Isten követelményei nem egy méretre szabottak az egyes emberek vonatkozásában. Egyrészt az egyén képességétől, másrészt pedig az emberi mivoltától és a törekvéseitől függnek. Némelyek számára nem okoz gondot az, hogy őszintén beszéljenek; mások számára ez nagy erőfeszítést igényel, azonban miután több éven át megtapasztalják, hogy megmetszik őket, végre tudnak valami őszintét, szívből jövőt mondani. Vajon erre Isten átalakulásként tekint? Az Ő munkájának az eredménye ez? Ez Isten munkájának a kívánt kimenetele. Becsben tartja, amikor e munka sok évnyi végzése után végre látja ezt a kívánt eredményt. Vagyis nem számít, mit tapasztaltál meg a múltban, függetlenül attól, hogy milyen hibákat vétettél vagy hányszor vallottál kudarcot, ne aggódj! Hinned kell abban, hogy Isten igaz. Higgy benne, hogy Istennek alávetni magad helyes. Higgy benne, hogy Isten vezényléseinek és elrendezéseinek alávetni magad helyes. Ez a legfőbb igazság. Kövesd ezt az utat a gyakorlásban és a tetteidben, és nem fogsz rossz útra tévedni! Ne kételkedj, ne vizsgálódj. Némelyek azt mondják: „Nem sok mindent nyertem a korábbi áldozathozatalaimból. Ha most további áldozatokat hozok, akkor vajon megint veszíteni fogok?” Nos, gyakoroltad az igazságot, amikor meghoztad ezeket az áldozatokat? Az igazságalapelvek szerint tettél dolgokat? A helyes úton jártál? Ha a helyes úton jártál, akkor lehetetlen számodra az, hogy ne érd el az igazságot vagy híján legyél a bizonyságnak. Ám ha a korábbi áldozataidat teljes mértékben a státusz, a hírnév és a nyereség érdekében hoztad, akkor ugyan mit nyerhettél volna? Csupán az jutott neked, hogy megmetszettek, és ha nem tartottál bűnbánatot, akkor csupán büntetésben és pusztításban volt részed. A hírnév, a nyereség és a státusz érdekében hoztál áldozatokat, és azt vártad, hogy eléred az igazságot – hát nem vágyálom ez? Mit nyerhet valaki abból, ha állandóan ármánykodik és megpróbál túljárni Isten eszén? A számítgatások és az ármánykodások után végül a saját eszén jár túl. Semmit nem nyer, és vajon nem ezt érdemli? Akkor hát legalábbis mi az Istenbe vetett hit kiindulási alapja? Az, hogy ne tegyen gonoszságot, ne sértse meg Isten természetét, ne dühítse fel Őt, ne versengjen Vele; a kritikus pillanatokban engedje el a saját mesterkedéseit, ambícióit és vágyait. Valójában amikor az emberek így-úgy ármánykodnak, végül aztán saját magukat csapják be. Ha ez mindenki számára világos, akkor miért folytatják az emberek az ármánykodást? A természetük miatt. Az embereknek eszük, gondolataik és ötleteik vannak, valamint tudásuk és ismereteik. E dolgok létezése miatt van az, hogy az emberek nem tudnak uralkodni magukon; könyörtelen törvény ez. Ha szeretsz ármánykodni, akkor a másokkal szembeni ármánykodás talán nem olyan nagy probléma. Ám ha kitartasz az Isten elleni ármánykodásban, Őt téve meg a mesterkedéseid céltáblájává, akkor azzal csak a saját sorsodat agyalod ki, és ármánykodásoddal elpazarolod az Isten által neked adott lehetőséget. Ez nem éri meg. Semmiképp nem engedheted, hogy az ármánykodásod elérje ezt a pontot. Nem számít, hogyan ármánykodsz, végül beállítottságbeli változáson kell átmenned és eredményeket kell mutatnod, és ezeknek jó és pozitív eredményeknek kell lenniük. Ha valaki így-úgy ármánykodik és végső soron nem éri el az igazságot, hanem ott köt ki, hogy megbüntetik, akkor ez a következmény annak, aki szereti az ármánykodást és folyamatosan ármánykodik. Az ilyen ember nem okos, hanem a legostobább bolond.

Mindenkinek vannak tisztátalanságai, amikor elkezd hinni Istenben. Miután már sok éve olvassátok Isten szavait és beszélgettek az igazságról, lehet, hogy levetettétek néhány romlott beállítottságotokat. Még így is vannak olyan alkalmak, amikor a saját érdekeiteket szem előtt tartva ármánykodtok és szövögetitek terveiteket? (Igen.) Gyakran ilyen állapotban találjátok magatokat. Hogy kezeljétek hát ezt? Vannak a gyakorlásnak alapelvei? Ez rengeteg kutatást igényel. Amikor úgy érzed, hogy becstelen vagy és elvetemült, csalárd állapot mocskolt be, a szíved pedig színültig telt ezekkel a romlott beállítottságokkal, akkor Istenhez kell imádkoznod és fel kell lázadnod a tested ellen. Ne folyamodj érveléshez vagy elemzéshez, és ne kezeld a saját elképzeléseid szerint ezt a dolgot. Ha a romlott beállítottságaid irányítanak és a saját vágyaid veszik át az irányítást, akkor az bajos lesz. A szívedben tudod, mikor fog mindjárt kinyúlni a bűn sötét keze. Amikor ez megtörténik, neked vissza kell fognod magad, és tartózkodnod kell a cselekvéstől. Le kell csendesítened az elméd, Isten színe elé kell járulnod és imádkoznod kell. Valójában nem szükséges megvizsgálnod magad. Mivel már eljutottál az Istenbe vetett hit ezen stádiumába, és oly sok prédikációt hallottál, elég nyilvánvalónak kell lennie számodra annak, hogy min jár az eszed, és meg kell tudnod különböztetned a helyeset a helytelentől. A kulcs az, hogy fel kell lázadnod a tested ellen, nem szabad, hogy az vezessen. Akkor hát mit tegyél? (Vesd alá magad.) És mi van akkor, ha nem tudod azonnal alávetni magad? Mi van, ha még mindig vitatkozni, tüzetesen vizsgálódni és elemezni akarsz? Akkor hagynod kell, hogy lelohadjanak és lecsillapodjanak az ambícióid, és ezzel egyidőben Isten színe elé kell járulnod és imádkoznod kell, vagy beszélgetned a testvéreiddel. Emellett meg kell nyílnod és le kell csupaszítanod magad, és az igazságot használva boncolgatnod a helyzetet, és egy vagy két nap után sokkal jobb lesz az állapotod. Ez a Szentlélek munkálkodása. A saját mesterkedések elengedése egyrészt azt jelenti, hogy az ember képes fellázadni a téves gondolatai és ötletei ellen, képes azokról lemondani, és kijavítani azokat. Másrészt viszont, ha valakinek különösen erősek az ambíciói és vágyai, és ezek szerint akar cselekedni, és képtelen irányt váltani, bár tudja, hogy ha ily módon cselekszik, az nem lesz összhangban az igazsággal és nem a helyes út lesz, akkor ez imát igényel; buzgón kell imádkoznia, hogy lehűtse az ambícióit. Lehet például valami, amit szeretnél megtenni, és amikor a legerősebb ez a vágy, akkor úgy érzed, hogy mindenképp meg kell tenned, mintha nem tudnál a megtétele nélkül élni. Azonban miután vársz két vagy három napot, már szégyentelennek, észszerűtlennek és lelkiismeretlennek látod ezt a korábbi hozzáállást. Ez azt jelenti, hogy visszafordultál. Hogyan került sor erre? Ima által, valamint a Szentlélek megvilágosodása és szemrehányása által, aki olyan meglátásokat vagy érzéseket adott, amelyek segítettek neked más szögből tekinteni a problémára. Amit azelőtt helyénvalónak láttál és nyugtalanított, hogy nem teszed meg, azzal kapcsolatban hirtelen felismered, hogy helytelen, és a megtétele a lelkiismereted megdorgálása lenne. Ez az állapot átalakulását jelzi, ami azt eredményezi, hogy meggondolod magad. Ha valaki kijavítja a téves állapotát, akkor az azt bizonyítja, hogy még van remény az illető számára. Azt jelenti, hogy olyasvalaki, aki az igazságra törekszik és részesül Isten oltalmában. Ám ha soha nem javítja ki a téves állapotát, és kitart benne, bár tudja, hogy helytelen az, amit tesz, és nem hallgat senki tanácsára, akkor az illető nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik, és nem fog részesülni Isten fegyelmezésében, sem elnyerni a Szentlélek munkáját. Nem számít, mivel szembesül az, aki az igazságra törekszik, ha nem tudja értelmezni, akkor csupán egy vagy két napig imádkoznia kell, olvasnia Isten szavait, prédikációkat hallgatnia, vagy közösségben lennie – függetlenül attól, hogy melyik módszert alkalmazza, fokozatosan meg fogja érteni a helyzetet és képes lesz rálelni a gyakorlás helyes útjára. Ez azt mutatja, hogy az illető elnyerte a Szentlélek munkáját és Ő vezeti. Az eredmények jól láthatók, és azok az alapelvek is változáson mennek keresztül, amelyek szerint az illető a dolgokat teszi. Ha soha nem változol, akkor probléma van a törekvéseddel és a hozzáállásoddal. Ha megváltoztatod azt, ahogy a dolgokat szemléled, akkor elég könnyűnek találod majd az igazság gyakorlását. Ha például valamilyen ízletes ételt látsz, azonban az nem olyan, amit te szeretsz, vagy épp nem akarod megenni, akkor vajon könnyű tartózkodnod attól, hogy egyél? (Igen.) És ha igazán meg akarod enni, de nem szabad, akkor azt könnyű lenne elfogadni? (Nem.) Ilyenkor fel kell lázadnod; fel kell lázadnod a saját étvágyad, a saját vágyad ellen. Ha azt mondod: „Imádom megenni ezt az ételt, és teljes mértékben eltökéltem, hogy megeszem. Vajon ki tilthatná meg nekem?”, és továbbra is vitatkozol és csökönyösen cselekszel, akkor nem fogod tudni elengedni, nem fogsz tudni fellázadni az étvágyad ellen. Akkor hát hogyan tudsz fellázadni ellene? Először is le kell nyugodnod és csendben önvizsgálatot tartanod Isten előtt. Aztán menj és olvasd el Isten néhány szavát e témában, és körültekintően gondold át: „Hogyan lehetek ilyen mohó? Vajon nem szégyenteljes tőlem az, hogy ennyire eltökéltem, hogy megeszem? Egyébként is mit nyernék, ha megenném? Akaratos voltam, nemde?” Annak teljes mértékű eltökélése, hogy megeszed – vajon milyen beállítottság ez? Akaratosság és hajthatatlanság van benne, valamint ellentmondást nem tűrés és esztelenség. Ez romlott beállítottság. Ez a beállítottság okozza azt, hogy ellentmondást nem tűrő és dacos legyél, képtelen rá, hogy alávesd magad. Ha elgondolkozol ezen, akkor rájössz, hogy elég súlyos a romlott beállítottságod, és túlságosan is ki tudja váltani azt, hogy fellázadj Isten ellen és ellenállj Őneki. Ha gonosz módon cselekszel, akkor elképzelhetetlenek lesznek a következmények. Ha ily módon önvizsgálatot tudsz tartani, akkor a szíved természetes módon felderül, te pedig könnyen megragadod a probléma lényegét. Ezen a ponton, amikor újra imádkozol Istenhez, a gondolkodásmódod is normális lesz, és más lesz a hatás. Vajon ez az állapot nem különbözik nagyban az eredeti, lázadó állapottól? Ez alkalommal mit fogsz gondolni? Képes leszel felismerni, mennyire hajthatatlan és akaratos voltál. Szégyentelennek és érdemtelennek fogod érezni magad. Helytállóbb lesz saját magad megértése, és észszerűbben fogsz eljárni. Hallottam, amint némelyek azt mondogatják: „Hogyan cselekedhettem azelőtt oly ostobán? Hogyan mondhattam olyan idióta dolgokat? Miért voltam oly lázadó? Miért nem jött meg az eszem?” Ha valaki ilyen dolgokat mond, az azt bizonyítja, hogy valóban megváltozott és fejlődött. Tehát csupán az, ha egy ideig nem tudod gyakorlatba ültetni az igazságot, nem jelenti azt, hogy egész életedben nem leszel képes erre. Mit értek ez alatt? Függetlenül attól, hogy valaki csalárd, akaratos, hajthatatlan vagy arrogáns, ha pillanatnyilag nem változik meg, az nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem tud megváltozni. Néha időbe telik a beállítottságbeli változás; néha szükség van a megfelelő környezetre, vagy Isten ítéletére és fenyítésére. Mondhatod azonban azt is: „Egyszerűen ilyen vagyok. Feladom. Már nem érdekel.” Ám ez veszélyes; ilyenkor nem Isten vet ki téged, hanem te veted ki magadat. Nem az igazságra törekvés útját választod, hanem az önfeladás útját. Ez Isten elárulása, amely révén örökre elveszíted annak lehetőségét, hogy üdvösségben részesülj. Ha valaki el akarja érni az igazságot, ha azt akarja, hogy megváltozzon az életfelfogása, akkor gyakran olvasnia kell Isten szavait. Isten szavain belül állandóan meg kell vizsgálnia magát, más-más aspektusból önvizsgálatot kell tartania, hogy fokozatosan eloszlassa a romlott beállítottságait, szándékait és tisztátalanságait. Így kell együttműködniük az embereknek, azonban Isten munkájára is szükség van hozzá. Isten különböző körülményeket rendez el, és az Ő ideje szerint végzi el benned a munkáját. Egyrészt felfedi a romlott beállítottságaidat, lehetővé téve számodra a megértést és az önvizsgálatot. Másrészt a Szentlélek munkája kijavítja az állapotodat. Legyen szó romlott beállítottságról vagy depressziós, negatív érzelmekről, mindig van egy folyamata a kijavításnak és a bűnbánatnak. Ha ezen folyamat során imádkozol Istenhez és kutatod az igazságot, akkor ki lesz javítva a negatív állapotod, és képes leszel normálisan végezni a kötelességed. Ha azt követően sem változol meg, hogy számos lehetőséget kaptál a bűnbánatra, hanem ehelyett ragaszkodsz a régi módszereidhez, megtartva az akaratos, hajthatatlan beállítottságodat, akkor nem olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik. Bajosak azok az emberek, akik nem törekednek az igazságra, és nem tudják elérni az üdvösséget. Értékeld ki magad: e dolgokkal szembenézve mennyire tudsz megváltozni? Megfordítottad a dolgokat és bűnbánatot tartottál? Ha megfordítottad a dolgokat és bűnbánatot tartottál, akkor van remény az üdvösség elnyerésére; ám ha soha nem változtatsz, akkor nem lesz ilyen remény.

Némelyek nem végzik helyénvalóan a kötelességüket, állandóan felületesek, megszakítást és zavarást okozva, és végül aztán leváltják őket. Azonban nem zárják őket ki az egyházból, ami lehetőséget ad nekik a bűnbánatra. Mindenkinek vannak romlott beállítottságai, és mindenkivel előfordul, hogy össze van zavarodva, hogy csekély az érettsége. Annak céljából kapsz lehetőséget, hogy ezt az egészet meg tudd fordítani. És vajon hogyan tudod megfordítani? El kell gondolkodnod és meg kell ismerned a múltbéli hibáidat; ne mentegesd magad és ne terjessz elképzeléseket. Ha félreérted Istent és nemtörődöm módon továbbadod másoknak ezeket a félreértéseket, hogy aztán veled együtt ők is félreértelmezzék Istent, és ha terjeszted köztük az elképzeléseidet, hogy aztán mindenkinek veled együtt elképzelései legyenek, és melléd állva érvelni próbáljanak Istennel, akkor ez vajon nem uszítás? Nem szembeszegülés Istennel? És származhat-e bármi jó az Istennel való szembeszegülésből? Meg lehet-e így is menteni téged? Azt reméled, hogy Isten meg fog menteni, azonban megtagadod az Ő munkájának az elfogadását, ellenállsz Istennek és szembeszegülsz Ővele – vajon így is meg fog menteni téged Isten? Felejtsd el ezeket a reményeidet! Amikor hibát követtél el, Isten nem vont felelősségre, és nem is vetett ki téged emiatt az egyetlen hiba miatt. Isten háza lehetőséget adott neked, és lehetővé tette számodra, hogy folytasd a kötelesség végzését, és tarts bűnbánatot, amely lehetőséget Istentől kaptad; ha van lelkiismereted és értelmed, akkor ezt becsben tartod. Némelyek állandóan felületesek, amikor a kötelességeiket végzik, és leváltják őket; vannak, akiket áthelyeznek. Vajon ez azt jelenti, hogy ki lettek vetve? Nem ezt mondta Isten; még mindig van esélyed. Mi hát a teendőd? Tarts önvizsgálatot és ismerd meg önmagad, és légy képes valódi bűnbánatra; ez az út. Azonban némelyek nem ezt teszik. Felveszik a harcot és mindenfelé azt mondogatják: „Nem engedték meg nekem ennek a kötelességnek a végzését, mert rossz dolgot mondtam és megsértettem valakit.” Nem magukban keresik a problémát, nem gondolkodnak el, nem kutatják az igazságot, nem vetik alá magukat Isten elrendezéseinek és vezényléseinek, és szembeszegülnek Istennel azzal, hogy elképzeléseket terjesztenek. Vajon nem váltak Sátánná? Amikor azon dolgokat teszed, amelyeket a Sátán, akkor nem vagy többé Isten követője. Isten ellenségévé váltál – megmentheti vajon Isten az ellenségét? Nem. Isten romlott beállítottságú, valóságos embereket szabadít meg – nem pedig ördögöket, nem az ellenségeit. Amikor szembeszegülsz Istennel, panaszkodsz Istenre, félreértelmezed Istent, és ítélkezel Isten felett, elképzeléseket terjesztve Istenről, akkor teljes mértékben Isten ellen vagy, felháborodást szítasz Isten ellen. Vajon milyen szerepet játszol, amikor hiszel Istenben, azonban felháborodást szítasz Ővele szemben? A Sátán szerepét játszod. Tettetek már ilyesmit ezelőtt? (Igen.) És utána hogyan éreztétek magatokat? (Elsötétült a szívem és rosszabb lett az állapotom.) Nem ez a helyes út. Mindannyian tudatában vagytok ennek, azonban némelyekben nincs tudatosság. Miért vannak némelyek híján a tudatosságnak? (Nincs szívük és nincs lelkük.) Nem pont olyanok a szív- és lélek nélküliek, akár a fenevadak? Akik híján vannak a lelkiismeret tudatosságának, azok semmiképp sem lesznek Isten igaz hívői. Gonosz emberek ők, akik beszivárognak Isten házába, azon igyekezve, hogy hasznot húzzanak az áldásaiból. Akinek van szíve és lelke, abban van tudatosság; ha leváltják vagy áthelyezik az illetőt, akkor képes lesz az önvizsgálatra és megismerni önmagát. Ha látja, hogy hol tévedett, akkor bűnbánatot tud tartani és meg tud változni. Az ilyen embernek még van reménye a szabadulásra.

A kötelesség végzése a legnagyobb és a legértékesebb dolog az ember életében. Az embernek az igazságalapelvek szerint kell cselekednie, és soha nem szabad a saját érdekében terveket szőnie, mert minél inkább terveket sző valaki a saját érdekében, annál jobban késlekedik az életben való növekedése. Némelyek állandóan terveket forralnak: „Mikor fog eljönni Isten napja? Még nem találtam partnert; mikor fogok megházasodni? Mikor fogom a saját életemet élni?” Minden egyes emberben sok jelentéktelen aggodalom van. Amikor megvan a testi kényelmük, akkor elkezdik tervezni a jövőbeli életüket, kilátásaikat, sorsukat és rendeltetési helyüket. Ha mindezen át tudsz látni és el tudod engedni ezeket, akkor egyre jobban fogod végezni a kötelességedet, anélkül, hogy korlátozva lennél vagy vissza lennél tartva. Tegyük fel például, hogy arra kérnek, készíts ételt vagy küldj leveleket a testvéreidnek. Ha a kötelességedként tudsz tekinteni ezekre az egyszerű feladatokra és komolyan tudod venni őket, az igazságalapelvek szerint végezve el azokat, akkor képes leszel egyre jobban végezni a kötelességedet – ez a kötelességed kívánt minőségű teljesítése. Az egyik aspektus a saját pozíciódban való megállás és a kötelességed jó végzése; a másik aspektus pedig az, hogy azt is tudnod kell, hogyan végezd a kötelességed és milyen alapelveket kövess. Ha ezeket felfogod, ha a mindennapi feladataidban betartod ezeket az alapelveket, és akkor is, amikor kötelességet kapsz vagy épp végzed azt, akkor át fogsz menni egy belső átalakuláson anélkül, hogy felismernéd. Olyan ez, mint a gyógyszer szedése, amikor beteg vagy. Némelyek azt mondják: „Hogy lehet, hogy nem érzem sokkal jobban magam, pedig már két napja szedem a gyógyszert?” Mi ez a sietség? Nem néhány nap alatt alakult ki a betegség, nem is lehet néhány nap alatt meggyógyítani. Időbe telik. Némelyek azt mondják: „Már régóta gyakorlom az igazságot és elvszerűen teszem a dolgokat; miért nem kaptam meg Isten áldásait? Miért nem érzem, hogy eltölt a Szentlélek?” E tekintetben nem hagyatkozhatsz érzésekre. Akkor hát honnan fogod tudni, hogy mikor következnek be ezek a változások? Onnan fogod tudni, hogy miután valami történik veled, egyre könnyebbé válik alávetni magad. Először erőfeszítést igényelt, hogy alávesd magad; mindig racionalizáltál, átvizsgáltál és elemeztél, meg akartál kérdőjelezni és ellen akartál állni, és meg kellett fékezned magad. Most azonban már nem kell türtőztetned magad. Amikor valami történik veled, nem vizsgálod át. Amikor elképzeléseid vagy ötleteid vannak, imádkozol és Isten szavait olvasod, hogy eloszlasd és elengedd azokat. Gyorsabban és könnyebben megoldod a problémáidat. Ez azt bizonyítja, hogy érted az igazságot és megváltoztál. Ez először viselkedésbeli változás, azonban fokozatosan az életben és a beállítottságban megmutatkozó változássá válik. Egyre könnyebb lesz alávetni magad Isten vezényléseinek és elrendezéseinek. Sőt, a szándékaid, a mesterkedéseid és a terveid is egyre fogyatkoznak, majd fokozatosan eltűnnek. Ám ha nem csökkennek, hanem növekednek, akkor gond van. Ez azt bizonyítja, hogy ebben az időszakban nem törekedtél az igazságra, csupán erőlködtél. Akik nem törekednek az igazságra, azok úgy érzik, hogy minél több erőfeszítést tesznek, annál több érdemet szereznek, és annál nagyobb koronát kapnak majd a jövőben. Nem tudják, de Pál útját követik. Akik nem törekednek az igazságra, azokat mindig a fejükön lévő korona vagy glória mérete érdekli. Az ezekre történő állandó összpontosítás a gyors siker és az azonnali előnyök vágyához vezet. Mindig több erőfeszítést akarnak tenni, azt gondolva, hogy minél inkább megerőltetik magukat, annál több áldást fognak kapni, hogy a nagy erőfeszítés nagy áldásokat hoz, hogy a hatalmas kötelesség elvégzése hatalmas érdemeket és jutalmakat eredményez. Vajon jól tudják végezni a kötelességüket, ha állandóan erre összpontosítanak? Akik nem fogadják el az igazságot, nem tudják jól végezni a kötelességüket.

Az igazságra való törekvés által történő életben való növekedésnek vannak mutatói. Te is érezheted ezt a szívedben. Némileg megváltoznak az emberek gondolatai és nézőpontjai, miután egy ideig megtapasztalják, hogy megmetszik őket. Előfordulhat például, hogy azt mondod: „Már nem érdekel a személyes haszon és veszteség. Nem tűnik fontosnak, hogy ad-e jutalmakat Isten, és az sem nagyon tűnik fontosnak, hogy a végén kapok-e áldásokat; a szívemben nincs többé helye ezeknek az aggodalmaknak. Ha Isten most azt mondja, hogy nem fog megáldani engem, hogy finomítani akar, hogy meg akar fosztani valamitől, akkor úgy tűnik, képes vagyok alávetni magam. Lesz némi szomorúság a szívemben, azonban ott lesz az is, hogy némiképp alávetem magam.” Mit bizonyít ez? Most már valamelyest istenfélő szíved van, eléggé levetetted a romlott beállítottságodat, és valóban megváltoztál. Például ha a múltban kiválasztottak arra, hogy elvégezz valamilyen kötelességet, ami némi testi szenvedéssel jár, akkor talán néhány éjszakán keresztül siránkoztál volna ezen. Most azonban alá tudod vetni magad azt követően, hogy ontasz pár könnyet. Könnyebbé vált számodra, hogy alávesd magad, és már nem félsz a nehézségtől. Hogyan alakult ki ez az alávetettség? Úgy, hogy normális kapcsolatot alakítottál ki Istennel, és fokozatosan elfogadtad, hogy Isten megmetsz, valamint elfogadtad az Ő vezényléseit és elrendezéseit. Miután ezt az eredményt elérted, az egyéni vágyaid, terveid, szándékaid és ambícióid már kevésbé nyilvánvalóak, és már nem foglalkozol a személyes nyereséggel és veszteséggel. A múltban a fontossági sorrend második, harmadik és negyedik helyére tetted ezeket, azonban többé már nem fontosak; már egyikkel sem foglalkozol. Megerősödött az arra irányuló vágyad, hogy alávesd magad Istennek, és egyre inkább képes vagy rá, hogy azt mondd: „Elfogadom, bármit is ad nekem vagy vesz el tőlem Isten” – anélkül, hogy ezek csupán üres szavak lennének. Jób szavait idézve „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!”, most te is tudod ugyanezt mondani. Azonban Jób érettségével is rendelkezel? (Nem.) Mernél azért imádkozni Istenhez, hogy tegyen próbára téged úgy, ahogyan azt Jóbbal tette? Nem mernél; nincs meg az ehhez szükséges hited vagy érettséged. Amikor elképzeled a fekéllyel borított Jóbot, amint cseréppel vakargatja a fekélyeit, félsz és reszketsz, azt gondolva magadban: „Ez minden bizonnyal nagyon fájdalmas volt. Remélem, hogy velem soha nem történik meg ez. Nem lennék képes elviselni. Nincs meg ez a fajta hitem.” Nem így van? Vagyis ne vállald magadra azt, aminek a véghezviteléhez nincs hited. Ne légy türelmetlen, ami az eredményeket illeti, és ne gondold, hogy érett vagy. Engedd, hogy a lábaid egyenletes lépésekkel vigyenek előre, tanuld meg engedni, hogy természetes módon történjenek a dolgok, és apránként mélyítsd el a tapasztalatod. Amikor valóban megérted az igazságot, akkor képes leszel világosan érzékelni a benned lévő romlott dolgokat, és könnyedén el fogod engedni a személyes gondolataidat, mesterkedéseidet, terveidet és szándékaidat. Egyre normálisabbá válik az Istenhez fűződő kapcsolatod. A kapcsolatod normális volta elsősorban attól függ, hogy képes vagy-e gyakorolni az igazságot, hogy elérd az Istennek való alávetettséget. Ami az alávetettséget illeti, az közvetlen és teljes engedelmességet, elfogadást és gyakorlást jelent, mindennemű átvizsgálás és szócséplés nélkül. Az átvizsgálás nem engedelmesség. És mi a helyzet a szócsépléssel? Az még kevésbé az. Ha azt mondod: „Isten azt akarja, hogy ezt így tegyem meg, de én akkor is a saját módomon teszem” – vajon rendben van ez? (Nincs.) Nem csupán nincs rendben; ez nem alávetettség. Ismerned kell az alávetettség gyakorlati megnyilvánulásait, és ha nem tudod elérni ezeket, akkor ne mondd, hogy olyan valaki vagy, aki aláveti magát Istennek. Inkább beszélj annak a szintnek megfelelően, amelyet elértél; mondj objektív tényeket! Ne túlozz és semmiképp ne hazudj! Ha valamit nem tudsz felfogni, akkor egyszerűen mondd azt, hogy nem érted, majd kutasd az igazságot, hogy felfogd; később mindig lesz idő arra, hogy beszélj róla. Némelyek nyilvánvalóan nem tudják elérni ezt, és még mindig nagyzolnak, azt állítva, hogy alávetik magukat Istennek. Vajon nem arrogáns és észszerűtlen ez? Ez olyasmi, amit imádnak mondogatni azok, akik nem törekednek az igazságra és nem értik az igazságot. Amikor látják, hogy valaki otthagyta a családját és a munkáját, hogy a kötelességét végezze, azt mondják: „Nézzétek, ez az ember mennyire szereti Istent!” Egy tökfilkó szavai ezek, aki teljes mértékben híján van az igazság bárminemű megértésének. Meritek-e azt hirdetni most, hogy olyasvalakik vagytok, aki aláveti magát Istennek és szereti Őt? (Nem.) Akkor van bennetek valami értelem önmagatokat illetően. Ezek az arrogáns, észszerűtlen tökfilkók állandóan azt mondják, hogy szeretik Istent és alávetik magukat Neki, és amikor akár csak egy kis áldozatot is hoznak vagy kibírnak valamilyen apró nehézséget, azt gondolják: „Megjutalmazott engem Isten? Áldott lett a családom? Be fognak jutni a gyerekeim arra az egyetemre, amelyikre szeretnének? Van remény a férjem számára, hogy előléptessék és fizetésemelést kapjon? Nyertem valamit azokból a kötelességekből, amelyeket az elmúlt két évben teljesítettem? Áldott vagyok? Fogok nyerni koronát?” Az állandó agyalás ezeken a dolgokon – vajon ez az igazságra való törekvés megnyilvánulása? (Nem.) Akkor hát mit értetek az igazságra való törekvésen? (Az igazságra való törekvéshez fel kell ismernünk a saját romlott beállítottságainkat, változásra kell törekednünk a beállítottságainkban, és igaz emberként kell élnünk.) Tulajdonképpen semmi mást nem kell értékelned, és ennek nem kell annyira bonyolultnak lennie; egyszerűen figyeld meg, hogy a kötelességed végzése során volt-e benned alávetettség és hűség, hogy teljes szívedből és erődből végezted-e, és hogy az igazságalapelvek szerint cselekedtél-e. Ezek a kritériumok világosan eldöntik, hogy olyan ember vagy-e, aki az igazságra törekszik. Ha valaki nagy erőfeszítést tesz a kötelessége végzésére, de ellenáll az igazság gyakorlásának és nem kedveli azt, akkor az illető nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik. Némelyek állandóan arról beszélnek, mi mindent tesznek az egyházért, milyen sok mindennel hozzájárultak már Isten házához. Még akkor is ezekről a dolgokról beszélnek, amikor jó néhány éve hisznek Istenben – olyasvalaki az ilyen ember, aki az igazságra törekszik? (Nem.) Az ilyen emberek szánalmasak. Elenyésző az érettségük, és soha nem növekednek. Nincs életük. Miért tesznek mégis oly nagy erőfeszítést azok az emberek, akiknek nincs életük? (Azért, hogy áldásokat kapjanak.) Így van. A személyes ambícióik és vágyaik hajtják őket. Ha nem törekednek az igazságra, akkor soha nem tudják elengedni ezeket a dolgokat. Amint látod, ők is járnak prédikációkra és hallgatják, amint mások az összejöveteleken az igazságról beszélgetnek, akkor hát miért nem tudják megérteni? Napról napra így töprengenek magukban: „Hogyan tudok többet hallgatni, többet olvasni, többre emlékezni, aztán többet beszélni, amikor dolgozom? Akkor jótetteket fogok véghez vinni, emlékezhet rám Isten, és áldásokat kaphatok.” Végső soron az egészet azért csinálja, hogy áldásokat kapjon. És az illető úgy gondolja, hogy jogos lesz az áldások elnyerése. Ha valaki az igazságra törekszik, érti és eléri az igazságot, akkor többé már nem áldásokra törekszik; úgy gondolja, hogy ez észszerűtlen lenne. Milyen áldásokat kaphatsz, ha a romlott beállítottságaid egyáltalán nem alakultak át, és egyáltalán nem veted alá magad Istennek? Ki adna neked áldásokat? Hogyan kerül sor áldásokra? (Isten biztosítja ezeket.) És ha nem adja meg neked ezeket, akkor vajon meg tudod Tőle kaparintani? (Nem.) Némelyek akár erővel is el akarják venni ezeket; vajon nem agyalágyultság ez? A legtöbb ember elég okosnak gondolja magát, és nem hajlandó tovább kutatni az igazságot a kötelessége végzésében, valamint az alapelvek szerint cselekedni. Hogyan kaphatnák meg így Isten áldásait? Túlságosan is okosak, bajuk lesz belőle!

2018. augusztus 28.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.