I

Az emberiség, eltévelyedve a Mindenható életellátásától, nem ismeri a lét célját, de azért fél a haláltól. Segítség és bizodalom nélkül állnak, mégis vonakodnak lehunyni a szemüket, és megacélozzák magukat, hogy fenntartsák húszsákjaikat, amikben nincs semmi spirituális érzés, és hosszúra nyújtják alantas létezésüket ebben a világban. Te is így élsz, remény nélkül, akár a többiek, céltalanul. Csak a legendabeli Szentséges fogja megmenteni azokat az embereket, akik szenvedésük közepette nyöszörögnek, és kétségbeesetten óhajtják az Ő érkezését. Ez a hit sokáig nem valósult meg azokban, akikből hiányzik a tudatosság. Ők mégis így vágyakoznak utána.

II

A Mindenható megkönyörül ezeken az embereken, akik nagyon megszenvedtek; ugyanakkor idegenkedik ezektől az emberektől, akikben egyáltalán nincs tudatosság, mivel túl sokáig kell várnia, míg választ kap az emberektől. Keresni akar, keresni a szívedet és a lelkedet, élelmet és vizet hozni neked, hogy felébredj és többé ne éhezz és ne szomjazz. Amikor elcsigázott vagy, és amikor megérzel valamit e világ sivárságából, ne érezd magad elveszve, ne sírj. Mindenható Isten, az Őrző mindenkor tárt karokkal fogadja az érkezésedet. Ott őrködik melletted. Arra vár, hogy megfordulj, arra a napra vár, amikor hirtelen visszatér az emlékezeted: amikor rájössz, hogy Istentől származol, és hogy egy ismeretlen időpontban eltévesztetted az irányt, egy ismeretlen időpontban az út során elvesztetted a tudatodat, és egy ismeretlen időpontban lett egy „apád”; amikor ráeszmélsz arra is, hogy a Mindenható mindvégig őrködött fölötted, és sokáig, nagyon sokáig várt a visszatérésedre. Kétségbeesetten vágyakozik, felelet nélkül válaszra vár. Az Ő őrködése megfizethetetlen, ami az emberi szív és az emberi lélek érdekében van. Lehet, hogy ez az őrködés végtelen, vagy az is lehet, hogy már véget ért. De tudnod kell, hogy ebben a pillanatban pontosan hol van a szíved és a lelked.

Forrás: Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Mindenható sóhajtása