I

Bármennyire is haragudott Isten a niniveiekre, mihelyt azok böjtöt hirdettek, zsákruhát öltöttek és hamuba ültek, az Ő szíve fokozatosan elkezdett meglágyulni, és kezdte meggondolni Magát. Közvetlenül azelőtt, hogy bejelentette nekik városuk elpusztítását – a bűnvallásukat és bűnbánatukat megelőző pillanatban –, még haragudott rájuk. Miután véghezvittek egy sor bűnbánó cselekedetet, Isten haragja Ninive népe iránt fokozatosan átalakult irántuk való irgalommá és toleranciává.

II

Nincs semmi ellentmondás abban, hogy ugyanazon esemény során Isten természetének ez a két aspektusa időben egyszerre tárul fel. Isten mindkét, egymással szöges ellentétben álló lényegét kifejezte és feltárta, mielőtt és miután Ninive népe bűnbánatot tartott, hogy az emberek meglássák Isten lényegének valódiságát és megsérthetetlenségét. Isten az Ő hozzáállása révén a következőket közölte az emberekkel: nem arról van szó, hogy Isten nem tűri az embereket, vagy hogy nem hajlandó irgalmat mutatni irántuk; inkább arról, hogy ők ritkán mutatnak igaz megbánást Isten előtt, és ritkán fordul elő, hogy emberek valóban elfordulnak gonosz útjaiktól, és felhagynak az erőszakossággal.

III

Amikor Isten haragszik az emberre, azt reméli, hogy az ember képes lesz az igaz bűnbánatra, és reméli, hogy láthatja az ember igaz megbánását, ez esetben pedig Ő továbbra is bőkezűen ajándékozni fogja irgalmát és toleranciáját az embernek. Ez annyit tesz, hogy az ember gonosz cselekedetei kivívják Isten haragját, míg Isten irgalmát és toleranciáját azoknak adományozza, akik hallgatnak Istenre és igaz bűnbánatot tartanak Előtte, akik le tudnak térni gonosz útjaikról, és felhagynak az erőszakossággal. Isten hozzáállása egyértelműen feltárult abban, ahogy a niniveiekkel bánt: Isten irgalmát és toleranciáját nem nehéz elnyerni, és Ő igaz bűnbánatot vár el az embertől. Amíg az emberek letérnek gonosz útjaikról, és felhagynak az erőszakkal, Isten meg fogja gondolni magát, és meg fogja változtatni hozzáállását irántuk.

Forrás: Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.