Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs alávetettség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed végzésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten óhajait és azt, hogy miként tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten szándékait kerested. Ha mindig azt mondod, hogy „köszönet legyen Istennek”, amikor semmit sem tettél, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor kötelességedet végzed, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan végezzem ezt a kötelességet? Mi Isten óhaja?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés Istennek való alávetettség. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Istennek alávetett szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

Hogyan kellene elgondolkodnod önmagadon és megpróbálnod megismerni magadat, amikor olyasmit tettél, ami sérti az igazságalapelveket és nem tetszik Istennek? Amikor arra készültél, hogy megtedd azt a dolgot, imádkoztál Hozzá? Elgondolkodtál-e valaha is azon: „Így cselekedni vajon összhangban van az igazsággal? Hogyan tekintene Isten erre az ügyre, ha Elé vinnék? Örülne vagy bosszús lenne, ha tudna róla? Vajon gyűlölné vagy utálná?” Nem kutattad ezt ki, ugye? Még ha mások emlékeztetnének is rá, akkor is azt gondolnád, hogy nem volt nagy ügy, nem ellenkezett egy alapelvvel sem, és nem volt bűn. Ennek eredményeként megsértetted Isten természetét és haragra gerjesztetted Őt, egészen addig a pontig, hogy gyűlöljön téged. Ezt az emberek lázadó mivolta okozza. Ezért minden dologban az igazságot kell keresned. Ez az, amit követned kell. Ha előzőleg komolyan Isten elé tudsz járulni és imádkozni, utána pedig Isten szavai szerint keresni az igazságot, nem fogsz hibázni. Lehet, hogy lesz néhány elhajlás abban, ahogy az igazságot gyakorlod, de ezt nehéz elkerülni, és képes leszel helyesen gyakorolni, miután némi tapasztalatra tettél szert. Azonban, ha tudod, hogyan kell az igazsággal összhangban cselekedni, mégsem gyakorlod azt, akkor az a probléma, hogy nem kedveled az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, sosem fogják keresni azt, történjék velük bármi is. Csak azoknak van istenfélő szívük, akik szeretik az igazságot, és amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értenek, képesek keresni az igazságot. Ha nem tudod felfogni Isten szándékait és nem tudod, hogyan gyakorolj, akkor kommunikálj olyanokkal, akik értik az igazságot. Ha nem találsz olyanokat, akik értik az igazságot, találj pár embert, akiknek tiszta megértésük van, hogy egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzatok Istenhez, keressetek Istentől, várva Isten idejét, és várva, hogy Isten utat nyisson számotokra. Amennyiben mindannyian sóvárogtok az igazság után, keresitek az igazságot, és együtt kommunikáltok az igazságról, eljöhet az idő, amikor egyikőtök előáll egy jó megoldással. Ha mindannyian úgy találjátok, hogy a megoldás megfelelő és jó út, akkor lehet, hogy ez a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának köszönhető. Ha ezután továbbra is közösségben maradtok együtt, hogy egy még pontosabb gyakorlási útra leljetek, az minden bizonnyal összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ha gyakorlásodban azt fedezed fel, hogy a gyakorlásod módja valahogyan még mindig nem megfelelő, akkor gyorsan ki kell javítanod. Ha csak kis mértékben hibázol, Isten nem fog elítélni téged, mivel a szándékaid helyesek abban, amit csinálsz, és az igazság szerint gyakorolsz. Egyszerűen egy kicsit össze vagy zavarodva az alapelveket illetően, és hibát követtél el a gyakorlásodban, ami megbocsátható. De legtöbben, amikor csinálnak valamit, az alapján teszik, ahogy elképzelik, hogyan kell csinálni. Nem Isten szavaira alapozva elmélkednek azon, hogyan gyakoroljanak az igazság szerint, vagy hogyan nyerjék el Isten jóváhagyását. Ehelyett csak azon gondolkodnak, hogyan kedvezzenek saját maguknak, hogyan érjék el, hogy mások felnézzenek rájuk, és hogyan érjék el, hogy mások csodálják őket. Teljes mértékben saját elgondolásaik szerint teszik a dolgokat, és csupán azért, hogy önmagukat megelégítsék, ami problémás. Az ilyen emberek soha nem tesznek semmit az igazsággal összhangban, és Isten mindig utálni fogja őket. Ha igazán lelkiismeretes és észszerű ember vagy, akkor történjék bármi, képesnek kell lenned Isten elé járulni, imádkozni és keresni; légy képes arra, hogy komolyan megvizsgáld az indítékokat és hamisságokat a cselekedeteidben, légy képes eldönteni, mit helyénvaló tenni Isten szavai és követelményei szerint, és ismételten mérlegeld és elmélkedj azon, mely cselekedetek tetszenek Istennek, mely tettektől undorodik Isten, és mely tettek nyerik el Isten jóváhagyását. Időről időre végig kell menned ezeken a kérdéseken gondolatban, amíg tisztán nem érted őket. Ha tudod, hogy saját indítékaid vannak arra, hogy megtegyél valamit, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mik az indítékaid: vajon az, hogy eleget tegyél önmagadnak, vagy az, hogy Istennek tegyél eleget, hogy vajon számodra előnyös, vagy Isten kiválasztott népe számára, és milyen következményekkel fog járni... Ha imáidban többet keresel és elmélkedsz így, és több kérdést teszel fel magadnak, hogy keresd az igazságot, akkor az elhajlások a tetteidben egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Csak akik így tudják keresni az igazságot, azok olyan emberek, akik figyelembe veszik Isten szándékait, és akik félik Istent, mivel Isten szavainak követelményeivel összhangban keresel és alávetett szívvel, és az ilyen módon való keresésből levont következtetések összhangban lesznek az igazságalapelvekkel.

Ha egy hívő tettei nincsenek kapcsolatban az igazsággal, akkor ő ugyanolyan, mint egy nem hívő. Ez az a fajta ember, akinek nincs Isten a szívében, és aki eltévelyedik Istentől, és az ilyen ember olyan, mint egy felbérelt dolgozó Isten házában, aki elvégez némi alkalmi munkát a mesterének, kap egy kis fizetséget, majd távozik. Ez egyszerűen nem olyan ember, aki hisz Istenben. Mit kell tenni azért, hogy elnyerd Isten jóváhagyását? Ez az első dolog, amit meg kellene vizsgálnod, és amin dolgoznod kellene, amikor cselekszel; ennek kellene a tetteid alapelvének és hatáskörének lennie. Azért kellene megállapítanod, hogy amit teszel, összhangban van-e az igazsággal, mert ha összhangban van az igazsággal, akkor bizonyára összhangban van Isten szándékaival. Nem arról van szó, hogy mérlegelned kellene, hogy az adott dolog helyes-e vagy helytelen, illetve, hogy megfelel-e mindenki más ízlésének, vagy összhangban van-e a saját vágyaiddal; inkább azt kellene eldöntened, vajon összhangban van-e az igazsággal, és vajon hasznos-e vagy sem a gyülekezet munkája és érdekei szempontjából. Ha megfontolod ezeket a dolgokat, akkor egyre inkább összhangban leszel Isten szándékaival, amikor cselekszel. Ha nem veszed figyelembe ezeket a szempontokat, és pusztán a saját akaratodra támaszkodsz, amikor cselekszel, akkor garantáltan rosszul fogod csinálni a dolgokat, mivel az ember akarata nem az igazság és természetesen összeférhetetlen Istennel. Ha Isten jóváhagyását kívánod, akkor az igazság szerint kell gyakorolnod a saját akaratod helyett. Egyesek a kötelességeik végzésének ürügyén bizonyos magánügyekbe bonyolódnak. Majd a testvéreik látják, hogy ez helytelen, és szemrehányást tesznek nekik, de ezek az emberek nem fogadják el a feddést. Úgy gondolják, ez egy személyes ügy volt, amely nem érintette a gyülekezet munkáját, a pénzügyeit vagy az embereit, és nem volt gaztett, ezért az embereknek nem kellene beleavatkozniuk. Egyes dolgok talán magánügyeknek tűnhetnek neked, amelyek nem érintenek semmilyen alapelvet vagy az igazságot. Azonban ha megnézzük, mit tettél, nagyon önző voltál. Nem vetted figyelembe a gyülekezet munkáját vagy Isten házának érdekeit, sem azt, hogy ez kielégítő lenne-e Isten számára; csakis a saját hasznodra gondoltál. Ez már magában foglalja a szentek illemét, ahogy valaki emberi mivoltát is. Még ha amit tettél, nem is érintette a gyülekezet érdekeit, sem az igazságot, magánügyekbe bonyolódni, mialatt azt állítod, hogy a kötelességedet végzed, nincs összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mit teszel, mennyire nagy vagy kicsi az ügy, valamint, hogy ez a te kötelességed Isten családjában vagy a saját magánügyleted, mérlegelned kell, hogy amit teszel, vajon összhangban van-e Isten szándékaival, valamint azt is, hogy ez olyasmi-e, amit egy emberi mivolttal rendelkező embernek tennie kellene. Ha mindenben, amit teszel, így keresed az igazságot, akkor olyan ember vagy, aki igazán hisz Istenben. Ha komolyan minden ügyet és minden igazságot így kezelsz, akkor képes leszel változásokat elérni a beállítottságodban. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az igazságot gyakoroltatni velem, amikor a kötelességemet teljesítem, az rendben van, de amikor a saját személyes ügyeimet intézem, nem érdekel, mit mond az igazság – azt fogom tenni, ami nekem tetszik, bármibe kerüljön is, hogy kedvezzek magamnak.” Ezekből a szavakból láthatod, hogy ők nem igazságszeretők. Nincsenek alapelvek abban, amit tesznek. Bármit meg fognak tenni, amiből előnyük származik, anélkül, hogy végiggondolnák, milyen hatása lesz Isten házára. Ennek eredményeképp, amikor megtettek valamit, Isten nincs jelen bennük, sötétséget és zaklatottságot éreznek, és nem tudják, mi történik. Hát nem ez a méltó büntetésük? Ha nem gyakorlod az igazságot a tetteidben és szégyent hozol Istenre, akkor vétkezel Ellene. Ha valaki nem szereti az igazságot és gyakran cselekszik a saját akarata szerint, akkor gyakran megbántja Istent. Ő undorral vissza fogja utasítani az illetőt, és félreállítja. Amit az ilyen ember tesz, az gyakran nem találkozik Isten jóváhagyásával, és ha nem ismer megbánást, akkor nincs messze tőle a büntetés.