I

Isten az emberek között rejtőzködve hétköznapi emberként ölt testet, aki megmentésünk új munkáját végzi. Nem ad magyarázatot, és nem mondja el nekünk, hogy miért jött, hanem egyszerűen csak végzi a munkát, amelyet terve és eljárásmódja szerint szándékozik elvégezni. Szavai és kijelentései egyre gyakoribbá válnak. A vigasztalástól, a buzdítástól, az emlékeztetéstől és a figyelmeztetéstől a szemrehányásig és a fegyelmezésig; a szelíd és enyhe hangnemtől a heves és fenséges szavakig – mindez nagy irgalmat és teljes rettegést kelt az emberben. Minden, amit mond, a mélyen bennünk rejtőző titkokat találja el; szavai szúrják a szívünket, csípik a lelkünket, és elviselhetetlen szégyennel tölt el bennünket, alig tudjuk, hová bújjunk.

II

Tőle élvezzük az élő víz kimeríthetetlen utánpótlását, és Általa szemtől szemben élünk Istennel. De mi csak az Úr Jézus mennyei kegyelméért vagyunk hálásak, és soha nem törődtünk ennek az isteni mivolttal bíró, hétköznapi embernek az érzéseivel. Ő mégis, mint azelőtt, alázatosan a testbe rejtőzve végzi a munkáját, kifejezésre juttatva szívének hangját, mintha érzéketlen lenne az emberiség elutasítására, mintha örökké megbocsátaná az ember gyermetegségét és tudatlanságát, és örökké eltűrné az ember Iránta tanúsított tiszteletlen hozzáállását.

III

Isten szavai életerőt hordoznak, ellátnak minket az úttal, amelyen járnunk kell, és lehetővé teszik számunkra, hogy felfogjuk, pontosan mi az igazság. Értünk teszi ki szívét-lelkét, értünk veszíti el az álmát és az étvágyát, értünk sír, értünk sóhajtozik, és értünk nyög betegségben; a mi rendeltetési helyünkért és üdvösségünkért viseli el a megaláztatást, és a mi érzéketlenségünk és lázadó mivoltunk csal ki könnyeket és vért a szívéből. Egyetlen hétköznapi embernek sincs ilyen lénye és ilyen tulajdonai, és egyetlen romlott ember sem birtokolhatja vagy érheti el ezeket. Olyan toleranciával és türelemmel rendelkezik, amellyel egyetlen hétköznapi ember sem, és szeretete nem olyasmi, amivel akár egyetlen teremtett lény is rendelkezne.

Forrás: Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 4. függelék: Szemlélni Isten megjelenését ítéletében és fenyítésében