Isten szuverenitással rendelkezik az egész emberiség sorsa és a világegyetem és minden dolog felett. Milyen tényt látnak az emberek Isten szuverenitásával kapcsolatban? Azt, hogy nem számít, milyen nagy a világ vagy milyen hatalmas a világegyetem, a makroszkopikustól a mikroszkopikusig, Isten szuverén módon uralkodik minden felett, és minden dolgot vezényel. Nem számítanak az ember kívánságai, törekvései, igényei, vagy az, hogy milyen irányba hajlik a fejlődésre, onnan nézve, ahol Isten áll, az Ő szuverenitását és az Ő vezénylését ezek a dolgok a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolják. Mi az az elv, amely alapján Isten szuverén módon uralkodik minden dolgok felett, és vezényel mindent? Min alapul? Mi Isten célja mindezzel? Mi körül forog? (Isten irányítási terve körül forog.) Ez a válasz helyes; minden, amit Isten tesz, az Ő irányítási terve körül forog. Ezek a szavak kissé felfoghatatlanul hangzanak, de mélyebb jelentésük van. Ez alatt azt értem, hogy egyik Isten által végzett munkát sem ingatják meg az ember kívánságai. Isten szuverenitását és vezénylését; azt, ahogyan országokat, népeket vagy etnikai csoportokat vezényel; vagy azokat a dolgokat, amelyek megtörténését bármely adott korszakban elrendezi, nem ingatják meg az ember kívánságai. Istent nem korlátozza sem idő, sem tér, sem földrajz, sem emberek. Minden, amit tesz, pontosan az Ő terve szerint történik, és ezt senki sem tudja meghiúsítani vagy megzavarni. Nem számít, hogy hajlandó vagy-e vagy sem, és nem számít, hogy az emberiségnek vagy egy adott népcsoportnak mik a szubjektív kívánságai, egyetlen ember vagy dolog sem képes megzavarni, elpusztítani vagy megingatni azt, amit Isten elhatározott. Mit tanultatok ebből? (Isten hatalmáról tanultunk.) Ez Isten hatalma. Attól kezdve, hogy Isten először teremtett emberi lényeket, egészen addig, hogy azok lépésről lépésre fejlődtek, az emberiség magában foglalta Isten választott népét, a pogányokat és az Istennel ellenséges embereket. Isten mindezen embertípusokat embernek tekinti, de vajon van különbség abban, ahogyan Isten e különböző típusú emberekkel bánik? Isten egy bizonyos módon vezeti az Ő választott népét? (Igen.) Isten másképp bánik választott népével, mint a többi emberrel. De Isten választott népén belül vannak, akik képesek követni Őt és alávetni magukat Neki, némelyek pedig lázadók és ellenállnak Neki. Velük hogyan bánik Isten? Hogyan látja Isten, miként viszonyulnak ők Hozzá? (Isten irgalmas és szeretetteljes azokkal szemben, akik alávetik magukat Neki, ám amikor az emberek lázadóak vagy ellenállnak Neki, akkor rájuk zúdítja igazságos természetét.) Ez így van. Függetlenül attól, hogy azt hiszed-e, hogy Isten választott népéhez tartozol, vagy az Ő követői közé, vagy hogy valamilyen módon hozzájárultál Isten házának munkájához, onnan nézve, ahol Isten áll, Ő nem nézi ezeket a külsődleges dolgokat. Isten igazságos természetű, és elvszerűen bánik az emberekkel: akiket meg kell ítélni, azokat megítéli; akiket meg kell büntetni, azokat megbünteti; akiket pedig el kell pusztítani, azokat elpusztítja. Például mi tűnik fel nektek abban a tényben, hogy a zsidókat kiűzték Júdeából, és az Úr Jézus evangéliuma a mennyek országáról elterjedt a pogányok között? Az emberek elképzelései és képzelgései szerint, valamint a judaizmus szerint csak a zsidók Isten választott népe. Ők Isten drága gyermekei, és ők azok az emberek, akikkel Isten a leginkább törődik; ők az Ő szeme fénye. Az emberek szerint a zsidók az Ő legkedvesebb gyermekei, az embernek pedig babusgatnia és védenie kell kedvenc gyermekét, és nem szabad hagynia, hogy bármi módon bántsák vagy ártsanak neki. Az emberek úgy gondolják, hogy bármiért is imádkoznak a zsidók, Isten megadja nekik, és többet ad nekik, mint amit kértek vagy elképzeltek. De vajon ezt tette Isten? (Nem, nem ezt.) Akkor mit tett Isten? Mivel a zsidók keresztre szegezték az Úr Jézust, Isten nagyon megharagudott, és a rómaiakkal seregeket küldetett Júdea meghódítására, hogy kiűzzék a zsidókat a hazájukból. Nagy mészárlás és vérengzés színhelye volt ez; számtalan ember halt meg, és folyóként folyt a vér. Sok zsidó csak úgy maradt életben, hogy elmenekült a világ különböző országaiba. Ezekből a tényekből milyen lényeget láttok Isten természetében? (Azt, hogy Isten igazságos természete nem tűri a sértést.) Ne azzal kezdjük, hogy Isten természetéről beszélünk, először vegyük példaként az embereket. A való életben, ha valakinek van egy gyermeke, akit nagyon szeret, és azt szeretné, hogy a gyermek örökölje a vagyonát és mindenét, akkor mit fog tenni? Egyrészt szigorú lesz vele, hogy felnőve kiteljesedjen, és szülei nyomdokaiba léphessen. De ami a legfontosabb, hogy megvédi őt, és nem hagyja, hogy bármilyen baj vagy veszély útjába kerüljön. Ennek az a célja, hogy a gyermek élhessen és örökölhessen mindent, amije a szüleinek van. Mi motiválja az embereket, hogy mindezt megtegyék? Vajon ugyanígy bánnak az emberek az általuk nem szeretett gyermekekkel vagy idegenekkel is? Ugyanúgy viselkednek? (Nem.) Nyilvánvaló, hogy mindent, amit az emberek a legjobban szeretett gyermekükért tesznek, azt önzés, érzések és személyes vágyak motiválják; ezek a dolgok az emberi természetlényeghez tartoznak. Van-e igazság az emberek érzéseiben és önzésében? Van bennük méltányosság? (Nem, nincs.) Így nyilvánítja ki magát az emberiség. De nézd meg, miket tett Isten – Isten azt akarta, hogy az Ő választott népe, a zsidók, terjesszék az evangéliumot Júdeából a világ összes pogány népéhez – Ázsiában, Európában, Afrikában és Amerikában. Hogyan kellett volna terjeszteniük? Isten olyan módszert alkalmazott, amelynek során idegen megszállók portyáztak a zsidó földeken és elfoglalták azokat, elűzték az ott élő zsidókat, azokat az embereket, akik terjesztették Jézus, a Megváltó hírét, akik elvesztették a hazájukat miattuk, hogy soha többé ne térhessenek vissza. Ezután a zsidók a föld különböző szegleteiben telepedtek le, ahol fennmaradtak, és elkezdték terjeszteni Jézus, a Megváltó evangéliumát, míg az fokozatosan eljutott a világ minden országába és a föld minden határáig. Ez egy tényt bizonyít: Isten munkája nagyon gyakorlatias. Hol nyilvánul meg ez elsősorban? Abban a tényben, hogy Isten egy nagyon különleges és szokatlan módszert alkalmazott arra, hogy az izráelitákat kiszorítsa mindezekbe a különböző országokba, és terjesszék az Úr Jézus evangéliumát. Ha hagyta volna, hogy az izráeliták maguk döntsenek úgy, hogy minden országba elmennek és terjesztik az evangéliumot és bizonyságot tesznek Istennek, akkor nem tudták volna rávenni magukat, hogy elhagyják a családjukat és ősi szülőföldjüket. Mintha Isten lesújtott volna rájuk, hogy elindulhassanak és terjesszék az Úr Jézus evangéliumát. Ez az ár, amit Isten fizetett a mennyek országának evangéliumáért: háborúval, mészárlással és száműzetéssel kellett találkoznia választott népének. A zsidók arra kényszerültek, hogy otthon nélkül vándoroljanak a földön, és minden országban terjesszék az evangéliumot. Az emberek szemében ezek a módszerek túlságosan tapintatlanok az emberrel szemben, de vajon Isten lényegét leírhatjuk úgy, mint ami „tapintatlan az emberrel szemben”? Nyilvánvalóan nem, hiszen nem tapintatlan az emberrel szemben. Ez azért van, mert Isten természetében és lényegében nincs önzés vagy testi érzés; Ő mindezt az egész emberiség fejlődéséért tette, hogy az emberiség következő fejlődési lépése sikeres legyen, és Isten irányítási tervének lépéseivel teljes összhangban valósuljon meg. Istennek tehát ezt kellett tennie; nem volt más lehetőség. Isten munkájának lépései már eljutottak idáig, és az Ő cselekedetei gyors és jó eredményeket hoztak, ezért teljesen helyénvalóak voltak. Ha Isten lényegét nézzük, csak Isten képes erre, semelyik más ország vagy faj nem képes erre. Isten természete igazságos. Ha megnézzük Isten hozzáállását a zsidókhoz, akkor ez ma némi megvilágosodással szolgálhat Isten választott népe számára. Az embert Isten teremtette, Isten pedig szeretettel, törődéssel, irgalommal és szerető jósággal van az ember iránt, de amikor Isten küldetést ad az embereknek, akkor mik az emberek Isten szemében? Meg tudjátok érteni ezt a jelentésszintet? Egyesek azt mondják: „Ebből a szempontból az embereknek nincs értékük Isten szemében. Csak bábuk. Csak mész oda, ahová Ő mondja, és teszed azt, amit Ő mond.” Helyesek ezek a szavak? Nem azok. A felszínen úgy tűnik, hogy ez a helyzet, de valójában nem így van. Az ember szavaival élve, amikor Isten cselekszik, nem sokat foglalkozik ezzel. Ő nem rendelkezik az ember hagyományos gondolkodásával vagy elképzeléseivel, és Őt nem korlátozza semmi. Minden, amit Isten tesz, felszabadító, szabaddá tévő, nyilvános, nyílt és igazságos. Az egyik szempont az, hogy Ő követi irányítási tervének lépéseit, hogy minden normálisan haladjon előre; egy másik szempont az, hogy Ő azért teszi ezt, hogy a jövőben az emberek Isten kezében, az Ő irányítási tervének megfelelően normálisan haladjanak és lépjenek előre. Az ember fejlődése szorosan kapcsolódik Isten irányítási tervéhez. Ha Isten nem így cselekedne, ha nem viselné el azt a fájdalmat, hogy lemond valamiről, amit szeretett, hogy megtegye ezt a lépést, akkor az embernek nehéz lenne akár csak egy kicsit is fejlődnie. Ezért mondom, hogy Isten átgondolta minden döntését, minden lépését és minden dolgot az Ő irányítási munkájában; ez tartalmazza az Ő erejét, hatalmát és bölcsességét. Mindig vannak dolgok, amelyeket Isten tesz, amelyeket az emberek nem értenek. Miért nem tudják megérteni? Mert az embereknek elképzeléseik vannak. Ezen elképzelések egy része képzelgés, más részüket az ember hagyományos kultúrája és gondolkodása befolyásolja, más részük pedig az ember önző vágyai és ítéletei. Ezek a dolgok befolyásolják az ember Istenről alkotott megértését, valamint az Istenről alkotott nézetét.

Milyen következtetést tudtok levonni a zsidók Júdeából való kiűzésével kapcsolatban? (Hogy Isten szíve nem olyan önző, mint az embereké. Minden, amit Isten tesz, az igazságos, és az egész emberiség fejlődését szolgálja.) Ha ti kerülnétek ebbe a helyzetbe, és mészárlás, vérontás, pusztulás és halál érné a házatok népét, és a családotokat szétszakítanák, mi lenne a megértésetek? (Emberi mivoltunktól és a Sátán általi megrontottságunk mértékétől függően sok félreértés, panasz és félreértelmezés lehet bennünk, de most, Isten közlése által felismerjük, hogy mindabban, amit Isten tesz, értelem van, és tartalmazza az Ő szándékait. Bármennyi szenvedést is tapasztalunk, készségesen alá kell vetnünk magunkat Isten minden vezénylésének, és mindent meg kell tennünk, hogy együttműködjünk Vele, megosztva Isten utolsó napokban végzett munkáját és bizonyságot téve arról.) E tények közepette vajon van az embernek választása? Az embernek nincs joga megválasztani, hogy Isten mit tegyen. E szavak hallatán az emberek vajon még mindig úgy érzik, hogy Isten a szeretet? Elcsüggednek, és azt mondják: „Ha az embereknek nincs választási lehetőségük ezekkel a tényekkel kapcsolatban, akkor pontosan milyen szerepet játszanak az emberek Isten irányítási tervének munkájában?” Tudjátok? (Teremtett lények vagyunk.) Ti nem csupán teremtett lények vagytok; ellenpontként működtök. Isten ítéletének és fenyítésének tárgyai vagytok, de még inkább az Ő üdvösségének tárgyai. Ezt a szerepet játsszátok. Mi a szerepetek teremtett lényként? Ez az ember gyakorlatához és kötelességéhez kötődik. Teremtett lény vagy, és ha Isten megadta neked az éneklés ajándékát, Isten háza pedig elrendeli, hogy énekelj, akkor neked jól kell énekelned. Ha az evangelizálás ajándékával rendelkezel, és Isten háza elrendeli, hogy terjeszd az evangéliumot, akkor jól kell terjesztened az evangéliumot. Ha Isten választott népe téged választ meg vezetőnek, akkor fel kell vállalnod a vezetői megbízatást, és vezetned kell Isten választott népét, hogy egyék és igyák Isten szavait, beszélgessenek az igazságról, és lépjenek be a valóságba. Ha így teszel, akkor jól végezted a kötelességedet. A megbízatás, amelyet Isten ad az embernek, rendkívül fontos és jelentőségteljes! Hogyan kellene tehát felvállalnod ezt a megbízatást, és betöltened a feladatodat? Ez az egyik legnagyobb kérdés, amellyel szembesülsz, és választanod kell. Elmondható, hogy ez egy döntő pillanat, amely meghatározza, hogy elnyerheted-e az igazságot és tökéletessé válhatsz-e Isten által. Ha a saját akaratodra hagyatkozva cselekszel, és mindenféle gaztettet elkövetsz, akkor nemcsak Isten megbízatását nem fogod teljesíteni, hanem megzavarod Isten házának munkáját is. Következésképpen szükségszerűen meg kell bűnhődnöd, ahogyan Pál is megbűnhődött. Amikor Isten azt mondja neked, hogy menj és csinálj valamit, akkor mi a te feladatod? Az, hogy jól végezd el a feladatot, és ne rontsd el. Ha így teszel, akkor jól végzed a szolgálatot. Nem számít, hogy Isten milyen szolgálat végzését kéri tőled, azt jól és engedelmesen kell elvégezned. Ha így teszel, akkor olyan ember vagy, aki figyel és aláveti magát. Ha nem engedelmesen végzed a szolgálatot, ha mindig személyes szándékaid vannak, és mindig úgy akarsz uralkodni, mint egy király, akkor Sátán és antikrisztus vagy, és meg kell téged büntetni. Vannak, akik nem értik az igazságot, és nem is törekszenek rá; ők csak a munkájukba fektetnek energiát. Akkor mi a funkciójuk, mint teremtett lénynek? Csak az, hogy gürcöljenek és munkát végezzenek. Foglald össze tehát, hogy Isten szemében a teremtett lényeknek pontosan milyen kötelességeket kell ellátniuk, és milyen emberi hasonlatosságot kell megélniük. Ez a ti gyakorlásotokra vonatkozik. Az ember elképzelései és képzelődései szerint Isten törődik azokkal, akik teremtett lények az Ő szemében, dédelgeti, oltalmazza őket, gondoskodik róluk, és kegyelmet ad nekik. Aztán fegyelmezi és megmetszi őket, a szívében szereti, és a kezében tartja őket. Végső soron Istennek az a céltudatos szándéka, hogy tökéletesítse őket, gondoskodjon a biztonságukról, és gondoskodjon arról, hogy semmi se történjen velük, amíg tökéletessé nem válnak. Számukra ilyenek a teremtett lények Isten szemében. Amikor az emberek ezt megtapasztalják, azt gondolják: „Isten egyedülállóan szeretetre méltó! Milyen nagyszerű a mi Istenünk! Ő annyira méltó a szeretetünkre! Isten irgalmas és szerető! Isten csodálatos!” De ha ezt összeveted a tényekkel, vajon csak ilyen módon bánik Isten a teremtett lényekkel? (Nem.) Akkor hogyan bánik Isten az emberekkel? Milyen más elképzelései és képzelgései vannak az embereknek arról, hogy Isten hogyan viszonyul az emberekkel való bánásmódjához? Vannak olyanok, amelyeket az emberek nem tudnak elfogadni? Kétségtelenül. Ezek: Isten ítélete, fenyítése, próbatételei, finomítása, metszése, fegyelmezése és megfosztása. Milyen emberek azok, akik nem tudják elfogadni Isten ítéletét és fenyítését? Mondhatnád, hogy ők olyan emberek, akik nem fogadják el az igazságot, és határozottan mondhatnád, hogy azok az emberek, akik nem fogadják el az igazságot, álhívők. Ha valaki nem tudja elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, akkor az egyenértékű azzal, hogy képtelen elfogadni Isten munkáját. Mi ennek a problémának a természete? Az, hogy nem fogadják el az igazságot, és elutasítják Isten munkáját. Az ilyen emberek csak katasztrófával és büntetéssel fognak találkozni. Nem számít, hogy milyen ember vagy, ha hiszel Istenben, de nem fogadod el az igazságot, akkor nem üdvözülhetsz. Miután egy ember elkezd hinni Istenben, nem számít, milyen környezettel veszi körül Isten, hogy felfedje őt, a feltárulás folyamata során vajon láthatja Isten áldásait, kegyelmét, gondoskodását vagy védelmét? (Nem, nem láthatja.) A felszínen nem látja, de miután átment a próbatételeken és a finomításon, vajon képes lesz meglátni? Minden bizonnyal igen. Sokan vannak tehát, akik látják Isten védelmét és áldásait, miután megtapasztalták ítéletét és fenyítését. De azok, akik nem szeretik az igazságot, egyáltalán nem látják ezeket a dolgokat. Ők még mindig ragaszkodnak az elképzeléseikhez és képzelődéseikhez, és tele vannak ellenséges érzülettel és lázadó mivolttal Isten iránt. Ők azok a fajta emberek, akik álhívők, gonoszok és antikrisztusok. Minden, amit tesznek, példa arra, hogy mit nem szabad tenni. Pál is egy példa. Mit látnak az emberek, amikor Pálra néznek? (Azt, hogy Pál az antikrisztus útján járt, és hogy az ő története figyelmeztetésül szolgál számunkra.) Pál nem az igazságra törekedett. Ő csak azért hitt Istenben, mert a testének keresett jövőt és rendeltetési helyet. Csak jutalmak és egy korona megszerzésére törekedett. Isten oly sok szót szólt, fegyelmezte, megvilágosította és megvilágította őt, de ő mégsem vetette alá magát Istennek, és nem fogadta el az igazságot. Mindig lázadt Isten ellen és ellenállt Neki, végül pedig antikrisztussá vált, elítélték és megbüntették. Pál példaként szolgál arra, hogy mit nem szabad tenni. Pál, mint az antikrisztus archetípusának példáját vizsgálva az emberek láthatják, hogy Pál az Istennel szembeni ellenállás és a pusztulás útját járta. Sokan tanultak és profitáltak ebből. Ráléptek az igazságra való törekvés útjára, és a hívő ember helyes útjára. Mi Isten szándéka azokkal az emberekkel, akik el tudják fogadni az igazságot, és akik tanultak Pál leckéjéből? (Üdvösség és szeretet.) Akkor Isten természetének milyen aspektusát láthatják az emberek abból, hogy Isten leleplezte, megítélte és elítélte Pált? (Az Ő igazságos természetét.) Akkor mi lett Pálból, mint teremtett lényből Isten szemében? Szolgáló lett belőle. Az emberek mind teremtett lények, azok is, akik tanulnak belőle, és azok is, akiket feltárnak. Isten azonban teljesen másként kezeli ezt a kétféle embertípust. A valóságban Isten szemében ez a kétféle ember ugyanolyan értéktelen, mint a hangyák és a férgek, Isten mégis másként bánik az egyik emberrel, mint a másikkal. Ez Isten igazságos természete. Min alapul Isten eltérő hozzáállása e kétféle embertípushoz? (Az általuk követett úton alapul.) Azon alapul, ahogyan egy személy megnyilvánul, a lényegén, az igazsághoz való hozzáállásán, és azon az úton, amelyen az illető jár. Kívülről úgy tűnik, mintha Isten tapintatlan lenne az emberrel szemben, mintha érzéketlen lenne, és cselekedetei szívtelenek lennének. Az ember elképzelései és képzelődései szerint az emberek azt gondolják: „Istennek nem kellett volna így bánnia Pállal. Pál oly sokat tett és olyan sokat szenvedett. Ráadásul hűséges volt és odaadó Isten iránt. Miért bánt vele Isten úgy?” Helyes, ha az emberek ezt mondják? Összhangban van ez az igazsággal? Miben volt Pál ennyire hűséges vagy odaadó Isten iránt? Vajon nem ferdítik el a tényeket? Pál abban volt hűséges és odaadó, hogy igyekezett áldásokat szerezni magának. Ez az Isten iránti hűség és odaadás? Amikor az emberek nem értik az igazságot, nem látják tisztán egy probléma lényegét, és vakon, az érzéseik alapján beszélnek, vajon nem lázadnak Isten ellen, és nem állnak ellen Neki? Nem csoda, hogy mindenki imádja Pált! Akik a Sátántól valók, mindig a Sátánt imádják, sőt, az érzéseik alapján a Sátán nevében beszélnek. Ez azt jelenti, hogy bár az emberek látszólag elszakadtak a Sátántól, mégis kapcsolatban maradnak vele. Valójában, amikor az emberek a Sátán nevében beszélnek, akkor a saját maguk nevében is beszélnek. Az emberek azért szimpatizálnak Pállal, mert olyanok, mint ő, és ugyanazon az úton járnak, mint ő. Az emberi józan ész szerint Istennek nem kellett volna így bánnia Pállal, ám amit Ő tett, az pont az emberi józan ész ellentéte volt. Ez Isten igazságos természete, és ez az igazság. Ha valaki az emberi józan ész szerint beszél, akkor azt mondhatja: „Még ha Pál nem is ért el sokat, sok munkát és erőfeszítést tett bele. Már csak azért is meg kellett volna őt kímélni, mert annyi évet szenvedett. Még akkor is rendben lenne, ha csak munkás lenne. Nem kellett volna megbüntetni vagy a pokolra küldeni.” Ez az ember józan esze és érzései – ez nem az igazság. Mi Isten legszeretetreméltóbb aspektusa? Az, hogy Ő nem rendelkezik az emberek józan eszével. Minden, amit tesz, összhangban van az igazsággal és az Ő lényegével. Ő igazságos természetet fed fel. Isten nem törődik a te szubjektív kívánságaiddal, sem az objektív tényekkel, hogy mit tettél. Isten az alapján állapítja és határozza meg, milyen ember vagy, hogy mit teszel, mit fedsz fel, milyen úton jársz, majd az ennek legmegfelelőbb hozzáállást tanúsítja veled szemben. Így alakult Pál sorsa is. Ha Pál ügyét nézzük, úgy tűnik, mintha Istenben nem lett volna szeretet. Péter és Pál egyaránt teremtett lények voltak, de míg Pétert Isten elismerte és áldotta, addig Pált leleplezte, boncolgatta, megítélte és elítélte. Nem lehet látni Isten szeretetét abban, ahogyan Pál sorsáról döntött. Tehát a Pállal történtek alapján mondhatnád azt, hogy Isten nem szeret? Nem, mert Isten sokszor fegyelmezte őt, megvilágította, sok esélyt adott neki a bűnbánatra, de Pál makacsul visszautasította, és az Istennel szembeni ellenállás útját járta. Így végül Isten elítélte és megbüntette őt. Ha ezt a kérdést a felszínen nézzük, úgy tűnik, mintha az embereknek nem lenne választási lehetőségük Isten munkájában és üdvösségében. Bár Isten nem avatkozik bele az emberek döntéseibe, ha valaki az áldások hajszolásának útját választja, Isten elítéli és megbünteti. Úgy tűnik, mintha Isten nem hagyná, hogy az emberek maguk válasszák meg az útjukat, hogy csak azt engedi meg, hogy az igazság keresésének útját válasszák, az pedig, hogy az ember megítéltetik, megtisztul vagy tökéletessé válik, mind Istenen múlik. Vajon nem abszurd tévedés és teljesen nevetséges így látni Isten munkáját így megbélyegezni Istent? Az ember egyáltalán nincs tudatában annak, hogy Isten természete igazságos és szent; mindig a saját útját választja – az Istennel szembeni ellenállás útját –, de nem akarja elfogadni Isten ítéletét vagy elítélését. Ez teljesen észszerűtlen! Sokan azt gondolják: „Az emberek nem választhatják meg maguknak, hogyan bánik velük Isten, milyen küldetést ad nekik, milyen munkát vagy kötelességet kell elvégezniük. Végső soron, aki a saját útját választja, azt elítélik. Isten csak akkor áld meg és ismer el téged, ha azt az utat választod, amelyen Ő vezet végig, és ha az igazságra való törekvés útját választod.” Egyesek ezt úgy látják, hogy Isten igazságtalan, és beavatkozik az emberek szabad választásába. De vajon tényleg ez a helyzet? (Nem.) Isten mindezt elvi alapon teszi. Amikor nem érted a tényeket és az igazságot, könnyen félreérted és megítéled Istent, de amikor megérted a tényeket és az igazságot, akkor azt fogod gondolni, hogy ezek a félreértések teljesen értéktelenek és teljesen megvetendőek, és soha nem szabadna megszületniük. Ekkor tudni fogod, hogy minden, amit Isten tesz, helyes. Az emberek ezt nem látják, mert túlságosan önzőek és ostobák. Nem értik az igazságot, és nem látják tisztán a dolgokat, ezért Istent a saját elképzeléseik és képzelődéseik szerint bélyegzik meg. Ha egyszer megérted ezt, nem fogod többé védeni Pált, és nem fogod félreérteni Istent. Azt fogod mondani: „Amit Isten tesz, az teljesen helyes. Az emberek azok, akik romlottak. Szűklátókörűek és ostobák. Nem látják tisztán a helyzeteket. Függetlenül attól, hogy az ember látja-e Isten igazságos természetét, vagy meglátja-e az Ő szeretetét ebből a dologból, minden, amit Isten tesz, helyes, és az Ő igazságos természetének és lényegének a megnyilvánulása. Mindez összhangban van az igazsággal, és nem helytelen!” Ma, amikor Isten munkálkodik bennetek és megment titeket, melyik utat kellene választanotok? Isten gátol titeket? Milyen döntést kellene hoznotok? Tanulnotok kellene Pál hibáiból? Olyannak kellene lennetek, mint Péter, és követnetek kellene az igazságra való törekvés útját? Hogyan közelítitek meg ezt a kérdést? Ez attól függ, hogy megértitek-e az igazságot. Milyen problémákat fog megoldani az igazság megértése? Az igazság megértésének célja, hogy megoldja az ember romlott beállítottságát és az ember különféle nehézségeit. Amikor olyan problémákkal találkozol, amelyeket nem lehet megoldani; vagy olyan emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseidnek, akkor az igazság elkezdi betölteni benned a funkcióját. Hogyan segít tehát Pál esete neked a te személyes életbe való belépésedben és az utad kiválasztásában? (Arra ösztönözhet, hogy Isten színe elé járuljunk, és elgondolkodjunk önmagunkon.) (Le tudja dönteni a falakat, és ki tudja iktatni az Isten és az ember közötti félreértéseket.) Ez az egyik része a dolognak, és nyertetek valamit ebből az eszmecseréből. A legfontosabb dolog, amit meg kell érteni az, hogy mi a jelentősége annak, hogy az igazságra való törekvés útját válasszuk, és hogy Isten miért áldja és ismeri el azokat, akik ezt teszik. A legfontosabb, hogy megértsük az erre a kérdésre adott választ.

Az imént említettem, hogyan küldték a zsidókat száműzetésbe, majd a világ minden országába szétszéledtek. Mit látnak az emberek ebből a tényből? Milyen igazságot értenek meg? Ennek az eseménynek egy kicsit el kellene gondolkodtatnia az embereket. Először is arról, hogy az embereknek hogyan kellene gyakorolniuk, másodszor pedig azért, hogy megértsék Isten természetét ezen az eseményen keresztül. Beszéljünk először arról, hogyan kellene gyakorolniuk az embereknek ilyen körülmények között. Istent semmiben nem ingatják meg az ember vágyai; Istennek megvan a saját terve és a saját elvei a dolgok elvégzésére. Milyen hozzáállást kellene tehát tanúsítaniuk az embereknek? Nem számít, milyen helyzettel találkoznak, vagy hogy az megfelel-e az elképzeléseiknek, az embereknek soha nem szabadna összeütközésbe kerülniük Istennel. Egyesek azt mondják: „Bár lázadó vagyok és ellenállok Istennek, nem elég, hogy teljesítem a kötelességemet?” Miféle hozzáállás ez? Nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ez nem igazi alávetettség. Akkor pontosan hogyan kellene az embereknek gyakorolniuk, hogy „ne kerüljenek összeütközésbe Istennel”, és hogyan kellene ezt tettekre váltaniuk? A gyakorlásnak két alapelve van: az első, hogy proaktívan keressük Isten szándékait, azt, hogy milyen igazságokat kell megérteniük az embereknek, továbbá hogyan működjenek együtt és hogyan teljesítsék be Isten megbízatását – ez az aktív oldala annak, amit az embereknek tenniük kellene. A második, hogy megvizsgáld és felismerd, hol vannak félreértéseid Istennel kapcsolatban, miben nem veted alá magad Neki, miről vannak elképzeléseid és képzelgéseid, illetve olyan dolgaid, amelyek nem összeegyeztethetők Vele. Ez fogja biztosítani, hogy képes légy pontosan gyakorolni az igazságot a szolgálatod során, hogy képes légy az alapelvek szerint cselekedni, teljesíteni Isten megbízatását és megmaradni Isten emlékezetében. Egyszerűek ezek a gyakorlati alapelvek? (Igen, azok.) Mit értek „egyszerű” alatt? Azt, hogy a logika és a szavak viszonylag világosak; az „egy” egyet jelent, a „kettő” pedig kettőt; amint meghallod, tudod, hogyan kell gyakorolni. Azonban a gyakorlatba való tényleges átültetés már nem olyan egyszerű, mert az embereknek romlott beállítottságuk van. Mindig vitatják a dolgokat, rengeteg képzelgésük, elképzelésük, illetve félreértésük van Istenről. Az embereknek boncolgatniuk kell ezeket a dolgokat, és el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, de ez arra készteti a szellemi megértés híján lévő embereket, hogy új elképzelésekkel álljanak elő: „Az emberek mind azt mondják, hogy Isten a szeretet, akkor Isten miért leplezi le és ítéli meg mindig az emberek gondolatait és elképzeléseit? Nem látom a szeretetet Istenben; csak azt látom, hogy Isten természete nem tűri a sértést.” Ez vajon nem az ember egyik elképzelése? Ha a romlott emberek elképzeléseiben és képzelgéseiben Isten az emberiség fejlődése során mindig csak irgalmat és szerető kedvességet tárt volna fel, igazságot vagy haragot pedig soha, akkor fennmaradhatott volna az ember a mai napig? (Nem.) Az embert már régen felemésztette volna a Sátán. A démonok és a Sátán, valamint az Istennek ellenálló, romlott emberek kérdésének kezelésekor az, amit Isten felfed, és ahogyan megnyilvánul, az nem az a szeretet, amiről az emberek beszélnek, hanem inkább egy igaz természet; gyűlölet, utálat, ítélet, fenyítés, büntetés és pusztítás. Csak így tudja Isten felfedni, hogy az Ő természete igazságos, szent, és nem tűri a sértést; alaposan megszégyeníti a Sátánt és hatékonyan megvédi az igaz emberiséget. Isten mindig is így vezette az emberiséget, és egyúttal meg is mentette.

Az embereknek gyakran meg kell vizsgálniuk a szívükben bármit, ami nem egyeztethető össze Istennel, vagy ami félreértés Vele kapcsolatban. Hogyan jönnek létre a félreértések? Miért értik félre az emberek Istent? (Mert az önérdekük érintett.) Miután az emberek látják a tényeket a zsidók Júdeából való száműzéséről, megbántódnak, és azt mondják: „Eleinte Isten annyira szerette az izráelitákat. Kivezette őket Egyiptomból a Vörös-tengeren át, mannát adott nekik az égből és forrásvizet, hogy igyanak, majd személyesen adott nekik törvényeket, hogy vezessék őket, valamint megtanította őket arra, hogyan éljenek. Isten szeretete az ember iránt túláradó volt – az akkor élő emberek annyira áldottak voltak! Hogyan tudott Isten hozzáállása egy szempillantás alatt száznyolcvan fokos fordulatot venni? Hová tűnt minden szeretete?” Az emberek érzelmileg nem tudják feldolgozni ezt, és kételkedni kezdenek, mondván: „Isten a szeretet vagy nem? Miért nem látható többé az Ő eredeti hozzáállása az izráelitákhoz? Szeretete nyomtalanul eltűnt. Van egyáltalán szeretet Benne?” Innen indulnak az emberek félreértései. Milyen kontextusban alakítanak ki az emberek félreértéseket? Talán azért, mert Isten cselekedetei nem egyeztethetők össze az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel? Ez a tény okozza, hogy az emberek félreértik Istent? Nem azért értik félre az emberek Istent, mert korlátozzák az Ő szeretetének meghatározását? Azt gondolják: „Isten a szeretet. Ezért vigyáznia kell az emberekre, meg kell védenie őket, továbbá kegyelemmel és áldásokkal kell elhalmoznia őket. Ez Isten szeretete! Tetszik, amikor Isten így szereti az embereket. Különösen akkor láttam, hogy Isten mennyire szereti az embereket, amikor átvezette őket a Vörös-tengeren. Az akkori emberek annyira áldottak voltak! Bárcsak én is közéjük tartozhatnék.” Amikor beleszeretsz ebbe a történetbe, akkor úgy kezeled Isten abban a pillanatban feltárt szeretetét, mint a legfőbb igazságot és az Ő lényegének egyetlen ismertetőjelét. Korlátozod a szívedben az Ő meghatározását, és mindent, amit Isten abban a pillanatban tett, a legfőbb igazságként kezeled. Azt gondolod, hogy ez Isten legkedvesebb oldala, és az, ami leginkább arra készteti az embereket, hogy tiszteljék és féljék Őt, továbbá, hogy ez Isten szeretete. Valójában Isten cselekedetei önmagukban pozitívak voltak, de a te korlátozott meghatározásaid miatt elképzelésekké váltak az elmédben, és ezek alapján határozod meg Istent. Ezek miatt félreérted Isten szeretetét, mintha nem állna semmi másból, csak irgalomból, gondoskodásból, védelemből, útmutatásból, kegyelemből és áldásokból – mintha Isten szeretete csak ennyi lenne. Miért dédelgeted ennyire a szeretetnek ezeket az aspektusait? Talán azért, mert a saját önérdekedhez kötődnek? (Igen, azért.) Milyen önérdekekhez kötődnek? (A testi örömökhöz és a kényelmes élethez.) Amikor az emberek hisznek Istenben, ezeket a dolgokat akarják megszerezni Tőle, de mást nem. Az emberek nem akarnak ítéletre, fenyítésre, próbatételekre, finomításra, Istenért való szenvedésre, a dolgok feladására és önfeláldozásra gondolni, vagy akár a saját életük feláldozására. Az emberek csak élvezni akarják Isten szeretetét, gondoskodását, védelmét és útmutatását, ezért Isten szeretetét úgy határozzák meg, mint lényének egyetlen jellemzőjét és az Ő egyetlen lényegét. Vajon azok a dolgok, amiket Isten tett, amikor átvezette az izráelitákat a Vörös-tengeren, nem váltak az emberek elképzeléseinek forrásává? (De igen.) Ez egy olyan kontextust teremtett, amelyben az emberek elképzeléseket alakítottak ki Istenről. Ha kialakítottak elképzeléseket Istenről, akkor vajon eljuthatnak Isten munkájának és természetének valódi megértéséhez? Nyilvánvaló, hogy nemhogy nem fogják megérteni, hanem félre is fogják értelmezni, és elképzeléseket alkotnak róla. Ez bizonyítja, hogy az ember megértése túlságosan beszűkült, és nem igazi megértés. Ugyanis az nem az igazság, hanem egyfajta szeretet és megértés, amelyet az emberek saját elképzeléseik, képzelgéseik, és önző vágyaik alapján elemeznek és értelmeznek Istenről; ez nem egyeztethető össze Isten valódi lényegével. Milyen más módokon szereti Isten az embereket, mint irgalommal, üdvösséggel, gondoskodással, védelemmel, valamint azzal, hogy meghallgatja imáikat? (Megfenyítéssel, fegyelmezéssel, metszéssel, ítélettel, fenyítéssel, próbatételekkel és finomítással.) Ez így van. Isten rengeteg módon mutatja meg szeretetét: csapással, fegyelmezéssel, szemrehányással, ítélettel, fenyítéssel, próbatételekkel, finomítással és így tovább. Ezek mind Isten szeretetének aspektusai. Csak ez a szemlélet átfogó, és csak ez van összhangban az igazsággal. Ha ezt megérted, akkor, ha önvizsgálatot tartasz, és rájössz, hogy félreértettél dolgokat Istennel kapcsolatban, akkor vajon nem vagy képes felismerni a torzulásodat és jól átgondolni, hogy hol rontottad el? Nem segít ez neked feloldani az Istennel kapcsolatos félreértéseidet? (De igen, segíthet.) Ahhoz, hogy ezt elérd, keresned kell az igazságot. Amíg az emberek keresik az igazságot, addig ki tudják küszöbölni az Istennel kapcsolatos félreértéseiket, és ha már kiküszöbölték az Istennel kapcsolatos félreértéseiket, akkor alá tudják vetni magukat Isten minden intézkedésének. Ha képes vagy kiküszöbölni az Istennel kapcsolatos félreértéseidet, akkor, amikor a zsidók Júdeából való száműzésére tekintesz, azt fogod mondani: „Isten hozzáállása az emberhez, az Ő teremtett lényeihez nemcsak a szeretet hozzáállása, hanem csapással és száműzéssel is vezeti őket. Az embereknek nem szabad választási lehetőséget adniuk maguknak az Istenhez való hozzáállásukban; engedelmesnek kell lenniük, és nem állhatnak ellen.” Az ember elképzelései és képzelgései szempontjából Isten hozzáállása a zsidókhoz meggondolatlannak tűnt, de ha most megnézzük, Isten hihetetlen munkát végzett; mindaz, amit feltárt, egy igaz természet volt. Isten képes kegyelmet és áldásokat adni az embereknek, és megadni nekik a mindennapi kenyerüket, de képes mindezt el is venni. Ez Isten hatalma, lényege és természete.