Most sokan vannak, akik az igazságra való törekvésre összpontosítanak, és képesek az igazságot keresni, amikor dolgok érik őket. Ha szeretnéd eloszlatni a benned lévő hibás késztetéseket és abnormális állapotokat, ahhoz az igazságot kell keresned. Először is, meg kell tanulnod megnyílni az Isten szavaira alapuló közösségvállalásban. A nyílt közösségvállaláshoz természetesen a megfelelő befogadót kell választanod – legalábbis olyasvalakit, aki szereti és elfogadja az igazságot, aki viszonylag jó emberi mivolttal bír, aki viszonylag becsületes és egyenes. Természetesen jobb lenne, ha olyasvalakit választhatnál, aki érti az igazságot, akinek a közösségéből úgy távozhatsz, hogy segítséget kaptál. Ha találsz egy ilyen embert, akinek a közösségében megnyílhatsz és megoldhatod a nehézségeidet, az hatékony lehet. Ha nem a megfelelő személyt választod, olyasvalakit, aki nem szereti az igazságot, hanem csak adottsággal vagy tehetséggel bír, az kigúnyol, megvet és megaláz majd téged. Ez nem válna a hasznodra. Egyrészt a megnyílás és önmaga leleplezése az a megközelítés, amelyet az embernek az Isten elé járulás és a Hozzá való imádkozás során választania kell; és annak módja is, ahogyan az embernek közösséget kell vállalnia az igazságról másokkal. Ne tartsd magadban a dolgokat arra gondolva, hogy „vannak indítékaim és nehézségeim. A belső állapotom nem jó – negatív. Nem mondom el senkinek, egyszerűen magamban tartom.” Ha folyton magadban tartod a dolgokat anélkül, hogy megoldanád, még negatívabbá fogsz válni, és az állapotod egyre tovább süllyed. Nem leszel hajlandó Istenhez imádkozni. Ezt nehéz visszafordítani. És ezért függetlenül attól, hogy milyen az állapotod, függetlenül attól, hogy negatív vagy vagy nehéz helyzetben vagy, függetlenül saját személyes indítékaidtól és terveidtől, függetlenül attól, hogy mit tudtál meg vagy mire jöttél rá vizsgálat révén, meg kell tanulnod megnyílni és közösséget vállalni, és amint közösséget vállalsz, a Szentlélek munkálkodik. És hogy munkálkodik a Szentlélek? Megvilágosít és megvilágít téged, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd a probléma súlyosságát, tudatosítja benned a probléma gyökerét és lényegét, majd apránként megérteti veled az igazságot és az Ő szándékait, és engedi, hogy meglásd a gyakorlás útját és belépj az igazságvalóságba. Amikor az ember nyíltan közösséget tud vállalni, az azt jelenti, hogy becsületesen áll az igazsághoz. Az, hogy valaki becsületes-e, az igazsághoz való hozzáállásával mérhető. Amikor egy becsületes ember nehézségekkel találkozik, nem számít, mennyire negatív vagy gyenge, mindig imádkozni fog Istenhez, és keresni fog valakit, akivel közösséget vállalhat, próbál megoldást találni és keresi, hogyan orvosolja a problémáját vagy a nehézségét, hogy az eleget tegyen Isten szándékainak. Nem keres valakit, akinek a belső szorongásairól panaszkodhat: megoldást keres az igazságvalóságba való belépés és az abból való kilépés nehézségére. A megoldatlan negatív és rossz dolgok rejtegetése az ember szívében közvetlen hatást gyakorol az illető kötelességének végzésére és életbe való belépésére. Ha az ember nem tiszta és nyitott Isten irányában, hanem folyton csalárdságot dédelget a szívében, az nagyon veszélyes. A csalárd emberek jól tudják álcázni magukat, bármi is éri őket, és nem fognak közösséget vállalni, akármilyen elképzeléseket és elégedetlenséget éreznek is. Kívülről normálisnak tűnnek, de a valóságban a szívüket annyira túlterheli a negativitás, hogy alig tudnak felállni, te pedig nem tudnád megmondani ezt. Még ha közösséget is vállalsz velük, akkor sem mondják el neked az igazságot. Senkinek sem fogják elmondani, mennyire tele vannak panasszal, félreértésekkel és elképzelésekkel; mindig gondosan leplezik a dolgokat, attól tartva, hogy mások majd kevesebbre tartják és elutasítják őket, ha egyszer rájönnek erre. Bár teszik a kötelességeiket, nincs belépésük az életbe és nem keresik az igazságalapelvet abban, amit tesznek; külsőleg langyosnak látszanak, sem az előremozduláshoz nincs meg bennük az erő, de le sem maradnak, ami válságot sejtet. Azoknak, akik nem törekszenek az igazságra, betegség van a szívében; ott van a kór a szívükben, és félnek, hogy a fény leleplezi őket. Mindent szorosan beburkolva tartanak, sosem mernek megnyílni másoknak; az élet nem kering bennük, ami kórsághoz vezet a szívükben, mely aztán rosszindulatú daganattá fejlődik, és ily módon veszélybe kerülnek. Ha az emberek nem tudnak tiszták és nyitottak lenni az igazság elfogadásában, és ha nem tudják megoldani a problémáikat az igazságról való közösségvállalás révén, akkor az ilyen emberek nem tudják megfelelően végezni a kötelességeiket és előbb-utóbb fel kell fedni és ki kell vetni őket.