Az emberiségben mindenkinek el kellene fogadnia, hogy a Lelkem górcső alá veszi, minden szavát és cselekedetét alaposan meg kellene vizsgálnia, sőt, az Én csodálatos tetteimet is meg kell tekintenie. Hogy érzitek magatokat a királyság földre érkezésének idején? Amikor a fiaim és a népem a trónomhoz özönlenek, hivatalosan megkezdem az ítéletet a nagy fehér trón előtt. Ez azt jelenti, hogy amikor személyesen kezdem meg a munkámat a földön, és amikor az ítélet korszaka a végéhez közeledik, az egész világegyetemhez kezdem intézni a szavaimat, és Lelkem hangját az egész univerzumba kiengedem. A szavaim által tisztára mosom az összes embert és dolgot mindazok között, amelyek a mennyben és a földön vannak, hogy a föld ne legyen többé mocskos és kicsapongó, hanem szent királyság legyen. Minden dolgot megújítok majd, hogy rendelkezésre álljon az Én használatomra, hogy ne hordozza többé a földi leheletet, és ne szennyezze be többé a föld íze. A földön az ember tapogatózott a szavaim célja és eredete után és figyelte a tetteimet, mégsem ismerte igazán soha senki a szavaim eredetét, és soha senki nem látta meg igazán a csodát a tetteimben. Csak ma, amikor személyesen jövök el az emberek közé és mondom ki szavaimat, akkor van az embernek egy kevés ismerete Rólam, eltávolítva az „Általam” elfoglalt helyet a gondolataiból, és helyette helyet teremtve tudatában a gyakorlati Istennek. Az embernek vannak elképzelései és kíváncsisággal teli; ki ne akarná látni Istent? Ki ne vágyna találkozni Istennel? Mégis, az egyetlen dolog, amely határozott helyet foglal el az ember szívében, az az Isten, amelyet az ember homályosnak és elvontnak érez. Ki ébredne rá erre, ha nem mondanám el világosan neki? Ki hinné igazán, bizonyossággal és szemernyi kétség nélkül, hogy Én valóban létezem? Óriási a különbség az ember szívében létező „Én” és a valós „Én” között és senki sem képes összehasonlítani őket. Ha nem lennék testté, az ember sosem ismerne meg Engem, és még ha meg is ismerne, akkor is, nem csak egy elképzelés lenne az effajta tudás? Minden egyes nap az emberek szüntelen áradata között járok és minden egyes nap működöm minden emberben. Amikor az ember valóban meglát Engem, képes lesz megismerni Engem a szavaimban, és a szándékaim mellett felfogja majd ez eszközöket is, amelyek által beszélek.

Amikor a királyság hivatalosan megérkezik a földre, az összes dolog közül mi nem néma? Ki nem fél az összes ember közül? Mindenütt járok a világmindenségben, és mindent személyesen Én rendezek el. Ebben az időben ki ne tudná, hogy a tetteim csodálatosak? Az Én kezeim tartanak fenn mindent, mégis, Én is mindenek felett állok. Nem az Én megtestesülésem és az Én személyes jelenlétem az emberek között az Én alázatosságom és rejtettségem valódi értelme ma? Látszólag sokan tapsolnak Nekem, mint jónak, és dicsérnek Engem, mint szépet, de ki ismer igazán Engem? Miért kérem ma, hogy ismerjetek meg Engem? Nem az a célom, hogy megszégyenítsem a nagy vörös sárkányt? Nem akarom kényszeríteni az embert, hogy dicsérjen Engem, hanem meg akarom ismertetni Magam vele, ami révén megszeret majd Engem és ezért dicsérni fog. Az ilyen dicséret méltó a nevéhez és nem üres beszéd; csak az ilyen dicséret érhet el a trónomig és szárnyalhat az egekbe. Mivel a Sátán megkísértette és megrontotta az embert, mivel az elképzelések és a gondolkodás a hatalmába kerítette, Én testté lettem, hogy személyesen hódítsam meg az egész emberiséget, hogy leleplezzem az ember összes elképzelését, és hogy szétziláljam az ember gondolkodását. Ennek eredményeképp az ember nem parádézik többé Előttem és nem szolgál többé Engem a saját elképzeléseit használva, és ezáltal az ember elképzelései szerinti „Én” teljesen megszűnik. Amikor eljön a királyság, az első dolog, amit teszek, hogy elkezdem a munka e szakaszát, és ezt a népem körében teszem. A nagy vörös sárkány országában született népemként bizonyára nem csak egy kevés vagy egy adag van bennetek a nagy vörös sárkány mérgéből. Ezért a munkám e szakasza elsősorban rátok összpontosul, és ez az Én kínai megtestesülésem jelentőségének egyik aspektusa. A legtöbb ember képtelen felfogni az Általam mondott szavaknak akár a töredékét is, és ha mégis, megértésük homályos és zavaros. Ez egy fordulópont abban a módszerben, amellyel beszélek. Ha minden ember képes lenne olvasni a szavaimat és megérteni jelentésüket, akkor az emberek közül kit lehetne megmenteni, és nem levetni az alvilágba? Amikor az ember ismer Engem és aláveti magát Nekem, akkor pihenek majd meg, és pontosan az lesz az idő, amikor az ember képes felfogni a szavaim értelmét. Ma túl csekély az érettségetek – szinte szánalmasan csekély, még felemelni sem érdemes – a Rólam való tudásotokról nem is beszélve.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 11. fejezet)