I

Abban az időben, amikor Isten még nem öltött testet, annak mércéje, hogy az ember ellenáll-e Istennek, azon alapult, hogy az ember imádta-e a láthatatlan mennyei Istent, és felnézett-e Rá. Az Istennek való ellenállás meghatározása abban az időben nem volt annyira gyakorlatias, mivel az ember nem láthatta Istent, és nem tudta, pontosan milyen Isten képmása, vagy azt, hogy Ő pontosan miként munkálkodik és beszél. Az embernek semmiféle elképzelése nem volt Istenről, és csak homályosan hitt Istenben, mert Isten még nem jelent meg az embernek. Ezért bárhogyan is hitt az ember a képzeletében Istenben, Isten nem ítélte el az embert, és nem támasztott vele szemben túl magas követelményeket, mert az ember teljesen képtelen volt látni Istent.

II

Amikor Isten testet ölt, és eljön, hogy az emberek között munkálkodjon, mindenki látja Őt, és hallja a szavait, és mindenki látja a hús-vér testben lévő Isten tetteit. Abban a pillanatban az ember minden elképzelése elillan. Ami azokat illeti, akik látták Istent testben megjelenni, nem ítéltetnek el, ha szándékosan vetik alá magukat Neki, míg azok, akik szándékosan ellenállnak Neki, Istennek ellenállónak tekintendők. Az ilyen emberek antikrisztusok, ellenségek, akik szándékosan állnak ellen Istennek. Azok, akik elképzeléseket táplálnak Istenről, de mégis készek és hajlandóak alávetni magukat Neki, nem lesznek elítélve. Isten az embert a szándékai és cselekedetei alapján ítéli el, soha nem a gondolatai és eszméi miatt. Ha az embert gondolatai és eszméi alapján ítélné el, akkor egyetlen ember sem menekülhetne Isten haragos keze elől.

III

Azok, akik szándékosan állnak ellen a megtestesült Istennek, bűnhődni fognak ellenszegülésükért. Az Istennek szándékosan ellenálló emberek ellenállása abból a tényből fakad, hogy elképzeléseket táplálnak Istenről, ami viszont olyan cselekedetekre sarkallja őket, amelyek megzavarják Isten munkáját. Ezek az emberek szándékosan ellenállnak Isten munkájának, és lerombolják azt. Nem csupán elképzeléseik vannak Istenről, hanem olyan tevékenységeket is folytatnak, amelyek megzavarják az Ő munkáját, ezért az ilyen embereket el kell ítélni. Azok, akik nem zavarják meg szándékosan Isten munkáját, nem lesznek bűnösként elítélve, mert képesek szándékosan alávetni magukat, és nem vesznek részt olyan tevékenységekben, amelyek bomlást és zavart okoznak. Az ilyen emberek nem lesznek elítélve.

Forrás: Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek