A következő szakasz Jónás könyvében (4:10-11) szerepel: „Jahve ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!” Ezek Jahve Isten tényleges szavai, egy Isten és Jónás közötti párbeszédből. Bár ez a beszélgetés rövid, csordultig tele van a Teremtő vonakodásával attól, hogy lemondjon az emberiségről, és az emberiség iránti gondoskodásával. Ezek a szavak azt az igaz hozzáállást és érzéseket fejezik ki, amelyeket Isten őriz a szívében az Ő teremtett lényei iránt. E szavak is Isten nyilatkozatát jelentik az emberiséggel kapcsolatos igazi szándékairól, olyan világos nyelven, amelyet az ember ritkán hall.

I

A Teremtő mindig az emberiség körében van, mindig párbeszédben van az emberrel és minden dologgal, és mindennap új tetteket visz véghez. Az Ő lényege és természete fejeződik ki az emberrel folytatott párbeszédében; az Ő gondolatai és eszméi teljesen feltárulnak tetteiben; Ő mindenkor kíséri és figyeli az emberiséget. Néma szavait használva csendesen mondja minden dolognak és az emberiségnek: „Ott vagyok a mennyben, és ott vagyok minden dolog között. Őrködöm, várok, melletted vagyok...”

II

Kezei melegek és erősek, léptei könnyedek, hangja lágy és kedves, alakja elhalad és visszatér, átöleli az egész emberiséget; ábrázata szépséges és szelíd. Ő soha nem távozott el, soha nem tűnt el. Éjjel-nappal Ő az emberiség állandó társa, aki soha nem tágít mellőlük. Odaadó gondoskodása és különleges ragaszkodása az emberiséghez, valamint az ember iránti igaz törődése és szeretete apránként megmutatkozott, amikor megmentette Ninive városát. Különösen a Jahve Isten és Jónás közötti párbeszéd fedte fel teljes mértékben a Teremtő gyengédségét az emberiség iránt, amelyet Ő Maga teremtett. E szavak által mélyen megtapasztalhatod Isten őszinte érzéseit az emberiség iránt...

Forrás: Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.