Az egész emberiség gondolataiban és elképzeléseiben az, hogy Isten a megtestesülés útján hétköznapi emberi lénnyé válik, a legutolsó forma, amit Istennek fel kellene vennie, mivel a hétköznapi emberek alacsonyan állnak a társadalomban és mások megvetik őket, Istennek pedig, aki oly magasztos, nem kellene egy ilyen jelentéktelen valakiként testet öltenie. Ez olyasmi, ami annyira ellentétes az emberek elképzeléseivel. A tény, hogy képes vagy elfogadni és elismerni, hogy Isten a te Istened, amikor ma testté lett és egy ilyen jelentéktelen emberi lénnyé vált, önmagában bizonyságtétel. És mivel ez így van, mi befolyásolhatná vagy sérthetné a normális kapcsolatodat Istennel? Semmi. Ezt szem előtt tartva, az, hogy képes vagy Krisztust a te Istenedként elismerni, az egyik legfontosabb kritérium a közted és Isten között lévő kapcsolat méréséhez. Sokan hisznek Istenben, de nem ismerik el, hogy Isten az igazság, azok pedig, akik nem ismerik el, hogy Isten az igazság, el tudják-e ismerni, hogy Isten az ő Istenük? Milyen kapcsolatuk van Istennel azoknak, akik nem ismerik el, hogy Isten az igazság? Képesek igazán alávetni magukat Istennek? Vajon nem képesek arra, hogy szembeszálljanak Istennel? Világosan kell látnod ezeket a dolgokat. Neked és a megtestesült Istennek is emberi külsője, emberi formája, emberi hajlamai, emberi nyelve van, és mindketten az ember világában éltek. Te azonban képes vagy helyreállítani a helyzetedet, különbséget tudsz tenni a saját státuszod és Isten státusza között, és helyre tudod hozni az Istennel való kapcsolatodat. Nem szabad túllépned ezen a kapcsolaton és nem szabad átlépned azt. Ha el tudod érni ezt az érettséget, akkor Isten számára eléred a megfelelő szintet, és semmilyen erő nem tudja tönkretenni a kapcsolatodat Istennel. Ennek kell a legstabilabb kapcsolatnak lennie az összes közül, és akkor megfelelsz a mércének. Ha a kapcsolatod ezzel a hús-vér testtel nem emelkedik az ember és Isten közötti kapcsolat szintjére, ha nem rendelkezel ilyen kapcsolattal, akkor, amikor azt mondod: „jó kapcsolatom van Istennel a mennyben és ez egy igen normális kapcsolat”, vajon igaz-e? Nem az. Azt mondod, jó kapcsolatod van Istennel, de ki látta valaha is? Hol mutatkozik meg? Nincs tényszerű alapja. Mivel az emberek a testükben élnek és nem tudnak behatolni a szellemi birodalomba, sem hozzáférni Istenhez, hogyan tudnak hát kapcsolatba lépni Isten Lelkével? Jelenleg képesek vagytok arra, hogy normális kapcsolatot érjetek el ember és Isten között a testet öltött Istennel? (Nem.) Miben rejlik a nehézség? Sok igazság van, amit az ember nem ért. Mit jelent az, hogy az ember nem érti? Azt jelenti, hogy az emberiség, amely romlott, olyan nézetekkel és véleményekkel bír, amelyek sok tekintetben nem egyeznek a megtestesült Isten nézeteivel és véleményével, hogy az alapelvek, amelyek szerint az ember kezeli a dolgokat, nem egyeznek a megtestesült Isten alapelveivel, és hogy az embernek még sok elképzelése és képzelődése is van Istenről. Ezek a problémák még nincsenek megoldva. És hol van ezeknek a problémáknak a gyökere? Milyen tényező befolyásolja az Isten és az emberiség közötti kapcsolatokat? Az emberiség romlott beállítottsága. Vagyis az emberiség még mindig a Sátán oldalán áll, a Sátán mérgére hagyatkozva él, és az emberek a Sátán természetét és lényegét élik meg. Isten lényege az igazság. Az Ő lényege változhatatlan. Kinek kell tehát változnia, hogy összhangba kerüljön Istennel? Természetesen az emberiségnek; ez végérvényes. Hogyan kell hát az emberiségnek változnia? Alá kell vetnie magát Isten munkájának, el kell fogadnia az igazságot, el kell fogadnia az ítéletet és a fenyítést, és el kell fogadnia, hogy megmetszik. Ez az ember egyetlen útja az Istennel való összhang eléréséhez. Csak akkor értheted meg fokozatosan az igazságot, vetheted le romlott beállítottságodat és tekinthetsz az emberekre és a dolgokra egyaránt Isten szavai és az igazság szerint, ha rálépsz erre az útra. Ily módon az elvek, melyek szerint cselekszel, a nézőpont, ahonnan a dolgokra tekintesz, az életszemléleted és az értékeid mind megegyeznek majd Istenével. A közted és Isten között lévő akadályok egyre csökkennek, nem lesz többé ellentmondás, egyre kevésbé fogod tanulmányozni Istent, az alávetettséged pedig természetes módon egyre növekszik, majd fokozatosan eléred a teljes összhangot Istennel.

Féltek kapcsolatba lépni Velem? (Nem.) Ti talán nem féltek, de Én igen. Mitől félek? Oly kicsi az érettségetek és sok igazság van, amit nem értetek, és néhány dolgot illetően, amit teszek és mondok, fontolóra kell vennem, hogy az érettségetek lépést tud-e tartani. Nem mondhatom vagy tehetem őket közvetlenül, hanem elegendő teret és időt kell adnom nektek, hogy átéljétek és megtapasztaljátok azokat az igazságokat. Aztán várok. Megvárom, hogy megértsétek azokat az igazságokat, hogy fokozatosan elfogadjátok őket, hogy növekedjen az érettségetek, és akkor megpróbálok újra, apránként közeledni hozzátok. Aztán megfigyellek titeket, és megnézem, nőtt-e az érettségetek. Ha igen, akkor egy kicsit többet mondok nektek; ha továbbra is kicsi az érettségetek, egy kicsit nagyobb távolságot tartok. Miért kell egy kis távolságot tartanom tőletek? Ha túl közel kerülnék hozzátok és túl sokat kérnék tőletek, túl gyorsan – a sietség könnyen pazarlással járna. Ha pedig a sietség pazarlást okozna, akkor mik lennének a következmények? Veszélyesebbek lennének, mint amit el tudnátok viselni. A dolgok jelenlegi állása mellett nem csupán harmóniát és összhangot nem tudunk elérni a közöttünk lévő kapcsolatban, de még a valódi egyetértés is meghaladhatja a lehetőségeinket. Ha kitartanék amellett, hogy gyakori kapcsolatba kerüljek veletek vagy veletek éljek, képezve titeket a kötelességetekhez tartozó dolgok minden aspektusát illetően, az feszültséggel teli lenne számotokra. Abban az esetben úgy éreznétek, hogy szenvedtek. Nem olyasvalami lenne ez, amit el kell viselnem? És ha elviselném, szenvednék? Nekem is szenvednem kellene. Ha ez a szenvedés a hasznotokra válna, ha felgyorsíthatná a fejlődéseteket, akkor nem érdekelne, hogy szenvedek-e egy kicsit. Egyszerűen csak többet tűrnék, egy kicsit kevesebbet beszélnék, elnézőbb lennék, és egy kicsit többet várnék rátok, egy kicsivel több türelemmel. Ez nem jelentene gondot. Ha idő előtt elszenvednétek néhány dolgot, hozhatna az eredményeket egy bizonyos mértékig? Talán a különleges keveseknek – akik fel tudják fogni az igazságot, akik lelkiismerettel és értelemmel egyaránt rendelkeznek, akik tisztességesek és értelmesek, és akik ráadásul különösen szeretik az igazságot, akik állhatatosan képesek törekedni az igazságra, és akik a szívük mélyén megalkuvás nélkül szeretik és követik a fényt és a pozitív dolgokat – olyanoknak, mint Péter, aki kezdeményezőn és pozitívan kereste az igazságot. Csak az ilyen emberi mivolttal, ilyen törekvéssel és ilyen felfogással rendelkező emberek képesek idő előtt elviselni ilyen szenvedést. Van-e köztetek olyan, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak? (Nincs.) Nos, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy távolságot kell tartanunk, hogy ne menjetek keresztül idejekorán ilyen szenvedésen. Tehát mikor fogjátok átélni? Amikor elértek egy bizonyos érettséget, Isten természetes módon elrendezi számotokra a környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat. Pontosan úgy, mint Jób esetében: amikor elért egy bizonyos érettséget, a Sátán Isten elé járult az ellene szóló váddal, Isten pedig megengedte a Sátánnak, hogy megkísértse Jóbot, hogy alávesse őt a kísértésnek, ami azt eredményezte, hogy Jóbot egész vagyonától megfosztották. Távoli ez számotokra? Mennyire távoli? Ennek egyik oldala a törekvésetektől függ; a másik Isten munkájának követelményeitől, attól az időzítéstől, amit Ő a tervében meghatározott. És milyen időzítés az? Akkori, amikor eljön az az idő, amikor az emberek alapvetően fel vannak szerelkezve az összes igazsággal és értik azt. Mégis, ha egyesek továbbra sem tartanak ott az érettségüket illetően, mit lehet tenni? Amikor eljön az idő, Isten cselekedni fog. Azt hiszed, el tudsz bújni? Nincs senki, aki át tud osonni ezen a helyzeten. Ezt hívják úgy, hogy az ember munkájának ellenőrzése, és mindenkinek keresztül kell mennie rajta. Senki sem mehet át korán, és senki sem maradhat le. Az, hogy „senki sem mehet át korán”, azt jelenti, hogy ha valakinek az érettsége nem tart ott, és nem sokat hallott az igazságból, akkor amikor az illető megkéri Istent, hogy tegye őt próbára, Ő nem fogja. Ez alól senki sem mentesül majd, hiszen Isten mindenkit egyenlőnek lát, mindenkinek egyenlő lehetőségeket ad, valamint ugyanazzal lát el mindenkit és ugyanazt amunkát végzi mindenkiért. Akkor most nem válik hasznotokra, hogy az állapototoknak és a meglévő érettségeteknek megfelelő hozzáállást választok? (De igen.) Pontosan ez a jó nektek, épp amire most szükségetek van. Miközben normálisan végzitek a kötelességeiteket minden egyes területen, azokkal az igazságokkal is el vagytok látva, amelyeket bírnotok és értenetek kell, a legkisebb késedelem nélkül, hogy időben és megfelelő mértékben részesülhessetek ellátásban és segítségben. Aztán amint a kötelességeteket végzitek, fokozatosan megemésztitek, magatokba szívjátok és megtapasztaljátok ezeket az igazságokat, és rátaláltok az igazság alapelveire és a gyakorlás útjára; apránként felfogjátok Isten szándékait, és ezáltal az ember és Isten kapcsolata majd helyreáll, ti pedig elfoglaljátok a teremtett lény helyét, vagyis vállaljátok a pozíciótokat és állhatatosak lesztek a kötelességetekben. És ezután lehetnek néhányan, akik anélkül, hogy felismernék, megpróbáltatásokon és finomításon mennek keresztül. Mikor fog ez megtörténni? Elmondom nektek, azzal az egy mondattal, ami idevág: a próbatételek terv szerint érkeznek. Ez talán egy kicsit elvont, de Istennél ez egyszerűen így van. Amikor Isten számára eljön az idő, hogy cselekedjen, nem leszel képes elbújni, akárhogy is próbálkozol. Mit fogok most tenni? A helyemen maradok, elfoglalom az állásomat és végzem a munkámat, nem fogom vissza magam és nem is sietek előre, hanem annak előírt rendje szerint végzem a munkámat. Az üdvösséghez vezető összes utatok nyitva áll – nem fogom lezárni őket, és még kevésbé késleltetlek titeket.

Kérdezi-e valaki aggódva: „Ha követünk Téged, megmenekülhetünk-e?” Lehet, hogy egyesek sosem vették fontolóra ezt a kérdést, ám az nem ugyanaz, mintha sosem lett volna kétségük, és ez a kétség még mindig fennállhat. Ezért mondok neked valami igazat: Nem kell aggódnod. Hamarabb kellene Nekem aggódnom, mint neked; Nekem kellene a leginkább aggódnom, de én sosem teszem, mi miatt aggódsz hát? Nem aggódsz túl sokat? Túl sokat aggódsz, pedig nincs rá szükség. Én sosem aggódom emiatt a dolog miatt, mert ez nem olyasmi, amiért felelősséget kell vállalnom. Ez nem jó dolog? Ki vállal hát felelősséget érte? Néhányan azt mondják: „Nagy felelőtlenség Tőled, hogy ezt mondod! Ha Te nem vagy felelős, akkor ki az?” Nekem nem kell felelősséget vállalnom, mert soha nincsenek efféle aggodalmaim. Nem kell nyugtalankodnom, nem kell vizsgálnom ezt az ügyet. Ha aggódnék, mondván: „Ó, nem bírom elviselni a sorsotok és rendeltetési helyetek terhét! Gondoskodnom kell róla, hogy tanulmányozzam és elemezzem minden lépésemet és minden kimondott szavamat, majd azután kell cselekednem, miután láttam az eredményüket” – ez hanyagság lenne a Részemről. Mégsem aggódom soha; soha nem vizsgálom, hogy valami mihez vezethet. Miért van ez? Egyesek azt mondják: „Te átláttad ezt a dolgot.” Nem. Általában valakiről csak akkor mondhatjuk, hogy átlátott valamit, miután kutatásnak és elemzésnek vetette alá azt, Én azonban ösztönösen soha nem vizsgálom az ilyen dolgokat – nem léteznek a gondolataimban. Remek kimenetel lenne, ha nem vizsgálnátok a dolgokat, nem kellene hát megtanulnotok, hogy hogyan tegyétek? Néhányan azt mondhatják: „Te ösztönösen nem vizsgálod a dolgokat. Hogyan kellene ezt megtanulnunk? Ez nem olyasmi, amit meg tudunk tanulni!” Van ebben valami, ami egy kis beszélgetést igényel. Isten megtestesülése, az Ő megvalósulása a testben, az Ő emberré válása – hogy pontosan hogyan jött létre ez a személy, az egy olyan folyamat, ami nem igényel vizsgálódást. Egyszerűen fogalmazva: Isten emberré lett. Van-e titok abban, hogy Isten mit tesz ebben az emberi testben és hogyan nyilvánul meg? (Igen.) Kutatásra szorul ez a dolog? Nem kutatást igényel, hanem azt, hogy keressétek az igazságát. Mi az igazsága? Képesek vagytok átlátni? Egy személy lényege, státusza és küldetése eggyé válik. A küldetése a lényege, az ösztöne; amit megél, amit feltár, amit hajlandó megtenni, és ami betölti – ez a lényege, ahogyan az ösztöne és a küldetése is, ami mind egy egységet alkothat. Mit mond ez nektek? Van itt egy tény, amit látnotok kellene, éspedig az, hogy Isten megtestesülésének ügye vitathatatlan. Isten nagyon sok igazságot fejez ki, és minél többet olvassa az ember, annál jobban megérti őket; minél többet olvassa, annál inkább igazságnak érzi őket; és minél többet tapasztalja és ülteti át a gyakorlatba őket, annál ragyogóbbá válik a szíve, amint pedig ez megtörténik, az Istennel való kapcsolata is normálisabbá válik. Tényleg szükséges ezt kutatni? Kutasd, amennyit csak akarod; kutatáson keresztül nem fogod megérteni, miről szól az igazság. Az igazság megértése tapasztalaton alapul. Amint az ember több tapasztalatot szerez, természetes módon megérti, miről szól az igazság, és miután megértette az igazságot, természetes módon jut el Isten ismeretére. Ezért mondom, hogy Isten munkájának megismerése az igazság megértésén alapul. Néhány ostoba ember nem szereti az igazságot, és sosem ülteti azt gyakorlatba, s attól kezdve, hogy hinni kezdett Istenben, folyamatosan tanulmányozza Őt. Tanulmányozhatják, ahogy akarják, eljuthatnak-e így Isten megismeréséhez? Ez lehetetlen. A vallásos világ évezredek óta kutatja Istent, és egyetlen ember sem ismerte meg Őt igazán. Évekig hisznek Istenben és végül csak annyit tudnak mondani: „Mélyen hiszek Isten létezésében.” Olyan ember szavai ezek, aki ismeri Istent? Még most is tanulmányozod Istent? Hány éve tanulmányozod Őt? Hozott valamilyen eredményt a kutatásod? Mondom neked: a megtestesült Isten soha nem kutatja, ki Ő, és nincs Benne más hang sem, csak egy. Ahogyan az ember látja, mindaz, amit Ő gondol, megél és tesz, egy személy gondolata és tette, és Ő is egy személynek érzi Magát, aki cselekszik és gondolkodik. Mi történik itt? Benne csak egy élet van, és nincs más. Mi tehát a lényege ennek az életnek? Lehetséges, hogy az ember kívülről nem tudja átlátni, azt gondolván, hogy az csak egy hétköznapi személy élete, ha azonban az Ő küldetése és az Általa végzett munka lényegének fényében tekintünk rá, hogyan lehetséges, hogy Isten árnyéka Rávetül? Ezt érdemes megérteni. Hogy pontosan ki is ez a hús-vér test, amely Isten árnyékával és Isten lényegének kinyilatkoztatásával rendelkezik, azt érdemes kutatni és mélyen megvizsgálni. Akkor tehát normális-e, hogy ez a hús-vér test nem tudja, miért ilyen személy Ő, illetve, hogy lényegében ki Ő? Ez csak túlságosan is normális; nem természetfeletti. Néhányan azt mondják majd: „Nem természetfeletti? Ez nem úgy hangzik, mintha isten lenne. Istennek természetfelettinek kell lennie!” Honnan származik ez a „kell”? Az emberek elképzeléseiből és képzelődéseiből ered. Valójában mi Isten első cselekedete, első viselkedése, amiről az ember tud, amiről van benyomása? Kezdetben Isten teremtette a mennyeket és a földet és minden dolgot, majd a hatodik napon összeszedett egy kevés agyagot és abból egy ember teremtett, akit Ádámnak nevezett el. Azután elaltatta Ádámot és kivett egy bordát a testéből, amit egy másik emberré, Évává formált. Ha Isten cselekedeteinek és viselkedéseinek ezt a teljes sorozatát nézzük, nem különösen képszerű az? Minden egyes cselekedet olyannyira valóságos, ami nem egyeztethető össze az emberek képzelődéseinek és elképzeléseinek istenével. Felülmúlja az emberek természetfelettiről alkotott képzelődéseit. Most tehát, amikor az emberek kapcsolatba kerülnek a megtestesült Istennel és hallják az Általa szólt szavakat s látják mindazt, amit tesz, majd ezeket a dolgokat összehasonlítás céljából szembeállítják Isten tényleges cselekedeteivel és viselkedéseivel, amikor kezdetben megteremtette az embert, vannak-e ott eltérések? Van-e különbség? Lehet, mert te sosem láttad azokat a cselekedeteket. Gyakorlatilag nézve azonban, ha összehasonlítjuk Isten kezdeti kijelentéseinek módját és forrását a mostani beszédének módjával és forrásával, akkor nincs alapvető eltérés. Miért mondom, hogy „alapvető”? Az „alapvető” szónak megvan a maga jelentése. Mit jelent itt az „alapvető”? Azt jelenti, hogy az ember szívében még mindig van valami természetfeletti elem azokban a tényleges dolgokban, amelyeket az ember szerint Isten tesz, illetve abban a módban, ahogyan Isten az ember szerint beszél, miközben Isten beszédének módja, módszere és hangvétele, amit az ember most lát és hall, teljesen gyakorlatias, felfogható és látható, természetfeletti elemek nélküli, és nem ad teret az ember képzelődéseinek. E két dolog között távolság van, és ez a távolság végsősoron és alapvetően azonos a te nézőpontodból. Innen ered az „alapvető”.

Szükséges-e ma közölni veletek ezeket a legigazabb, szívből jövő szavakat? (Igen.) Miért kell ilyen dolgokról beszélni? Sok ember folyamatosan úgy érzi, hogy a megtestesült Isten e dolgai meglehetősen titokzatosak, kifürkészhetetlenek, és folyamatosan tanulmányozni akarják őket. Ezeknek a dolgoknak a tanulmányozása megzavarja az Istennel való kapcsolatodat. Akkor is be tudsz lépni az igazságba, ha állandóan tanulmányozod Istent? Ha állandóan tanulmányozod Őt, akkor nem fogod igazságként elfogadni a szavait, a Vele való kapcsolatod pedig eltorzult, deviáns és abnormális lesz. Hogyan teheted tehát egyre normálisabbá a kapcsolatotokat? Úgy, hogy normálisnak tekinted mindazt, amit tesz, a hús-vér testével együtt, és apránként igyekszel elfogadni Őt a szívedben. Fogadd el Őt minden tekintetben – beszédmódját és hangnemét, sőt a külsejét is, azt, ahogyan kinéz. El kell fogadnod ezt. Ha nem teszed, hanem folyton tanulmányozod Őt, ezt és azt kutatva, akkor a végén te leszel az, aki a legrosszabbul jár és veszteséget szenved. Ez a tény, amit Isten előhozott, nem fog változni. Isten új korszakot indított el, és Ő fogja befolyásolni és vezetni annak egészét. Ez a tény nem fog változni. Milyen döntést hozzon tehát az ember ebben a kérdésben? Nem azt, hogy tanulmányozza Őt, hanem hogy elfogadja és megismerje Őt, és szüntelenül kiigazítsa Istennel való kapcsolatát, és mindig emlékeztesse magát: „Én egy teremtett lény vagyok és a romlott emberiséghez tartozom; Isten a felszínen egy hétköznapi személy, a belső lényege azonban Istené. A tény, miszerint Ő Isten, tagadhatatlan; bármit tesz külsőleg, bármit mond és bárhogyan is cselekszik, az nem tartozik a tanulmányozásom körébe. Ez az a fajta értelem, amivel rendelkeznem kell, és ezt a helyet kell elfoglalnom.” Ma beszéltem veletek egy kicsit Magamról, hogy megértést és tisztánlátást szerezzetek ezekről a dolgokról, és ne legyenek mindig ködösek előttetek, mintha elrejtenék valamit, amit nem akarok, hogy tudjatok. Igazság szerint nincsenek olyan titkaim, amelyeket ne mondhatnék el nektek. Ez az, amit gondolok és ez az, ahogyan cselekszem. Nincs benne semmi elvont, semmi titokzatos. Amit láttok Belőlem, az így van, és ami a színfalak mögött van Belőlem, és amit nem láthattok, az is így van. Ez valóban így van. Egy dolgot azonban meg kell értenetek: bármilyen tényeket és külső jelenségeket látsz is magad előtt, ha nem érted az igazságot, ezeket a jelenségeket fogod igazságként és tényként kezelni; ha pedig érted az igazságot, akkor ezeken a jelenségeken és külsőségeken keresztül fogod megismerni a lényeget és az igazságot, így a kapcsolatod Istennel egyre normálisabbá válik majd. Isten identitása, státusza és lényege sosem fog változni számodra. Ő a Teremtő, Az, aki mindenek felett szuverén. Ez állandó. Te teremtett lény vagy, és ha folyton Isten testének megjelenését tanulmányozod, bajban vagy. Nem lesz több kapcsolatod Istennel, ami azt jelenti, hogy nem lesz több kapcsolatod teremtett lényként a Teremtővel. Ennek következményeit nem szükséges kifejteni. Igen rosszak. Következményként bármi bekövetkezhet – bármi megtörténhet. E kapcsolat nélkül nincs kommunikáció, amiről beszélhetnénk kettőnk között. Ez világos megfogalmazás? Ha fenn akarjuk tartani szoros viszonyainkat, ha tartani akarjuk a kapcsolatot, mi legyen az ember identitása? (Teremtett lény.) Örökké teremtett lény. Ez az egyetlen módja, hogy társulni tudjunk, az egyetlen módja annak, hogy valódi kapcsolat létezhessen. Ha nem ismered el, hogy teremtett lény vagy, akkor egyáltalán nincs kapcsolatunk. Nem fogok kapcsolatba lépni veled, és tudni sem kívánom, ki vagy te. Semmi sem fog összekötni minket. Nem fogok beleavatkozni a dolgaidba. Élj, ahogy akarsz – ennek semmi köze Hozzám. Nem kell Engem tanulmányoznod, sem elítélned. Az identitásom, a státuszom és mindaz, amit teszek, nem olyan dolgok, amelyeket te, hétköznapi emberként elítélhetsz, vagy amelyekről következtetéseket vonhatsz le. Nem az ember az, aki mindezt megítéli, hanem Isten. Ez már világos megfogalmazás, nem igaz? Nem ez az igazság? (De igen.) Szóval, mi az igazság, amit az embereknek itt meg kell érteniük? Milyen alapon, mire építve lehet egy embernek normális kapcsolata Istennel? Tudnia kell, hogy teremtett lény. Ha elismered, hogy teremtett lény vagy és megvan ez az alapod, akkor, amint haladsz előre, sok dolog lesz, amiben nem fogsz eltévedni. Ha azonban mindig tanulmányozni akarod Őt, és nem a teremtett lény szemszögéből közelíted meg a kapcsolatot, a következmények nyugtalanítóak lesznek, túl szörnyűek, hogy belegondoljunk. Ugye érted ezt?

Egyesek azt mondják: „Ha nem ismerem el azt, hogy teremtett lény vagyok, akkor semmi közünk nincs egymáshoz? Nem ismerjük egymást? Ilyen szintű kapcsolat nélkül lehetünk haverok, barátok, rokonok – igaz?” Nem. Nekem nincsenek „haverjaim”, sem barátaim nincsenek, és egészen bizonyosan nincsenek ilyen rokonaim. Valaki megkérdezi: „Akkor kik a Te igazi rokonaid? A családod?” Nem. Nincsenek rokonaim, sem bajtársaim. Nincsenek alárendeltjeim és nincsenek kísérőim. A Teremtő számára a teremtett lények az egyetlenek, akiknek kapcsolatuk van Vele. Az egész teremtett emberiség, az összes teremtett lény számára Isten egyetlen identitással rendelkezik – a Teremtés Uráéval. Ez az egyetlen kapcsolat. Ha valaki azt kérdezné: „Egész jó viszonyban vagyunk. Nem lehetnénk barátok? Nem lehetnénk haverok?” Nem. Én nem ismerlek téged; nem tudom, ki vagy. Miért barátkoznék veled? Számunkra nincs ilyen kapcsolat. Azt mondják: „Túl végérvényesen beszélsz itt, nem igaz? Nem vagy túlságosan érzéketlen?” Ennyire végérvényes ez az egész. Nincs szükségem ilyen kapcsolatokra. Minden, amit teszek és mondok, arra való, hogy az ellátás életképes célpontjairól gondoskodjon – és kik ezek a célpontok? A teremtett emberiség, az az emberiség, amely szereti az igazságot; és azok, akiket Isten meg fog menteni, és csak ez a kapcsolat létezik. Ezen a kapcsolaton kívül nincs semmilyen másfajta kapcsolat, amit elismernék. Értitek? (Igen.) Néhányan talán azt mondják: „Nehéz Veled kapcsolatot teremteni!” Nem arról van szó, hogy nehéz Velem kapcsolatba kerülni, hanem arról, hogy ilyen kapcsolatnak nincs módja létezni. Ezért ne mondja senki: „Évek óta kapcsolatban vagyok Veled. Hát nem vagyunk barátok?” Ha elismered, hogy teremtett lény vagy, akkor a lehető legközelebbi, legjobb, leghelyénvalóbb és legtisztább kapcsolatunk van. Egyesek azt mondják: „Oly sok éven át szolgáltalak Téged. Nem ismerjük egymást eléggé jól? Nem vagyok a bizalmasod, a közeli barátod?” Nem. Nekem nincsenek közeli barátaim. Vannak, akik azt mondják: „Te mindig elmondod nekem, hogy mit viselsz szívesen és milyen embereket kedvelsz, és én is elmondom Neked ugyanezeket. Nincs olyan dolog, amit ne beszélnénk meg, nem vagyunk hát barátok?” Nem. Én nem barátkozom az emberekkel. Nekem nincsenek barátaim. Ha teremtett lény vagy, akkor van miről beszélnünk; beszélgethetünk és kapcsolatot teremthetünk, illetve testvériséget építhetünk. De barátok vagyunk-e attól, hogy testvériség épült közöttünk? Nem. A teremtett lények és a Teremtő közötti kapcsolat sosem változik. Néhányan befogadtak Engem és védelmeztek Engem, és ezért úgy gondolják, érdemük van, hogy ők az Én megmentőim. Ez így nem állja meg a helyét; mindent Isten vezényel. És ha azt kérdeznék – „Nem vagy Te hálátlan?” – hogyan magyarázandó ez a kijelentés? Ha valaki nem lát valamit tisztán, nem alkalmazhat rá önkényesen előírásokat. Ha így tesz, az könnyen ítélkezéshez vezet. Ha tudod, hogy teremtett lény vagy, hogyan kellene szemlélned ezt a kérdést? Ha arra használod ezt a kapcsolatot, hogy kényszeríts Engem, hogy közel kerülj Hozzám, illetve, hogy a kegyeimbe férkőzz, akkor elmondom neked: hibát követsz el. Ne próbáld ezt tenni, és ha megpróbálod behízelegni magad Nekem, rosszul leszek tőled. Néhányan megkérdezik: „Nem tűrnéd el ezt?” Nem. Helytelen, ha az emberek megpróbálnak a kegyeimbe férkőzni – ez nem jelent normális kapcsolatot. Páran talán azt mondják: „Fiatal vagyok, jóképű és szókimondó. Vajon Isten nem a hozzám hasonló embereket szereti?” Nem szabad így beszélned. Ha ilyen gondolataid vannak, Isten szavaiban keresheted a válaszokat. Soha ne undorodjak tőled így. Világosan fogalmazok? Ennél nem lehet világosabbá tenni. Hogyan kellene értenetek ezt? (Az ember és Isten közötti egyetlen kapcsolat a teremtett lényé és a Teremtőé.) Helyes. Az embernek helyre kell állítania a helyzetét. Soha ne kérkedjetek a képzettségetekkel, ne hivatkozzatok a rangidősségre és ne játsszatok okos kis játékokat, valamint ne használjatok világi ügyekre vonatkozó filozófiákat, hogy változtatni próbáljatok az identitásotokon vagy az Istennel való kapcsolatotokon. Semmilyen körülmények között ne próbálkozzatok ezekkel; csak a visszautasítással kacérkodnátok. Ne bocsátkozzatok ilyen értelmetlen küzdelembe. Hasztalan! Miért nyúlnak vissza mindig az emberek a régi módszereikhez? A mai beszélgetés után a legtöbben nem fogjátok ezt ismét elrontani, ugye? (Nem.) Ez sok aggodalomtól kímél meg engem. Nem akarok ezeken a dolgokon rágódni – fájdalmat okoznak Nekem! Egy értelmes ember számára könnyen érthetőek ezek a dolgok. Isten sok szava tesz említést ezekről a dolgokról, és azoknak, akik valóban rendelkeznek felfogóképességgel, nem lehet nehéz megérteniük őket. Azok számára, akik már sok éve követik Istent és értenek valamennyit az igazságból, ezeknek a dolgoknak a megértése nem jelent majd problémát, mert az emberek sokat nyertek Istentől és teljesen ismerik az Ő munkáját.

2019. január 23.