Isten megjelenése már minden gyülekezetben felmerült. A Lélek az, aki beszél; Ő tomboló tűz, fenséget hordoz és ítélkezik. Ő az Emberfia, hosszú palástba öltözve, mellén aranyövvel körülövezve. Feje és haja fehér, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló a kemencében izzó aranyérchez, és hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása. Jobb kezében hét csillagot tart, szájából kétélű éles kard jön ki, és tekintete olyan, mint amikor a nap teljes erejével ragyog!

Az Emberfiát már látták, és Isten nyíltan felfedte magát. Isten dicsősége előtört, mint amikor a nap teljes erejével ragyog! Dicsőséges arca vakító fénnyel ragyog; kinek a szeme merészeli ellenállással illetni Őt? Az ellenállás halálhoz vezet! A legcsekélyebb irgalomra sem lel semmi, amit a szívetekben gondoltok, semelyik szó, amit kimondtok, vagy bármi, amit tesztek. Majd mind megértitek és meglátjátok, mi az, amit elnyertetek – nem más, mint az Én ítéletem! Eltűrhetem-e, amikor nem törekedtek arra, hogy egyétek és igyátok az Én szavaimat, és ehelyett önkényesen félbeszakítotok, és leromboljátok az Én építményemet? Az efféle emberrel nem fogok finoman bánni! Ha viselkedésed még súlyosabban romlik, lángok emésztenek majd el! A mindenható Isten szellemi testet ölt, a legkisebb darabka hús vagy vér nélkül, amely tetőtől talpig összekötné. Felülmúlja a mindenség-világot, dicsőséges trónon ülve a harmadik égben, uralkodva minden dolog felett! A világegyetem és minden dolog az Én kezemben van. Ha kimondom, úgy lesz. Ha elrendelem, úgy kell lennie. A Sátán a lábam alatt hever; a feneketlen mélységben! Amikor a hangom előtör, a menny és a föld elenyészik, és semmivé válik! Minden dolog megújul; ez egy megmásíthatatlan igazság, amely tökéletesen igaz. Győzedelmeskedtem a világ felett, ahogyan minden gonosz felett is. Itt ülök, hozzátok beszélve, és mindenki, akinek füle van, hallja meg, és mindenki, aki él, fogadja el.

A napok véget érnek; ebben a világban minden dolog semmivé lesz, és minden dolog újjászületik majd. Emlékezzetek erre! Ne feledjétek! Ebben nem lehettek hanyagok. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el! Hadd intselek újra titeket: Ne fussatok hiába! Ébredjetek fel! Forduljatok meg, és a part közel van! Már megjelentem közöttetek, és a hangom felzengett. A hangom felzengett előttetek; mindennap szembesültök vele, szemtől szemben, és mindennap friss és új. Te látsz Engem és Én látlak téged; folyamatosan beszélek hozzád, és szemtől szemben vagyok veled. Mégis elutasítasz Engem, és nem ismersz Engem. Az Én juhaim hallgatnak a hangomra, ti viszont továbbra is tétováztok! Ti tétováztok! Szívetek megkövéredett, szemeteket elvakította a Sátán, és nem látjátok dicsőséges arcomat – milyen szánalmasak vagytok! Mennyire szánalmasak!

A trónom előtti hét Lélek elküldetett a föld minden szegletébe, és elküldöm majd Hírnökömet, hogy beszéljen a gyülekezetekhez. Igazságos és hűséges vagyok; én vagyok az Isten, aki az ember szívének legmélyét átvizsgálja. A Szentlélek beszél a gyülekezetekhez, és az Én szavaim törnek fel az Én Fiam bensőjéből; akinek van füle, hallja meg! Aki élő, fogadja el! Egyszerűen egyetek és igyatok belőlük, és ne kételkedjetek. Mindazok, akik alávetik magukat, és hallgatnak szavaimra, nagy áldásokban részesülnek! Mindazok, akik őszintén keresik arcomat, bizonyosan új fényt, új megvilágosodást és új felismeréseket tudhatnak majd magukénak; minden friss és új lesz. Szavaim bármikor megjelennek előtted, és megnyitják lelked szemét, hogy megláthasd a szellemi birodalom összes misztériumát. A királyság az emberek között van. Lépj be a menedékbe, és minden kegyelem és áldás rajtad lesz; éhínség és járvány nem tud majd megérinteni, és a farkasok, kígyók, tigrisek és leopárdok sem árthatnak neked. Te elindulsz és Velem jársz, és Velem lépsz be a dicsőségbe!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)