Amikor az angyalok zenélnek, hogy dicsőítsenek Engem, ez mindenképp felkelti az emberek iránti együttérzésemet. Szívemet azonnal szomorúság tölti el, és képtelen vagyok megszabadulni ettől a fájdalmas érzelemtől. Az emberektől való elválás, majd az emberekkel való újraegyesülés örömeiben és bánataiban képtelenek vagyunk érzéseket megosztani egymással. Elválasztva fent a mennyben és lent a földön, ritka az az alkalom, amikor az ember és én találkozhatunk. Ki tud megszabadulni a korábbi érzések iránti nosztalgiától? Ki tud felhagyni a múlton való merengéssel? Ki ne reménykedne a múlt érzéseinek fennmaradásában? Ki ne sóvárogna visszatérésem után? Ki ne vágyakozna az emberekkel való újraegyesülésem után? Szívem nagyon nyugtalan, és az ember lelke mélységesen aggódik. Bár lélekben egyformák vagyunk, mégsem lehetünk gyakran együtt, és nem láthatjuk egymást gyakran. Így az egész emberiség élete tele van bánattal, és hiányzik belőle az életerő, mert az ember mindig is vágyott Utánam. Olyan ez, mintha az emberi lények az égből levert tárgyak lennének; nevemet kiáltják a földön, felemelve tekintetüket Hozzám a földről – de hogyan menekülhetnek meg a ragadozó farkas állkapcsától? Hogyan szabadulhatnak meg fenyegetéseitől és kísértéseitől? Hogyne áldoznák fel magukat az emberek, mivel alávetik magukat az Én tervem rendjének? Amikor hangosan könyörögnek, elfordítom tőlük az arcomat, nem bírom tovább nézni őket; de hogyne hallanám meg könnyel teljes kiáltásaikat? Helyre fogom hozni az emberi világ igazságtalanságait. Saját kezemmel végzem majd a munkámat az egész világon, megtiltva a Sátánnak, hogy újra kárt tegyen népemben, megtiltva az ellenségnek, hogy újra azt tegyen, amit akar. Király leszek a földön, és oda helyezem át a trónomat, minden ellenségemet arra kényszerítve, hogy a földre boruljon, és megvallja Előttem bűneit. Szomorúságomba harag vegyül, az egész világegyetemet laposra taposom, senkit sem kímélve, és rémületet ültetek ellenségeim szívébe. Az egész földet romhalmazzá teszem, és ellenségeimet a romokba döntöm, hogy ezután többé ne rontsák meg az emberiséget. Tervem már meg van határozva, és senki – bárki legyen is az – nem változtathatja meg. Miközben fenséges pompával a világegyetem fölött barangolok, az egész emberiség újjá lesz teremtve, és minden újjáéled. Az ember nem fog többé sírni, nem fog többé segítségért kiáltani Hozzám. Akkor a szívem örülni fog, és az emberek ünnepelve térnek vissza Hozzám. Az egész világegyetem, tetejétől az aljáig, ujjongani fog...

Ma a világ népei között azt a munkát végzem, amelynek elvégzésére vállalkoztam. Az emberek körében mozgok, tervem szerint végezve minden munkát, és az egész emberiség az Én szándékaim szerint osztja fel a különféle nemzeteket. A földön élő emberek figyelmüket saját rendeltetési helyükre irányítják, mert a nap valóban közeledik, és az angyalok megszólaltatják harsonáikat. Nem lesz több késedelem, és az egész teremtés örvendezve táncolni kezd. Ki hosszabbíthatja meg az Én napomat saját akaratából? Egy ember a földön? Vagy a csillagok az égen? Vagy az angyalok? Amikor kijelentem, hogy elkezdem Izráel népének üdvözítését, az Én napom az egész emberiségre rányomja a bélyegét. Minden ember fél Izráel visszatérésétől. Amikor Izráel visszatér, az lesz az Én dicsőségem napja, és az lesz az a nap is, amikor minden megváltozik és megújul. Mivel az igazságos ítélet mindjárt szembenéz az egész világegyetemmel, minden ember félénkké és rémültté válik, mert az emberi világban az igazságosságról sosem hallottak. Amikor az igazságosság Napja megjelenik, a Kelet megvilágosodik, amely azután az egész világegyetemet megvilágítja, és mindenkit elér. Ha az ember valóban képes megvalósítani az Én igazságosságomat, akkor mitől kellene félni? Egész népem várja az Én napom érkezését, mindannyian vágynak az Én napom eljövetelére. Arra várnak, hogy megtorlást hozzak az egész emberiségre, és hogy elrendezzem az emberiség rendeltetési helyét az Én szerepemben az igazságosság Napjaként. Királyságom az egész világegyetem felett formát ölt, és trónom emberek százmillióinak szívét foglalja el. Az angyalok együttműködésével nagyszerű megvalósításom hamarosan gyümölcsözővé válik. Minden Fiam és az Én népem sóvárogva várja visszatérésemet, arra vágyva, hogy újra egyesüljek velük, és soha többé ne váljunk el egymástól. Hogyne száguldhatna egymás felé és örvendezhetne királyságom sokasága, mivel együtt vagyok velük? Lehet ez egy olyan újraegyesülés, amelyért nem kell árat fizetni? Minden ember szemében tiszteletreméltó vagyok, mindenki szavai Engem hirdetnek. Sőt, amikor visszatérek, minden ellenséges sereget legyőzök. Eljött az idő! Elindítom munkámat, Királyként fogok uralkodni az emberek között! Visszatérésem ideje elérkezett! Épp indulni készülök! Ez az, amit mindenki remél, ez az, amit mindenki kíván. Hagyom, hogy az egész emberiség meglássa az Én napom érkezését, és mindannyian örömmel üdvözöljék az Én napom eljövetelét!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 27. fejezet)