Az igazságot kell keresned, hogy bármely felmerülő problémát megoldj, legyen az bármi, és semmiképp sem szabad álcáznod magad vagy hamis képet festened magadról másoknak. Ami a hiányosságaidat, tökéletlenségeidet, hibáidat, romlott beállítottságaidat illeti – legyél teljesen nyitott mindegyikkel kapcsolatban, és vállalj közösséget mindegyikről. Ne tartsd magadban őket. Az életbe való belépés felé vezető első lépés az, hogy megtanulsz megnyílni, és ez az első akadály is, amelyet a legnehezebb megugrani. Ha egyszer leküzdötted, könnyű belépni az igazságba. Mit jelent az, hogy megteszed ezt a lépést? Azt jelenti, hogy megnyitod a szíved és megmutatsz mindent, amid van, legyen az jó vagy rossz, pozitív vagy negatív; lecsupaszítod magad mások és Isten számára, hogy lássanak; semmit sem rejtegetve Isten elől, semmit sem titkolva, semmit sem álcázva, csalárdság és csalás nélkül, és ugyanígy nyitott és becsületes vagy másokkal. Ily módon a fényben élsz, és nem csupán Isten fog tüzetesen megvizsgálni, hanem mások is láthatják majd, hogy elvszerűen és bizonyos fokú átláthatósággal cselekszel. Semmilyen módszert nem kell használnod ahhoz, hogy megvédd a hírnevedet, a rólad alkotott képet és a státuszodat, és a hibáidat sem kell leplezned, sem álcáznod. Nem kell ezekkel a haszontalan erőfeszítésekkel foglalkoznod. Ha el tudod engedni ezeket a dolgokat, nagyon megkönnyebbülsz majd, korlátok és fájdalom nélkül fogsz élni, és teljességgel a fényben élsz majd. Az életbe való belépés első lépése, hogy megtanuld, hogyan kell nyitottnak lenni közösségvállaláskor. A következő az, hogy meg kell tanulnod boncolgatni a gondolataidat és a cselekedeteidet, hogy lásd, melyek a rosszak és melyek nem tetszenek Istennek, és meg kell változtatnod és javítanod őket. Mi a célja az orvoslásuknak? Az, hogy elfogadd és megértsd az igazságot, miközben megszabadulsz azoktól a dolgaidtól, amelyek a Sátánhoz tartoznak, és az igazsággal helyettesíted őket. Korábban mindent a csalárd beállítottságod szerint tettél, amely hazudozik és megtévesztő; úgy érezted, hogy hazugság nélkül semmit sem tudsz elérni. Most, hogy érted az igazságot és utálod a Sátán módszereit, amelyek szerint a dolgokat végzi, többé nem cselekszel így, a becsületesség, a tisztaság és az alávetettség szellemiségében cselekszel. Ha nem tartasz vissza semmit, ha nem színlelsz, nem játszod meg magad és nem leplezed a dolgokat, ha felfeded magad a testvérek előtt, nem rejted el a legbensőbb eszméidet és gondolataidat, hanem ehelyett engeded másoknak, hogy lássák a becsületes hozzáállásodat, akkor az igazság fokozatosan gyökeret ereszt majd benned, kivirágzik és gyümölcsöt terem, majd apránként eredményeket hoz. Ha a szíved egyre becsületesebb és egyre inkább Isten felé fordul, és ha a kötelességed teljesítése közben védeni tudod Isten házának érdekeit, s a lelkiismereted nyugtalan, amikor nem sikerül megvédened ezeket az érdekeket, akkor ez annak bizonyítéka, hogy az igazság hatást ért el benned és az életeddé vált. Ha egyszer az igazság életté vált benned, és megfigyelsz valakit, aki istenkáromlóan áll Istenhez, nem félve Őt, kötelességének végzése közben pedig felületes, vagy aki megszakítja és megzavarja a gyülekezeti munkát, az igazságalapelvek szerint fogsz reagálni, és képes leszel felismerni és szükség szerint leleplezni őt. Ha az igazság nem vált az életeddé, és továbbra is a sátáni beállítottságodban élsz, akkor, amikor gonosz embereket és ördögöket fedezel fel, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a gyülekezet munkájában, akkor szemet fogsz hunyni felette és füled botját sem mozdítod; félresöpröd őket, a lelkiismeretedtől érkező szemrehányás nélkül. Sőt, azt fogod gondolni, hogy a gyülekezet munkáját megzavaró embereknek semmi köze hozzád. Nem számít, mennyire sérül a gyülekezet munkája és Isten házának érdekei, téged nem érdekel, nem avatkozol bele és nem érzel bűntudatot – ami olyan emberré tesz, aki lelkiismeret és értelem nélküli, álhívő munkás. Eszed, ami Istené, iszod, ami Istené és élvezel mindent, ami Istentől származik, mégis úgy érzed, hogy az Isten házának érdekeit sértő dolgoknak nincs köze hozzád – ami árulóvá tesz téged, aki beleharap az őt tápláló kézbe. Ha nem véded Isten házának érdekeit, ember vagy egyáltalán? Ez egy démon, amely befurakodott az egyházba. Istenhitet színlelsz, úgy teszel, mintha kiválasztott lennél, és élősködni akarsz Isten házában. Nem egy emberi lény életét éled, sokkal inkább démonhoz hasonlítasz, mint emberhez, és egyértelműen az álhívők egyike vagy. Ha olyasvalaki vagy, aki valóban hisz Istenben, akkor még ha eddig nem is nyerted el az igazságot és az életet, legalább Isten mellett fogsz beszélni és cselekedni; legalább nem állsz tétlenül, amikor azt látod, hogy Isten házának érdekei veszélybe kerülnek. Ha késztetést érzel arra, hogy szemet hunyj, bűntudatot érzel majd és kínosan érzed magad, s azt mondod magadnak: „Nem ülhetek itt tétlenül, fel kell állnom és mondanom kell valamit, felelősséget kell vállalnom, le kell lepleznem ezt a gonosz viselkedést, meg kell állítanom, hogy Isten házának érdekei ne szenvedjenek kárt, és ne zavarják meg a gyülekezeti életet.” Ha az igazság az életeddé vált, akkor nemcsak hogy meglesz ez a bátorságod és elhatározásod, és képes leszel teljesen megérteni az ügyet, hanem azt a felelősséget is betöltöd, amelyet Isten munkájáért és az Ő házának érdekeiért viselned kell, és ezzel teljesül a kötelességed. Ha kötelességedet a felelősségednek és kötelezettségednek, valamint Isten megbízatásának tudnád tekinteni, és úgy éreznéd, hogy ez szükséges ahhoz, hogy szembenézhess Istennel és a lelkiismereteddel, akkor nem élnéd-e meg a normális emberi mivolt feddhetetlenségét és méltóságát? A tetteid és a viselkedésed egyenlő lenne azzal, hogy „féled Istent és kerülöd a rosszat”, amiről Ő beszél. Megvalósítanád e szavak lényegét, és megélnéd a valóságukat. Amikor az igazság az ember életévé válik, akkor képes lesz megélni ezt a valóságot. De ha még nem léptél be ebbe a valóságba, akkor, amikor csalárdságot, megtévesztést vagy álcázást fedsz fel, vagy amikor látod, amint az antikrisztusok gonosz erői megzavarják és megszakítják Isten házának munkáját, semmit sem érzel és semmit sem észlelsz. Még ha ezek a dolgok az orrod előtt történnek is, képes vagy nevetni, nyugodt lelkiismerettel tudsz enni és aludni, és a legcsekélyebb önvádat sem érzed. E két élet közül, amelyeket megélhettek, melyiket választjátok? Nem magától értetődő, hogy melyik a valódi emberi hasonlatosság, a pozitív dolgok valósága, és melyik a negatív dolgok elvetemült, démoni természete? Amikor az igazság nem vált az emberek életévé, akkor az, amit megélnek, meglehetősen szánalmas és szomorú. Képtelenek gyakorolni az igazságot, bár akarják; képtelenek szeretni Istent, bár szeretnék; és hiányzik az erejük, hogy feláldozzák magukat Istenért, bár sóvárognak utána; képtelenek uralkodni magukon – ez a romlott emberi lények szánalmassága és szomorúsága. E probléma megoldásához az embernek el kell fogadnia az igazságot és törekednie kell rá; üdvözölnie kell az igazságot a szívében, hogy új élete lehessen. Bármit is tesznek vagy gondolnak ők maguk, azok, akik képtelenek elfogadni az igazságot, gyakorolni is képtelenek azt, és még ha külsőleg jól is teljesítenek, az akkor is csak látszat és megtévesztés – akkor is képmutatás. Ezért, ha nem törekszel az igazságra, akkor nem nyersz életet, és ez a probléma gyökere.

A legtöbb ember akar törekedni az igazságra és akarja gyakorolni azt, ám legtöbbször csak az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; az igazság nem vált az életükké. Ennek eredményeként, amikor gonosz erőkre akadnak vagy gonosztetteket elkövető gonosz emberekkel és rossz emberekkel találkoznak, illetve amikor az alapelveket sértő módon cselekvő – ezáltal a gyülekezet munkáját zavaró és Isten kiválasztottainak ártó – hamis vezetőkkel és antikrisztusokkal találkoznak, elveszítik a bátorságukat, hogy kiálljanak és felszólaljanak. Mit jelent az, amikor nincs bátorságod? Azt jelenti, hogy félénk vagy és nem tudod kifejezni, amit szeretnél? Vagy arról van szó, hogy nem érted alaposan a helyzetet, ezért nincs meg a magabiztosságod, hogy felszólalj? Egyik sem; ez elsősorban a romlott beállítottságok általi korlátozás eredménye. Az általad felfedett romlott beállítottságok egyike egy csalárd beállítottság; amikor valami történik veled, a saját érdekeidre gondolsz elsőként, elsőként a következményeket veszed fontolóra, hogy azok vajon előnyösek lesznek-e számodra. Ez egy csalárd beállítottság, nemde? Egy másik az önző és alantas beállítottság. Arra gondolsz: „Mi közöm nekem ahhoz, ha Isten házának érdekei sérülnek? Nem vagyok vezető, miért kellene, hogy érdekeljen? Semmi köze hozzám. Nem az én felelősségem.” Az efféle gondolatok és szavak nem olyasmik, amiket tudatosan gondolsz, hanem a tudatalattid termékei – ez a romlott beállítottság nyilvánul meg, amikor az emberek egy problémával találkoznak. Az ehhez hasonló romlott beállítottságok irányítják a gondolkodásmódodat, megkötözik a kezedet és a lábadat, és szabályozzák, hogy mit mondasz. A szíved mélyén ki akarsz állni és beszélni akarsz, de kétségeid vannak, és még ha fel is szólalsz, kerülgeted a forró kását és hagysz magadnak kibúvót, illetve köntörfalazol és nem mondod el az igazat. Azoknak, akik tisztán látnak, ez világos; valójában a szíved mélyén tudod, hogy nem mondtál el mindent, amit kellett volna, hogy amit mondtál, az nem ért el hatást, hogy pusztán ímmel-ámmal cselekedtél, és hogy a probléma nem oldódott meg. Nem teljesítetted a felelősségedet, mégis nyíltan mondod, hogy teljesítetted a felelősségedet, vagy hogy nem volt számodra világos, ami történt. Igaz ez? És ez az, amit valójában gondolsz? Akkor tehát nem teljességgel a sátáni beállítottságod irányít? Még ha az általad mondottak egy része összhangban áll is a tényekkel, a legfontosabb pontokon és a lényeges ügyekben hazudsz és becsapod az embereket, ami azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, aki hazudik és aki a sátáni beállítottsága szerint él. Az agyad mindent feldolgozott, amit mondasz és gondolsz, és ez ahhoz vezetett, hogy az összes kijelentésed hamis, üres és hazugság; valójában minden, amit mondasz, a tényekkel ellentétes, az önigazolás érdekében történik, a saját hasznodat szolgálja, és úgy érzed, elérted a céljaidat, amikor félrevezetted és áltattad az embereket. Ily módon beszélsz; ez is a beállítottságodat képviseli. Teljességgel a saját sátáni beállítottságod irányít. Nincs hatalmad afelett, amit mondasz és teszel. Még ha akarnád sem tudnád az igazat szólni vagy azt mondani, amit valóban gondolsz; még ha akarnád sem tudnád gyakorolni az igazságot; még ha akarnád sem tudnád vállalni a felelősséget. Minden, amit mondasz, teszel és gyakorolsz, hazugság, te pedig egyszerűen felületes vagy. Teljességgel a sátáni beállítottságod béklyójában vagy és az irányít. Talán akarod elfogadni és gyakorolni az igazságot, de nem rajtad múlik. Amikor a sátáni beállítottságaid irányítanak, azt mondod és teszed, amit a sátáni beállítottságod mond neked. Nem vagy más, csak egy romlott hús-vér test bábja, a Sátán eszközévé váltál. Utólag megbánod, hogy megint csak a romlott hús-vér testet követted, és hogy mennyire nem tudtad az igazságot gyakorolni. Magadban ezt gondolod: „Nem tudok egyedül felülkerekedni a hús-vér testen, és imádkoznom kell Istenhez. Nem álltam ki, hogy leállítsam a gyülekezet munkáját zavarókat, és a lelkiismeretem nyomaszt. Eldöntöttem, hogy ha ez ismét megtörténik, ki kell állnom, és meg kell metszenem azokat, akik a kötelességeik végzése során gaztetteket követnek el és megzavarják a gyülekezet munkáját, hogy viselkedjenek rendesen és hagyjanak fel a meggondolatlan cselekvéssel.” Miután végre összeszeded a bátorságod, hogy felszólalj, megijedsz és meghátrálsz, amint a másik ember dühbe jön és az asztalra csap. Képes vagy uralkodni magadon? Mi haszna az elszántságnak és az akaratnak? Mindkettő hasztalan. Biztosan sok ezekhez hasonló esettel találkoztatok: Amikor nehézségekbe ütközöl, bedobod a törülközőt, úgy érzed, hogy nem tehetsz semmit, és reménytelenül feladod, átadod magad a kétségbeesésnek, és úgy döntesz, nincs számodra remény, és hogy ezúttal teljességgel kivetettek. Beismered, hogy nem törekszel az igazságra, akkor miért nem tartasz bűnbánatot? Gyakoroltad az igazságot? Bizonyára semmit sem értettél meg azután sem, hogy több éve prédikációkra jársz. Miért nem gyakorolod egyáltalán az igazságot? Soha nem keresed az igazságot, nemhogy gyakorolnád. Csupán állandóan imádkozol, fogadalmakat teszel, törekvéseket fogalmazol meg és fogadkozol a szívedben. És mi a kimenetel? Olyan valaki maradsz, aki embereknek akar tetszeni, nem vagy közlékeny a felmerülő problémákat illetően, nem törődsz a gonosz emberekkel, amikor látod őket, nem reagálsz, amikor valaki rosszat tesz vagy zavart okoz, és távol tartod magad, amikor nem vagy személyesen érintett. Azt gondolod: „Nem beszélek arról, ami nem érint engem. Amíg az nem sérti az én érdekeimet, hiúságomat vagy a hírnevemet, kivétel nélkül mindent figyelmen kívül hagyok. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét. Nem fogok semmi butaságot csinálni!” Teljességgel és rendíthetetlenül a gonoszság, a csalárdság, a keménység romlott beállítottságai irányítanak, amellett, hogy idegenkedsz az igazságtól. Nehezebb viselned őket, mint a majomkirály által hordott arany szorító fejpántot^[a]. Annyira kimerítő és gyötrelmes a romlott beállítottságok irányítása alatt élni! Erre mit mondtok: Ha nem törekedtek az igazságra, vajon könnyű-e levetnetek a romlottságotokat? Megoldható-e ez a probléma? Elmondom nektek: Ha nem törekedtek az igazságra és zavaros a hitetek, ha oly sok éven át hallgatjátok a prédikációkat az igazság gyakorlása nélkül, ha a végsőkig hisztek, de csak néhány szót és doktrínát vagytok képesek kimondani, amelyekkel megtéveszthettek másokat, akkor tetőtől talpig vallásos sarlatánok vagytok, képmutató farizeusok, és ily módon végetek lesz. Ez lesz a kimeneteletek. Ha még ennél is rosszabb vagy, akkor jöhet egy esemény, amikor kísértésbe esel, elhagyod a kötelességed és olyanná válsz, aki elárulja Istent – ebben az esetben lemaradsz és kivetnek. Ez azt jelenti, hogy mindig a szakadék szélén állsz! Most tehát nincs fontosabb az igazságra való törekvésnél. Nincs jobb az igazság gyakorlásánál.

Lábjegyzet:

a. A Majomkirály arany fejpántja egy fontos elem, amely a „Nyugati utazás” című klasszikus kínai regényben tűnik fel. A történetben az arany fejpántot arra használták, hogy a Majomkirály gondolatait és cselekedeteit annak fájdalmas szorítása szabályozza a koponyája körül, az engedetlen viselkedésre válaszul.