Vajon mit tesz Isten azon folyamat során, amikor az emberek szert tesznek az Istenbe vetett hamisítatlan hitre? (Megvilágosít, kalauzol, környezeteket vezényel, aztán fogja az igazságot, és bedolgozza azt az emberekbe.) Amikor az Úr Jézus megdorgálta Pétert, akkor Isten leleplezte, megítélte és elmarasztalta őt. Vajon az embereknek meg kell tapasztalniuk ezeket a dolgokat, mielőtt Istenbe vetett valódi bizalomra tennének szert? (Igen.) Miért kell megtapasztalniuk ezeket a dolgokat? Lehetetlen lenne ez ezen dolgok nélkül? Lehetséges mellőzni az ítéletet, a leleplezést, a megrovást, a fegyelmezést, a dorgálást, sőt, a megátkozást? (Nem.) Tegyük fel, hogy az Úr Jézus dorgálás helyett barátságosan tárgyalja meg ezt a dolgot Péterrel, mondván: „Péter, tudom, hogy jó szándékkal mondod ezt, de a jövőben ne beszélj így. Ne hátráltasd a tervemet emberi jó szándékokból adódóan. Ne beszélj a Sátán nevében, és ne minősülj a Sátán megnyilvánulásának. A jövőben legyél óvatosabb, és ne beszélj ostobaságokat. Mielőtt beszélnél, gondold meg alaposan, hogy helyesek-e a szavaid, és hogy megszomorítják vagy feldühítik-e Istent.” Működött volna az, ha így beszél? (Nem.) Miért nem? Az embereket túl mélyen megrontotta a Sátán, és túlságosan mélyen gyökerezik a romlott beállítottságuk. A romlott beállítottságuk szerint élnek. Az összes gondolatuk, cselekedetük, elképzelésük, képzetük, az összes céljuk és az életük iránya, mindannak a mozgatórugói, amit mondanak és tesznek, a romlott beállítottságukból erednek. Rendben van, ha Isten nem dorgálja meg őket? Fel fogják ismerni ennek a problémának a komoly voltát? El lehet távolítani a bűnük kiváltó okát? (Nem.) Ha nem lehet eltávolítani a bűnük kiváltó okát, akkor vajon az emberek alá tudják vetni magukat Istennek? (Nem.) Most már világos számodra, hogy jó vagy rossz dolog-e az, amikor Isten elmarasztal és megátkoz embereket? (Jó dolog.) Jó dolog az, amikor Isten feltár embereket? (Igen.) Mit tár fel az emberekben? (Feltárja a gyengeségeiket, az érettségük mértékét és az Istenbe vetett bizalmukat.) Teljes mértékben feltárja az embereket. Az általad vallott doktrínák, az állandóan ismételt divatos szófordulatok, a hiedelmeid, a külső lelkesedésed és a jó szándékaid – Isten nem helyesli ezeket. Nem ezeket akarja. Nem számít, mennyire vagy lelkes, vagy milyen messzire utazol, vajon ez meg tudja mutatni, hogy rendelkezel az igazsággal? Meg tudja mutatni, hogy hamisítatlan Istenbe vetett hited van? (Nem.) Isten nem ezeket a dolgokat helyesli. Az emberi jóság és képzelődések haszontalanok. Isten jóváhagyásának az elnyeréséhez és ahhoz, hogy hamisítatlan hittel rendelkezz Istenben, meg kell tapasztalnod azokat a különböző módszereket, amelyekkel Isten dolgozik: leleplezés, megítélés, elmarasztalás, elátkozás – időnként még fegyelmezésre és büntetésre is szükség van. Olyan dolgok ezek, amelyektől félnünk kell? Ezek nem olyan dolgok, amelyektől félnünk kell. Isten szándéka, Isten figyelmes megfontoltsága, valamint Isten szeretete van bennük. Megéri átvészelni ezt a nehézséget! Isten teszi meg ezeket a dolgokat, és használja ezeket a módszereket arra, hogy munkálkodjon az embereken. Ez azt mutatja, hogy Isten dolgokat vár el ezektől az emberektől, és nyerni akar valamit belőlük. Isten nem véletlenszerűen, ok nélkül, avagy képzelgésekre alapozva teszi ezeket a dolgokat. Ezek teljes mértékben Isten szándékát tükrözik. Mi Isten szándéka? El akarja juttatni az embereket a hamisítatlan Istenbe vetett hithez, el akarja fogadtatni az emberekkel az igazságot, le akarja vetetni velük a romlott beállítottságaikat, és azt akarja, hogy elérjék az üdvösséget.

Áruljátok el nekem, miután Péter háromszor megtagadta az Urat, elgondolkozott a saját hitén? (Igen.) A normális emberi mivolttal rendelkező emberek, akik az igazságra törekednek, el fognak gondolkozni magukon, amikor kudarcokkal és kedvezőtlen fordulatokkal találkoznak. Péter bizonyára elgondolkozott magán ily módon. Akik nem szeretik az igazságot, azok soha nem gondolkoznak el magukon. Ha a Péteréhez hasonló helyzettel találkoznak, azt mondják: „Bár háromszor megtagadtam az Urat, ezek rendkívüli körülmények voltak. Ki ne aggódna, félne és érezné magát gyengének ilyen rendkívüli körülmények közepette? Nem nagy ügy. Még mindig nagyon szeretem az Urat, ég a szívemben a lelkesedés tüze, erős a szellemem, és soha, soha nem fogom elhagyni az Urat! Az Úr megtagadása háromszor csupán apró szégyenfolt, és Isten valószínűleg nem is fog emlékezni rá. Végső soron elég jelentős az Istenbe vetett bizalmam.” Miféle önvizsgálat ez? Az igazság elfogadásának a hozzáállása? A valódi bizalom elnyeréséhez vezető út? (Nem.) Mi lett volna, ha Péter így gondolkozik: „Úr Jézus, Te nagyon is jól ismered az embereket, de hogyan vehetted biztosra, hogy ilyesmit teszek? Nem azt kellett volna megjósolnod, hogy meg foglak tagadni Téged. Inkább azt kellett volna megjósolnod, hogy háromszor fel foglak ismerni Téged. Ez nagyszerű lett volna, és akkor emelt fővel tudtalak volna követni Téged. Sőt, ez megmutatta volna az én hatalmas, Beléd vetett bizalmamat, és a Te jóslatod is helyesnek bizonyult volna. Ezzel mindketten meg lettünk volna elégedve. Ó, mennyire hiszek Tebenned! Tökéletesítened kell engem, és nekem adnod a méltóságomat. Nem szabadna megdorgálnod engem. Nem szabadna így bánnod velem. Én a méltóságteljes Péter vagyok. Soha nem szabadott volna olyan szavakat mondanom, amelyek megtagadják Istent. Ez túlságosan kínos és szégyenteljes. Miért helyeznél ilyesmit énrám? Miért nem valaki másra? Nem volt igazságos az, amit tettél! Bár bevallom, hogy megtagadtalak Téged, de vajon Neked muszáj volt így felfedned engem, hogy mindenki láthassa a szégyenemet? Hogyan tovább innen? Kaphatok-e még a jövőben jó rendeltetési helyet? Vajon azt jelenti ez, hogy lemondtál rólam? A szívemben úgy érzem, hogy ez nem igazságos.” Vajon helyes vagy helytelen így érvelni Istennel? (Helytelen.) Miféle állapot ez? Péter engedetlen és panaszai vannak. Péter arról panaszkodik, hogy Isten munkája nem az ő elképzeléseihez és ízléséhez igazodik. Emiatt megszégyenül és veszít a pozíciójából, már nem tud emelt fővel járni. Emberi döntések, emberi panaszok, engedetlenség, ellenállás és lázadás van benne. Mindezen dolgok romlott beállítottságok. Nyilvánvalóan helytelen az, ha így gondolkozik, ha így cselekszik, ha ilyen a hozzáállása és az állapota. Ha az emberek így gondolkoznak és cselekednek, és Isten nem rója meg őket, akkor vajon ki tudnak alakítani hamisítatlan hitet, miután felfedték őket? Rendelkezhetnek valódi Istenbe vetett bizalommal? (Nem.) Milyen eredmény vár azokra, akik panaszkodnak, fellázadnak az ellen, ellenállnak annak, és elutasítják azt, amit Isten felfed bennük, és az ilyenekkel hogyan bánik Isten? Mit hoz el ez az ilyen emberek életébe? Az első dolog, amit elhoz, az a veszteség. Mit jelent a „veszteség”? Isten úgy látja, hogy túl bajos bánni veled. Nem számít, mi történik veled, neked mindig megvannak a döntéseid és a saját ízlésed, a saját akaratod, a saját véleményed, a saját képzelődéseid, elképzeléseid és következtetéseid. Akkor hát miért hiszel még mindig Istenben? Számodra Isten csupán a meggyőződésed tárgya, a lelki támaszod. Nincs szükséged Istenre, Isten szavaira, Isten igazságára, illetve arra, amivel Isten ellát az életben, és biztosan nincs szükséged arra, hogy Isten bármilyen ítéletet végrehajtson rajtad, amivel sok fájdalmat okoz. Isten erre azt mondja: „Ez könnyű, nem kell ezt tennem veled. Csupán egyvalami van hátra: el kell hagynod Engem. Jogod van a saját döntéseidhez, és Nekem is jogom van döntéseket hozni. Ha te úgy döntesz, hogy nem fogadod el azt, ahogyan Én megmentelek, akkor Én is dönthetek úgy, hogy nem mentelek meg.” Ez azt jelenti, hogy Istennel semmi közötök nincs egymáshoz? Ez Isten szabadsága? (Igen.) Joga van Istennek ezt tenni? (Igen.) Az embereknek joguk van úgy dönteni, hogy nem fogadják el Isten üdvösségét? (Igen.) Az embereknek is joguk van erre. Lemondhatsz Isten neked szánt üdvösségéről vagy elutasíthatod azt, de végül te leszel az, aki elszenvedi a veszteséget. Nem csak arról van szó, hogy Isten nem fog tökéletesíteni, hanem arról is, hogy Isten vissza fog utasítani és ki fog vetni téged. Végül dupla büntetést kapsz. Ez lesz a kimenetel számodra. Baj vár rád. Vagyis akik azt akarják, hogy megmentsék őket, azoknak úgy kell dönteniük, hogy alávetik magukat Isten munkájának. Csak ily módon tudnak az emberek valódi bizalmat kialakítani Istenben, és hamisítatlan bizalomra tenni szert Őbenne. Az ilyen hit annak folyamán alakul ki fokozatosan, hogy alávetik magukat Isten szuverenitásának és elrendezéseinek.

Az emberek romlott beállítottsága a beszédük és a cselekedeteik mögött meghúzódó szándékokban rejlik, az, ahogyan a dolgokat szemlélik, minden gondolatuk és ötletük, valamint az igazságra, Istenre, valamint Isten munkájára vonatkozó nézeteik, megértésük, elképzeléseik, kilátásuk, kívánságaik és követeléseik. Feltárul az emberek szavaiból és tetteiből anélkül, hogy tudnák. Akkor vajon hogyan kezeli Isten ezeket az emberekben lévő dolgokat? Különböző környezeteket rendez el, hogy leleplezzen téged. Nem csupán leleplez, de meg is fog ítélni. Amikor felfeded a romlott beállítottságodat, amikor Istennel dacoló gondolataid és ötleteid vannak, amikor Istennel vitatkozó állapotaid és szempontjaid vannak, amikor olyan állapotaid vannak, amelyekben félreérted Istent, avagy ellenállsz Neki és szembeszegülsz Vele, akkor Isten meg fog dorgálni, meg fog ítélni, és meg fog fenyíteni, és időnként még meg is fegyelmez és meg is büntet téged. Mi a célja a fegyelmezésednek és a megdorgálásodnak? (Az, hogy bűnbánatot tartsunk és megváltozzunk.) Igen, azt célozza, hogy bűnbánatot tarts. A fegyelmezéseddel és a megdorgálásoddal azt éri el, hogy lehetővé teszi számodra, hogy megfordulj. Megérteti veled, hogy a gondolataid az emberek elképzelései, hogy ezek helytelenek, hogy a motivációidat a Sátán szülte, hogy emberi akaratból erednek, nincsenek összhangban az igazsággal, összeegyeztethetetlenek Istennel, nem tudnak eleget tenni Isten szándékainak, undorítóak és gyűlöletesek Isten számára, kiváltják az Ő haragját, sőt, még az Ő átkát is felébresztik. Ennek felismerése után meg kell változtatnod a motivációidat és a hozzáállásodat. És hogyan kerül sor ezek megváltoztatására? Először is alá kell vetned magad annak, ahogyan Isten bánik veled, és alá kell vetned magad az Ő által neked kiszabott környezeteknek és embereknek, eseményeknek és dolgoknak. Ne keress hibát, ne hozz objektív kifogásokat, és ne bújj ki a felelősségeid alól. Másodszor pedig keresd az igazságot, amelyet gyakorolniuk kell az embereknek, és amelybe be kell lépniük, amikor Isten megteszi azt, amit tesz. Isten ezen dolgok megértésére kér téged. Azt akarja, hogy ismerd fel a romlott beállítottságaidat és a sátáni lényegedet, hogy képes legyél alávetni magad az Őáltala számodra elrendezett környezeteknek, és végső soron képes legyél az Ő szándékai szerint és az Ő rád vonatkozó követelményei szerint gyakorolni. Akkor majd átmentél a próbán. Ha már nem szegülsz szembe és nem állsz ellen Istennek, akkor nem fogsz többé vitatkozni Istennel, és képes leszel az alávetettségre. Amikor Isten azt mondja, hogy „távozz tőlem, Sátán”, te azt feleled: „Ha Isten azt mondja, hogy a Sátán vagyok, akkor a Sátán vagyok. Bár nem értem, mit tettem rosszul, vagy miért mondja Isten, hogy a Sátán vagyok, elrendeli, hogy távozzak Tőle, így hát nem fogok habozni. Isten vágyait kell keresnem.” Amikor Isten azt mondja, hogy sátáni a tetteid természete, akkor azt mondod: „Elismerem, amit csak Isten mond, és mindent elfogadok.” Milyen hozzáállás ez? Ez az alávetettség. Vajon alávetettség az, amikor azt képes vagy vonakodva elfogadni, hogy Isten azt mondja, hogy ördög és Sátán vagy, azt viszont nem tudod elfogadni – és képtelen vagy alávetni magad –, amikor azt mondja, hogy vadállat vagy? Az alávetettség teljes alkalmazkodást és elfogadást jelent, nem pedig vitatkozást vagy feltételek kitűzését. Azt jelenti, hogy nem elemzed az ok-okozatot, nem számítanak az objektív okok, és csupán az elfogadással foglalkozol. Amikor az emberek ilyen alávetettségre tettek szert, közel vannak a hamisítatlan Istenbe vetett hithez. Minél többet cselekszik Isten és minél több mindent tapasztalsz meg, annál valóságosabbá válik számodra Isten mindenek feletti szuverenitása, annál jobban fogsz bízni Istenben, és annál inkább úgy érzed majd, hogy „minden jó, amit Isten tesz, semmi nem rossz benne. Nem finnyáskodhatok, hanem alá kell vetnem magam. Az én feladatom, kötelezettségem, kötelességem az, hogy alávessem magam. Ez a teendőm teremtett lényként. Ha még Istennek sem tudom alávetni magam, akkor ki vagyok? Akkor vadállat vagyok, ördög vagyok!” Vajon nem azt mutatja ez, hogy most már hamisítatlan hited van? Ha már eljutottál erre a pontra, nem lesz rajtad szennyfolt, és Isten könnyen fel fog tudni használni téged, valamint számodra is könnyű lesz, hogy alávesd magad Isten vezénylésének. Isten jóváhagyásával rendelkezve képes leszel elnyerni az Ő áldásait. Vagyis sok levonandó tanulság rejlik az alávetettségben.

Péterben megvolt az igaz alávetettség Isten iránt. Amikor Isten azt mondta, hogy „távozz tőlem, Sátán”, ő csendben maradt és megvizsgálta magát. A mai emberek nem tudják megtenni ezt. Ha Isten azt mondja, hogy „távozz tőlem, Sátán”, ők azt kérdezik: „Kit nevezel Sátánnak? Nincs rendben, ha azt mondod, hogy a Sátán vagyok. Mondd azt, hogy Isten választottja vagyok – az elég jó lenne. Azt el tudnám fogadni és alá tudnám vetni magam. Ha azt mondod, hogy a Sátán vagyok, akkor nem tudom alávetni magam.” Ha nem tudod alávetni magad, akkor vajon van valódi Istenbe vetett bizalmad? Rendelkezel valódi alávetettséggel? (Nem.) Milyen kapcsolat van az alávetettség és a valódi bizalom között? Csak akkor rendelkezhetsz valódi alávetettséggel, ha hamisítatlan hited van. Csak akkor ébredhet benned fokozatosan a valódi Istenbe vetett bizalom, ha valóban alá tudod magad vetni Istennek. Az Istennek való igazi alávetettség folyamata során teszel szert valódi bizalomra, ám ha híján vagy a valódi bizalomnak, akkor vajon alá tudod igazán vetni magad Istennek? (Nem.) Ezek a dolgok összekapcsolódnak, és ez nem előírások vagy logika kérdése. Az igazság nem filozófia, és nem logikus. Az igazságok összekapcsolódnak és teljes mértékben elválaszthatatlanok. Ha azt mondod, hogy „az Isten iránti alávetettséghez bíznod kell Istenben, és ha bízol Istenben, akkor alá kell vetned magad Istennek” – akkor ez egy előírás, egy frázis, egy elmélet, egy hangzatos nézet. Az élet kérdései nem előírások. Szóban folyamatosan elismered, hogy a Mindenható Isten a te egyetlen Szabadítód és az egyetlen igaz Isten, de vajon van Istenbe vetett valódi bizalmad? Mire támaszkodsz, hogy szilárdan megállj, amikor viszontagságokkal találkozol? Sokan azért fogadják el a Mindenható Istent, mert oly sok igazságot kimondott. Azért fogadják el Őt, hogy belépjenek a mennyek országába. Azonban amikor letartóztatással és megpróbáltatásokkal szembesülnek, sokan visszavonulnak, sokan elbújnak az otthonukba, és nem merik teljesíteni a kötelességeiket. Ekkorra már régen, nyom nélkül eltűntek az általad kimondott szavak: „Hiszek Isten szuverenitásában, hiszek abban, hogy Isten irányítja az ember sorsát, és hogy a sorsom Isten kezében van.” Ez csupán divatos szófordulat volt számodra. Mivel nem mered gyakorolni és megtapasztalni ezeket a szavakat, és nem élsz ezen szavak szerint, vajon van valódi Istenbe vetett bizalmad? Az Istenbe vetett hit lényege nem az, hogy csupán Isten nevében hiszel, hanem az, hogy hiszel annak tényében, hogy Istennek mindenek felett szuverenitása van. Bele kell forgatnod ezt a tényt az életedbe, bele kell forgatnod az életed tényleges bizonyságába. E szavak szerint kell élned. Ez azt jelenti, hogy lehetővé teszed e szavaknak a viselkedésed kalauzolását, valamint a tetteid irányának és céljainak a kalauzolását, amikor helyzetek merülnek fel. Miért kell e szavak szerint élned? Tegyük fel például, hogy el tudsz menni egy idegen országba, hogy Istenben higgy és teljesítsd a kötelességed, és ezt elég jónak gondolod. A nagy vörös sárkány uralma a tengerentúlon nem létezik, és ott nem üldözik a hitet; nem sodorja veszélybe az életedet az, hogy hiszel, nem kell kockáztatnod. Istennek a kontinentális Kínában lévő hívői bármikor ki vannak téve a veszélynek, hogy letartóztatják őket; a démon odújában élnek, és ez nagyon veszélyes. Aztán egy napon Isten azt mondja: „Sok éve hiszel Istenben a tengerentúlon, és szert tettél némi élettapasztalatra. Van egy hely a szárazföldi Kínában, ahol a testvérek éretlenek az élet vonatkozásában. Térj vissza és terelgesd őket.” Mit tennél, amikor szembe kerülsz ezzel a feladattal? (Alávetném magam és elfogadnám.) Lehet, hogy külsőleg elfogadnád, de a szíved nyugtalankodna. Éjszaka az ágyadban sírnál és így imádkoznál Istenhez: „Istenem, Te ismered a gyengeségemet. Túlságosan éretlen vagyok. Még ha vissza is térek a kontinensre, nem fogom tudni terelgetni Isten választott népét. Nem tudnál valaki mást kiválasztani arra, hogy elmenjen? Én kaptam ezt a megbízatást, és én igenis menni akarok, de félek, hogy ha elmegyek, akkor nem fogom jól elvégezni, nem leszek képes kielégítően végrehajtani a kötelességemet, és nem fogok tudni felérni a Te szándékaidhoz. Nem maradhatnék még két évig a tengerentúlon?” Milyen döntést hozol ezzel? Nem utasítod teljesen vissza, hogy elmenj, de nem is egyezel bele teljes mértékben. Ez hallgatólagos kitérés. Istennek való alávetettség ez? Ez a legnyilvánvalóbb lázadás Isten ellen. Az, hogy nem akarsz visszatérni, azt jelenti, hogy ellenálló érzelmek vannak benned. Tudja ezt Isten? (Tudja.) Isten azt fogja mondani: „Ne menj! Nem vagyok veled szigorú, csupán próbatételt adok neked.” Ily módon felfed téged. Szereted Istent? Aláveted magad Istennek? Van valós bizalmad? (Nincs.) Ez gyengeség? (Nem.) Ez lázadás, ez szembeszegülés Istennel. Ez a próbatétel felfedte, hogy nincs valódi Istenbe vetett bizalmad, és nincs igazi alávetettséged, és nem hiszel Isten mindenek feletti szuverenitásában. Azt mondod: „Amíg félek, addig jogosan döntök úgy, hogy nem megyek. Amíg veszélyben van az életem, vissza tudom utasítani. Nem kell elfogadnom ezt a megbízatást, és választhatom a saját utamat. Tele lehetek panaszokkal és sérelmekkel.” Miféle bizalom ez? Nincs itt valódi bizalom. Nem számít, milyen magasztos jelmondatokat zengsz, vajon lesz most bármi hatásuk? Egyáltalán nem. Lesz bármi hatásuk az esküjeidnek? Lesz-e bármi haszna annak, ha mások közlik az igazságot és azon lesznek, hogy meggyőzzenek? (Nem lesz.) Még ha vonakodva el is mész a kontinensre, miután azon voltak, hogy meggyőzzenek, vajon ez igazi alávetettség lesz? Isten nem azt akarja, hogy így vesd alá magad. Ha kelletlenül mész, akkor hiábavaló lesz, hogy elmész. Isten nem fog munkálkodni benned, és semmit nem fogsz nyerni belőle. Isten nem kényszeríti rá az embereket dolgok megtételére. Hajlandónak kell lenned. Ha nem akarsz menni, ha harmadik utat akarsz választani, és mindig azon vagy, hogy elmenekülj, elutasítsd és elkerüld, akkor nem kell menned. Amikor már elég érett leszel és ilyen bizalom van benned, akkor önként kéred majd, hogy mehess, mondván: „Akkor is elmegyek, ha senki más nem megy. Ez alkalommal tényleg nem félek, és az életemet is kockára teszem. Nem Isten adta az életet? Mi olyan ijesztő a Sátánban? Isten kezében csupán játékszer, és én nem félek tőle. Ha nem tartóztatnak le, az Isten kegyelmének és irgalmának lesz köszönhető. Ha a körülmények olyanok, hogy letartóztatnak, akkor az azért lesz, mert Isten megengedi. Még ha börtönben halok is meg, akkor is tanúskodni fogok Isten mellett. Meg kell lennie bennem ennek az elhatározásnak – az életemet át fogom adni Istennek. Veszem, amit megértettem, megtapasztaltam és megismertem az életemben, és közölni fogom azt azokkal a testvérekkel, akik híján vannak a megértésnek és a tudásnak. Ily módon ugyanazt a bizalmat és elhatározást birtokolhatják, amelyet én, és Isten elé járulhatnak és tanúskodhatnak Őmellette. Tekintettel kell lennem Isten szándékaira, és viselnem kell ezt a nehéz terhet. Bár e nehéz teher viselése megköveteli, hogy kockáztassak és feláldozzam az életemet, nem félek. Már nem magamra gondolok, itt van nekem Isten, az Ő kezében van az életem, készségesen alávetem magam az Ő vezénylésének és elrendezéseinek.” Miután visszatérsz, szenvedned kell abban a környezetben. Lehet, hogy gyorsan megöregszel, megőszül a hajad és ráncos lesz az arcod. Lehet, hogy megbetegszel, vagy letartóztatnak és üldöznek, vagy az is lehet, hogy halálos veszélyben találod magad. Hogyan nézz szembe ezekkel a problémákkal? Ez megint csak a valódi bizalomról szól. Némelyek az eltökéltség felbuzdulásával vissza tudnak térni, de mihez kezdenek akkor, ha a visszatérésük után ezen nehézségekkel szembesülnek? Fejest kell ugranod és hinned kell Isten szuverenitásában. Még ha láthatóan meg is öregszel kissé, vagy egy kicsit meg is betegszel, ezek jelentéktelen dolgok. Ha bűnt követsz el Isten ellen, és visszautasítod a megbízatását, akkor el fogod veszíteni annak esélyét, hogy Isten ebben az életben tökéletesítsen téged. Ha az életedben bűnt követsz el Isten ellen és visszautasítod az Ő megbízatását, akkor az örök szégyenfolt lesz! E lehetőség elvesztése olyan valami, amit a fiatalságod semennyi évével nem tudsz visszavásárolni. Mi haszna annak, ha egészséges és erős a tested? Mi haszna annak, ha csinos az arcod és jó az alakod? Még ha meg is éled a nyolcvan éves kort és még mindig éles az elméd, ám Isten egyetlen elmondott mondatát sem tudod megérteni, az vajon nem lesz szánalmas? Az rendkívül szánalmas lesz. Akkor mi a legfontosabb és a legbecsesebb dolog, amire az embereknek szert kell tenniük, amikor Isten elé járulnak? A hamisítatlan Istenbe vetett hit. Nem számít, mi ér téged, ha először aláveted magad, még ha vannak is ekkor apró félreértéseid Istent illetően, vagy nem teljesen érted, miért cselekszik ily módon Isten, akkor sem leszel negatív és gyenge. Péter szavait idézve: „Még, ha Isten játékszerekként játszana is az emberekkel, milyen panasza lenne az embereknek?” Ha még ezen apró bizalomnak is híján vagy, attól még tudnál olyan alávetett lenni, mint Péter? Amit Isten tesz veled, az nagyon gyakran helyénvaló és ésszerű, összhangban van az érettségeddel, a képzelődéseiddel és az elképzeléseiddel. Isten az érettséged szerint munkálkodik. Ha még mindig nem tudod elfogadni, akkor vajon el tudod érni Péter alávetettségét? Ez még nagyobb lehetetlenség volna. Vagyis ebbe az irányba, e cél felé kell törekedned. Csak akkor tudod elérni a hamisítatlan Istenbe vetett hitet.

Ha az emberek híján vannak a hamisítatlan hitnek, akkor vajon alá tudják vetni magukat Istennek? Ezt nehéz megmondani. Csak akkor tudják igazán alávetni magukat Őneki, ha valóban bíznak Istenben. Pontosan erről van szó. Ha nem veted alá magad igazán Istennek, akkor nem lesz több lehetőséged arra, hogy részesülj Isten megvilágosításában, iránymutatásában vagy tökéletesítésében. Eltaszítottad mindezen lehetőségeket arra, hogy Isten megóvjon téged. Nem akarod ezeket. Elutasítod, elkerülöd őket, és állandóan kitérsz előlük. Mindig olyan környezetet választasz, amely biztosítja a hús-vér test kényelmét és mentes a szenvedéstől. Ez bizony probléma! Nem tudod megtapasztalni Isten munkáját. Nem tudod megtapasztalni Isten útmutatását, Isten vezetését, Isten oltalmát. Nem láthatod Isten tetteit. Ennek eredményeképp nem fogod elnyerni az igazságot, és nem fogod elnyerni a valódi bizalmat – semmit nem fogsz elnyerni. Ha nem tudod elnyerni az igazságot és nem tudod elnyerni Isten szavát, hogy az életeddé tedd azt, akkor vajon Isten meg tud nyerni téged? Semmiképp sem. Mi a fő dolog, amit el kívánsz nyerni azáltal, hogy Isten megvilágosít, kalauzol és tökéletesít téged? Elnyered az igazságot és Isten szavát. Vagyis Isten szava a valóságoddá válik, az életed forrásává, valamint a tetteid alapelvévé, alapjává és kritériumává. Ha ez a helyzet, akkor mi az, amit megélsz? Még mindig romlott beállítottságot? (Nem.) Azt fogja Isten mondani neked, hogy „távozz tőlem, Sátán”? (Nem.) Mit fog mondani Isten? Milyen meghatározást adott Isten Jóbnak? (Tökéletes ember az, aki féli Istent és kerüli a rosszat.) Helyénvaló itt idézni ezeket a szavakat. Ha el akarjátok érni a titulust és meghatározást, amelyet Isten Jóbnak adott, akkor vajon könnyű lesz megtenni ezt? (Nem.) Nem könnyű. Mindenben eleget kell tenned Isten szívének, mindenhol Isten szándékait kell keresned, Isten szándékai szerint kell cselekedned, és alá kell vetned magad Isten vezénylésének és elrendezéseinek. Ha csupán mondod azt, hogy aláveted magad Isten vezénylésének és elrendezéseinek, ám aztán elemezni szeretnéd, hogy miért értek téged bizonyos körülmények, emberek, események és dolgok, ha panaszaid és félreértéseid vannak, és félreértelmezed Isten szándékait, akkor az nagyon gyötrelmes lesz Isten számára! Ha nem akarod Istent, akkor Isten nem akar majd téged. Semmi közötök nem lesz egymáshoz. Nem lesz probléma az, ha így folytatódnak a dolgok? Mivel nem vagy teremtett lény, Isten nem a te Legfőbb Urad, sem a te Istened. Végül hogyan fog téged meghatározni Isten? „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Azt akarjátok, hogy e szavak hangozzanak el rólatok? (Nem.) Mit jelent az, ha ezt mondják rólatok? (Azt jelenti, hogy Isten elmarasztalt, kivetett és megbüntetett minket.) Ez egyáltalán nem jó! Ha Isten marasztalt el és vetett ki, az nem olyan, mintha egy vezető vagy egy felhatalmazással bíró ember marasztalna el – Isten marasztalt el! Isten életet adományoz neked és fenntartja az életedet. Most, hogy Isten nem akar téged, vajon életben tudsz maradni? (Nem.) Ez mit jelent? A végső kimeneteledet jelzi, ami nem jó dolog. Ez egyáltalán nem jó jel. Ha azt mondom, hogy aki féli Istent és kerüli a rosszat, az tökéletes ember, akkor ez egy jó jel, és bizonyára Isten áldásai fogják érni az illetőt. Hogyan értelmezzétek a szavakat, amelyekkel Isten Jóbot értékelte? Ha belegondolsz, hogy mit evett, mit viselt, hogyan járt Jób, illetve milyen vérmérséklete volt, és megpróbálod utánozni ezeket a dolgokat, akkor rosszul állsz hozzá. Gyorsan el kell gondolkoznod és megkérdezned: „Hogyan tette meg ezt Jób? Mit élt meg, hogy Isten elismerésében részesüljön? Isten azt mondta, hogy Jób féli Istent és kerüli a rosszat, hogy Jób tökéletes ember. Ez nem kis dolog. Maga Isten mondta ezt. Követnem kell Jób példáját, keresnem kell az Isten félésének és a rossz kerülésének az útját, és igyekeznem kell olyan valakivé válni, aki szintén féli Istent és kerüli a rosszat. Ez oda vezet majd, hogy Isten engem is el fog ismerni és ezzel a titulussal illet. Tökéletes ember akarok lenni Isten szemében.” Ez a gondolatmenet összhangban van Isten szándékaival.

2016. december 30.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.