Az igazság megértésének és gyakorlásának célja az emberek számára az, hogy megéljék az igazságot, megéljék az emberi hasonlatosságot, és az életükké tegyék azokat az igazságokat, amelyeket megértenek és a gyakorlatba tudnak ültetni. Mit jelent az életükké tenni ezeket? Azt jelenti, hogy ezek válnak a cselekedeteik, az életük, a viselkedésük és a létezésük alapjává és forrásává, hogy megváltoztatják az életmódjukat. Azelőtt mi szerint éltek az emberek? Attól függetlenül, hogy volt-e meggyőződésük vagy sem, sátáni beállítottságokra hagyatkozva éltek, nem pedig Isten szavai vagy az igazság szerint. Ily módon kellene élnie egy teremtett lénynek? (Nem.) Mit kér Isten az embertől? (Azt, hogy az emberek az Ő szavai szerint éljenek.) Isten szavai szerint élni – vajon nem ezzel a céllal kellene rendelkezniük azoknak, akik valóban hisznek Őbenne? (De igen.) Egy teremtett lény életformája legyen az, hogy Isten szavaira hagyatkozik. Isten szemében az ilyen emberek az igazi teremtett lények. Vagyis rendszeresen el kell töprengened azon, hogy mely szavaid, mely tetteid, és a viselkedésed mely alapelvei, a létezésed mely céljai, és a világgal való foglalkozásod mely módjai egyeztethetők össze az igazságalapelvekkel, melyek egyeztethetők össze azzal, amit Isten kér az embertől, és melyeknek nincs semmi közük Isten szavaihoz és követelményeihez. Ha gyakran eltűnődsz ezeken a dolgokon, akkor fokozatosan belépést nyersz. Ha nem töprengsz el ezeken a dolgokon, akkor semmi értelme nincs a felszínes erőfeszítéseknek. A színleg cselekvés, az előírások követése, valamint a szertartásosság végső soron semmit nem ad majd neked. Akkor hát mi az Istenbe vetett hit? Az Istenbe vetett hit valójában Isten üdvössége elnyerésének a folyamata, a Sátán által megrontott emberi lény Isten szemében igazi teremtett lénnyé változásának a folyamata. Ha valaki továbbra is a sátáni beállítottságára és természetére hagyatkozva él, akkor ő teremtett lénynek minősül Isten szemében? (Nem.) Azt mondod, hogy hiszel Istenben, elismered Istent, elismered Isten szuverenitását és elismered azt, hogy mindent Istentől kapsz, azonban megéled Isten szavait? Isten követelményei szerint élsz? Isten útját követed? Egy hozzád hasonló teremtett lény vajon képes arra, hogy Isten elé járuljon? Képes vagy arra, hogy együtt élj Istennel? Istent félő szívvel rendelkezel? Amit megélsz, és az út, amelyen jársz, összeegyeztethető Istennel? (Nem.) Akkor hát mi az Istenbe vetett hited értelme? Ráléptél a helyes útra? Az Istenbe vetett hited csupán formailag és szavakban létezik. Hiszel Istenben és elismered Isten nevét, valamint elismered, hogy Isten a Teremtőd és Legfőbb Urad, azonban lényegében nem fogadtad el Isten szuverenitását, illetve Isten irányítását, és nem lehetsz teljesen összeegyeztethető Istennel. Vagyis nem teljesen valósult meg az Istenbe vetett hited értelme. Bár hiszel Istenben, nem vetetted le a saját romlottságodat, nem érted el az üdvösséget, és nem léptél be az igazságvalóságba, amelybe az Istenbe vetett hitedben be kellett volna lépned. Ez hiba. Ha így tekintünk rá, az Istenbe vetett hit nem egyszerű dolog.

Nos, érzitek a szívetekben, hogy fontos megérteni Isten szavát és gyakorolni az igazságot? (Igen, érezzük.) Mindannyian tudjátok, hogy fontos gyakorolni az igazságot, azonban ezt nem egyszerű megtenni – tele van nehézségekkel. Hogyan tehető ez rendbe? Minden alkalommal, amikor nehézségek érnek, Isten elé kell járulnod imádsággal, keresned kell Isten szavaiban az igazságot, hogy rendbe tudd tenni a saját nehézségeidet, hogy rendbe tudd tenni a saját gyengeségeidet, valamint a külső környezet nehézségeit, és elérd az igazság gyakorlását. Ezt megtapasztalva lesz reményed Isten elismerésének elnyerésére. Ha még jobban megértetted az igazságot és az igazság gyakorlására is képes vagy, akkor olyasvalakivé válhatsz, aki Isten útját követi, miközben a hited ki fogja érdemelni Isten elismerését. Ha azt mondod, hogy elismered Isten nevét, és hiszel abban, hogy mindenek felett szuverenitása van, hogy Ő a Teremtő, azonban az életed cseppet sem kapcsolódik az igazsághoz, Isten követelményeihez, és ahhoz, amit egy teremtett lénynek tennie kell, akkor végül vajon nem lesz bajos a sorsod? Isten elé járulhat az, akinek semmi köze ezekhez a dolgokhoz? Azt mondod, hogy Isten elé tudsz járulni, de vajon Isten helyesli az olyan hitet, amilyen a tiéd? Nem helyesli, és mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten nem ismer el, és nincs is szüksége olyan teremtett lényre, amilyen te vagy. Ha Isten nem ismer el, és nem helyesli a hitedet, akkor helyeselhet téged mint személyt? (Nem.) Ez a vég: Isten nem fog megmenteni, és el lesz döntve a sorsod. Ilyen sorsot szeretnétek magatoknak? (Nem.) Milyen sorsot szeretnétek? (Azt, hogy kiérdemeljük Isten elismerését.) Először is mit kell megértened ahhoz, hogy Isten elismerjen? Mi az, amibe először is be kell menned? Először is tudnod kell, hogy az emberi cselekedetek közül mi van Isten kedvére, és mi nincs az Ő kedvére. Először összegezd ezeket a dolgokat, hogy világosan értsd őket, aztán amikor a dolgokat teszed, tudni fogod, hogyan cselekedj. Ez ilyen egyszerű. Könnyű összegezni az ilyen dolgokat? Nagyon könnyű. Azokat illetően, akik a múltban gonoszságot tettek és ki lettek vetve, összegezd azokat a dolgaikat, amelyekkel kiváltották Isten utálatát, összegezd a kudarcaik tanulságait, és ezen rossz dolgok egyikét se tedd meg. Aztán összegezd azok jó viselkedését, akiket Isten elismert, és tegyél többet ezekből a dolgokból. Ily módon képes leszel elnyerni Isten jóváhagyását. Rá kell jönnöd, mit tegyél és gyakoroljál ahhoz, hogy a leginkább megfelelj Isten szándékainak, és meg kell értened a szívedben, hogy mely embereket és dolgokat utálja leginkább Isten, valamint mely emberek és dolgok vannak leginkább a kedvére. Tudnod kell, hogyan különböztesd meg ezeket a dolgokat, és a legjobb az, ha besorolod és összegzed ezeket, hogy világosan megértsd őket. A legfontosabb az, hogy meglegyen a szívedben ez a mérce és határ. Ezzel az alapelvvel, ezzel a mércével, ezzel a határral már lesznek alapelveid a dolgok megtételére, és képes leszel alapelvek szerint tenni a dolgokat. Ha nem rendelkezel ezzel az alapelvvel és mércével, akkor a cselekvéskor nem lesz bizonyosságod, és nem fogod tudni megmondani, hogy az általad tett mely dolgok gonoszak és melyek jók. Esetleg úgy érzed, hogy valami nem gonosz, azonban Isten szemében az; vagy esetleg úgy érzed, hogy valami jó, azonban Isten szemében gonosz. Nem baj az, ha megteszed mindezeket a dolgokat? Ha szándékosan és végeláthatatlanul olyan dolgokat teszel, amelyeket Isten nem helyesel, és csupán pár olyan dolgot teszel, amelyet Isten helyesel, azonban azt gondolod, hogy nagyon sok ilyet tettél, akkor vajon nem vagy zagyva? Ha az általad megtett legtöbb dolog gonosznak számít Isten szemében, akkor vajon képes lehet így is helyeselni téged? (Nem lehet képes.) Ha tudod, hogy Isten nem helyesel valamit, vajon akkor is meg kellene tenned vagy sem? (Nem kellene.) Ha megteszed ezt a dolgot, az vajon gonosz cselekedet vagy jó cselekedet? (Gonosz cselekedet.) Minek nevezzük azt, ha felismered, hogy gonosz cselekedet, és ebből adódóan soha többé nem teszed meg újra? A már kezedben lévő erőszak elhagyásának, ami a valódi bűnbánat megnyilvánulása. Ha tudod, hogy gonosz dolgot tettél, és biztos vagy abban, hogy Isten nem helyesli, akkor legyen bűnbánó a szíved. Ha nem tartasz önvizsgálatot, hanem inkább véded és kimagyarázod a gonosztetted, akkor bajban vagy. Biztosan ki leszel vetve, és nem leszel többé alkalmas a kötelességed megtételére. Akkor hát milyen alapelvet kell elsajátítani, és milyen utat kell követni a kötelességek teljesítésében? Milyen szándékokkal járjon el az ember Isten elismerésének a kiérdemléséhez? (Mindenben keresse az igazságot és fogja fel Isten szándékait.) Ezt mindenki tudja, de ha tudja, vajon a gyakorlatba is tudja ültetni? Miután megértettétek, a gyakorlatba tudjátok ültetni? (Nem tudjuk.) Akkor mi a teendőd? Imádkoznod kell és Istenre kell hagyatkoznod, szenvedned kell az igazságért, és félre kell tenned az ambícióidat, a vágyaidat, a szándékaidat, valamint a hús-vér test kényelmét. Ha nem teszed félre ezeket, azonban még mindig szeretnéd elnyerni az igazságot, akkor az vajon nem álmodozás? Némelyek szeretnék megérteni és megszerezni is az igazságot, fel akarják magukat áldozni Istenért, de semmit nem képesek elengedni. Nem képesek elengedni a jövőjüket, nem képesek elengedni a hús-vér test kényelmét, nem képesek elengedni a családjukhoz való ragaszkodást, a gyermekeiket és a szüleiket, valamint a szándékaikat, a célkitűzéseiket, illetve a vágyaikat sem képesek elengedni. Nem számít, mi éri őket, mindig önmagukat, a saját ügyeiket és a saját önző vágyaikat teszik az első helyre, az igazságot pedig az utolsóra. A testük érdekeinek kielégítése és a sátáni, romlott beállítottságaik kerülnek első helyre, Isten szavának a gyakorlása, valamint az, hogy eleget tegyenek Istennek, másodlagos, és utolsó helyre kerül. Vajon az ilyen emberek ki tudják érdemelni Isten elismerését? Be tudnak-e lépni valaha is az igazságvalóságba, vagy eleget tudnak-e tenni Isten szándékainak? (Nem, soha nem tudnak.) Vajon Isten útjának a követése az, ha látszólag megteszed a kötelességed, és nem vagy tétlen, azonban cseppet sincs rendbe téve a romlott beállítottságod? (Nem.) Mindannyian értitek ezeket a dolgokat, ám amikor az igazság gyakorlatba ültetésére kerül a sor, az bizony keserves munka. A szenvedésedet és az ár megfizetését az igazság gyakorlására kell fordítani, nem pedig előírások betartására és eljárások követésére. Bármennyit szenvedj is az igazságért, az megéri, és az általad az igazság gyakorlása miatt elviselt szenvedés, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, elfogadható az Ő számára, és helyesli is azt.

Milyen problémák állnak előttetek most? Az egyik az, hogy nem értitek az igazság nagy részének részleteit, és nincs mérce a szívetekben, amelyet felhasználva meg tudnátok ezeket különböztetni, továbbá nehéz gyakorolnotok az olyan igazságokat, amelyeket értetek. Tegyük fel, hogy az igazság gyakorlása először nehéz, de minél többet gyakoroljátok, annál könnyebb lesz; minél többet gyakoroljátok, annál kevésbé győzedelmeskedik a romlott beállítottságotok; egyre inkább az igazság kerekedik felül, valamint az igazság gyakorlására irányuló akarat. Egyre normálisabbá válik az állapototok, és egyre kevésbé dominálnak a hús-vér test vágyai, valamint az emberi elgondolásaitok. Ez normális, és van remény arra, hogy el fogjátok nyerni Isten jóváhagyását. Tegyük fel azonban, hogy már hosszú ideje gyakorlod az igazságot, azonban az érdekeid, az önző vágyaid, a szándékaid, valamint a romlott beállítottságod továbbra is minden tekintetben, életed minden részletében az élre törnek. Az igazság gyakorlása még mindig rendkívül nehéz számodra, és bár megteszed a kötelességedet, a tetteid nagy részének nincs köze az igazság gyakorlásához. Nem tartjátok bajosnak ezt? Bizony az lesz! Nem számít, melyik gyülekezetben vagy, illetve milyen a környezeted, ezek a dolgok nem fontosak. Az számít, hogy az igazságra való törekvésed állapota javul-e, hogy egyre normálisabb lesz-e a kapcsolatod Istennel, hogy egyre normálisabb lesz-e a lelkiismereted, az értelmed és az emberi mivoltod, és hogy fokozódik-e az Isten iránti hűséged és alávetettséged. Ha a benned lévő pozitív dolgok fokozódnak és győzedelmeskednek, akkor van remény arra, hogy el fogod nyerni az igazságot. Ha még soha nem jelentkeztek nálad ezek a pozitív dolgok, akkor cseppet sem haladtál előre, és semmi nem változott meg a beállítottságodban. Hogyan lehetne életbe való belépésed akkor, ha egyáltalán nem gyakorlod az igazságot? Egyesek azt mondják: „Gyakoroltam és megerőltettem magam. Hogyan lehet, hogy nem látok eredményeket?” Mit jelent az eredmények eme hiánya? Azt jelenti, hogy nem gyakorlod az igazságot. Nem számít, hányszor próbáltad meg gyakorolni, a végső következmény az, hogy még mindig a romlott beállítottságod és a sátáni természeted uralkodik rajtad, ami azt jelenti, hogy nem használod az igazságvalóságot és Isten szavát a sátáni, romlott beállítottságod legyőzésére. Fogalmazhatunk így? (Igen.) Akkor hát a győztesek között vagy, vagy kudarcot vallottál? (Kudarcot vallottam.) Kudarcot vallottál, nem vagy a győztesek között. Amikor az igazságot gyakorlod, csata dúl a szívedben. Nem tudod félretenni a szándékaidat, azonban érted, hogy mit mond az igazság és melyek Isten követelményei. A csata során félreteszed az igazságot és nem gyakorlod. Végül a saját önző vágyaidat elégíted ki, a saját romlott beállítottságodat feded fel, és a sátáni természetedet éled meg anélkül, hogy gyakorolnád az igazságot. Akkor hát mi ennek a végső következménye? (Az, hogy kudarcot vallottam.) Tegyük fel, hogy a végén nem nyered meg a csatát, és éppen úgy a sátáni beállítottságod szerint élsz, ahogyan azelőtt: Úgy döntesz, hogy nem Isten szavai szerint gyakorolsz, elsőbbséget élveznek a személyes érdekeid, a saját vágyaidnak és önzésednek eleget teszel, Istennek azonban nem teszel eleget, és nem az igazság oldalán állsz. Ez azt jelenti, hogy tetőtől talpig kudarcot vallottál, és ez a csata egyik lehetséges eredménye. Mi a másik lehetséges eredménye a csatának? Amikor események érik őket, az emberekben belső csaták is zajlanak. Feszengenek, fájdalmaik vannak és gyengének érzik magukat, még a méltóságuk és a jellemük is megkérdőjeleződik, és a hiúságuk nem tud kielégülni. Ezenfelül metszéssel szembesülnek, vagy mások lenézik, illetve megszégyenítik őket, és így elveszítik a méltóságukat és a jellemüket is. Azonban amikor ilyen helyzetbe kerülnek, imádkozhatnak Istenhez, és eközben megerősödik a szívük, és világosan látják a dolgokat az igazság keresése által. Figyelemre méltó erővel, eltökéltségükben szilárdan fogják gyakorolni az igazságot. „Nem érdekel a rólam alkotott kép, sem státuszt, sem hiúságot nem akarok. Még ha mások le is néznek és félre is értenek engem, ezennel úgy döntök, hogy Istennek teszek eleget, és úgy döntök, hogy az igazságot gyakorlom, hogy Isten elismerjen és a kedvére legyek ebben a dologban, valamint hogy ne sértsem meg Isten szívét.” Végül félreteszik a magukról alkotott képet, a hiúságukat, az érdekeiket, az ambícióikat és az önzésüket, és Isten, az igazság, valamint az igazságosság oldalára állnak. Az igazság gyakorlása után a szívük megelégszik, megnyugszik és örömmel lesz tele. Érzik Isten áldásait, és érzik, hogy jó az igazságot gyakorolni. Az igazság gyakorlása megelégíti és táplálja szívüket, és azt érzik, hogy emberi lényként élnek, nem pedig a sátáni és romlott beállítottságaik irányítják és tartják fogságban őket. Miután tanúságot tettek Isten mellett és szilárdan megálltak teremtett lényhez illő bizonyságukban és helyzetükben, akkor lelki nyugalmat, örömöt és boldogságot éreznek a szívükben. Ez egy másfajta következmény. Milyen az ilyesfajta következmény? (Jó.) De vajon könnyű elérni ezt a „jót”? (Nem.) Ezt a „jót” csatározás által kell elnyerni, és lehetséges, hogy a csatában egyszer-kétszer kudarcot vallanak az emberek. Azonban a kudarc tanulságokkal jár: bűntudatot ébreszt az emberekben, amiért nem gyakorolják az igazságot, érezteti velük, hogy lekötelezettjei Istennek, és hogy a szívük szenvedést és fájdalmat él át. Amikor később ilyen körülményekkel szembesülnek, az emberek önkéntelenül egyre jobbá válnak a sátáni, romlott beállítottságuk legyőzésében; és fokozatosan, teljesen az igazság gyakorlása mellett döntenek, hogy eleget tegyenek Istennek. Ez a sátáni, romlott beállítottság legyőzésének, valamint az igazság gyakorlásának normális folyamata, Isten szándékainak megelégítése érdekében.

Nos, nehéznek találjátok az igazság gyakorlását? Vagy inkább az nehéz, amikor azt tehetitek, amit csak szeretnétek, és nem gyakoroljátok az igazságot? (Az igazság gyakorlása a nehéz.) Mi a helyzet azzal, amikor azt tehetitek, amit csak szeretnétek? (Az könnyű.) Ez felfedi a valódi érettségeteket: Egyikőtök sem változott meg egy cseppet sem, és még mindig képtelenek vagytok gyakorolni az igazságot. Mily szánalmas az ilyen érettség! Mindannyian úgy érzitek, hogy az igazság gyakorlása nehéz, az pedig könnyű, hogy azt tegyétek, amit csak szeretnétek. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig képtelenek vagytok gyakorolni az igazságot. Természetessé vált számotokra a hús-vér test preferenciáinak a követése; hozzászoktatok, mintha ez lenne a szabály, ennélfogva túlságosan nehéznek érzitek az igazság gyakorlását. Állandóan attól féltek, hogy kár éri az önbecsüléseteket és státuszotokat, ezért nem gyakoroljátok az igazságot, hanem a saját elgondolásaitok szerint cselekedtek. Egy szempillantás alatt gyáva, kudarcot valló alakká válik az ilyen, akit fogva tart a saját sátáni, romlott beállítottsága, és elveszíti a bizonyságát, valamint Isten elismerését. Ez ennyire könnyű. Vajon ugyanennyire könnyű olyasvalakivé válni, aki gyakorolja az igazságot és tanúságot tesz Isten mellett? Ehhez egy folyamatra van szükség. Amikor valaki elfogadja az igazságot, mindig csata dúl az elméjében, ahol a dolgok az egyik pillanatban efelé, a következőben pedig afelé hajlanak. Folyamatos belső csata dúl, és végül a csatának meglesz a kimenetele: akik szeretik az igazságot, azok gyakorolják azt, tanúságot tesznek és győztesek lesznek; akik nem szeretik az igazságot, azok túlságosan önfejűek és túlságosan híján vannak az emberi mivoltnak, jellemtelenek és hitványak – az ilyen emberek döntenek úgy, hogy a saját önzésüket és vágyaikat elégítik ki, és teljes mértékben a sátáni, romlott beállítottságuk irányítja őket. Amikor a mindennapi életetekben érnek benneteket dolgok, akkor legyőzitek a sátáni, romlott beállítottságotokat? Vagy az fogságban tart és irányít benneteket? Legtöbbször milyen állapotban vagytok? Ennek alapján fel lehet mérni, hogy olyasvalaki vagy-e, aki az igazságot gyakorolja. Ha legtöbbször le tudod győzni a sátáni, romlott beállítottságodat, és olyasvalakivé tudsz válni, aki tanúságot tesz, akkor olyasvalaki vagy, aki gyakorolja és szereti az igazságot. Ha legtöbbször a saját önző vágyaidat elégíted ki, és képtelen vagy legyőzni a sátáni, romlott beállítottságodat, és az igazság oldalára állni, gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, akkor olyasvalaki vagy, aki nem gyakorolja az igazságot és nem rendelkezik az igazságvalósággal. Nyilvánvaló, hogy azok, akik nem rendelkeznek az igazságvalósággal, azok olyanok, akik hisznek Istenben, azonban nincs belépésük az életbe. Mérjétek hát fel magatokat: Vajon legtöbbször a hús-vér test oldalán álltok, vagy az igazság oldalán? Az apró dolgok, amelyek nem érintik az igazságot, nem számítanak, de amikor lényegi dolgok történnek, amelyek megkövetelik tőled, hogy válassz, akkor vajon az igazság oldalán állsz vagy a hús-vér test oldalán? (Először a hús-vér test oldalán állunk; azonban a csata után az igazság oldalán állunk, miután ima és keresés útján némileg megértettük az igazságot.) Helytálló azt mondani, hogy azt követően tud valaki az igazság oldalára állni, hogy megértette az igazságot, a test elleni lázadás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Nem arról van szó, hogy azzal gyakorlod az igazságot, hogy lázadsz a test ellen, és nem teszed azt, amit csak akarsz, hanem inkább arról, hogy az igazság gyakorlásához be kell tartanod és gyakorolnod kell az igazság alapelveit. Nos, melyek a szokványos helyzeteitek? (Amit a test elleni lázadásnak nevezünk, az valójában nem az igazság gyakorlása, az tulajdonképpen az önuralom gyakorlása.) Úgy tűnik, ez a legtöbb ember esetében így van, nemde? (De igen.) Akkor ti jelenleg milyen állapotban vagytok? Még nem mentetek be az igazságvalóságokba? (Még nem.) Életbe való belépés nélkül hinni Istenben azt jelenti, hogy még nem mentetek be az igazságvalóságba; ebben az állapotban vagytok, úgyhogy sok dolgot nem tudtok megkülönböztetni. Miért van az, hogy nem tudjátok megkülönböztetni ezeket? Azért, mert csupán néhány szót és doktrínát értettetek meg, azonban még nem értettétek meg az igazságot és nem mentetek be a valóságba, ezért nincs tapasztalatotok számos állapotról. Még nem mentetek keresztül ezeken, így hát nem tudjátok világosan elmagyarázni. Így van ez. Bármiről legyen is szó, neked magadnak kell megtapasztalnod, és miután megtapasztaltad, tudni fogod, hogy melyek a részletek. Az érzéseidben, a gondolataidban, valamint a megtapasztalás folyamatában ott lesz az összes részlet, és ezek a részletek valóságos dolgok. Nélkülük csak felületes tudással rendelkezel, és papagájként ismételgeted azt. A felületes tudás azt jelenti, hogy megrekedtél a szó szerinti megértésnél, még nem tetted sajátoddá, és még mindig messze vagy az igazságvalóságba történő belépéstől. Fogalmazhatunk így? (Igen.) A mai közlés szerint kell gyakorolnotok, és meg kell tanulnotok eltöprengeni. Az igazság gyakorlásához töprengened is kell, és a gyakorlás közbeni töprengés, valamint a töprengés közbeni gyakorlás során egyre inkább meg fogod érteni az igazság részleteit, egyre mélyebbre hatol majd az igazságról szóló tudásod, és ily módon valóban meg tudod becsülni, hogy mi az igazságvalóság. Csak azután rendelkezhetsz az igazságvalósággal, hogy megbecsülted és megtapasztaltad azt.