Ismernetek kellene a Biblia történetét és létrejöttét. Ezt a tudást nem birtokolják azok, akik nem fogadták el Isten új munkáját. Ők nem tudják. Ha világosan beszélnél nekik ezekről a lényegi dolgokról, akkor nem lennének többé szőrszálhasogatók veled szemben a Bibliát illetően. Folyamatosan vájkálnak a megjövendölt dolgokban: vajon ez a kijelentés valóra vált? Vajon az a kijelentés valóra vált? Az evangéliumot a Bibliával összhangban fogadják el, és a Biblia szerint hirdetik az evangéliumot. Istenbe vetett hitük a Biblia szavain nyugszik; a Biblia nélkül nem hisznek Istenben. Így élnek, aprólékos vizsgálatnak vetve alá a Bibliát. Amikor ismét vájkálnak a Bibliában, és magyarázatokat kérnek tőled, te azt mondod: „Először is, ne ellenőrizzünk minden állítást. Ehelyett nézzük meg, hogyan munkálkodik a Szentlélek. Vegyük az utat, amelyen járunk, és hasonlítsuk össze az igazsággal, hogy lássuk, valóban a Szentlélek munkája-e ez az út, és a Szentlélek munkájának segítségével ellenőrizzük, hogy helyes-e egy ilyen út. Ami azt illeti, hogy ez vagy az a kijelentés az előre megjósoltak szerint valóra vált-e, nekünk, embereknek nem kellene beleütnünk az orrunkat. Jobb, ha inkább a Szentlélek munkájáról és Isten legújabb munkájáról beszélünk, amelyet végez.” A Bibliában található próféciák Isten szavai, amelyeket annak idején a próféták közvetítettek, és olyan emberek által leírt szavak, akiket Isten használt, miután sugalmazást kaptak; csak Maga Isten tudja megmagyarázni azokat a szavakat, csak a Szentlélek tudja megismertetni azon szavak értelmét, és csak Maga Isten tudja feltörni a hét pecsétet és felnyitni a tekercset. Azt mondod: „Te nem vagy Isten, és én sem vagyok az, ki merészeli hát könnyelműen megmagyarázni Isten szavait? Te meg mered magyarázni azokat a szavakat? Még ha Jeremiás, János és Illés próféták jönnének is, ők sem mernék megpróbálni elmagyarázni azokat a szavakat, mert egyikük sem a Bárány. Csak a Bárány törheti fel a hét pecsétet és nyithatja fel a tekercset, és senki más nem magyarázhatja meg az Ő szavait. Nem merem bitorolni Isten nevét, még kevésbé merem megpróbálni elmagyarázni Isten szavait. Csak olyasvalaki lehetek, aki aláveti magát Istennek. Te Isten vagy? A teremtett lények közül senki sem meri felnyitni a tekercset, vagy megmagyarázni azokat a szavakat, így én sem merem megmagyarázni őket. Jobban teszed, ha nem próbálod megmagyarázni őket. Senkinek sem kellene megpróbálni elmagyarázni őket. Beszéljünk a Szentlélek munkájáról; ennyit tehet az ember. Egy kicsit ismerem Jahve és Jézus munkáját, de mivel nincs személyes tapasztalatom az ilyen munkáról, csak csekély mértékben tudok beszélni róla. Ami az Ézsaiás vagy Jézus által az ő idejükben elmondott szavak jelentését illeti, nem fogok magyarázatot fűzni hozzájuk. Nem tanulmányozom a Bibliát, hanem inkább Isten jelenlegi munkáját követem. Te valójában úgy tekintesz a Bibliára, mint a kis tekercsre, de vajon nem olyasmi ez, amit csak a Bárány tud felnyitni? A Bárányon kívül ki más nyithatja fel? Te nem vagy a Bárány, és még kevésbé merem magamról azt állítani, hogy én vagyok Maga Isten, ezért ne elemezzük a Bibliát, és ne vessük alá aprólékos vizsgálatnak. Sokkal jobb, ha a Szentlélek által végzett munkát vitatjuk meg, vagyis Magának Istennek a jelenleg végzett munkáját. Nézzük meg, hogy melyek azok az alapelvek, amelyek szerint Isten munkálkodik, és mi az Ő munkájának a lényege, és ezek segítségével ellenőrizzük, hogy helyes-e az út, amelyen ma járunk, és ily módon bizonyosodjunk meg róla.” Ha az evangéliumot kívánjátok hirdetni, különösen a vallásos világban élőknek, akkor meg kell értenetek a Bibliát, és alaposan ismernetek kell a belső történetét; máskülönben nem áll módodban az evangéliumot hirdetni. Ha egyszer elsajátítottad a nagyobb képet, és felhagysz a Biblia holt szavainak aprólékos és kicsinyes vizsgálatával, és csak Isten munkájáról és az életigazságról beszélsz, akkor képes leszel megnyerni azokat, akik igaz szívvel keresnek.

Jahve munkája, az Általa hozott törvények és azok az alapelvek, amelyek alapján az embereket életük során vezette, a Törvény Korában végzett munkájának tartalma, annak jelentősége, hogy törvényeket hozott, munkájának jelentősége a Kegyelem Korában, és az, hogy milyen munkát végez Isten ebben az utolsó szakaszban: ezek olyan dolgok, amelyeket meg kellene értenetek. Az első szakasz a Törvény Korának a munkája, a második a Kegyelem Korának a munkája, a harmadik pedig az utolsó napok munkája. Tisztában kell lennetek Isten munkájának ezen szakaszaival. Az elejétől a végéig összesen három szakasz van. Mi a lényege az egyes munkaszakaszoknak? Hány szakaszra kerül sor a hatezer éves irányítási terv munkájában? Hogyan zajlanak ezek a szakaszok, és miért történik mindegyik a maga sajátos módján? Ezek mind alapvető fontosságú kérdések. Minden egyes kor munkája reprezentatív értékkel bír. Milyen munkát végzett Jahve? Miért éppen azon a bizonyos módon végezte? Miért hívták Őt Jahvénak? Ismét, milyen munkát végzett Jézus a Kegyelem Korában, és milyen módon tette azt? Isten természetének mely aspektusait képviselik a munka egyes szakaszai és az egyes korok? Természetének mely aspektusai jutottak kifejezésre a Törvény Korában? És melyek a Kegyelem Korában? És melyek az utolsó korban? Ezek olyan alapvető kérdések, amelyekkel tisztában kell lennetek. Isten természetének egésze feltárult a hatezer éves irányítási terv során. Nem csak a Kegyelem Korában, nem csak a Törvény Korában, még kevésbé csak az utolsó napok ezen időszakában tárult fel. Az utolsó napokban végzett munka az ítéletet, a haragot és a fenyítést képviseli. Az utolsó napokban végzett munka nem helyettesítheti sem a Törvény Korának, sem a Kegyelem Korának munkáját. A három szakasz azonban egymással összekapcsolódva egyetlen egységet alkot, és mindhárom egy Isten munkája. Természetesen e munka végrehajtása külön korokra oszlik. Az utolsó napokban végzett munka mindent lezár; a Törvény Korában végzett munka a kezdet munkája volt; a Kegyelem Korában végzett munka pedig a megváltásé. Ami ebben a teljes hatezer éves irányítási tervben végzett munka látomásait illeti, senki sem képes betekintést vagy megértést nyerni, és e látomások rejtélyek maradnak. Az utolsó napokban csak az ige munkája valósul meg a Királyság Korának bevezetése érdekében, de ez nem reprezentatív az összes kor vonatkozásában. Az utolsó napok pusztán csak az utolsó napok és nem jelentenek többet, mint a Királyság Kora, és nem képviselik sem a Kegyelem Korát, sem a Törvény Korát. Csak arról van szó, hogy az utolsó napokban a hatezer éves irányítási terv minden munkája feltárul előttetek. Ez a misztérium leleplezése. Ez a fajta misztérium olyasvalami, amit egy ember sem tud leleplezni. Bármilyen nagy megértése is van az embernek a Bibliáról, az nem marad más, mint szavak, mivel az ember nem érti a Biblia lényegét. A Biblia olvasása során az ember felfoghat néhány igazságot, megmagyarázhat néhány szót, vagy alávethet néhány híres részt és fejezetet beható vizsgálatának, de soha nem lesz képes felfedni az azokban a szavakban rejlő értelmet, mivel az ember csak holt szavakat lát, nem pedig Jahve és Jézus munkájának jeleneteit, és az embernek nincs módja arra, hogy megfejtse ennek a munkának a misztériumát. Ezért a hatezer éves irányítási terv misztériuma a legnagyobb rejtély, a legmélyebben elrejtett és az ember számára teljesen kifürkészhetetlen. Senki sem képes közvetlenül megérteni Isten szándékait, hacsak Maga Isten el nem magyarázza és fel nem tárja azokat az embernek; máskülönben ezek a dolgok örökre rejtélyek maradnak az ember számára, örökre lepecsételt misztériumok maradnak. Nem beszélve a vallásos világban élőkről; ha ma nem mondták volna el nektek, ti sem értettétek volna meg. Ez a hatezer éves munka rejtélyesebb, mint a próféták összes próféciája. Ez a legnagyobb misztérium a teremtéstől napjainkig, és a korok folyamán a próféták közül senki sem volt képes kifürkészni, mert ez a misztérium csak az utolsó korban tárul fel, soha korábban nem tárult fel. Ha képesek vagytok felfogni ezt a misztériumot, és ha képesek vagytok a maga teljességében felfogni, akkor minden vallásos személyt legyőz ez a misztérium. Csakis ez a legnagyobb látomás; ez az, amit az ember a legbuzgóbban vágyik megragadni, de egyúttal ez az, ami a legkevésbé világos számára. Amikor a Kegyelem Korában voltatok, nem tudtátok, hogy miről szól a Jézus vagy a Jahve által végzett munka. Az emberek nem értették, hogy Jahve miért hozott törvényeket, miért kérte a sokaságot a törvények betartására, vagy miért kellett felépíteni a templomot, és még kevesebb ember értette, hogy az izráelitákat miért vezették ki Egyiptomból a pusztába, majd tovább a Kánaánba. Egészen napjainkig nem derült fény ezekre a dolgokra.

A három szakaszból az utolsó napok munkája az utolsó. Ez egy másik új kor munkája, és nem képviseli az irányítás munkájának egészét. A hatezer éves irányítási terv három munkafázisra oszlik. Egyetlen szakasz sem képviselheti önmagában a három kor munkáját, hanem csak az egésznek egy részét. A Jahve név nem tudja képviselni Isten természetének teljességét. Az a tény, hogy a Törvény Korában végezte munkáját, nem bizonyítja, hogy Isten csak a törvény alatt lehet Isten. Jahve törvényeket hozott az ember számára, és parancsolatokat adott át neki, arra kérve az embert, hogy építse meg a templomot és az oltárokat; az Általa végzett munka csak a Törvény Korát képviseli. Ez a munka, amelyet Ő végzett, nem bizonyítja, hogy Isten csak egy olyan Isten, aki azt kéri az embertől, hogy tartsa be a törvényt, vagy hogy Ő az Isten a templomban, vagy hogy Ő az Isten az oltár előtt. Ha ezt mondanánk, az nem lenne igaz. A törvény alatt végzett munka csak egyetlen kort képviselhet. Ezért, ha Isten csak a Törvény Korában munkálkodna, akkor az ember korlátok közé szorítaná Istent, mondván: „Isten a templomban lévő Isten, és ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, papi ruhát kell öltenünk, és be kell lépnünk a templomba.” Ha a Kegyelem Korában végzett munka soha nem valósult volna meg, és a Törvény Kora napjainkig tartott volna, az ember nem tudná, hogy Isten irgalmas és szerető is. Ha a Törvény Korában végzett munkára nem került volna sor, hanem csak a Kegyelem Korában végzett munkára, akkor az ember csak annyit tudna, hogy Isten meg tudja váltani az embert, és meg tudja bocsátani a bűneit. Az ember csak azt tudná, hogy Ő szent és ártatlan, és hogy az emberért Ő képes feláldozni Magát és keresztre feszíttetni. Az ember csak ezeket a dolgokat tudná, de semmi másról nem lenne fogalma. Minden kor tehát Isten természetének egy-egy részét képviseli. Azt illetően, hogy Isten természetének mely aspektusait képviseli a Törvény Kora, melyeket a Kegyelem Kora, és melyeket a jelenlegi szakasz: csak akkor tudják Isten természetének teljességét feltárni, amikor mindhárom szakasz egy egésszé integrálódott. Csak akkor értheti meg az ember teljes mértékben, ha mindhárom szakaszt megismerte. A három szakasz egyikét sem lehet kihagyni. Csak akkor fogod meglátni Isten természetét a maga teljességében, miután megismerted a munka e három szakaszát. Az a tény, hogy Isten a Törvény Korában elvégezte a munkáját, nem bizonyítja, hogy Ő csak a törvény alatti Isten, és az a tény, hogy elvégezte a megváltás munkáját, nem jelenti azt, hogy Isten örökké meg fogja váltani az emberiséget. Ezek mind az ember által létrehozott korlátok. Miután a Kegyelem Kora véget ért, nem mondhatod azt, hogy Isten csak a kereszthez tartozik, és hogy egyedül a kereszt képviseli Isten üdvösségét. Ha ezt tennénk, az Isten korlátok közé szorítása lenne. A jelenlegi szakaszban Isten főként az ige munkáját végzi, de akkor sem mondhatod, hogy Isten soha nem volt irgalmas az emberhez, és hogy Ő csak fenyítést és ítéletet hozott. Az utolsó napok munkája feltárja Jahve és Jézus munkáját és minden, az ember által nem értett misztériumot, és így felfedi az emberiség rendeltetését és végét, és bevégzi az üdvösség minden munkáját az emberiség körében. Az utolsó napok munkájának ez a szakasza mindent lezár. Az ember által nem értett valamennyi misztériumot meg kell fejteni, hogy az ember a mélységükig kifürkészhesse őket, és teljesen tiszta megértés legyen a szívében. Csak ekkor lehet az emberi fajt fajták szerint osztályozni. Csak a hatezer éves irányítási terv befejezése után fogja az ember teljes egészében megérteni Isten természetét, mivel az Ő irányítási terve addigra véget ér. Most, hogy megtapasztaltátok Isten munkáját a végső korban, mi Isten természete? Mered-e azt mondani, hogy Isten az az Isten, aki csak szavakat mond, és semmi többet? Nem mernéd Istent ilyen korlátok közé szorítani. Egyesek azt mondanák, hogy Isten az az Isten, aki feltárja a misztériumokat, hogy Isten a Bárány, és az Egyetlen, aki feltöri a hét pecsétet. De senki sem meri Istent ilyen korlátok közé szorítani. Mások talán azt mondják, hogy Isten a megtestesülés, de ez még mindig nem lenne helyes. Megint mások azt mondhatnák, hogy a megtestesült Isten csak szavakat szól, és nem tesz jeleket és csodákat, de még kevésbé mernél így beszélni, hiszen Jézus testté lett, és jeleket és csodákat tett, tehát nem mernéd Istent ilyen könnyelműen meghatározni. A hatezer éves irányítási terv során végzett valamennyi munka csak most zárult le. Csak akkor fogja az emberiség megismerni Isten teljes természetét, és azt, hogy Neki mije van, és hogy Ő micsoda, miután mindez a munka feltárult az emberiség előtt, és sor került rá az emberiség körében. Mire e szakasz munkája teljesen befejeződik, az ember által nem értett összes misztérium feltárul, minden, korábban nem értett igazság világossá válik, és az emberi fajjal közlik jövőbeli útját és rendeltetését. Ez a munka egésze, amit a jelenlegi szakaszban el kell végezni. Bár az út, amelyen az ember ma jár, egyben a kereszt és a szenvedés útja is, az, amit az ember ma gyakorol, és amit eszik, iszik és amit élvez, nagyban különbözik attól, ami a törvény alatt és a Kegyelem Korában jutott az embernek. Amit ma kérnek az embertől, az nem hasonlít ahhoz, amit a múltban kértek, és még kevésbé hasonlít ahhoz, amit a Törvény Korában. Mit kértek az embertől a törvény alatt, amikor Isten Izráelben munkálkodott? Nem volt több, mint hogy az ember tartsa meg a szombatot és Jahve törvényeit. Senki sem dolgozhatott szombaton, és senki sem szeghette meg Jahve törvényeit. De ez most nem így van. Szombaton az ember a szokásos módon dolgozik, gyülekezik és imádkozik, és semmilyen korlátozás nem vonatkozik rá. A Kegyelem Korában élőknek meg kellett keresztelkedniük, továbbá megkérték őket, hogy böjtöljenek, törjék meg a kenyeret, igyanak bort, fedjék be a fejüket és mossák meg mások lábát. Most már eltörölték ezeket a szabályokat, de az emberrel szemben nagyobb követelményeket támasztanak, mivel Isten munkája egyre mélyebbre hatol, és az ember belépése egyre magasabbra ér. A múltban Jézus a kezét az emberre tette és imádkozott, de most, hogy már minden elhangzott, mi haszna van a kézrátételnek? A szavak önmagukban is elérhetnek eredményt. Amikor a múltban Ő az emberre tette a kezét, az azért történt, hogy megáldja az embert, és meggyógyítsa a betegségeiből. Akkoriban így munkálkodott a Szentlélek, de most már nem így van. Most a Szentlélek szavakat használ a munkához és az eredmények eléréséhez. A szavai világossá váltak számotokra, és a gyakorlatba kellene ültetnetek őket, ahogyan azt mondták nektek. Az Ő szavai az Ő szándékai; ezek azok a munkák, amelyeket el kíván végezni. Az Ő szavain keresztül megérted az Ő szándékait, valamint azt, aminek az elérését kéri tőled, és szavait közvetlenül a gyakorlatba ültetheted anélkül, hogy szükséged lenne arra, hogy rád tegye a kezét. Egyesek talán azt mondják: „Tedd rám a kezed! Tedd rám a kezed, hogy megkapjam áldásodat, és részesüljek Belőled.” Ezek mind idejétmúlt gyakorlatok a múltból, amelyek már elavultak, mivel a kor megváltozott. A Szentlélek a kornak megfelelően működik, nem véletlenszerűen és nem is a meghatározott szabályoknak megfelelően. A kor megváltozott, és egy új kor szükségszerűen új munkával jár. Ez a munka minden szakaszára igaz, így az Ő munkája soha nem ismétlődik meg. A Kegyelem Korában Jézus elég sok ilyen jellegű munkát végzett, például betegségeket gyógyított, démonokat űzött ki, rátette kezét az emberekre, hogy imádkozzon értük, és megáldotta az embereket. A jelenben azonban értelmetlen lenne újra ezt tenni. A Szentlélek akkoriban így munkálkodott, mert az a Kegyelem Kora volt, és az ember elegendő kegyelmet élvezhetett. Semmiféle fizetséget nem kértek tőle, és amíg volt hite, addig megkapta a kegyelmet. Mindenkivel nagyon kegyesen bántak. Most a kor megváltozott, és Isten munkája tovább haladt; az ember lázadó mivolta és az emberben lévő tisztátalan dolgok a fenyítés és az ítélet által fognak megtisztulni. Mivel az a szakasz a megváltás szakasza volt, helyénvaló volt Isten számára, hogy így munkálkodjon, elegendő kegyelmet mutatva az ember iránt, hogy élvezhesse azt, hogy az ember megszabadulhasson a bűntől, és a kegyelem által bocsánatot nyerhessen bűneiért. Ez a jelenlegi szakasz az emberben lévő igazságtalanság leleplezése fenyítés, ítélet, szóval verés, valamint a szavak fegyelmezése és kinyilatkoztatása által, hogy az emberiséget azután meg lehessen menteni. Ez mélyrehatóbb munka, mint a megváltás. A Kegyelem Korában a kegyelem elegendő volt az ember számára, hogy örvendjen; most, hogy az ember már megtapasztalta ezt a kegyelmet, többé már nem kell élveznie azt. Ez a munka már meghaladta a maga idejét, és nem kell többé elvégezni. Most az embert az ige ítélete által kell megmenteni. Miután az ember megítéltetett, megfenyíttetett és megfinomíttatott, mindezek által megváltozik a beállítottsága. Vajon nem az Általam kimondott szavak miatt van mindez? A munka minden egyes szakasza az egész emberi faj fejlődésével és a korral összhangban történik. A munka mind jelentős, és mind a végső üdvösség érdekében történik, hogy az emberiségnek jó rendeltetése legyen a jövőben, és hogy az emberiséget a végén fajtája szerint osztályozzák.

Az utolsó napok munkája szavak kimondásából áll. Nagy változásokat lehet elérni az emberben a szavak segítségével. A változások, amelyek most ezekben az emberekben végbemennek e szavak elfogadásakor, sokkal nagyobbak, mint azok, amelyek a Kegyelem Kora jeleinek és csodáinak elfogadásakor következtek be az emberekben. A Kegyelem Korában ugyanis a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott beállítottság továbbra is megmaradt. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan tisztuljon meg az ember a benne lévő romlott sátáni hajlamoktól, azt a munkát még el kellett végezni. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett kiirtva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei Isten megtestesülésének közvetítésével megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, és hogyan lehet bűnös természetét teljesen kiirtani és átalakítani, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni hajlama szerint élt. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni romlott sátáni hajlamától, hogy bűnös természete gyökerestől kiirtódjon, soha többé ne alakuljon ki, és így lehetővé váljon az ember beállítottságának átalakulása. Ehhez az embernek meg kellene értenie az életben való növekedés útját, meg kellene értenie az élet útját, és meg kellene értenie beállítottsága megváltoztatásának módját. Továbbá, az embernek eme útnak megfelelően kellene cselekednie, hogy beállítottsága fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten szándékaival, hogy elvethesse romlott sátáni beállítottságát, és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes üdvösséget. Abban az időben, amikor Jézus végezte a munkáját, az ember tudása Őróla még homályos és tisztázatlan volt. Az emberek mindig úgy hitték, hogy Ő Dávid fia, és azt hirdették, hogy Ő egy nagy próféta, a jóindulatú Úr, aki megváltotta az ember bűneit. Néhányan saját hitük erejéből meggyógyultak, ha csak a ruhája szélét megérintették; a vakok láttak, és még a halottakat is vissza tudták hozni az életbe. Az ember azonban képtelen volt felfedezni a mélyen önmagában gyökerező romlott sátáni beállítottságot, és azt sem tudta, hogy dobhatja azt el. Az ember sok kegyelmet kapott, például a test békéjét és boldogságát, azt, hogy egy családtag hite áldást hoz az egész családra, a betegségek gyógyulását, és így tovább. A többi az ember jó cselekedetei és istenfélő megjelenése volt; ha valaki ezek alapján tudott élni, akkor elfogadható hívőnek számított. Csak az ilyen hívők léphettek be a mennybe a halál után, ami azt jelentette, hogy megmenekültek. De életük során ezek az emberek egyáltalán nem értették az élet útját. Mindössze annyit tettek, hogy bűnöket követtek el, majd megvallották bűneiket egy állandó körforgásban, anélkül, hogy bármilyen módon megváltoztathatták volna a beállítottságukat: ilyen volt az ember állapota a Kegyelem Korában. Megkapta-e az ember a teljes üdvösséget? Nem! Ezért a munka e szakaszának befejezése után még mindig hátra volt az ítélet és a fenyítés munkája. Ennek a szakasznak az a célja, hogy az embert az ige által megtisztítsa, és ezáltal utat biztosítson neki, amelyet követhet. Ez a szakasz nem lenne gyümölcsöző és értelmes, ha a démonok kiűzésével folytatódna, mivel nem tudná kiirtani az ember bűnös természetét, és az ember megrekedne ott, hogy bűnei megbocsátás nyertek. A vétekáldozat révén az ember bűnei megbocsáttattak, mivel a keresztre feszítés munkája már véget ért, és Isten győzedelmeskedett a Sátán felett. De az emberben továbbra is benne maradt romlott beállítottsága, az ember még mindig vétkezhet és ellenállhat Istennek, és Isten nem nyerte meg az emberiséget. Ezért a munkának ebben a szakaszában Isten arra használja az igét, hogy leleplezze az ember romlott beállítottságát, és arra késztesse, hogy a helyes útnak megfelelően járjon el. Ennek a szakasznak a munkája jelentőségteljesebb, mint az előző, és gyümölcsözőbb is, mivel most az ige látja el közvetlenül az ember életét, és lehetővé teszi az ember beállítottságának teljes megújulását; ez sokkal alaposabb szakasza a munkának. Ezért a megtestesülés az utolsó napokban kiteljesítette Isten testet öltésének jelentőségét, és teljesen befejezte Isten irányítási tervét az ember üdvösségére vonatkozóan.