Amikor gondokkal találkozunk, igen fontos, hogy az igazságot keressük. Ha az igazságot keresed, nemcsak a problémát leszel képes megoldani, hanem gyakorolni is képes leszel az igazságot és el is tudod nyerni azt. Ha nem keresed az igazságot, hanem a saját okfejtésedhez ragaszkodsz, és mindig a saját véleményed szerint cselekszel, akkor nemcsak hogy a saját romlottságod problémáját nem sikerül megoldanod, hanem szándékosan vétkezel, és ez az Istennek való ellenállás útja. Tegyük fel például, hogy a kötelességeid végzése során megmetszenek, és te nem keresed az igazságot, hanem makacsul a saját érvedet hangsúlyozod. Talán azt gondolod: „Elvégeztem a munkámat, és nem tettem semmi nyilvánvaló gonoszságot, de nemcsak hogy mindössze néhány hiba miatt megmetszenek, hanem le is lepleznek és nem tisztelnek, ami azt mutatja, hogy nem szeretnek engem. Hol van Isten szeretete? Miért nem látom? Azt mondják, hogy Isten szereti az embereket, akkor hát hogy lehet az, hogy Isten szeret másokat, engem pedig nem?” Csak úgy árad kifelé a sérelem. Ilyen állapotban vajon elnyerhetik az emberek az igazságot? Nem. Amikor problémák merülnek fel az Istennel való kapcsolatodban, és ahelyett, hogy megoldanád őket, megfordulnál és félretennéd a megtévesztő nézeteidet és a bigott eszméidet, te makacsul ellenállsz Istennek, ennek pedig aztán csak az lehet az eredménye, hogy Isten elhagy téged, és te is hátat fordítasz Neki. Megtelsz sérelemmel Istennel szemben, kétségbe vonod és tagadod az Ő szuverenitását, és nem vagy hajlandó alávetni magad az Ő intézkedéseinek. Ami még rosszabb, azt is tagadod, miszerint Isten az igazság és az igazságosság, és ez az Istennek való ellenállás legsúlyosabb formája. Ám ha mindenben keresed az igazságot, megérted majd Isten szándékait és nyersz majd egy utat, amelyen járhatsz. Ezzel nemcsak azt erősíted meg, hogy az Isten, akiben hiszel, az igazság, az út, az élet és a szeretet; azt is megerősíted, hogy minden, amit Isten tesz, az helyes, hogy az, hogy próbára teszi és finomítja az embert, az helyes és az ember üdvösségét, valamint megtisztulását szolgálja. Tudást szerzel Isten igazságosságáról és szentségéről, és egyidejűleg megismered Isten munkáját és meglátod a szeretete nagyságát. Milyen nagyszerű jutalom ez! Lehet-e ilyen jutalmat aratni anélkül, hogy keresnéd az igazságot, Istent és az Ő munkáját pedig mindig a saját elképzeléseid és képzelődéseid alapján közelíted meg? Biztosan nem. Mivel az embert oly mélyen megrontotta a Sátán, az összes cselekedete és tette, valamint mindaz, amit felfed, a Sátán beállítottságából ered és mind ellentétes az igazsággal és ellenséges Istennel. Az ember nem alkalmas arra, hogy élvezze Isten nagy szeretetét. Istent mégis olyannyira érdekli az ember, hogy mindennap kegyelmet ad neki, és emberek, események és dolgok sokféleségét rendezi el a számára, hogy próbára tegye és finomítsa őt, hogy megváltozhasson. Isten mindenféle környezet révén feltárja az embert, hogy az elgondolkodjon és megismerje önmagát, majd megértse az igazságot és elnyerje az életet. Isten annyira szereti az embert, és a szeretete annyira valóságos, hogy az ember láthatja és megérintheti. Ha megtapasztaltad mindezt, érezheted, hogy Isten mindent az ember üdvössége érdekében tesz, és hogy ez a legigazabb szeretet. Ha Isten nem végezne ilyen gyakorlati munkát, senki meg nem mondhatja, milyen mélyre zuhant volna már az ember! Mégis sokan vannak azok, akik nem keresik Isten igaz szeretetét, akik még mindig hírnévre, nyereségre és státuszra törekednek, akik a többiek fölé akarnak kerekedni, akik folyton kelepcébe akarnak csalni másokat és irányítani akarják őket. Vajon nem az Istennel rivalizálást állítják fel maguknak ezzel? Ha ezen az úton haladnak tovább, a következmények elképzelhetetlenek lesznek! Ítélő munkájával Isten leleplezi az ember romlottságát, hogy az megismerhesse. Véget vet az ember téves törekvéseinek. Isten kiváló munkát végez! Bár az, amit Isten tesz, felfedi és megítéli az embert, meg is menti őt. Ez igaz szeretet. Amikor erre magad is rájössz, akkor nem fogod-e elnyerni az igazság eme aspektusát? Amikor az ember felismeri ezt és eléri ezt a megértést, és amikor megérti ezeket az igazságokat, vajon még akkor is panaszai vannak Istennel szemben? Nem – mind megszűnik. Ezután készségesen és rendíthetetlenül alá tudja vetni magát Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Amikor legközelebb jön egy próbatétel vagy finomítás, illetve megmetszik őt, akkor gyorsan felismeri, hogy amit Isten tesz, az helyes, és hogy Isten feltárja és megmenti őt. Hamarosan képes lesz elfogadni és alávetni magát, saját érveinek hangsúlyozása nélkül, elképzelések és panasz nélkül vetve alá magát Istennek. Ha az emberek ilyen mértékben alá tudják vetni magukat, az annak révén történik, hogy sok finomítást éltek meg, amit a Szentlélek munkája tökéletesített.