nyilvánvalóvá tenni és megélni. Én búzát akarok (még ha a magok nem is teltek) és nem konkolyt (még ha a magok csodálatra méltóan teltek is). Ami pedig azokat illeti, akik nem törődnek a kereséssel, hanem ehelyett hanyagul viselkednek, ők távozzanak önszántukból; őket nem akarom többé látni, nehogy továbbra is szégyent hozzanak a nevemre.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 5. fejezet)