Munkámat a pogány nemzetek között terjesztem. Dicsőségem beragyogja az egész világegyetemet; minden csillag-csillag-pont-pont nép az Én akaratomat hordozza magában, mindannyiukat az Én kezem vezeti, és az általam kijelölt feladatokat végzik. Ettől a ponttól kezdve új korszakba léptem, és minden embert egy másik világba viszek. Amikor visszatértem „hazámba”, megkezdtem eredeti tervemnek egy újabb munkarészét, hogy az ember mélyebben megismerjen Engem. A világegyetemet a maga teljességében szemlélem, és látom, hogy ez a megfelelő idő a munkámra, ezért sietek mindenhol ott lenni, hogy új munkámat végezzem az embereken. Végül is ez egy új korszak, és új munkát hoztam, hogy több új embert vigyek át az új korszakba, és még több embert elutasítsak azok közül, akiket ki fogok rekeszteni. A nagy vörös sárkány nemzetében a munkának olyan szakaszát végeztem el, amely az emberek számára felfoghatatlan, és emiatt a szélben ringatóznak, s ezután majd sokan csendben elsodródnak a szél fújásával. Valóban, ez az a „szérű”, amelyet meg fogok tisztítani; ez az, amire vágyom, és ez az Én tervem is. Mert sok gonosz osont már be a munkám során, de nem sietek elűzni őket. Inkább szétzilálom majd őket, amikor eljön az ideje. Csak ezután leszek az élet forrása, és lehetővé teszem azoknak, akik igazán szeretnek Engem, hogy megkapják Tőlem a fügefa gyümölcsét és a liliom illatát. Azon a földön, ahol a sátán tartózkodik, a por földjén, nem marad tiszta arany, csak homok, és így, látva ezeket a körülményeket, a munka egy ilyen szakaszát végzem. Tudnotok kell, hogy amit én megszerzek, az tiszta, finomított arany, nem homok. Hogyan maradhatnak a gonoszok az Én házamban? Hogyan engedhetem meg, hogy a rókák élősködjenek az Én paradicsomomban? Minden elképzelhető módszert bevetek, hogy elűzzem ezeket a dolgokat. Mielőtt kinyilatkoztatom akaratomat, senki sincs tisztában azzal, hogy mit szándékozom tenni. Megragadva ezt a lehetőséget, elűzöm a gonoszokat, és ők kénytelenek elhagyni jelenlétemet. Ezt teszem a gonoszokkal, de még lesz egy nap számukra, amikor Engem szolgálhatnak. Az emberek túl erősen vágynak az áldásra; ezért megfordulok, és megmutatom dicsőséges arcomat a pogányoknak, így az emberek mind a maguk világában élhetnek és ítélkezhetnek maguk felett, miközben továbbra is azokat a szavakat mondom, melyeket mondanom kell, és ellátom az embereket azzal, amire szükségük van. Mire az emberek észhez térnek, én már hosszú ideje terjesztem majd a munkámat. Akkor kinyilvánítom akaratomat az embereknek, és megkezdem a rajtuk végzett munkám második részét, és hagyom, hogy minden ember szorosan kövessen Engem, hogy ráhangolódjon a munkámra, és hagyom, hogy az emberek mindent megtegyenek, ami tőlük telik, hogy Velem együtt végezzék el azt a munkát, amit nekem kell elvégeznem.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)