Mi az elsődleges fontosságú most, amikor az igazságra való törekvésről és az igazság elnyeréséről van szó? Az, hogy először azokat a hamis téveszméket és mondásokat boncolgasd, amelyeket korábban helyesnek gondoltál, és amelyek a hagyományos elképzelésekhez tartoznak, és hogy levesd azokat, amint alaposan megértetted azok lényegét. Ezek a dolgok az első rétege azoknak a béklyóknak, amelyek megkötözik az embereket. Nos, hányat őriztek még mindig ezek közül a szívetekben? Teljesen levetettétek őket? (Nem teljesen.) Könnyű levetni ezeket a dolgokat? Egyesek például végezni akarják a kötelességeiket, de azt is érzik, hogy tisztelniük kell a szüleiket, ami érzésekkel jár. Ha továbbra is csak az érzéseidet metszegeted, és azt mondod magadnak, hogy ne gondolj a szüleidre vagy a családodra, hanem csak Istenre gondolj, és az igazságra összpontosíts, de mégsem tudsz nem gondolni a szüleidre, akkor ez nem tudja megoldani az alapvető problémát. Ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, boncolgatnod kell a helyesnek hitt dolgokat az öröklött és az emberi elképzelésekhez igazodó mondásokkal, tudással és elméletekkel együtt. Továbbá, amikor a szüleiddel foglalkozol, akkor annak, hogy teljesíted-e gyermeki kötelességedet, hogy gondjukat viseld, teljesen a te személyes feltételeiden és Isten vezénylésén kell alapulnia. Hát nem magyarázza ez el tökéletesen a dolgot? Amikor egyesek elhagyják a szüleiket, úgy érzik, hogy sokat köszönhetnek a szüleiknek, és hogy semmit nem tesznek a szüleikért. De aztán, amikor együtt élnek, akkor egyáltalán nem gyermekiek a szüleikhez, és egyet sem teljesítenek a kötelezettségeik közül. Vajon ilyen egy igazán gyermeki ember? Ezek csak üres szavak. Nem számít, mit teszel, mit gondolsz, vagy mit tervezel, ezek a dolgok nem fontosak. Az a fontos, hogy meg tudod-e érteni, és valóban el tudod-e hinni, hogy minden teremtett lény Isten kezében van. Néhány szülőnek abban az áldásban és sorsban van része, hogy élvezheti az otthon boldogságát, valamint a nagy és virágzó család vidámságát. Ez Isten szuverenitása, és egy olyan áldás, amelyet Isten ad nekik. Egyes szülőknek nem ez a sorsuk; Isten nem ezt rendezte el számukra. Nincsenek megáldva azzal, hogy boldog családjuk legyen, vagy azzal, hogy élvezhessék, hogy a gyermekeik mellettük maradnak. Ez Isten vezénylése, és az emberek nem erőltethetik ezt. Akárhogy is, amikor a gyermeki jámborságról van szó, akkor az embereknek legalább az alávetettség mentalitásával rendelkezniük kell. Ha a környezet lehetővé teszi, neked pedig megvannak hozzá az eszközeid, akkor tanúsíthatsz gyermeki jámborságot a szüleid iránt. Ha a környezet nem teszi lehetővé, neked pedig nincsenek meg hozzá az eszközeid, akkor ne próbáld erőltetni – hogy is nevezik ezt? (Alávetettség.) Ezt nevezik alávetettségnek. Hogyan jön létre ez az alávetettség? Mi az alávetettség alapja? Az, hogy mindezeket a dolgokat Isten rendezte el, és Isten uralja. Habár lehet, hogy az emberek választani szeretnének, de nem tudnak, nincs joguk választani, és alá kell vetniük magukat. Amikor úgy érzed, hogy az embereknek alá kell vetniük magukat, és mindent Isten vezényel, akkor vajon nem érzed magad nyugodtabbnak a szívedben? (De igen.) Akkor a lelkiismereted még mindig érez majd dorgálást? Többé már nem fogja folyamatosan dorgálva érezni magát, az az elgondolás pedig, hogy nem vagy gyermeki a szüleidhez, többé már nem fog uralkodni feletted. Alkalmanként lehet, hogy még mindig fogsz erre gondolni, mivel ezek normális gondolatok vagy ösztönök az emberi mivolton belül, és senki nem tudja elkerülni azokat. Például ha azt látják, hogy az édesanyjuk beteg, a normális emberek csüggedtnek érzik magukat és azt kívánják, bárcsak ők szenvednének helyette. Egyesek azt mondják: „Bárcsak meggyógyulhatna az édesanyám, még ha ez azt is jelentené, hogy az én életem néhány évvel megrövidül!” Ez az emberi mivolt pozitív oldala; ez az emberi ösztön. Ha tehát azt látod, hogy az édesanyád beteg, te pedig csüggedt vagy, akkor vajon probléma ez a gyötrelmes érzés? Nem, nem probléma, mert ez olyasvalami, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kell. Ha csüggedt vagy a szívedben, az jó dolog; azt bizonyítja, hogy van szíved és van emberi mivoltod. Ebben a világban az édesanyád az az ember, akit Isten úgy rendezett, hogy a legközelebb álljon hozzád. Ha ő beteg és fájdalmai vannak, te pedig közömbös vagy, akkor még mindig ember vagy? Ha azt mondod: „Nincsenek érzéseim iránta és nem érzek semmit a fájdalmával kapcsolatban, én csak akkor érzek fájdalmat, amikor Isten fájdalmat érez!” Igaz ez az állítás? Nem igaz; hamis. Az édesanyád szült meg téged, ő nevelt annyi éven keresztül, ő áll hozzád a legközelebb, és ő szeret téged a legjobban. Amikor beteg és fájdalmai vannak, ha nem érzel csüggedést a szívedben, akkor a szíved bizonyára nagyon meg van keményedve! Ez nem normális; ne törekedj arra, hogy ilyen ember legyél. Ha csüggedt vagy emiatt, az nagyon is normális, ám ha abbahagyod a kötelességed végzését emiatt a szomorúság miatt, és panaszkodsz Istenre, az vajon normális? (Nem, az nem normális.) Miért nem normális? Mivel a gondolkodásod nincs összhangban az igazsággal és ez nem az, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, ez nem normális. Az emberek a Sátán természetével rendelkeznek, a romlott beállítottságaik szerint élnek, ezért megsérthetik az igazságot és elveszthetik a lelkiismeretüket és az értelmüket, mintha hirtelen elmebeteggé válnának. Ez nem normális, akkor vajon hogyan történik? Az emberek romlott beállítottságai okozzák. Amint a romlott beállítottságaik feltárulnak, bármikor és bárhol ellenállhatnak Istennek, és olyan gondolatokat produkálhatnak, amelyek nincsenek összhangban az igazsággal, és amelyek bármikor és bárhol hirtelen felindulásból fellázadnak Isten ellen. Így van ez.

Minden romlott emberi lénynek vannak érzései, és gyakran korlátozva vannak miattuk, ezáltal képtelenek alávetni magukat Istennek, vagy az igazságalapelvek szerint cselekedni. Az Isten iránti alávetettség eléréséhez az érzések kérdését kell megoldani. Melyik érzések gátolják leginkább az embereket abban, hogy az igazságot gyakorolják, és amelyeket le kell vetni? Mely érzések részei annak, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, és nem jelentenek problémát? Melyik fajta érzések tartoznak a romlott beállítottsághoz? Ezeket a dolgokat világosan meg kell különböztetni. Tegyük fel például, hogy a gyerekedet megfélemlítik, és az édesanyjaként óvod őt és elmész megkeresni azt a családot, amelyik a gyerekedet megfélemlítette, hogy megbeszéld velük – ez normális? A te gyereked, ezért helyes és normális, hogy megóvod. Ha azonban a te gyereked félemlít meg más gyerekeket, sőt, ha jólnevelt gyerekeket félemlít meg, te pedig látod ezt, de nem érdekel, sőt azt hiszed, hogy a gyereked nagyon is lenyűgöző, és még titokban tanítod is arra, hogy megüssön másokat, amikor pedig mások eljönnek, hogy megvitassák veled, akkor te még mindig a gyerekedet véded, vajon helyes ez a viselkedés? Nem, nem az. Mi a probléma ezzel a viselkedéssel? Az érzések irányítják. Miért mondom, hogy az érzések irányítják? Azt gondolod, elfogadhatatlan, hogy mások megfélemlítsék a gyerekedet, ha pedig a gyereked egy kicsit is szenved, azonnal mész megoldani a problémát, és magyarázatot követelsz, akkor arra miért vagy vak, hogy a te gyereked megfélemlíti mások gyerekeit? Még bátorítod is a gyerekedet, hogy üssön meg másokat, ez vajon nem rosszindulatú? Azok az emberek, akik ezt teszik, rosszindulatúak a beállítottságukat tekintve. Hogyan lehet ezt elmagyarázni az érzések vonatkozásában? Mi jellemzi az érzéseket? Bizonyára semmi pozitív. A fizikai kapcsolatokra összpontosítanak, és a test vonzódásait elégítik ki. A kivételezés, a gaztettek védelmezése, a majomszeretet, a pátyolgatás és az elkényeztetés mind az érzések alá tartoznak. Vannak emberek, akik nagy hangsúlyt fektetnek az érzéseikre, az érzéseik alapján reagálnak mindenre, ami történik velük; a szívük mélyén nagyon jól tudják, hogy ez helytelen, mégis képtelenek elfogulatlanok lenni, és még kevésbé képesek alapelvek szerint cselekedni. Amikor az embereket mindig az érzések korlátozzák, akkor képesek vajon az igazságot gyakorolni? Ez rendkívül nehéz! Sok ember képtelensége az igazság gyakorlására az érzésekre vezethető vissza; különösen fontosnak tartják az érzéseket, az első helyre teszik azokat. Olyan emberek ők, akik szeretik az igazságot? Biztosan nem. Lényegében mik az érzések? Egyfajta romlott beállítottságok. Az érzések megnyilvánulásait több szóval lehet jellemezni: kivételezés, mások elvtelen óvása, a testi kapcsolatok fenntartása és a részrehajlás; ezek az érzések. Mik a valószínű következményei annak, ha az embereknek érzéseik vannak, és azok szerint élnek? Miért undorodik legjobban Isten az emberek érzéseitől? Egyeseket folyton korlátoznak az érzéseik, nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, és habár azt kívánják, bárcsak alávetnék magukat Istennek, nem tudják, ezért gyötrődnek az érzéseiktől. Sokan vannak, akik megértik az igazságot, de nem tudják gyakorlatba ültetni; ez is azért van, mert az érzések korlátozzák őket. Például egyesek elhagyják az otthonukat, hogy végezzék a kötelességeiket, de éjjel-nappal mindig a családjukra gondolnak, és nem tudják jól végezni a kötelességeiket. Vajon ez nem probléma? Egyeseknek titkos szerelmeik vannak, és csak annak az embernek van helye a szívükben, ez pedig hatással van a kötelességeik végzésére. Ez nem probléma? Egyesek csodálnak és bálványoznak másokat; senkire nem hallgatnak, csak arra az emberre, olyannyira, hogy azt sem hallgatják meg, amit Isten mond. Még ha valaki más közli is velük az igazságot, nem fogják elfogadni; csak annak az illetőnek a szavaira hallgatnak, a bálványuk szavaira. Egyeseknek bálvány van a szívében, és nem engedik, hogy mások beszéljenek a bálványukról, vagy megérintsék a bálványukat. Ha valaki a bálványuk problémáiról beszél, dühösek lesznek és meg kell védeniük a bálványukat, és kiforgatják az illető szavait. Nem engedik, hogy a bálványuk védtelenül igazságtalanságot szenvedjen, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megóvják a bálványuk hírnevét; a szavaik által a bálványuk hibái helyessé válnak, és nem hagyják, hogy az emberek igaz szavakat szóljanak, vagy leleplezzék őket. Ez részrehajlás; ezeket nevezik érzéseknek. Az érzések csak a család felé irányulnak? (Nem.) Az érzések meglehetősen széleskörűek; egyfajta romlott beállítottságok, nem csak a családtagok közötti testi kapcsolatokról szólnak, nem korlátozódnak arra a körre. Ide tartozhat a felettesed, vagy valaki, aki szívességet tett neked, vagy segített neked, vagy valaki, akivel a legszorosabb a kapcsolatod, vagy aki jól kijön veled, a polgártársad vagy a barátod, vagy akár olyasvalaki is, akit csodálsz – ez nincs rögzítve. Akkor tehát az érzések levetése csupán annyira egyszerű, hogy nem gondolsz a szüleidre vagy a családodra? (Nem.) Ennyire könnyű levetni az érzéseket? Amikor a legtöbb ember eléri a 30-as éveit és függetlenül élhet, nem hiányzik annyira az otthona, a 40-es éveire pedig ez teljesen normálissá válik. Amikor az emberek még nem érték el a felnőttkort, akkor nagyon honvágyuk van, és nem tudják elhagyni a szüleiket, mert még nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy önállóan túléljenek. Normális, ha hiányzik a családod és hiányoznak a szüleid. Ez nem érzések kérdése. Amikor az érzések meghamisítják a cselekvéssel kapcsolatos hozzáállásodat és nézőpontodat, akkor válik az érzések kérdésévé. Mivel testi szinten vérkötelék van közted és a szüleid között, és annyi éven át együtt éltetek, normális, ha hiányoznak a szüleid. Egyesek azt mondják, hogy egyáltalán nem hiányoznak nekik a szüleik, de talán csak nemrég költöztek el otthonról, és bárhova néznek, minden friss és új, végre megszabadultak a szüleik nyaggatásától, és senki sem próbálja irányítani őket, ezért boldognak érzik magukat. De az, hogy boldognak érzik magukat, azt jelenti, hogy nincsenek érzéseik? Nem, nem jelenti azt. Egyesek azt mondják: „Több éve hiszek Istenben és megértettem néhány igazságot. Úgy végzem a kötelességemet, hogy az érzések egyáltalán nem korlátoznak, és nincsenek többé érzéseim.” Gyakorlatias ez az állítás? Ezek nyilvánvalóan olyasvalaki szavai, aki nem érti az igazságot. Amikor az emberek sok prédikációt hallgatnak, megértenek néhány szót és doktrínát, és tudnak beszélni néhány szellemi elméletről, akkor azt gondolják: „Az érettségem növekedett, és sok igazságot megértettem. Ha letartóztatnak, nem leszek Júdás. Legalább ez a hitem és elszántságom megvan. Vajon ez nem érettség? Ha visszagondolok az akkori lelkesedésemre, amikor épp csak elkezdtem hinni Istenben, akkor hajlandó voltam az egész életemet Istennek szentelni. Az a lelkesedés és az az eskü nem változott, és a legkevésbé sem halványult el. Hát nem fejlődés ez?” Vajon ez felszínes jelenség? (Igen.) Ezek mind felszínes jelenségek. Ha az emberek valódi fejlődést akarnak elérni, akkor meg kell érteniük az igazságot. A doktrínákról és szellemi elméletekről való beszéd képességével elérhető-e valódi változás? (Nem, nem érhető el.) Ha még a saját problémáidat sem tudod megoldani, és semennyi igazságot nem tudsz gyakorlatba ültetni, akkor hasznára lehetsz-e másoknak? Csupán prédikációkat hallgatni és doktrínákat megérteni hiábavaló; Isten szavait kell gyakorolnod és megtapasztalnod. Ha megérted az igazságot, akkor gyakorolnod kell azt; csak ekkor fogsz rendelkezni valósággal. Csak akkor értheted meg mélyebben az igazságot, ha gyakorlod azt, csak akkor nyerheted el az igazságot, ha igazán megérted, és csak az igazság elnyerése által nőhetsz fel.

Mit értetek meg most, hogy beszélgettem veletek és segítettem megkülönböztetni, hogy mi az igazság, és melyek a helyes szavak? (Azt, hogy az igazságalapelvek alapján kell tekintenünk a dolgokra, és azt, hogy nem kezelhetjük az igazságként a szokásos külső jó viselkedésmódokat vagy a lelki doktrínákat.) A jó viselkedésmódok és a helyes mondások nem tudják megváltoztatni az embert. Bármennyire igazak is, nemcsak, hogy nem az igazság, de semmi közük az igazsághoz. Ha folyton azokba kapaszkodsz, és az igazságként kezeled azokat, akkor soha nem fogod megérteni az igazságot, és soha nem fogod elnyerni az igazságot. Ez az egyik aspektus. Van egy másik aspektus is, amely a következő: vajon képessé tehetnek a lelki doktrínák valakit arra, hogy megértse az igazságot? (Nem, nem tehetnek.) Miért? Habár a lelki doktrínák mind helyes szavaknak tekinthetők, nem tudják elérni azt az eredményt, hogy megváltoztassák valakinek a romlott beállítottságait. Tehát pontosan mire lehet támaszkodni egy ember romlott beállítottságainak megváltoztatása érdekében? Egyesek azt mondják, hogy támaszkodj az igazságra, mások pedig azt mondják, hogy támaszkodj az igazság megértésére és elfogadására, megint mások pedig azt mondják, hogy támaszkodj az igazság gyakorlására. Helyesek ezek a szavak? Szó szerint nézve, mindnek van egy helyes oldala, ezek azonban mind a legsekélyesebb doktrínák; ezek a doktrínák nem tudnak megmenteni téged, vagy nem tudják megoldani a nehézségeidet. Ha egy helyzettel szembesülsz, és azt mondják az emberek, hogy el kell fogadnod az igazságot, azt fogod mondani: „Hogyan fogadhatnám el? Nehézségeim vannak, és nem tudom elengedni!” Ezek a doktrínák az utaddá válhatnak az igazság gyakorlására? (Nem, nem válhatnak.) Egyesek azt mondják, hogy amikor egy helyzettel szembesülsz, akkor többet kellene enned és innod Isten szavaiból. Sokszor hallottad már ezt, de melyik nehézségedet oldotta meg vajon? Helyes, ha többet eszel és iszol Isten szavaiból, de Isten szavainak melyik aspektusait kellene enned és innod? Hogyan kellene a nehézségeidhez kapcsolni azokat? Miután összekapcsolod őket a nehézségeiddel, hogyan oldod meg azokat? Mi a gyakorlás útja? Az igazság mely aspektusát kellene használnod a nehézségeid megoldására? Vajon ezek nem valós problémák? (De igen.) Ezek a valódi problémák. Ezért a helyes doktrínák nem képesek megoldani az emberek gyakorlati nehézségeit, az emberek romlott beállítottságainak a feloldásáról nem is beszélve. Pontosan mi tudja feloldani az emberek romlott beállítottságait? Mindenki tudja, hogy csakis az igazság tudja feloldani az emberek romlott beállítottságainak problémáit, de ha az emberek nem értik, hogy mi az igazság, vagy ha nem keresik, vagy nem fogadják el az igazságot, akkor fel lehet-e oldani a romlott beállítottságaikat? (Nem.) Ezért ahhoz, hogy feloldja romlott beállítottságait, az embernek meg kell tapasztalnia Isten munkáját. Vagyis csak Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása által tisztulhatnak meg az ember romlott beállítottságai. Ez megköveteli az emberektől, hogy az igazságra törekedjenek és együttműködjenek Isten munkájával az eredmények elérése érdekében. Ha nem törekszel az igazságra, és csak a lelki doktrínák megértésére összpontosítasz, úgy, hogy még azt sem tudod, azok az igazság-e vagy sem, de az igazságként fogadod el őket, akkor ez megoldhatja-e a romlott beállítottságaidat? Továbbá, ha nem érted az igazságot, akkor, amikor egy romlott beállítottságot társz fel, meg tudod-e különböztetni azt? Össze tudod-e vetni Isten szavaival összehasonlítás céljából? Száz százalék, hogy nem tudod. Lehet, hogy vakon alkalmazol előírásokat, ami még kevésbé képes megoldani a romlott beállítottságaidat. Mi a legfontosabb dolog a romlott beállítottságok feloldásában? A legfontosabb dolog az, hogy az embereknek meg kell érteniük az igazságot. Jelenleg a legtöbb ember a doktrínákat tartja az igazságnak, és nem érti, mi is az igazság. Épp úgy, ahogy az imént említett példában az érzésekről, az anya első megközelítése az volt, hogy óvja a gyerekét a megfélemlítéstől, ami jogos. A ti nézőpontotokból: „Ezek érzések; nem teheted ezt. Ezt a fajta viselkedést kritizálni kell és el kell ítélni.” Olyan dolgokat, amelyek nem foglalják magukban az igazságot, amelyek nincsenek kapcsolatban az igazsággal, és valójában néhány olyan dolgot is, amelyeket az embereknek ösztönösen tenniük kellene, az igazságot sértő dolgokként határoztok meg, majd elutasítjátok ezeket. Azt gondoljátok, hogy ha ehhez az alapelvhez tartjátok magatokat, az az igazság gyakorlása. Ami pedig a második megközelítést illeti, amikor az anya elnézi, hogy a gyereke megfélemlíti mások gyermekeit, ami valójában a romlott beállítottság feltárását és az igazság gyakorlását érinti, azt gondolod: „Amíg nem tesz gonoszságot, addig ez nem olyan nagy probléma.” Miért vannak ilyen gondolataid és értelmezéseid? (Mert nem értjük az igazságot.) Itt van a probléma! Tehát, mivel nem értik az igazságot, az emberek sokszor egy olyan megközelítést választanak, amelyet helyesnek tartanak, és azt gondolják, hogy az igazságot gyakorolják. Sokszor azért, mert nem értik az igazságot, az emberek csak előírásokat tudnak alkalmazni és azokat betartatni, amikor pedig problémákkal szembesülnek, akkor nem tudják, hogyan kezeljék azokat, ezért úgy kezelik az előírások betartását, mint az igazság gyakorlását. Azok az emberek, akik így hisznek Istenben, elérhetnek fejlődést az életben? Elérhetik az igazság megértését és bemehetnek a valóságba? Sokan úgy hiszik, hogy ha képesek beszélni szavakról és doktrínákról, az az igazság megértése, és akkor megfelelő hívői Istennek. Akkor tehát miért fednek fel mégis romlott beállítottságokat sok kérdésben? Miért nem tudják megoldani azokat a gyakorlati problémákat, amelyekkel találkoznak? Ez azt bizonyítja, hogy ha valaki képes szavakról és doktrínákról beszélni, az egyáltalán nem az igazság megértése. Mindegy, hogy hány doktrínáról tudsz beszélni, ez nem bizonyítja, hogy eljutottál az igazságra. Képesnek kell lenned gyakorlati problémákat megoldani és megtalálni a gyakorlás alapelveit, csakis ez az igazság valódi megértése. Sokan úgy gondolják, hogy amennyiben képesek végezni a kötelességeiket, szenvedni, megfizetni az árat, akkor mindegy, hogy milyen romlott beállítottságot fednek is fel, az nem nagy probléma. Azt gondolják, hogy amennyiben végzik a kötelességeiket, amennyiben képesek szenvedni, és nem panaszkodnak Istenre, akkor szeretik Istent és hűséget tanúsítanak. Sokszor előfordul, hogy mivel az emberek nem értik az igazságot, tanúsítanak némi jó szándékot, de valójában megszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját, mégis úgy gondolják, hogy Isten és Isten háza érdekeit védelmezik. Mi történik itt? Ez azért történik, mert az emberek nem értik az igazságot és nincs gyakorlati tudásuk az igazságról, amely ahhoz vezet, hogy folyamatosan olyan dolgokat tesznek, amelyek ellentétesek az igazsággal. Mindeközben azt gondolják, hogy a helyes dolgot teszik, hogy gyakorolták az igazságot, és hogy eleget tettek Isten szándékainak. Ez a legnagyobb nehézségük. Habár ez nehézség, mindig van rá mód, hogy megoldjuk. Az egyetlen mód az, ha valahányszor problémával találkozol, és romlott beállítottságot társz fel, el kell gondolkodnod magadon és keresned kell az igazságot, hogy megértsd azt. Amíg romlott beállítottságok vannak benned, addig sokféle állapot ki fog alakulni benned. Amikor az emberek különböző környezetekben és állapotokban élnek, akkor fel fognak fedni bizonyos gondolatokat, nézőpontokat és szándékokat – ezek a valódi belső állapotaik. Ha megfigyeled az emberek gondolatait, nézőpontjait és szándékait, láthatod a beállítottságaikat, és tudhatod, hogy mi az ő természetük. Ha elgondolkozol magadon, és másokat így különböztetsz meg, akkor könnyű eredményeket elérni. Csak akkor érhetsz el teljes eredményeket önmagad megismerésében, ha ismered a saját romlott beállítottságaidat, és alaposan érted azok lényegét. Akkor természetes módon lesz utad arra, hogy hogyan kell keresned az igazságot és feloldanod a romlott beállítottságaidat. Amennyiben az emberek el tudják fogadni az igazságot, a romlott beállítottságaik megtisztulhatnak, a romlottságuk problémája pedig könnyen megoldható. Ha az emberek nem tudják elfogadni az igazságot, akkor soha nem fognak változást elérni az életfelfogásukban. Nos, mindannyian hajlandóak vagytok az igazságra törekedni, ezért az igazságra kell összpontosítanotok.

Ahhoz, hogy megoldjuk az emberek természetét, a gyökerétől kell feltárnunk azt, valamint az emberek beállítottságaiból, nem pedig az emberek cselekvési módjaiból. Az objektív okokat és feltételeket sem kellene hangsúlyoznunk, ehelyett az igazsággal kell összehasonlítanunk. Az Isten szavaiban kifejezett igazság az emberek romlott beállítottságait célozza meg. Vegyük a korábban említett érzések példáját: Az emberek azt gondolják, hogy ha néha hiányoznak a szüleik, vagy ha honvágyat éreznek, azok érzések. Vajon ezek ugyanazok, mint amikre Isten érzésekként utal? (Nem.) Így azokat az érzéseket, amelyeket te felfogsz, nem lehet egy lapon említeni azokkal az érzésekkel, amelyekről Isten beszél. Azok az érzések, amelyekről te beszélsz, a normális emberi állapotokhoz tartoznak, nem pedig egy romlott beállítottsághoz. Ha a testi rokonságodat bálványozod, és emiatt nem követed Istent, vagy nem veted alá magad Neki, akkor az érzéseid túl erősek, ez pedig egy romlott beállítottsághoz tartozik. Ezért ez magában foglalja annak kérdését, hogy van-e tiszta megértésed az igazságról. Amikor érzésként kezeled azt, amit honvágynak hiszel, vagy azt, hogy kicsit kedvesebb vagy a szüleiddel, vajon ez nem az igazság eltorzult felfogása? Amit megértesz, az valójában nem az igazság; és nem igazodik az igazsághoz, csupán egy külső jelenség. Mik azok az érzések, amelyekről Isten beszél? Ez a második megközelítése annak, ahogyan az anya a gyerekével bánt, amint korábban említettük, ami a kivételezés állapota, és valakinek az alapelvek nélküli oltalmazása. Ezek azok az érzések, amelyeket Isten leleplez – ebben az ügyben az anya romlott beállítottságának megnyilatkozása. Vajon ez a két megközelítés nem különbözik nagyon is egymástól? Az első megközelítés egy normális jelenség, és nem szükséges megmetszeni, sem a mélyére ásni, boncolgatni, még kevésbé kell az igazsággal szembeállítani összehasonlítás céljából, illetve az igazság egy bizonyos aspektusát gyakorolni, vagy elengedni valamit. Akkor helyes ez a megközelítés? Szükséges így cselekedni? Nem szükséges; ebben a megközelítésben nincs helyes vagy helytelen. A második megközelítés egy beállítottságot foglal magában. Az érzések milyen megnyilvánulásai tartalmaznak romlott beállítottságokat? (A kivételezés, mások alapelvek nélküli oltalma, a testi kapcsolatok fenntartása, és az igazságosság hiánya.) Ezeket a dolgokat testesíti meg az „érzések” szó, amelyről Isten beszél. Ha ezt mind meg tudod érteni, és igazán össze tudod kapcsolni magaddal ezeket a dolgokat, akkor erőfeszítést kell tenned ezeknek a romlott beállítottságoknak a feloldására. Csak akkor lesz minden cselekedeted az igazság gyakorlása, amikor többé már nem korlátoznak ezek az érzések. Akkor azok az állapotok, amelyeket érzések tartalmaként értelmezel, teljesen megegyeznek majd az Isten által kimondott „érzések” szóval. Ez az igazság, amelyet meg fogsz érteni. Ha megkérnének téged, hogy beszélj arról, hogy mik az érzések, te pedig az anya első megközelítéséről beszélsz, ez annak a megnyilvánulása, hogy nem érted az igazságot. Ha az anya második megközelítéséről beszélsz, és boncolgatod a romlott beállítottságát, akkor érted az igazságot. Ha azok a dolgok, amelyekről beszélsz, amelyeket megtapasztalsz és megértesz, összhangban vannak Isten szavainak igazságával, és nincsenek ellentmondások és következetlenségek, akkor ez azt bizonyítja, hogy érted Isten szavait, felfogtad az értelmüket, megértetted őket, és képes vagy gyakorolni és alkalmazni őket. Ekkor elnyered majd az igazságot és az életet, és ez azt fogja jelenteni, hogy már bementél az igazságvalóságba. Abban az időben, amikor újra ilyesmit látsz, képes leszel megkülönböztetni azt, és tudni fogod, hogy mely megnyilatkozások normálisak, mely megnyilatkozások származnak romlott beállítottságból, és a szívedben teljesen tisztában leszel ezzel. Vajon így a tetteid nem lesznek pontosak? Vajon a tetteid nem az igazsághoz fognak igazodni? Vajon nem rendelkezel majd az igazságvalósággal? Ha pontosan cselekszel és megérted az igazságot, akkor az a megértés és azok a tapasztalatok, amelyekről beszélsz, vajon nem lesznek képesek segíteni másokon, és megoldani a nehézségeiket? (De igen.) Ez az igazság gyakorlati oldala.

Egyesek a gyenge képességük miatt nem végzik jól a kötelességeiket, azonban mindig azt állítják, hogy azért, mert nincs lelkiismeretük. Melyik magyarázat a pontos? (Az, hogy gyenge a képességük.) Időnként, amikor valaki kötelességet végez, lehet, hogy felfogja az adott szakmai ismeret alapjait, ám nem érti annak előrehaladottabb aspektusait, mivel azelőtt soha nem tanulta azokat. A vezetője felületesnek, minden hájjal megkentnek és munkakerülőnek könyveli el, de valójában csupán a szakmai ismerete hiányzik, és még nem tanulta azokat a dolgokat, de már igyekszik minden tőle telhetőt megtenni. A vezetője mégis azt mondja, hogy felületes – ez nincs összhangban a tényekkel. Ez önkényes szóhasználat és önkényes megbélyegzés. Miért használnak az emberek terminológiát, és miért címkéznek fel másokat válogatás nélkül? Vajon nem azért, mert nem értik az igazságot? Egyesek bizonyára igent fognak mondani, egyesek azt mondják majd, hogy azért, mert gyenge a képességük, és túlságosan összezavartak, mások pedig azt mondják majd, hogy azért, mert az emberi mivoltuk túl gonosz és rosszak a szándékaik. Melyik magyarázat a helyes? Valójában e három állapot mindegyike létezik, és az ítéletet a konkrét esetnek megfelelően kell meghozni. Ha az okozza, hogy nem érti az igazságot, de valaki azt mondja, hogy azért, mert gyenge a képessége és túlságosan zavart, akkor ezek a szavak nem pontosak. Ha ezt egyértelműen a gonosz emberi mivolta és a hátsó szándékai okozzák, de valaki azt mondja, hogy azért van, mert gyenge a képessége és túlságosan zavart, akkor ez a tények eltorzítása, és ez a gonosz embereknek valószínűleg lehetőséget ad arra, hogy megússzák a dolgot. Vannak más esetek, amelyeket az okoz, hogy az emberek nem értik az igazságot, de mások azt mondják, hogy az emberek gonosz emberi mivolta okozza. Nem pontos, ha így tekintenek a dolgokra, és valószínű, hogy jó embereket gonosz emberekként fognak kezelni, aminek rossz következményei lesznek. Sok olyan ember van, aki nem tud különbséget tenni ezek között a dolgok között, és nem tudja alaposan megérteni a probléma lényegét. Vakon előírásokat alkalmaznak és a saját elgondolásaik alapján vonnak le következtetéseket, majd úgy érzik, hogy van ítélőképességük és képesek tisztán látni a dolgokat. Vajon ez nem arrogancia és önelégültség? Ha valakinek rossz az emberi mivolta, és saját hátsó szándékaira alapozva önkényesen megbélyegzi és elítéli az embereket, az a gonosz ember természete. Az ilyen emberek vannak kisebbségben; az emberek többsége azért tesz ilyesmit, mert nem érti az igazságot. Akik nem értik az igazságot, azok válogatás nélkül alkalmaznak előírásokat és válogatás nélkül használnak lelki fogalmakat. Például egyesek emberi mivoltával nyilvánvalóan probléma van, folyton a lazsálás módjait keresik, és nem tesznek erőfeszítést a kötelességeik végzése során, ám azok, akiknek nincs ítélőképességük, azt mondják, hogy ez gyenge képesség. Egyeseknek nyilvánvalóan van igazságérzetük, és amikor olyasmit látnak, ami sérti az alapelveket, fel fogják hozni azt, és védelmezni fogják a gyülekezet érdekeit, de őket gyakran arrogánsnak és önelégültnek bélyegzik meg olyan emberek, akik nem értik az igazságot, sőt még gonosz emberként is bánnak velük, ami valóban igazságtalan a jó emberekkel szemben. Egyesek érettsége nyilvánvalóan csekély, és hirtelen elgyengülnek, amint az érzéseik korlátozzák őket, azok az emberek pedig, akik nem értik az igazságot, úgy fogják jellemezni őket, mint akiknek túl erősek az érzéseik, és akiknek nincs őszinte szívük Isten iránt. Ilyenek azok az emberek, akik híján vannak az igazságnak – anélkül, hogy figyelembe vennék a hátteret, vagy az aktuális helyzetet, válogatás nélkül előírásokat alkalmaznak, az egyik pillanatban ezt mondják, a másik pillanatban meg azt. Képesek az ilyen emberek az igazságot használni a problémák megoldására? (Nem képesek.) Amikor olyan emberek próbálnak megoldani problémákat, akik nem értik az igazságot, ők nem tudják felírni a megfelelő gyógyszert. Olyan ez, mintha egy gyomorfájós embert úgy próbálnának kezelni, hogy a fejét kezelik; nem tudják megtalálni a probléma gyökerét. Nem értik, hogy hol van a probléma gyökere, vagy azt, hogy mit mondanak Isten szavai, és mire utalnak. Ez nem az igazság megértése. Mostanra sokat vagy keveset értetek az igazságból? (Keveset.) Tegyük fel például, hogy valaki megkérdezi: „Miért nem tudod alávetni magad, amikor ez történik veled?” Az emberek gyakran azt felelik: „Mert nem ismerem Istent!” Helyes ez a magyarázat? Néha helyes, néha pedig nem. Legtöbbször nem helyes, és ez csupán önkényes címkézés. Az emberek felfognak egy kicsit a lelki szóhasználatból, majd alkalmazzák, és válogatás nélkül használják, ennek eredményeképpen pedig sok probléma merül fel. Némelyik félreértelmezés, némelyik pedig ítélet, ez pedig káros eredményeket idéz elő, sőt káoszt is okoz. Amikor olyanok tanulnak meg valamit, akiknek nincs lelki megértésük, ők válogatás nélkül alkalmazzák és használják azt. A legnagyobb valószínűséggel ők követnek el hibákat, és hajlamosak elvi hibákat elkövetni. Míg azok az emberek, akik rendelkeznek felfogóképességgel, talán elkövetnek néhány hibát, azonban ezek a hibák nem elvi kérdések, és képesek tanulságokat levonni azokból a hibákból. Ha az emberek megértése abszurd, ha félreértelmezik Isten szavait, amikor olvassák azokat, ha elhajlások vannak a felfogóképességükben, amikor prédikációkat hallgatnak, és ha hajlamosak a kritizálásra és a szőrszálhasogatásra, az nagyon problémás. Nemcsak lehetetlen számukra bemenni az igazságvalóságba, hanem idővel elkezdenek majd vakmerően viselkedni és zavarásokat okozni a gyülekezet munkájának. Ez súlyos következmény.

Most el kellene gondolkodnotok: Vajon azok a szavak, doktrínák és szellemi elméletek, amelyekről gyakran beszéltek, az igazság? Megértitek az igazságot, vagy csupán a doktrínákat értitek? Hány igazságvalóság van a megértésetekben? Ha egyszer megértitek ezeket a dolgokat, akkor valóban lesz önismeretetek és ismerni fogjátok a saját mértéketeket. Például sokat beszélgettetek azokról az igazságokról, hogy hogyan legyen valaki becsületes ember, de vajon igazán megértettétek azokat? Lehet, hogy tudtok közösséget vállalni néhány szóról és tudtok beszélni néhány megértésről, de hányba mentetek be ezekből a valóságokból? Most már valóban becsületes emberek vagytok? Tudtok világosan beszélni erről? Egyesek azt mondják: „Azt jelenti becsületes embernek lenni, hogy nem hazudsz, kimondod, ami a szíveden van, semmit sem rejtegetsz, és nem térsz ki semmi elől. Ez a becsületes ember mércéje.” Mit gondoltok erről az állításról? Ez megegyezik az igazsággal? (Nem.) Beszélhettek szavakról és doktrínákról, de amikor a gyakorlás részleteiről van szó, vagy konkrét problémákról, akkor kifogytok a szóból. Ez nem az igazság megértése. Az emberek nem értik az igazságot, de mindig azt gondolják: „Már sokat értek, de Isten nem használ engem. Ha Isten használna, és gyülekezeti vezetővé válnék, akkor biztosíthatnám, hogy minden testvér megértse az igazságot.” Vajon ez nem hatalmas nagyotmondás? Tényleg megvan ez a képességed? Vajon azok az emberek, akik dicsekedni és kérkedni tudnak, becsületes emberek? Ezek az emberek nem értik az igazságot, mégis dicsekednek és kérkednek – hát nem szánalmasak? (De igen, szánalmasak.) Sok prédikációt hallgattok most, de ha soha nem értitek meg az igazságot, akkor előbb-utóbb ugyanazon az úton fogtok járni, mint a farizeusok, akkor pedig modern farizeusokká váltok majd. Vajon nem lehetséges ez? (De igen.) Mindez túlságosan is valószínű. Az emberek sátáni természete mélyen beléjük ivódott. Ha némi tudásra vagy képzésre tesznek szert, és képesek valamennyi helyes elméletet és hangzatos prédikációt hirdetni, akkor nagyon valószínű, hogy farizeusokká fognak válni. Ha nem akartok farizeusokká válni, vagy a farizeusok útját járni, akkor az egyetlen mód ennek elkerülésére az, ha erőfeszítést tesztek az igazság megértésére és a valóságba való belépésre, valamint ha azokat a doktrínákat, amelyeket megértetek, az igazság valóságává teszitek. Tehát mit tekintünk úgy, hogy valóban megértjük annak igazságát, hogy mit jelent becsületes embernek lenni? Magatokban kell elmélkednetek ezen és beszélgetnetek kell erről, amikor van valamennyi szabadidőtök. Pontosan milyen is a becsületes ember? Isten szavaiban melyek azok a becsületes emberrel szemben támasztott mércék, amelyekről Ő beszél? Az Isten által megkövetelt normák közül melyiket tudják az emberek gyakorolni? Milyen az a becsületes ember, akiről Isten beszél? Az emberek romlott beállítottságainak melyik aspektusára irányul a becsületes ember fogalma? Vajon nem érdemes ezeknek a kérdéseknek a mélyére hatolni? Azok a szavak és igazságok, amelyek gyakorlását Isten megköveteli az emberektől, nem az emberek cselekvési módjaira vagy viselkedésére irányulnak. Az emberek sátáni természetét és beállítottságát célozzák meg. Ezért mondják ezekre a szavakra, hogy az igazság. Ha az egyedüli céljuk az lenne, hogy megváltoztassák az emberek magatartását és megtanítsák az embereknek, hogy hogyan gondolkodjanak, akkor nem lennének az igazság, akkor csak egyfajta elmélet lennének. Elmondható, hogy bármely oktatónak lehet egy kis befolyása az emberekre, és egy kicsit meg tudja változtatni a viselkedésüket, és e tanítások gyakorlatba ültetése és összefoglalása által az emberek viselkedése fokozatosan szabályozható. Sok ilyen jellegű ismeret van, ezek a dolgok azonban nem az igazság, mivel nem tudják feloldani az emberek romlott beállítottságait, sem a bűneik gyökerének problémáját nem képesek megoldani. Csak Isten szavai képesek megtisztítani és feloldani az emberek romlottságát, csak Isten szavai tudják teljesen feloldani az emberek sátáni természetét, és ezért csakis Isten szavai az igazság. Mi a valódi jelentősége Isten szavai igazságának? Ezen érdemes elmélkedni, elgondolkodni, és gyakran beszélgetni róla együtt. Soha ne feledjétek: Azok a dolgok, amelyek csak az emberek viselkedését tudják megváltoztatni, nem az igazság; csupán ismeret és törvények. Az igazság nemcsak az emberek viselkedését képes megváltoztatni, hanem a romlott beállítottságukat is. Sőt, meg tudja változtatni az elgondolásaikat és elképzeléseiket is, és az ember életévé válhat. Ez az igazság. Most túlságosan kevés ember képes tisztán látni ezt a dolgot. Sokan soha nem ismerik fel, hogy azok a dolgok, amelyek szabályozzák a viselkedést és képessé teszik az embereket arra, hogy külsőleg rendes életet éljenek, nem az igazság, és hogy ezek mind ismeret, doktrínák és sátáni filozófiák. Amikor az emberek elfogadják azokat a dolgokat, habár a külső viselkedésük egyre nemesebbé, méltóságteljesebbé és kifinomultabbá válik, a szívük tele van alattomossággal és elvetemültséggel, és egyre sötétebbé válnak. Ezek a dolgok a Sátán mérgei és elméletei, olyan dolgok, amelyeket a Sátán arra használ, hogy félrevezesse és megrontsa az embereket. Ezek egyáltalán nem az igazság, és nem Istentől származnak. Csak azok a dolgok az igazság, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy becsületessé, felszabadulttá és szabaddá váljanak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megismerjék a Teremtőt, hogy istenfélő szívük legyen, és hogy alávessék magukat Isten irányításának és rendelkezéseinek. Függetlenül attól, hogy milyen nézőpontot fogadsz el, valamint attól, hogy milyen utat követsz, ha javul a viselkedésed és népszerűségre teszel szert, de túl kevés van benned az istenfélő szívből, és túl kevés az igaz hited Istenben, a kapcsolatod Istennel pedig nagyon szegényes, és a szíved távolabb sodródik Istentől, akkor azok a dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, nem pozitív dolgok, és biztosan nem az igazság. Ha választasz egy utat vagy egy életmódot, és elfogadsz néhány dolgot, és ezektől a dolgoktól valódi és becsületes leszel, és általuk szeretni fogod a pozitív dolgokat, a negatív és elvetemült dolgokat pedig gyűlölni, és általuk istenfélő szíved lesz és készségesen elfogadod a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit, akkor ezek a dolgok az igazság, és tényleg Istentől származnak. E mércék szerint mérhetitek a dolgokat. Van néhány doktrína, amelyet sok ember képes elmondani és évek óta mondogat is. Azonban miután sokszor mondták ezeket a dolgokat, az emberek belső beállítottsága nem változott, az állapotuk a legkevésbé sem alakult át, és az emberek nézőpontjai, gondolkodásmódja, valamint a tetteik mögötti kiindulópont és szándékok semmilyen módon nem változtak. Ezért igyekeznetek kellene azokat a dolgokat feladni, és abbahagyni a hozzájuk való ragaszkodást; azok biztosan nem az igazság. Amikor az emberek épp csak elkezdenek néhány szót gyakorolni, vesződségesnek és nehéznek tűnik ezt tenni, és nem tudják felfogni az alapelveket. Azonban miután egy ideig megtapasztalták és gyakorolták azokat, úgy érzik, hogy belső állapotuk javult, hogy a szívük közelebb került Istenhez, hogy istenfélő és Istent rettegő szívük van, hogy nem annyira csökönyösek és lázadóak, amikor valami történik velük, hogy a személyes szándékaik és vágyaik nem annyira erősek, valamint hogy alá tudják vetni magukat Istennek. Ez az állapot pozitív; ezek a szavak az igazság, és a helyes út. Ezen alapelvek alapján tudjátok megkülönböztetni a dolgokat. Nem lesz egyszerű az igazságot egyetlen mondatban meghatározni. Ha egy mondatban határoznám meg, és meg tudnátok érteni az igazságot, miután hallottátok, az jó lenne. De ha úgy kezelnétek, mint egy előírást és doktrínát, amelyet követni kell, az problémás lenne – ez a lelki megértés hiánya. Így hát adtam nektek ezeket az alapelveket, nektek pedig párhuzamokat kell vonni, tapasztalni, gyakorolni és tapasztalati tudásra szert tenni ezen alapelvek szerint. Ne csak cselekedjetek és viselkedjetek ezen alapelvek szerint, hanem szemléljétek az embereket és dolgokat is, és értékeljétek az embereket ezen alapelvek szerint. Ha így tapasztalsz és gyakorolsz, tudni fogod, mi az igazság. Ha az emberek nem értik, hogy mi az igazság, és ha nem tudják, hogy Isten szavai az igazság, akkor elnyerhetik-e az életet? Elérhetnek-e változást az életfelfogásban? Habár azok a követelmények, amelyeket Isten tár az emberek elé a szavaiban, látszólag nem olyan magas mércék, és meglehetősen egyszerűek, ha nem érted, mi az igazság burkolt jelentése, vagy azt, hogy mennyi gyakorlati tartalma van az igazságnak, és csupán szavak és doktrínák vonatkozásában érted az igazságot, akkor soha nem leszel képes bemenni az igazságvalóságokba, amelybe Isten megköveteli az emberektől, hogy bemenjenek.

2017. május 26.