Sok ember hisz Istenben, de kevesen törekednek az igazságra. Hogyan tudod felismerni, hogy valaki törekszik-e az igazságra? Hogyan tudod megítélni, hogy olyan ember-e, aki törekszik az igazságra? Tegyük fel, hogy van valaki, aki hét-nyolc éve hisz Istenben. Sok szót és doktrínát el tud mondani, szája tele van lelki szókinccsel, gyakran segít másoknak, nagyon lelkesnek tűnik, képes lemondani dolgokról, és nagy tetterővel teszi a kötelességét. Mégsem látni, hogy sokat gyakorol az igazságból, arra sem képes, hogy valós tapasztalatokat vitasson meg az életbe való belépésről, még kevésbé észlelhető változás az életfelfogásában. Biztosra mondható, hogy aki ilyen, az nem törekszik az igazságra. Ha valaki őszintén szereti az igazságot, egy idő után képes lesz beszélni a megértéséről, és legalábbis néhány dologban képes lesz alapelvek szerint cselekedni; lesz némi tapasztalata az életbe való belépésről, és minimum mutat némi változást a viselkedésmódjában. Akik törekszenek az igazságra, azoknak folyamatosan fejlődő szellemi állapotuk van, hitük Istenben fokozatosan növekszik, van némi megértésük arról, hogy mit fednek fel, valamint a romlott beállítottságukról, van személyes tapasztalatuk és valódi rálátásuk arra, hogy Isten hogyan munkálkodik az emberek megmentésén. Mindezen dolgok fokozatosan kiemelkedővé válnak bennük. Ha látod ezeket a megnyilvánulásokat egy emberben, akkor biztosra tudhatod, hogy olyasvalaki, aki törekszik az igazságra. Az emberek meglehetősen lelkesek, amikor először kezdenek hinni Istenben, de semmit nem tudnak az Istenben való hitről. Azt gondolják, hogy Istenben hinni azt jelenti, hogy jó embernek lenni és a helyes úton járni. Később, Isten szavainak evésén, ivásán, prédikációk és közlések hallgatásán keresztül, képesek megkülönböztetni különféle dolgokat. Felismerik, hogy az embereknek romlott beállítottságaik vannak, és hogy keresniük kell az igazságot, hogy feloldják azokat, valamint el kell fogadniuk Isten üdvösségét, és megértik, mit jelent Istenben hinni. Fokozatosan nyernek némi megértést Isten munkájáról és Isten arra irányuló szándékáról, hogy megmentse az emberiséget. Ez apránként gyűlik össze, és fokozatosan indulnak el az Istenben való hit helyes útján. A megértésük és megtapasztalásuk az igazság valóságokról fokozatosan emelkedik, és nem ragadnak le a szó szerinti magyarázatoknál vagy a szavaknál és doktrínáknál. Ha valaki több éve hisz Istenben, és továbbra is szavakat és doktrínákat szól, gyakran mond néhány frázist az Istenben való hitről, és úgy tűnik, elég jól megy neki a hit, de nem tud élettapasztalatról vagy önmaga megismeréséről beszélni, valamint képtelen megkülönböztetni az álhívőket és a gonosz embereket, ha ezek a problémák megtalálhatóak benne, azt jelenti, hogy nem ismeri Isten munkáját, és megállapítható, hogy nem törekedett az igazságra az alatt a néhány év alatt, amíg Istenben hitt. Ez egy nagyon világos jel.

Annak felmérésére, hogy egy vezető vagy egy dolgozó rendelkezik-e az igazságvalósággal, először is nézd meg, hogy a beszéde tartalmaz-e valódi tanúságtételt és új megvilágítást. Ha egyeseket pár éve nem láttál, akkor a beszélgetésük eleinte újnak és frissnek érződhet, mivel egy prédikáció meghallgatása után új megvilágításban tudnak beszélni. Azonban, miután két-három napot eltöltesz velük, ismét a múltjukból származó apró tapasztalatokról és bizonyságtételekről kezdenek beszélni, arról, hogy Isten hogyan mentette meg őket és hogyan ruházta fel őket kegyelemmel és áldásokkal. Kevesebb, mint egy héten belül ugyanazokat a felszínes tapasztalatokat és ismereteket ismételgetik, amelyekről azelőtt beszéltetek. Ez fejlődés? Egy pillantással láthatod, hogy ez nem fejlődés. Sok évnyi Istenben való hit után rengeteg szóval és doktrínával vannak felvértezve, és tudnak néhány helyes dolgot mondani, ám amikor dolgok érik őket, még mindig összezavarodnak, és nem tudják kezelni azokat. Nem találják az igazságalapelveket, sem az embereket nem tudják megkülönböztetni. Ez fejlődés? (Nem.) Ez nem fejlődés. Habár több évig teljesítették kötelességeiket, ha megkérdezed tőlük, hogy elérték-e az Isten iránti hűséget, maguk sem értik. Mindenesetre időben ott vannak minden összejövetelen, és látszólag normálisan teszik a kötelességeiket. De ha megkérdezed őket, hogy keresztülmentek-e bármilyen valódi átalakuláson, nem tudnak világos választ adni. Ez probléma. Azt mutatja, hogy nem értik az igazságot. Ha megértenék az igazságot, képesek lennének világosan látni ezeket a problémákat. Egyesek elérnek némi eredményeket a kötelességeikben, de ha megkérdezed tőlük, hogy miért teljesítik a kötelességüket, csak azt tudják mondani, hogy a teremtett lényeknek kötelességeket kell teljesíteniük, ám nincsenek tisztában a részletekkel. Ha megkérdezed tőlük, rendelkeznek-e gyakorlati alapelvekkel a kötelességeik teljesítése során, ezt nem tudják felmérni. Mondanád, hogy kellően tudják teljesíteni a kötelességeiket? (Nem, nem tudják.) Ez nem fejlődés. Hát nem bosszantó, ha valaki nem fejlődik? Ha megkérdezed tőlük, hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy a kötelességeik teljesítése során megmetszik őket, azt mondják, hogy hallgatnak, engedelmeskednek, és nem állnak ellen. Ez volt az alapelvük sok évvel ezelőtt, és még most is ugyanez az alapelvük, és nem változott. Mindenesetre csak megteszik, amit mondtak nekik. Ha megkérdezed őket, hogy nyertek-e valami megértést abból, hogy megmetszették őket, hogy felfedezték-e saját lázadó állapotukat és romlott természetüket, illetve mélyebb lett-e az önismeretük, semmit nem tudnak, vagy nem értenek ebből. Mindenesetre kitartanak egy szabály mellett: amikor azzal szembesülnek, hogy megmetszik őket, akkor engedelmeskedniük kell, ki kell igazítaniuk a gondolkodásmódjukat, nem szabad ellenállniuk vagy magukat igazolniuk, valamint tűrniük kell és szelíden engedelmeskedniük. Ez volt a nézőpontjuk azelőtt, most pedig még inkább ez. Vajon ez az igazság elnyerésének megnyilvánulása? (Nem.) Az Istenben való hit folyamatában ezek az emberek nem mentek be az igazság egyik aspektusának valóságába sem, és az igazság egyetlen aspektusának alapelvét sem ragadták meg szilárdan. Annak ellenére, hogy azt mondják nekik: „Amikor valami történik veled, gyakorolnod kell az igazságot, szilárdan meg kell ragadnod az igazságalapelveket, és nem szabad letérned erről a területről”, mégsem tudják, hogyan keressék az igazságalapelveket, amikor dolgok történnek velük, nem aprólékosak, és csak átvergődnek az útjukon. Úgy tűnik, az általános irányhoz ragaszkodnak, ahhoz, hogy engedelmesek és figyelnek, hogy jól végzik az aktuális munkát, nem felületesen és hanyagul, és hogy képesek megóvni a gyülekezet érdekeit, de vajon értik-e az igazság egyes aspektusainak a részleteit? Gyakorlatba tudják ültetni azokat? Ez attól függ, hogy az embereknek van-e igaz ismeretük és tapasztalatuk az igazság egyes aspektusairól. Nem ismerik a kapcsolatot az igazság egyes aspektusai között, vagy azt, hogy konkrétan az igazság mely aspektusai és melyik állapot érintett, amikor valami történik, illetve azt, hogy melyik beállítottság okozta azt az állapotot. Ha két ember ugyanazt a dolgot mondja, akkor nem tudják a különbséget a két ember természete között, sem azt, hogy hogyan kezeljék őket. Ez az igazság megértése? Ez nem az igazság megértése. Ha három-öt éve hiszel Istenben, de nem ismered a gyakorlati oldalát ezeknek az igazságoknak, és ha nyolc-tíz éve hiszel Istenben, és még mindig nem ismered, akkor nem nyerted el az igazságot. Mi hiányzik most nektek? A legtöbb ember úgy hisz Istenben, mintha egy csatasorba kapaszkodna, azt gondolván, hogy amennyiben a végsőkig ragaszkodik az „Istenbe vetett hit” szavaihoz, akkor sikerrel jár majd. Azonban nem kezdeményezi, hogy keresse vagy elfogadja az igazságot; nem sikerül jól teljesítenie a kötelességeit, szilárdan megállnia a bizonyságtételében, és legyőznie az ellenséget, a Sátánt; és nem nyerte el az igazságot és az életet. Micsoda súlyos hiba! Ez ennyire szánalmas, mindenféle élettapasztalat nélkül hinni Istenben sok éven keresztül. Amikor az emberek ilyen állapotba zuhannak, akkor minden egyes nap csak a felszínen elfoglaltak, ragaszkodnak néhány előíráshoz, nem sértik meg az adminisztratív rendeleteket e körön belül, és befejezik az aktuális munkát. Ez helyesnek tűnik az ember szemében, és ha az igazságot használod ennek a helyzetnek a felmérésére, akkor nem követsz el szörnyű hibát. Mit gondolsz a hitnek erről a módjáról? (Isten nem szereti.) Ez a válasz csak doktrína. Saját szemszögedből, ez a fajta hit nem nyerheti el az igazságot, mivel soha nem érsz el fejlődést. Amikor Isten háza egy ideig az Isten megismeréséről szóló igazságokról beszél, akkor Isten megismerésére összpontosítasz; amikor beállítottságbeli változásról beszél, akkor a beállítottság megváltoztatására összpontosítasz; amikor a megtestesült Isten megismeréséről beszél, akkor a megtestesült Isten megismerésére összpontosítasz; amikor Isten munkájának vízióiról beszél, akkor a víziókkal kapcsolatos igazságokra összpontosítasz; amikor az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságokról beszél, akkor az igazságnak erre az aspektusára összpontosítasz. Hallgatod és megérted, amit csak mond Isten háza, tehát ha senki nem prédikál, hogy ellásson téged, akkor vajon lesz saját utad? Még mindig képes leszel előre haladni? Hogyan fogsz járni? Amikor például az emberek arról beszélgetnek összejöveteleken, hogy mi az Istennek való alávetettség, azt mondod: „Nincs nagyon mély tapasztalatom erről, csak azt érzem, hogy az Isten iránti alávetettség döntő fontosságú.” Ha megkérdeznek az emberek, hogy hogyan gyakorlod az Istennek való alávetettséget, azt mondod: „Alávetni magam Istennek azt jelenti, hogy elgondolkodom azon, hogy mit mond Isten, amikor dolgok érnek, és az Ő szavai szerint gyakorolok.” Amikor arra kérnek az emberek, hogy beszélj több részletről, és arról, hogy mit kell tenni, ha képtelen vagy alávetni magad, amikor valami ér, vagy mit kell tenni, ha a személyes érdekeid érintettek, azt mondod: „Ezeket a dolgokat még nem tapasztaltam meg.” Ez azt jelenti, hogy még nem nyertél belépést. Egy darabig Isten háza az Isten megismerésével kapcsolatos igazságokról beszél. Ha valaki megkérdezi, hogy értél-e el haladást Isten megismerésében, azt mondod: „Haladtam. Úgy gondolom, hogy Istent megismerni a legfontosabb dolog az Istenbe vetett hitben. Ha az emberek nem ismerik Istent, akkor mindig meg fogják sérteni Isten természetét, és ha mindig ezt teszik, akkor a sötétségbe fognak zuhanni, csak felszínes szavakat tudnak majd mondani, és nem fognak semmilyen igazságot megérteni, épp olyanok lesznek, mint a nem hívők – mindig olyan dolgokat tesznek majd, amelyek az igazsággal ellentétesek, és mindig olyan dolgokat tesznek majd, amelyek ellenállnak Istennek.” Ez az illető újra megkérdezi: „Szóval, hogyan ismered Istent? Amikor Isten munkáját, Isten szuverenitását, és Isten útmutatását tapasztalod a mindennapi életedben, mely dolgokat ismered el Isten vezetéseként, és mely dolgokban tudod egyértelműen érezni Isten szuverenitását? Hogyan érted meg Isten szuverenitását? A való életben, az alapján, amit érzékelsz és érzel, Isten természetének mely aspektusait látod az Ő szuverenitásában?” Ha képtelen vagy bármit is mondani, az azt bizonyítja, hogy nincs tapasztalatod. Ha azt mondod: „Van egy dolog, amiben érzem Isten útmutatását”, ez csupán némi érzés, és nem jelenti azt, hogy van ismereted Istenről. Valójában a való életben mindent Isten ural, rendez és rendel el. Ha az emberek sokat tapasztaltak, akkor érezhetik, hogy semmi sem egyszerű, és hogy minden azért történik, hogy az emberek leckéket tanulhassanak meg, hogy láthassák Isten szuverenitását és az Ő mindenhatóságát, végül pedig megismerjék Isten természetét. Csak amikor eléred ezt az eredményt, akkor fogod tudni, hogyan vesd alá magadat Istennek az Ő szándékaival összhangban, akkor lesz teljes mértékben előre vezető utad a gyakorlásodban. Ezzel a szintű tapasztalattal nemcsak egyre erősebb lesz az ember hite, hanem a legfontosabb dolog az, hogy lesz megértése Isten természetéről, és tudja, hogyan vesse alá magát Istennek. Ez az igazság elnyerése.

Egyesek igazságra való törekvésében mindig vannak elhajlások; mindig néhány szellemi doktrínáról és tartalmatlan elméletekről szóló üres beszédre összpontosítanak azért, hogy hencegjenek. Mit gondoltok erről a fajta törekvésről? Függetlenül attól, hogy olyan embernek gondoljátok-e magatokat, aki az igazságra törekszik, vagy sem, jelenleg a legdöntőbb kérdés az, hogy vajon nyertetek-e némi gyakorlati dolgot, nevezetesen, gyakorlati tudást? (Én nyertem valamennyit.) Mit nyertél? Fel tudod becsülni? (Nyertem némi megértést és betekintést arról, hogy a Sátán hogyan rontja meg az embereket, valamint erről a gonosz világról.) Egy kis ismeretre tettél szert. Szóval, ez a tudás meg tudja-e változtatni az életed irányát, az életcélodat és a viselkedésed alapelveit a valódi életedben? Nem számít, melyik embercsoport között élsz, ez a tudás, vagy azok az igazságok, amelyeket megértettél, befolyásolhatják-e az életedet és az életcélodat? Ha teljesen nem is tudnak megváltoztatni téged, akkor legalább némi változásnak és önuralomnak lennie kell abban, amit mondasz, és amit teszel. Jelenleg, az érettségetek szintjét tekintve, vajon a legtöbbetek nincs még mindig megrekedve ezen a szinten? (De igen.) Ehhez növekedésre van szükség. Ha a megértésed az igazságról túl felszínes, az nem jó, és abban sincs semmi jó, ha csak arra vagy képes, hogy egy kis doktrínát mondj, vagy egy kicsit visszafogott legyél. Meg kell értened az igazságot, hogy legyen utad a gyakorlásra, és hogy képes legyél megváltoztatni az életcélodat. Ha már elfogadtál a szívedben minden igazságot, amelyet megértesz, és azokat a prédikációkat, amelyeket hallgattál, és ezek képesek befolyásolni az életedet, megváltoztatni a viselkedésed irányát és célját, valamint megváltoztatni a viselkedésed alapelveit, vajon nem jobb ez egy kicsivel, mint azok az eredmények, amelyek egy kis korlátozás elfogadása által érhetők el? Jelenleg megrekedtetek a korlátozások elfogadásánál és az előírások követésénél – vajon ez az aktív gyakorlás és belépés útja? Egyáltalán nem. Ha örökre megrekedtek a korlátozások elfogadásánál és az előírások követésénél, vajon mik lesznek a következmények? Képesek lesztek bemenni az igazságvalóságokba? Képesek lesztek valódi változáson keresztülmenni? Emellett, miközben korlátozva vagytok és előírásokat követtek, értetek el bármilyen eredményt is az igazság gyakorlásában? Egyáltalán nem. Ezért még mindig a legfontosabb dolog az igazság megértésére való összpontosítás. Az, hogy visszafogott vagy és előírásokat követsz, nem jelenti azt, hogy megérted az igazságot, még kevésbé azt, hogy gyakorlod az igazságot. Egy életen át tartó visszafogottság és az előírások követése nem fogja meghozni az igazság megértésének és az igazság gyakorlásának a hatását. Ez hiábavaló! Ezért bármennyi szenvedést visel is el valaki a visszafogottság és az előírások követése miatt, annak a legcsekélyebb értéke vagy értelme sincs.

Miután prédikációkat hallgattatok és megértettétek az igazságot, tapasztaltatok bármilyen valódi változást? Például arra gondoltok, hogy a korábbi, tetszetős tudásra és elméletekre való törekvéseitek, valamint a hírnév, a nyereség és a státusz hajszolása nem Istenbe vetett hit, hanem inkább a vallásos hithez tartozik, és hogy a hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvés aljas dolog, ha pedig így éltek és viselkedtek, akkor teljességgel démonná váltok, akinek a pokolba kell jutnia, és hogy így élni túl fájdalmas. Rendelkeztek ezzel a tapasztalattal és tudással? Milyen személyes tapasztalatod van? Olyan, hogy a tudásra, hírnévre, nyereségre és a státuszra való törekvés annyira fárasztó! Úgy érzed, hogy túl sok veszekedés van, túl sok baj, a nem hívők között élni pedig fárasztó és túlságosan fájdalmas. Azt mondod: „Nem tudok így élni. Ha úgy élek, mint ők, annyi fájdalomban lesz részem, mint nekik. El kell szakadnom az ő életmódjuktól.” Ez a te elsőkézből való megtapasztalásod? Mélyen megtapasztaltad, hogy a romlott emberiség az igazságot a legkevésbé sem fogadja el, hogy mindannyian harcolnak, mesterkednek, és megpróbálják egymást becsapni, hogy titokban alátesznek egymásnak, és hogy addig verik egymást, míg vér nem folyik egy kis haszonért. Megtapasztaltad, mennyire nem akar egyikük sem az élet helyes útján járni, és hogy ehelyett trükkökre és cselszövésre hagyatkoznak, hogy megtegyenek dolgokat. Mit érzel leginkább, amikor ilyen környezetben élsz? Azt érzed, hogy nincs méltányosság vagy igazság abban a világban, hogy túl elvetemült és túl sötét, az emberek pedig úgy élnek ott, mint a démonok. Azt gondolod, ha megpróbálnál jó ember lenni, az nem lenne könnyű, és hogy nem tudnád megvalósítani. Úgy érzed, hogy ha ahhoz a világhoz akarnál alkalmazkodni, akkor neked is démonná kellene válnod és démonként kellene élned, hogy be tudj olvadni a démoncsoportokba és csatlakozni tudj a társadalmi irányzatokhoz; azért, hogy egy falat élelemért, saját megélhetésedért és a túlélésedért harcolj, meg kellene küzdened velük, és olyan dolgokat kellene mondanod és tenned, amelyek ellenkeznek az akaratoddal. Minden nap így élni annyira kimerítő lenne, de ha nem így élnél, akkor az emberek kiközösítenének, és nem lenne módod az életre. Mit tapasztaltál ebben az életkörnyezetben? Fájdalmat, gyötrelmet és tehetetlenséget. Megtapasztaltad az emberek között létező elvetemültséget, a kegyetlenséget és a sötétséget, és nem látod az emberi élet fényét. Amikor elkezdtél hinni Istenben, és Isten szavainak olvasására összpontosítottál, mit tapasztaltál? (Megértettem az igazságot a szívemben, éreztem, hogy jobb hinni Istenben, és vigaszt éreztem a szívemben.) Míg Isten házában élsz, boldognak érzed magad, Isten áldásait élvezed, és sok igazságot meg tudsz érteni; amikor a testvéreiddel vagy, segíteni és támogatni tudjátok egymást, egyenlően bánhattok egymással, és harmóniában élhettek. Minden nap nyugalmat érzel a szívedben, szabadnak és felszabadultnak érzed magad. Nem kell aggódnod amiatt, hogy megtévesztenek, többé már nem nyomnak el és nem bánnak rosszul veled mások. A gonosztevőket fokozatosan felfedik és kiiktatják, és egyre kevesebben lesznek. Isten házát az igazság és Isten uralja. Isten választott népe szabadon beszélhet, megszorítások nélkül, joguk van a választáshoz, és joguk van a gonosz emberek leleplezéséhez. Akik nem fogadják el az igazságot, ráadásul gonosz tettekre is képesek, azokat fokozatosan kitakarítják. Isten házában nem létezik olyan jelenség, hogy az embereket gyötrik vagy elnyomják. Ha van egy probléma, azt mindenki megbeszéli. Ha probléma van, akkor a vezetők és a dolgozók beszélgetnek az igazságról és megoldják azt. Az emberek fokozatosan megértik az igazságot, és egyre kevesebb törvénytelen dolog fordul elő. Isten választott népe mind el tudja fogadni az igazságot, az igazság által visszafogottá válhat, és változtatni tud a szavain és a tettein. Ha valaki gonosz dolgot tesz, azt mindenki világosan láthatja, és jelentheti. Ezért egyre kevesebb gonosz ember van Isten házában. Most egyre inkább érzed, hogy Isten házának környezete igazán jó – a testvérek szeretik egymást és bárki, akinek nehézségei vagy elhajlásai vannak, kaphat segítséget; bárki, akinek nehézségei vannak, megoldhatja azokat, ha pedig olyan problémák vannak, amelyeket nem lehet megoldani, akkor az emberek Istenre tekinthetnek, Rá támaszkodhatnak, és az Ő szavai szerint megoldhatják azokat. Isten házában élve boldognak és reménytelinek érzed magad, láthatod a fényt, és teljes mértékben élvezheted Isten szeretetét és üdvösségét. Ez a környezet nagyon jótékony az emberek életben való haladása szempontjából. Azáltal, ha a gyülekezetben élsz, ebben a környezetben, ahol ott van az igazság, fokozatosan megértheted az igazságot, szíved fokozatosan ragyogóbbá válik, szabadnak és felszabadultnak fogod érezni magad. Ezek az igazság megértése által elért eredmények. Van egy nyilvánvaló jellemvonása azoknak az embereknek, akik elnyerték az igazságot: viszonylag szabadok és felszabadultak. Nem kell visszafogniuk magukat, az igazság hatással lesz majd a szavaikra és a tetteikre, valamint meg fogja változtatni az életmódjukat és az életük irányát. Amikor kialakul benned az istenfélő szív, és amikor istenfélő szív vezet téged, akkor azoknak a dolgoknak a természete, amiket teszel, teljesen más lesz, mint amiket korábban tettél, amikor az önkontrollt és a visszafogottságot alkalmaztad. Ilyen körülmények között, ha státuszt kapnál, ha lenne lehetőséged és meglennének a megfelelő feltételek mások gyötréséhez, még mindig megtennéd? (Nem.) Miért nem? Azért, mert nem tervezed, hogy embereket gyötörj, vagy azért, mert nincs meg a képességed arra, hogy embereket gyötörj? (Azért, mert a beállítottságom addigra megváltozik.) Így van, istenfélő szíved lesz, és lesznek alapelveid és alapvonalad a tetteidben. Ezen a ponton bármilyen kísértéssel szembesülsz is, képes leszel a szívedből ezt mondani: „Ha ezt teszem, az nem tetszik Istennek, és nem tehetek olyan dolgokat, amelyek sértik Istent.” Érettséged természetszerűen eléri ezt a lépcsőfokot, és képes leszel ilyen szavakat mondani. Jelenleg meg tudjátok valósítani ezt a lépcsőfokot ilyen természetesen? (Még nem.) Ez azt bizonyítja, hogy az igazság még nem fejtette ki a hatását benned; csupán a viselkedésedet korlátozza, de nem tudja szilárdan visszafogni a szívedet, vagy megváltoztatni az életed irányát, sem a viselkedésed alapelveit és célját.