Hogyan alakul ki valakiben az Istenbe vetett igaz hit? A tapasztalatból adódik. Hogy adódik a tapasztalatból? Ha képes vagy rá, hogy minden olyan személyben, eseményben és dologban, amellyel csak találkozol, Isten szándékait keresd és mérlegeld, és rajta keresztül megértsd Őt, akkor sok-sok tapasztalat után fokozatosan eljutsz Isten igazi megértésére – nem szóbeli megértésre, hanem egyfajta felismerésre a lényed legmélyén. Az Isten, akiben a szíved hisz és akit a szád megvall, a szívedben él, és Őt senki nem veheti el. Jóbhoz hasonlóan, aki próbára tétetett, és a barátai azt mondták: „Bűnt követtél el és megsértetted Istent. Gyorsan könyörögj Jahve Istenhez, hogy bocsásson meg neked!” Jób nem így gondolta, de miért nem? Azért, mert életének évtizedei után az Istenre vonatkozó megértését nem tapasztalatra alapozta, nem azt mondta: „Isten megáldja az embert és irgalmas hozzá, és soha nem fosztja meg semmitől.” Ő azt tapasztalta, hogy Isten ad az embernek, de el is vesz. Amikor ad az embernek, időnként fenyít, fegyelmez és büntet is. Nem az emberek elméje, gondolkozása vagy képzelete diktálja azt, hogy mit tesz Isten az emberekkel. Így hát Jóbot több évtizedes élettapasztalatai erre az összegzésre indították: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Vagyis minden, amit Isten tesz – függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak tűnik-e az ember szemében –, része az Ő vezénylésének. Még ha rossz dolgok történnek is, a Sátán nem mer Isten engedélye nélkül az ember ellen tenni. Isten kezében van az emberiség, és az Ő szuverenitása alatt nincs mitől félnie. Még ha a Sátán kezébe esnél is, akkor is Isten szuverenitása alatt maradnál, és a Sátán Isten engedélye nélkül nem merne hozzád érni. Jób ilyen szintű megértéssel rendelkezett, és ezért nem panaszkodott, függetlenül attól, hogy mit tett Isten. Világosan látta, hogy csak Jahve Isten az igaz Isten, aki mindenek felett szuverenitással rendelkezik, és hogy azok az angyalok, gonosz lelkek és démonok mind nem Isten. Ki gyakorol szuverenitást minden felett? Ki gyakorol szuverenitást az emberiség felett és minden létező felett? Isten. Gyakori szófordulatot használva Isten a legnagyobb. Az ember családja, hogy mennyire vagyonos, hogy kényelemben vagy fájdalomban tengeti-e a napjait, valamint az élettartama is mind – mind Isten kezében van. Jób mélyrehatóan megtapasztalta ezt, nem csupán egyszer-kétszer az élete során. Amikor valami történt, ha meg tudta érteni, hogy ez Isten szuverenitásán belül történt, akkor az mélyen bevésődött az emlékezetébe. Azt a mélyreható érzést és tudatot keltette benne, hogy ezek a dolgok nem véletlenül, avagy az ember, illetve a Sátán akaratából történtek, hanem hogy ez Isten munkája, és ő nem panaszkodhat. Mit ismert fel Jób, amikor ilyen nagy próbatételeken ment keresztül? Azt, hogy Isten a legfőbb, és Isten bölcs. Mindig tudta dicsérni Istent, függetlenül attól, amit Isten tett. Ha ilyesmi történik veled, de nem tudod megérteni, akkor ne ítélkezz, és ne erőltesd rá a saját következtetéseidet. Ha nem tudod, mi Isten jóakarata, akkor kutasd, várj, majd vesd alá magad. Ez a gyakorlás legjobb módja, a gyakorlás legjobb ösvénye, különben meg leszel alázva és szégyenítve. Jób nagyon mély tapasztalati tudással rendelkezett ezekről a dolgokról. Ha mindig félreérted Istent, akkor nem leszel képes szert tenni az igazságra, és elveszíted Isten áldásait. Még ha sok nehézséget szenvedsz is el, semmit nem nyersz, mert nem normális az Istennel való kapcsolatod, nem Istenként bánsz Istennel, nem érted az Ő munkáját, és valójában nem veted alá magad Neki. Emiatt nem leszel képes szert tenni Isten igaz ismeretére. Isten szól és munkálkodik, és bármilyen fáradhatatlan erőfeszítéseket tesz érted, bármilyen környezetet teremt számodra, ez végső soron mind azért van, hogy meg tudd ismerni Istent. Ha már ismered Istent, közelebbivé és normálisabbá válik az Ővele való kapcsolatod. Isten nem cselekszik ok nélkül, még kevésbé játszadozik valakivel unalomból, és normális az, ha az emberek nem értik, hogyan munkálkodik. Azonban keresniük kell az igazságot, vagy legalábbis ne skatulyázzák be Istent – ezt jelenti az, hogy valaki értelmes ember. Péter szavaival élve még ha Isten játékszerként kezelné is az embereket, illetve akárhogyan bánik velük, Neki mindig igaza van. „Ha Isten játékszerként bánna velem, hát hogy ne lennék készséges és hajlandó?” Mi mondatta Péterrel ezeket a szavakat? (Péter tapasztalatai mondatták vele ezeket a szavakat. Felismerte, hogy nem számít, mit tesz Isten, az Ő szándékai mindig jók.) Időnként nem fogod észlelni Isten szándékait. Mit tegyél ilyenkor? Várj, kutasd, próbáld meg felismerni. Bár Jób és Péter más-más korokban éltek, más volt a hátterük, más dolgokat tapasztaltak meg, és más szavakat mondtak, a gyakorlásuk ösvénye és útja ugyanaz volt, valamint az Istenhez való hozzáállásuk is, amikor dolgok történtek velük. Csupán más szavakkal juttatták kifejezésre ezt a gondolatot. De mit értenek meg ebből az emberek? Azt, hogy alávetettséget kell gyakorolnod, miközben azt kutatod és arra vársz, hogy meglásd, mire vágyik Isten. Ne nyugtalankodj! Rendben van, ha először csupán megvan benned ez a hozzáállás. Ha nagyon nyugtalanná válsz, amikor dolgok történnek, és nem tudod, hogyan keresd az igazságot, azonban folyamatosan panaszkodsz Istenre, akkor baj lesz. Némelyek azt mondják: „Egyszerűen nem értem! Miért bánik velünk így Isten? Nem tudom alávetni magam, ha ördögökként és sátánokként bánnak velünk. Ez észszerűtlen és indokolhatatlan!” Akkor is megérdemled Isten útmutatását, ha szabadjára engeded az emberi elméd, elképzeléseid, képzelődéseid, lázadó mivoltod és engedetlenséged? Az alávetettség nem csupán abból áll, hogy azt mondod, aláveted magad, vagy doktrínát prédikálsz, illetve kifejezésre juttatsz némi elszántságot, és egy kis önuralmat gyakorolsz. Ez nem ilyen egyszerű. Ha aláveted magad Istennek, akkor a végső jutalmad az Ő ismerete lesz, az lesz, hogy megérted a számodra elrendezett környezeteket, és valós tapasztalati tudásod lesz. Vagyis megérted Isten szívét és az Ő komoly szándékát, valamint hogy csalódást okoz Neki a selejtes vas, amelyből nem lesz acél. Isten nem akarja azt látni, hogy romlott beállítottságokban élsz, hanem azt akarja, hogy megmenekülj tőlük. A megítélésed és megfenyítésed, a megmetszésed, a szemrehányás és a fegyelmezésed módszereit kell használnia, olyannyira, hogy úgy tűnik, mintha Isten semmibe venné az érzéseidet, mintha elítélne és büntetne téged, vagy játszadozna veled. Mihez kezdj ilyenkor? Ha ki tudod fürkészni Isten komoly szándékát, még akkor is, amikor ily módon cselekszik, akkor az elegendő – igazán alá fogod vetni magad. Jób azt mondta, miközben próbára tették: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” Hogyan értelmezte ezt a dolgot? „Mindent, amim van, Jahve Isten adott, és Ő elveheti, ha úgy kívánja, mert Ő Isten és megvan ez a hatalma. Nincs jogom visszautasítani, mivel mindenem, amim van, Őtőle ered.” Ezt értette és tapasztalta meg Jób. Milyen elhatározást tett ekkor? „Meg kell értenem Istent, észszerű dolgokat kell cselekednem, és észszerű embernek kell lennem. Mindezt Isten adta nekem, és Ő bármikor elveheti. Nem próbálhatok meg érvelni erről Istennel; ha ezt tenném, azzal fellázadnék Ellene. Isten cselekedeteinek az elutasítása megbántaná a szívét, és én nem lennék hamisítatlanul jó ember, vagy hamisítatlan teremtett lény, ha ezt tenném.” Így gyakorolt ekkor, és milyen eredményeket hozott neki ez a gyakorlás? Tulajdonképpen a valós eredmény nem az volt, hogy vagyonosabb lett, vagy több szarvasmarhája és birkája lett, mint azelőtt, vagy több szép gyermeke lett, mint azelőtt. Ezeket a dolgokat csupán Isten kegyelméből kapta. Ezen a tapasztalaton keresztül Isten lényegében azt biztosította számára, hogy jobban megértse Őt, alávesse magát, közelebbi kapcsolatba kerüljön Ővele, és közelebb legyen az Ő szívéhez. Jób képes volt megérteni, bármit tett is Isten, és már nem szólt abszurd vagy vakmerő szavakat, sem olyan szavakat, amelyek sértették volna Isten szívét. Vajon nem ezt jelenti az, hogy megszabadulsz a romlott beállítottságodtól? A Sátán nem tud többé irányítani téged; már nem az ő irányítása, hanem Isten irányítása alatt vagy. Bármit tesz is Isten, alá tudod vetni magad, és Őhozzá tartozol. Jób ekkor ebben az állapotban volt, és ilyen volt a hozzáállása. Ezenkívül, mivel így cselekedett és bement ebbe a valóságba, végül Isten megjelent neki. Vajon Isten megjelenése – bármely formát öltött is – elmélyítette a megértését Istenről? (Igen.) Igen, biztosan elmélyítette a megértését. Attól kezdve, hogy eredetileg legendákból hallott Istenről, a létezése megerősítéséig és a meglátásáig – mit mondanátok, ezek közül melyik nagyobb áldás az emberiségnek az Isten által adott kegyelemhez képest? (Isten látása a nagyobb áldás.) Egészen biztosan. Amikor az emberek hisznek Istenben, azonban nem értik az igazságot, mindig azt kérik, hogy Isten oltalmazza őket, árasszon ki rájuk kegyelmet, emelje őket mások fölé, és áldja meg az egész családjukat biztonsággal és boldogsággal. Azt kérik, hadd legyenek képesek prédikálni, ahová csak mennek, és hogy mások irigykedjenek rájuk és csodálják őket. Ezt akarják az emberek, de nincsenek tudatában a legnagyobb áldásnak, amelyet Isten adni akar. Csupán külső, anyagi kegyelmet kérnek, azonban minden kérésük csak messzebb viszi őket Isten szívétől. Elvesztik a legeslegnagyobb jó szerencsét, és elveszítik Isten áldását. Ha nem tudod elnyerni Isten ismeretét, és nem tudsz szert tenni az igazságra, akkor vajon képes vagy az Ő jelenlétében élni? Valóban alá tudod vetni magad Isten minden intézkedésének? Ez teljességgel lehetetlen.

Az igazság gyakorlatba való átültetésének a folyamata és az igazságvalóságba való belépés valójában saját magad megértésének és a romlott beállítottságod levetésének a folyamata. Annak folyamata is, hogy szemtől szemben érintkezel Istennel és megismered Őt. Azt mondod, hogy átültetted a gyakorlatba az igazságot, de hogy lehet az, hogy nem ismered Istent? Hogy lehet az, hogy nem vált szorosabbá a kapcsolatod Istennel? Azt mondod, hogy imádkozol és mindennap megnyitod Neki a szíved, akkor hát közelebb érzed magad Hozzá ebben a szakaszban? Érzed, hogy gyarapodott az Istenbe vetett hited? Érzed, hogy ez idő alatt nagyobb megértést nyertél Istenről, kevesebb panaszod van Őrá, és hogy kevésbé érted félre, kevésbé lázadozol Ővele szemben? Ha ebből semmit nem látsz magadban, és ugyanolyan vagy, mint azelőtt, akkor nem ültetted át az igazságot a gyakorlatba, és eltékozoltad az időt, csupán erőlködtél. Senki nem kényszerít arra, hogy munkát végezz vagy erőltesd magad, és abban sem akadályoz meg senki, hogy átültesd az igazságot a gyakorlatba. Ez a te saját döntésed, te jársz a munkavégzés ösvényén. Ha az emberek nem ültetik át az igazságot a gyakorlatba, és nem törekednek az igazságra, akkor önkéntelenül is munkásokká válnak. Nagyon nehéz az embereknek átültetni az igazságot a gyakorlatba. Nem tudják, hogyan vessék alá magukat Istennek, és mindig megelégednek azzal, hogy csupán fáradozzanak és munkát végezzenek. Amikor végre sikerül megérteniük néhány doktrínát, akkor nem tudják, hogyan ültessék át az igazságot a gyakorlatba. Ehelyett csupán újra munkát végeznek, de még csak fel sem ismerik ezt. Ezért időnként némi időt kell töltened az elmélkedéssel, saját magad megvizsgálásával és azzal, hogy közlöd a testvéreiddel azt, amire ez idő alatt szert tettél. Azt mondod: „Még mindig sok félreértés van bennem Istennel kapcsolatban, és sok van, amit még nem oszlattam el.” Valaki más azt mondja: „Úgy érzem, szert tettem némi megértésre Isten szívét illetően ezekben a napokban. Jó az, hogy Isten megengedi, hogy szenvedjen az emberiség. Egykor féltem a szenvedéstől, és el akartam bújni vagy el akartam szaladni, amikor szenvedéssel néztem szembe. Most úgy érzem, hogy az emberek csak akkor tudnak elcsendesedni Isten előtt, és csak akkor tudják megelőzni azt, hogy külső dolgokra terelődjön a figyelmük, miután már szenvedtek kicsit. A szenvedés jó, így hát Isten mindig keserves környezeteket teremt, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket. Úgy érzem, értek és érzek valamit Isten céljából és komoly szándékából. Amit Isten tesz, az mind jó!” Így kell beszélgetnetek. A beszélgetés hasznotokra fog válni. Ha néhány ember a szabadidejében összejön, hogy pletykálkodjon, ítélkezzen, vagy más, vitát kiváltó dolgokat mondjon, akkor esetleg úgy tűnik, hogy az Istenbe vetett hitükről vagy az élettapasztalataikról beszélnek, ám ha nem nyugodt a szívük, akkor gyakorolniuk kellene, hogyan keressék az igazságot és törekedjenek arra, és igyekezzenek megfelelni Isten követelményeinek. Ha mindig ily módon törekszel az igazságra, akkor a Szentlélek munkálkodni fog benned és megvilágosít téged. Fogd fel a hiányzó igazságokat teherként, amelyre törekedned kell, gyakorolj és szerezz tapasztalatokat, és törekedj az igazságra. Hogyan ültesd át ezt a gyakorlatba? Keress és kérj útmutatást valakitől, aki érti az igazságot olyan dolgokat illetően, amelyeket te nem értesz vagy nem tudsz felfogni. Ha mindig így gyakorolsz, akkor képes leszel egyre többet megérteni az igazságból, és sokat nyersz. Legtöbbször nem tudjátok, hogyan beszélgessetek az igazságról, csupán a munka megbeszélésére összpontosítotok, vagy mindig módszerekről beszéltek, nem pedig alapelvekről. Ez elhajlás, amikor valójában az igazságalapelveket érintő dolgokról kellene beszélgetnetek egymással, amikor a munkáról beszéltek; ez lesz hasznára a saját belépéseteknek az életbe. Ha már világosan beszélgettetek az igazságalapelveket érintő dolgokról, akkor lesz az életbe való belépéshez vezető ösvényetek. Ez hasznára lesz a munkavégzésnek és a kötelességetek végzésének, valamint a saját belépéseteknek az életbe. Nem mindkét dolog előnye ez? Tisztán, nyíltan kell beszélnetek az Istenbe vetett hitetek tapasztalatairól ahhoz, hogy eredményeket kapjatok és elérjétek az életbe való belépést. Az állandó pletykálkodás és ítélkezés egyáltalán nincs hasznára az életbe való belépésnek, és oda vezet, hogy az ember elveszti az Istenbe vetett hit általi üdvössége lehetőségét. Az Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy az ember mindig az igazság gyakorlatba való átültetésére összpontosít. Minél jobban átültetitek a gyakorlatba, annál nagyobb az esélyetek az üdvösségre. Ha túl keveset értetek az igazságból, akkor annál inkább kell kutatnotok azt. Csupán az igazság megértésének elnyerésével és annak a gyakorlatba történő átültetésével tudtok valós változást megtapasztalni, és nagyobb és biztosabb reménységet elérni az üdvösségre.

2017. július 16.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.