Némelyek a saját akaratukat követik, amikor cselekednek. Megszegik az alapelveket, és miután megmetszik őket, puszta szavakkal beismerik, hogy arrogánsak, és csak azért követtek el hibát, mert nem rendelkeznek az igazsággal. A szívükben azonban így panaszkodnak: „Rajtam kívül senki más nem ad hangot a véleményének, és a végén, amikor valami rosszul sül el, akkor minden felelősséget rám hárítanak. Hát nem ostobaság ez tőlem? Legközelebb nem tehetem ugyanezt, nem dughatom ki a fejem. Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét.” Mit gondolsz erről a hozzáállásról? A bűnbánat hozzáállása ez? (Nem.) Milyen hozzáállás ez? Vajon nem vált minden hájjal megkentté és csalárddá? A szívében azt gondolja: „Szerencsés vagyok, hogy ez alkalommal nem lett belőle katasztrófa. Úgy tartják, hogy a hibáiból tanul az ember. A jövőben óvatosabbnak kell lennem.” Nem keresi az igazságot, saját kicsinyes trükkjeit és ravasz ármánykodásait használva foglalkozik a dologgal és kezeli azt. Szert tehet ily módon az igazságra? Nem, mert nem tartott bűnbánatot. Bűnbánat esetén az első teendő, hogy vedd észre, miben hibáztál, hol volt a hibád, mi a probléma lényege, és milyen romlott beállítottságot fedtél fel. El kell gondolkodnod ezeken a dolgokon és elfogadnod az igazságot, majd az igazság szerint gyakorolnod. Csakis ez a bűnbánat hozzáállása. Másrészt, ha alaposan fontolóra veszel ravasz módszereket, akkor a korábbinál is minden hájjal megkentebbé válsz, ötletesebbek és álcázottabbak lesznek a technikáid, több módszered lesz a dolgok kezelésére, akkor a probléma már nem olyan egyszerű, mint amikor valaki csupán csalárd. Alattomos módszereket használsz, és olyan titkaid vannak, amelyeket nem fecseghetsz ki. Ez elvetemültség. Nem csupán nem tartottál bűnbánatot, hanem minden hájjal megkentebbé és csalárdabbá is váltál. Isten látja, hogy rendkívül hajthatatlan és elvetemült vagy, és hogy a felszínen beismered, hogy tévedtél, és elfogadod, hogy megmetszenek, azonban valójában a legkevésbé sem bűnbánó a hozzáállásod. Miért mondom ezt? Azért, mert mialatt ez az esemény zajlott, vagy az utóhatásában, egyáltalán nem kerested az igazságot, nem tartottál önvizsgálatot, nem próbáltad megismerni magad, és nem gyakoroltál az igazság szerint. A hozzáállásod a Sátán filozófiáit, logikáját és módszereit használja a probléma megoldásához. Valójában kikerülöd a problémát, és szépen becsomagolod, hogy mások a nyomát se lássák, semmit nem hagysz kicsusszanni. A végén úgy érzed, hogy elég okos vagy. Inkább ezeket a dolgokat látja Isten, nem pedig azt, hogy a téged érő dologgal szembesülve valóban önvizsgálatot tartottál, beismerted és megbántad a bűnödet, aztán pedig folytattad az igazság keresését és az igazság szerinti gyakorlást. A hozzáállásod nem igazságkereső, vagy igazsággyakorló hozzáállás, sem pedig Isten szuverenitásának és elrendezéseinek magát alávető hozzáállás, hanem olyan, amely a Sátán technikáit és módszereit használja a problémád megoldásához. Hamis benyomást teszel másokra, és ellenállsz annak, hogy Isten felfedjen, valamint védekező és támadó vagy az Isten által számodra levezényelt körülmények vonatkozásában. A korábbinál is jobban be van zárva és el van különítve Istentől a szíved. Vajon származhat így ebből bármi jó eredmény? Még mindig tudsz a világosságban élni, békességet és örömöt élvezve? Nem tudsz. Ha kerülöd az igazságot és kerülöd Istent, akkor biztosan bele fogsz esni a sötétségbe, zokogni fogsz, és a fogaid csikorgatod. Gyakori az emberekben az ilyen állapot? (Igen.) Némelyek gyakran így intik magukat: „Ez alkalommal megmetszettek. Legközelebb számítóbbnak és óvatosabbnak kell lennem. Mindenben résen kell lennem, hogy ne veszítsek a végén; azok az emberek tökfejek, akik nem számítóak.” Ha mindig így irányítod és inted magad, akkor vajon képes leszel valaha is jó eredményeket elérni? Képes leszel szert tenni az igazságra? Ha valami történik veled, keresned kell és meg kell értened az igazság valamely aspektusát, és szert kell tenned az igazság ezen aspektusára. Mi érhető el az igazság megértése által? Ha érted az igazság valamely aspektusát, akkor érted Isten szándékainak valamely aspektusát is; megérted, miért tette veled Isten ezt a dolgot, miért követelné ezt tőled, miért vezényelné úgy a körülményeket, hogy megfenyítsen és megfegyelmezzen téged, miért használná ezt arra, hogy megmetsszen, és miért buktál el, vallottál kudarcot, és lettél felfedve ebben az ügyben. Ha érted ezeket a dolgokat, akkor képes leszel törekedni az igazságra és el fogod érni az életbe való belépést. Ha nem érted ezeket a dolgokat, és nem fogadod el ezeket a tényeket, hanem ragaszkodsz hozzá, hogy szembeszállj velük és ellenállj nekik, hogy a saját technikáidat használva álcázd magad, és hamis ábrázattal nézz szembe másokkal és Istennel, akkor soha nem leszel képes szert tenni az igazságra. Ha becsületes a hozzáállásod, olyan, amely elfogadja az igazságot és aláveti magát annak, és nem számít, mi történik, nem számít, mennyi fájdalom van a szívedben, vagy mennyire meg vagy alázva, mindig képes vagy elfogadni az igazságot és alávetni magadat annak, és még mindig képes vagy imádkozni Istenhez, mondván: „Minden helyes, amit Isten tesz, nekem pedig el kell fogadnom azt”, akkor ez engedelmes hozzáállás. Azonban az elfogadás folyamata során folyamatosan önvizsgálatot kell tartanod, bele kell gondolnod, hol vannak hibák a cselekedeteidben és a viselkedésedben, és az igazság mely aspektusait szegted meg. A saját szándékaidat is boncolgatnod kell, hogy tisztán lásd a saját valós állapotodat és érettségedet. Ha ezt követően keresed az igazságot, tudni fogod, hogyan gyakorold az igazságot az alapelveknek megfelelően. Ha ily módon gyakorolsz és tapasztalsz, akkor haladást fogsz elérni, mielőtt még észrevennéd. Az igazság gyökeret fog verni benned; virágba fog borulni, gyümölcsöt fog hozni, és az életeddé válik. Fokozatosan meg fog oldódni a romlottságod kinyilatkoztatásainak összes problémája. Amikor dolgok érnek, a hozzáállásod, a nézeteid és az állapotaid egyre inkább pozitív irányba fognak hajlani. Vajon ekkor még mindig el leszel idegenedve Istentől? Lehet, hogy még mindig el leszel idegenedve Istentől, de ez egyre kevésbé lesz így, és az Istennel szemben táplált kételyeid, spekulációid, félreértéseid, panaszaid, lázadó mivoltod és ellenállásod is el fognak tűnni. Amikor eltűnnek, könnyebb lesz számodra elcsendesedni Isten előtt, amikor dolgok érnek, és imádkozni Őhozzá, az igazságot keresni, valamint a gyakorlás ösvényét keresni. Ha nem tudsz átlátni a dolgokon, amikor azok megtörténnek veled, hanem teljesen összezavarodsz, és még mindig nem keresed az igazságot, akkor baj lesz. Biztosan emberi megoldásokat használva kezeled a dolgokat, és a világi dolgokra vonatkozó filozófiáid, minden hájjal megkent módszereid és ötletes technikáid mind ki fognak derülni. Az emberek először így reagálnak a dolgokra a szívükben. Némelyek soha nem teszik bele a szívüket az igazság felé törekvésbe, amikor dolgok történnek, inkább mindig emberi módokon fogják kezelni ezeket a dolgokat. Ennek eredményeképp hosszú ideig botorkálnak össze-vissza és gyötrik magukat, mígnem sápadt lesz az arcuk a kimerültségtől, de még mindig nem ültetik át az igazságot a gyakorlatba. Ilyen szánalmasak azok, akik nem törekednek az igazságra. Lehet, hogy most készségesen teljesíted a kötelességed, lemondasz dolgokról és készségesen feláldozod magad, ám ha még mindig vannak félreértéseid, spekulációid, kételyeid vagy panaszaid Istent illetően, vagy akár lázadó mivolt vagy ellenállás van benned Ővele szemben, illetve ha különböző módszereket és technikákat használsz arra, hogy szembeszegülj Ővele és elutasítsd az Ő szuverenitását feletted – ha nem oszlatod el ezeket a dolgokat –, akkor szinte lehetetlen lesz az igazság számára az, hogy a mestered legyen, az életed pedig kimerítő lesz. Az emberek gyakran küszködnek és gyötrődnek ezekben a negatív állapotokban, mintha ingoványba süllyedtek volna, és mindig leköti a figyelmüket a helyes és a helytelen eszméje. Hogyan tudják felfedezni és megérteni az igazságot? Az igazság kereséséhez az embernek először alá kell vetnie magát. Aztán, miután egy ideig tapasztalatokat szerzett, képes lesz némi megvilágosodás elnyerésére, és ezen a ponton könnyű megérteni az igazságot. Ha valaki mindig arra próbál rájönni, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és belebonyolódik abba, hogy mi az igaz és mi a hamis, akkor semmiképp nem tudja felfedezni, illetve megérteni az igazságot. És vajon mit eredményez az, ha valaki soha nem tudja megérteni az igazságot? Az igazság megértésének a hiányából elképzelések és félreértések fakadnak Istenről; ha valakiben félreértések vannak Istenről, akkor valószínűleg panaszkodni fog Őrá. Amikor előtörnek ezek a panaszok, ellenkezéssé válnak; az Istennel való ellenkezés ellenállás Vele szemben, és súlyos vétek. Ha valaki sok vétket követett el, akkor többszörös gonoszságot követett el, és meg kell büntetni. Ez a fajta dolog származik abból, ha valaki soha nem képes megérteni az igazságot. Így hát az igazságra való törekvés nem csupán arra való, hogy jól teljesítsd a kötelességed, engedelmes legyél, a szabályok szerint viselkedj, ájtatosnak tűnj, vagy szenthez illő legyen a modorod. Nem csupán e dolgok elérésére való; elsősorban arra való, hogy eloszlassa az Isten vonatkozásában táplált különböző helytelen nézeteidet. Az igazság megértésének célja az emberek romlott beállítottságainak az eloszlatása; amikor eloszlanak ezek a romlott beállítottságok, akkor az embereknek már nem lesznek félreértéseik Istenről. Ez a két dolog összekapcsolódik. Azzal egyidőben, hogy az emberek eloszlatják a romlott beállítottságaikat, fokozatosan javulni fog a köztük és Isten között lévő kapcsolat, és egyre inkább normálissá válik. Vagyis a romlott beállítottságaik eloszlatása után apránként teljesen eloszlanak az emberek sejtelmei, gyanakvásai, tesztelése, félreértései, kérdései és sérelmei Istent illetően, sőt, még az ellenállásuk is. Milyen azonnali megnyilvánulása van annak, ha valakinek eloszlanak a romlott beállítottságai? Megváltozik az Istenhez való hozzáállása. Istennek engedelmes szívvel tud szembenézni mindennel, és akkor javulni fog a kapcsolata Ővele. Ha érti az igazságot, akkor képes lesz átültetni azt a gyakorlatba. Istennek alávetett szíve van, vagyis nem lesz felületes a kötelessége teljesítésében, és nem fogja megtéveszteni Istent. Ily módon egyre kevesebb elképzelése és félreértése lesz Istenről, egyre normálisabbá válik a kapcsolata Ővele, és képes lesz a kötelessége teljesítésekor teljes mértékben engedelmeskedni Istennek. Ha nem oldja meg a romlott beállítottságai kérdését, akkor soha nem lesz képes normális kapcsolatot elérni Istennel, és soha nem lesz Istennek engedelmes szíve. A nem hívőkhöz hasonlóan túlságosan lázadó lesz, a szívében mindig tagadni fogja Istent és ellenáll majd Neki, és lehetetlen lesz számára az, hogy jól teljesítse a kötelességét. Ezért annyira meghatározó az igazságra való törekvés és annak gyakorlása. Nem törekszel az igazságra, azonban még mindig el akarod oszlatni az elképzeléseidet, félreértéseidet és panaszaidat Istent illetően – vajon el tudod érni ezt? Semmiképp sem. Némelyek azt mondják: „Csupán egyszerű ember vagyok, nincsenek elképzeléseim, félreértéseim vagy panaszaim. Nem gondolok ezekre a dolgokra.” Garantálni tudod azt, hogy nincsenek elképzeléseid, ha nem gondolsz rá? El tudod kerülni a romlott beállítottságaid felfedését azzal, hogy nem gondolsz rá? Bármilyen beállítottságot fedjen is fel valaki, ezt mindig a természete határozza meg. Az emberek mind a sátáni természetüknek megfelelően élnek; a sátáni beállítottságaik mélyen bennük gyökereznek és a természetlényegükké váltak. Az embereknek nincs módja a sátáni beállítottságaik eltörlésére, csakis az igazságot és Isten szavait használva tudják fokozatosan megoldani a romlott beállítottságaik összes kérdését.

Miben nyilvánul meg az ember Istennel való kapcsolatának javulása, illetve annak hiánya? A hozzáállásodban és a nézeteidben nyilvánul meg, amikor emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülsz. Ha a hozzáállásaid és a nézeteid a világi ügyekre vonatkozó sátáni filozófiákból, illetve tudásból és teóriákból erednek, és ezeket a dolgokat tartod az életed filozófiájának és mottójának, akkor vajon olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik? Szert tettél az igazságra? (Nem.) Nem lehet végérvényesen kijelenteni, hogy nem olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik; talán az igazságra törekvés felé vezető úton jársz, de a legkevesebb, amit ez mutat, hogy nem léptél be az igazságvalóságokba. Ha szembesülsz valamivel, ami nincs összhangban az elképzeléseiddel, akkor azonnal dühös leszel, vered az asztalt és kiabálsz az emberekkel, nem vagy hajlandó elfogadni azt, és nem veted alá magad. Mi itt a probléma? Olyan valaki vagy, aki Isten előtt él? Miért nem vagy képes az igazság keresésére? Ez azt mutatja, hogy az igazság még nem vette át a szíved irányítását! Ha ilyen semmiség miatt sem tudod megőrizni a hidegvéredet, és még egy ilyen kis dolog is leleplezi az ocsmány állapotodat, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem tudod jól használni az igazságot a problémák megoldására, és félreteszed az igazság keresését, amikor elveszíted az önuralmadat. Ha ez így van, akkor hogyan lehet életbe való belépésed? Némelyek sok éve hisznek Istenben, azonban történjen bármi, úgy viselkednek, mint a nem hívők, sátáni filozófiák szerint élnek, és soha nem keresik az igazságot, sem a nézőpontjukat nem változtatják meg arról, hogy miként érintkeznek másokkal vagy kezelik a dolgokat. Bár nem követtek el nyilvánvalóan gonosz cselekedeteket vagy égbekiáltó hibákat, és jó embereknek tűnnek, azonban annak ellenére, hogy sok éve hisznek Istenben, nincs életbe való belépésük, és soha nem ültették gyakorlatba az igazságot. Vajon az ilyen emberek el tudják érni Isten üdvösségét? Attól tartok, hogy nehéz lesz számukra elérni azt. Némelyek évek óta hisznek Istenben, és bármi történjék is, mindig azt mondják: „Véleményem szerint így, és így...”, „Ezt és ezt tervezem...” és „Úgy gondolom, hogy...”, illetve azt, hogy „A régi közmondás jól tartja...” és „Amint azt egy híres ember megmondta...” Azoknak az embereknek problémájuk van, akik mindig így beszélnek, mert ez azt bizonyítja, hogy a Sátántól valók, olyasvalakik, akiknek a szívében egy csepp igazság sincs. Amikor valami történik, ha mindig azt mondod, hogy „emlékszem, hogy Isten szava azt mondja...”, „Isten egykor azt mondta...”, illetve „az Isten házának egyik prédikációjában az áll, hogy...”, „van egy sor Isten szavainak az egyik himnuszában, mely szerint...” – ha mindig így gondolsz a problémákra és így beszélsz, az azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, és aki birtokában van az igazságvalóság egy részének. Bármi történjék is valakivel, aki hisz Istenben, az illetőnek először ki kell derítenie, mit mondanak Isten szavai, mindent össze kell hasonlítania Isten szavaival, és Isten szavait kell használnia az alapjaként, a kiindulópontjaként. Vajon nem ilyen hozzáállással kellene rendelkeznie, amikor az igazságra törekszik és gyakorolja azt? Ez az abszolút minimum. Bár az emberek prédikációkat hallgatnak és mindennap olvassák Isten szavait, mostanában, amikor történik valami, még mindig azt mondják: „Édesanyám azt mondta...”, „Van egy régi mondás...”, „Ez és ez a híres ember azt mondta...”, „Egy szólás szerint...”, illetve „Ahogy a közmondás tartja...” Hova tűntek Isten szavai, amelyeket evett és ivott? Ezen emberek hozzáállásából és reakcióiból láthatjátok, hogy még mindig nem nyerték el az igazságot, avagy léptek be az igazságvalóságokba, nincs istenfélő szívük, és állandóan a nem hívők hanghordozásával szólnak. Az ilyen emberek arckifejezése eltompult és bamba. Mi okozza ezt? (Az okozza, hogy nem törekednek az igazságra.) Előfordulhat, hogy az emberek kívülről eltompultnak és bambának tűnnek, de vajon belül milyenek? Belül el vannak hervadva, vagyis még mindig nem öntözte meg és táplálta őket az igazság. Még mindig éhesek, és nem tettek szert az igazságra. Így hát eltompult, kimerült életet élnek, lassan reagálnak, és amikor valami történik, akkor különösen tehetetlenek, és időről időre azt mondják: „Istenem! Nem tudom, mit tegyek.” „Össze vagyok zavarodva”, illetve „Nincs ösvényem.” Mindig ilyen szavak hagyják el a szájukat. Vajon jó szavak ezek? (Nem, nem azok.) Akkor hát miért van az, hogy némelyek állandóan ezeket tanulják? Sőt, népszerű szlogenekké váltak. Vajon Számomra miért hangoznak annyira visszásnak ezek a szavak? Nem jó szavak, és nincs szükség a megtanulásukra. Ne figyelj oda a népszerű dolgokra, inkább az igazságra, valamint a saját gyakorlati problémáid megoldására figyelj. Azon kell elgondolkodnod, hogy a nézeteid, hozzáállásod, szándékod és kiindulópontod felfednek-e romlott beállítottságot, amikor dolgok történnek veled. Át kell gondolnod ezt. Történjék bármi, vajon te sátáni filozófiákra támaszkodsz, és emberi módszereket használsz a megoldásához, vagy az igazságot keresed és Isten szavai szerint oldod meg, vagy valamilyen megalkuvó középutas megközelítést alkalmazol? A döntésed fedi fel a legjobban, hogy olyasvalaki vagy-e, aki szereti az igazságot és törekszik rá. Ha mindig úgy döntesz, hogy sátáni filozófiákra és emberi módszerekre támaszkodva oldod meg a problémákat, akkor annak az lesz a következménye, hogy nem tudsz szert tenni az igazságra, sem a Szentlélek megvilágosodására, megvilágítására és útmutatására. Sőt, mi több, Istenre vonatkozó elképzelések és félreértések támadnak majd benned, Ő pedig végül elutasít és kivet majd téged. Ám ha minden dologban keresni tudod az igazságot és Isten szavai szerint tudod megoldani azokat, akkor képes leszel szert tenni a Szentlélek megvilágosodására, megvilágítására és útmutatására. Egyre világosabban fogod érteni az igazságot, és egyre inkább megismered majd Istent; ily módon képes leszel valóban alávetni magad Istennek és szeretni Őt. Miután egy ideig így gyakoroltál és tapasztaltál, a romlott beállítottságaid egyre inkább megtisztulnak majd, és egyre kevesebb olyan eset lesz, amikor lázadsz Isten ellen, mígnem végül eléred majd a teljes összeegyeztethetőséget Ővele. Ha mindig a kompromisszumos középutas megközelítésmódot választod, akkor valójában még mindig sátáni filozófiákra hagyatkozol a problémák kezelésénél. Ha így élsz, soha nem tudod majd kiérdemelni Isten jóváhagyását, csupán fel fognak fedni és ki fognak vetni. Ha az Istenbe vetett hithez vezető rossz utat választod, a vallásos utat, akkor gyorsan meg kell fordulnod, vissza kell lépned a szakadék széléről, és rá kell térned a helyes útra. Akkor még lehet remény számodra az üdvösség elnyerésére. Ha szert akarsz tenni az Istenbe vetett hit helyes útjára, akkor egyedül kell keresned és tapogatóznod. Akinek van lelki megértése, az némi tapasztalatszerzés után rá fog lelni a helyes ösvényre.

Nos, miről kommunikáltunk az imént? (Arról kommunikáltunk, hogy elsősorban mit old meg az igazságra való törekvés, vagyis az emberek Istenről alkotott különböző téves nézeteiről és az emberek romlott beállítottságairól. Arról is közösséget vállaltunk, hogy milyen nézeteik, hozzáállásaik és szándékaik vannak az embereknek, amikor történik velük valami, és hogy az emberek sátáni filozófiákat, valamint emberi elképzeléseket és képzelgéseket használva közelítenek-e dolgokhoz, vagy az igazság keresésén keresztül oldják meg ezeket.) Ezekre a szavakra könnyű emlékezni, azonban a kulcsfontosságú dolog az, hogy amikor valami történik, képes vagy-e azt összemérni Isten szavaival, és képes vagy-e megtalálni a gyakorlat alapelveit. Ha alkalmazni tudod az alapelveket, akkor képes leszel az igazságot gyakorlatba ültetni, és ha gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, akkor rendelkezni fogsz az igazságvalóságokkal. Az igazság megértése nem jelenti azt, hogy szert tettél az igazságra. Csak akkor leszel képes valóban megérteni az igazságot, ha gyakorlatba tudod ültetni azt. Ha gyakran ülteted az igazságot gyakorlatba, és ezt teljes mértékben az alapelvekkel összhangban teszed, akkor ez az igazság elnyerése. Ha csupán szavakról és doktrínákról tudsz beszélni, az nem tekinthető jó képességnek. Csak akkor rendelkezel a felfogás képességével, ha tudod az igazságot keresni a problémák megoldásához, amikor történik veled valami. A legmeghatározóbb dolog az, hogy képes legyél gyakorlati problémák megoldására. Ha például jó a kapcsolatod az egyik testvérrel vagy nővérrel, és az illető megkér, hogy mutass rá, mi a gond vele, akkor hogyan kellene megtenned ezt? Ez ahhoz kapcsolódik, hogy miként közelíted meg a dolgot. Az igazságalapelveken nyugszik a megközelítésmódod, vagy világi ügyekre vonatkozó filozófiákat használsz? Ha világosan tudod látni, hogy problémája van, de nem mondod ezt meg neki nyíltan, hogy az ne legyen a kapcsolatotok kárára, sőt, még mentegeted is magad, mondván: „Most még éretlen vagyok és nem teljesen értem a problémáidat. Ha megértem, el fogom mondani” – vajon ezzel mi a gond? Ebben benne van a világi ügyekre vonatkozó filozófia. Vajon ezzel nem próbálsz átverni másokat? Annyit kellene elmondanod, amennyit világosan látsz, és ha valami nem egyértelmű a számodra, azt mondd meg. Ez azt jelenti, hogy kimondod, ami a szívedben van. Ha vannak bizonyos gondolataid, és bizonyos dolgok egyértelműek a számodra, de félsz attól, hogy megbántod az illetőt, rettegsz az érzései megsértésétől, és emiatt úgy döntesz, hogy semmit nem mondasz, akkor ezzel a világi ügyekre vonatkozó egyik filozófia szerint élsz. Ha felfedezed, hogy valakinek problémája van, vagy letért az útról, akkor, ha nem is tudsz szeretettel segíteni neki, legalább mutass rá a problémára, hogy át tudja gondolni. Ha figyelmen kívül hagyod, vajon ezzel nem okozol kárt neki? Ha egyszer segítesz az illetőnek, aztán rájössz, hogy nem fogadja el az igazságot, hogy észszerűtlen, elvetemült a beállítottsága, és alapvetően nem szereti az igazságot, akkor bölcsen tennéd, ha nem mutatnál rá a problémáira. Ám ha olyan valakinek sem mutatsz rá a problémáira, aki el tudja fogadni az igazságot, akkor nincs benned szeretet. Ha ily módon bánsz a testvéreiddel, akkor csupán játszadozol, furfangos szavakkal átvered az embereket, és mindig ki akarsz nevetni másokat. Az így viselkedő emberek nem jó emberek, és ez magában hordoz egy beállítottságot. Az ilyen emberek teljes mértékben sátáni filozófiák szerint élnek, és nem a normális emberi mivolt értelméből beszélnek vagy cselekednek, és nem is viselkednek az igazságalapelveknek megfelelően. Akkor hát hogyan közelíts ehhez a kérdéshez az igazságalapelveknek megfelelően? Milyen cselekedet felel meg az igazságnak? Hány idevonatkozó alapelv van? Az első, hogy legalább mások botlását ne idézd elő. Először is figyelembe kell venned a másik gyengeségeit, és hogy miként tudsz úgy szólni hozzá, hogy az ne okozza a botlását. Ez a legkevesebb, amit át kell gondolnod. A következő, ha tudod, hogy olyan valakiről van szó, aki valóban hisz Istenben és el tudja fogadni az igazságot, akkor amint észreveszed, hogy problémája van, kezdeményezd a segítését. Ha semmit nem teszel és kineveted, azzal bántod őt és kárt okozol neki. Aki így tesz, annak nincs lelkiismerete, sem esze, és nem is szeret másokat. Akiknek van némi lelkiismeretük és eszük, azok nem tudnak nevetni a testvéreiken. Ki kell gondolniuk annak különböző módjait, ahogyan segítenek nekik a problémájuk megoldásában. Meg kell értetniük az illetővel, hogy mi történt és hol követett el hibát. Az már az ő dolga, hogy tud-e bűnbánatot tartani; mi eleget tettünk a feladatunknak. Még ha most nem is tart bűnbánatot, előbb-utóbb eljön a nap, amikor észhez tér, és nem fog rád panaszkodni vagy téged vádolni. Az a legkevesebb, hogy ahogyan a testvéreiddel bánsz, nem maradhat a lelkiismeret és az ész mércéi alatt. Ne legyél mások lekötelezettje; segíts nekik, amennyire csak tudsz. Ezt kell tenniük az embereknek. A legjobb emberek azok, akik szeretettel és az igazságalapelveknek megfelelően tudnak bánni a testvéreikkel. Ők a legjószívűbb emberek is. Természetesen azok a valódi testvérek, akik el tudják fogadni és gyakorolni tudják az igazságot. Ha valaki csupán azért hisz Istenben, hogy jóllakjon cipókkal vagy áldásokat kapjon, de nem fogadja el az igazságot, az nem testvér. A valódi testvérekkel az igazságalapelvek szerint kell bánnod. Nem számít, hogyan hisznek Istenben vagy milyen ösvényen járnak, segíts nekik a szeretet lelkületében. Mi az a minimális hatás, amit el kellene érni? Először is ne okozd a botlásukat, és ne engedd, hogy negatívvá váljanak. Másodszor, segíts nekik, fordítsd vissza őket a rossz ösvényről. Harmadszor pedig érd el, hogy megértsék az igazságot és a helyes ösvényt válasszák. Ez a háromféle hatás csak úgy érhető el, ha a szeretet lelkületében segítesz nekik. Ha nincs benned igaz szeretet, akkor nem tudod elérni ezt a háromféle hatást, jó esetben is csupán egyet vagy kettőt tudsz elérni. Ez a háromféle hatás adja mások segítésének három alapelvét is. Ismered ezt a három alapelvet, és kézben tartod őket, azonban hogyan valósulnak meg ezek ténylegesen? Valóban érted a másik nehézségét? Vajon ez nem egy másik probléma? Abba is bele kell gondolnod, hogy „honnan ered a nehézsége? Tudok neki segíteni? Ha túlságosan éretlen vagyok, és nem tudom megoldani a problémáját, és elővigyázatlanul szólok, akkor lehet, hogy a rossz ösvényre terelem. Ezen túlmenően, milyen az illető felfogóképessége és mi a képessége? Vajon önfejű? Van lelki megértése? El tudja fogadni az igazságot? Törekszik az igazságra? Ha azt látja, hogy én hozzáértőbb vagyok nála, és közösséget vállalok vele, akkor vajon feltámad benne a féltékenység vagy a negativitás?” Ezeket a kérdéseket mind fontolóra kell venni. Miután átgondoltad ezeket a kérdéseket és már tisztán látsz, menj és vállalj közösséget az illetővel, olvass fel több olyan részt is Isten szavaiból, amely a problémájára vonatkozik, és tedd lehetővé számára, hogy Isten szavaiban megértse az igazságot és ráleljen a gyakorlat ösvényére. Akkor meg lesz oldva a probléma és túljut a nehézségén. Vajon egyszerű dolog ez? Ez nem egyszerű dolog. Ha nem érted az igazságot, akkor mindegy, mennyit mondasz, semmi haszna nem lesz. Ha érted az igazságot, akkor csupán néhány mondattal meg tudod világosítani őt és ez a javára válik. Az emberek szeretettel történő segítésének a kulcsa a közösségvállalás Isten szavainak néhány, a problémára vonatkozó szakaszáról, és ez a módszer a legeredményesebb. Ha nem kommunikálsz Isten szavairól, és csupán emberi szavakat próbálsz meg használni, akkor nem számít, milyen sok szót mondasz, soha semmilyen gyakorlati problémát nem fogsz megoldani. Némelyek csupán buzdítani tudnak másokat, és bármi legyen is a probléma, amellyel szembesülnek, azt mondják: „Olvass többet Isten szavaiból és keresd bennük az igazságot, akkor könnyű lesz megoldani a problémát” vagy „Szeresd Istent, és ez elegendő. Soha nem leszel negatív, mivel ha szereted Istent, az minden problémádat meg fogja oldani.” Ez közel sem ilyen egyszerű. Vajon Istent szeretni olyasvalami, amit gyakorolni tudsz, amint kimondtad? Hogyan szeretik az emberek Istent, ha nem értik az igazságot? Hogyan szerethetik az emberek Istent, ha nem ismerik az Ő munkáját? Ha az emberek valóban szeretik Istent, akkor soha nem lesznek negatívak, és nem lesznek nehézségeik. Istent szeretni nem egyszerű dolog. Vajon megvalósul-e csupán néhány doktrína említésével vagy néhány szlogen kiáltásával? Az Istennek való alávetettség még kevésbé egyszerű, néhány buzdító szó kimondása nem tudja rávenni az illetőt arra, hogy alávesse magát Neki. Még ha az Isten szavairól való közösségvállalás akkor némileg javára is válhat az embereknek, nincs szó arról, hogy csupán az igazság egyszeri közlésével meg tudod oldani a lázadó mivoltuk problémáját és rá tudod venni őket, hogy alávessék magukat Istennek, és arról sincs szó, hogy az emberek azonnal képesek lesznek alávetni magukat Istennek, amint világosan kommunikálsz az igazságról. Az embereknek meg kell tapasztalniuk az ítéletet, a fenyítést és a metszést ahhoz, hogy eredményeket érjenek el. Azok a legsekélyesebb emberek, akik állandóan szavakról és doktrínákról beszélnek, hogy másokat buzdítsanak. Nem rendelkeznek igazságvalóságokkal, állandóan arra hagyatkoznak, hogy szavakról és doktrínákról beszélnek, hogy segítsenek az embereknek, és nem érnek el eredményeket. Ezt nevezzük felületességnek. Nem őszinte bánásmód ez az emberekkel; túlságosan hamis, nem szívélyes. Összefoglalva, az ilyen ember képmutató. Ha nincs másokkal együttérző, őket szerető szíved, akkor hogyan segíthetnél az embereknek? Nem könnyű valóban megoldani egy problémát. Meg kell értened az igazságot, át kell látnod a probléma lényegét, aztán az igazságalapelveknek megfelelően világosan kommunikálnod kell másokkal, és képesnek kell lenned arra, hogy úgy közöld másokkal a gyakorlat ösvényét, ahogyan megértik. Ily módon az emberek nem csupán megértik majd az igazságot, hanem ösvényük is lesz annak a gyakorlatba ültetéséhez, csak ekkor tekinthető megoldottnak a probléma. Át kell menned ezeken a dolgokon; a megértés a gyakorlati, első kézből szerzett tapasztalatodból ered majd. Minél többet kommunikálsz az igazságról, annál világosabbá fog válni, annál biztosabb lesz a szíved, és annál inkább lesz előre vezető ösvényed. Amikor tényleg érted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan ültesd azt gyakorlatba. Az Istenben hívő embereknek ily módon kell megtapasztalniuk ezt, egyenként kell megoldaniuk a problémáikat, és minden alkalommal, amikor megoldanak egy problémát, el kell oszlatniuk egyfajta romlott beállítottságot. Amikor már sok problémát megoldottak, a romlott beállítottságaik is többé-kevésbé eloszlanak majd. Ily módon minél több problémát oldanak meg, annál kevesebb romlott beállítottságuk lesz, és az Istennek való alávetettség annál több valóságával fognak rendelkezni. Ily módon az emberek bemennek az igazságvalóságokba, anélkül, hogy tudnának róla. Minél több problémát oldanak meg és minél több igazságot értenek meg, annál több ösvényük lesz a gyakorláshoz; minél több problémát oldanak meg, és minél több romlott hozzáállást tesznek tisztává, annál több igazságvalóságba mennek majd be. Ez az Istenbe vetett hit folyamata: Állandóan felfedezel és megoldasz problémákat – ha már megoldottál egy problémát, felfedezel egy másikat, aztán megoldod, és végül sok problémát megoldasz, megérted az igazságot, és ha újra felbukkan egy probléma, akkor gyorsan képes leszel magad megoldani azt. Így növekszik fokozatosan az érettséged. Egyre kevesebb problémával és nehézséggel biztosan kevesebb romlottságot fogsz felfedni, még inkább alá fogod vetni magad Istennek, és több tapasztalati bizonyságtételed lesz. Ily módon anélkül, hogy felismernéd, megváltozik majd az életfelfogásod, és végső soron el fogod érni az Istennel való összeegyeztethetőséget. Nem lesz semmi lázadó mivoltod, képes leszel az igazságot a gyakorlatba ültetni és mindenben alávetni magad Istennek. Ez azt jelenti, hogy érettebb lettél, és teljesen elérted az üdvösséget.

Valójában egyszerű az igazságot gyakorlatba ültetni, de ha nincs elegendő felfogóképességed, vagy ha nem teszed bele a szíved, és mindig hanyag és felületes vagy, akkor soha nem fogsz szert tenni az igazságra. Akkor hát hogyan tehet szert valaki az igazságra? Kétes trükkökkel vagy erővel? Nem. Fokozatosan lehet elérni, apránként, összegyűjtve, keresve, első kézből szerzett tapasztalatból, valamint tapogatózva, miközben végigmész a valós életen. A Szentlélek is így vezet téged, időnként csupán néhány szót adva neked, amelyet éppen akkor nem értesz, azonban néhány nap után az igazság keresése által megértesz, aztán felragyog a szíved és ösvény tárul eléd. Te elnyered, mások azonban nem, és növekszel az igazság ezen aspektusában. Ilyenkor jóindulatban részesülsz. Az igazság bizonyos részleteit érezni kell és megtapasztalni, és minél inkább elmélyül és részletesebbé válik a tapasztalatod, annál pontosabban fogsz ráérezni az ösvényedre. Anélkül, hogy tudnád, ezt az ösvényt fogod követni az igazság keresésében és gyakorlásában. Egyre több megvilágosodásra teszel szert az igazságról való megértésed alapján, és az igazság több részletét, valamint több igazságvalóságot értesz. Ez az igazságra való törekvés ösvénye. Ha ezt meg tudod tapasztalni és gyakorolni tudod, akkor érezni fogod, hogy nem nehéz az igazságot gyakorlatba ültetni, ám ha nem gyakorolsz ily módon, akkor mindig elvontnak és nehéznek fogod érezni, nehezebbnek az egyetemre járásnál vagy valamilyen előrehaladott technológia kutatásánál. Ténylegesen azonban ez csupán azon múlik, hogy használod-e a szíved. Bármely szakmai tudás vagy elmélet elsajátítása a memóriára hagyatkozik, valamint mentális elemzésre és kutatásra, azonban csak az igazság elnyerése követeli meg tőled, hogy használd a szíved. Használni kell a szíved a megtapasztalásához és a megízleléséhez, és erőfeszítést kell tenned annak átgondolására, hogy miként tapasztald meg. Fokozatosan rátalálsz, és elnyered majd az igazság gyakorlatba ültetésének helyes ösvényét. Akkor kincsre fogsz szert tenni. Mi a titka az igazság elnyerésének? Először is, ne használj sátáni gondolkodásmódot, logikát, világi ügyekre vonatkozó filozófiákat, vagy technikákat a körülötted történő dolgok kezeléséhez. Ez zsákutca, mert ha sátáni filozófiák szerint élsz, akkor soha nem leszel képes szert tenni az igazságra. Amikor dolgok történnek, ha az első reakciód, hogy emberi módszerek és technikák használatával kezeld azokat, és mindig a saját személyes érdekeidet és imázsodat akarod védeni, akkor ez zsákutcába fog vezetni. Ha problémával szembesülve keresni tudod az igazságot, ha imádkozni tudsz Istenhez és keresni az Ő szándékait, és tudod, milyen tanulságokat kellene levonnod, és mely igazságokat kellene megértened Isten elrendezésein belül, akkor ez helyes. Ezért bármi is történik azokkal, akik nem törekednek az igazságra, ők mindig eltompultak, esetlenek, tétovák, tehetetlenek és ösvény nélküliek. Valójában Isten sok lehetőséget ad az embereknek az igazság elnyerésére, azonban mivel nem szeretik az igazságot, a rossz ösvényt választják, és nem sikerül elnyerniük azt.

A romlott beállítottságok közt élő emberek a státusznak, a hiúságnak, a haszonnak és a vágynak élnek. Az egész romlott emberiség ilyen, néhány apró különbséggel lényegében mind ugyanolyanok. Függetlenül attól, hogy hány romlott beállítottsága van valakinek, miután elkezd hinni Istenben, mindazok, akik szeretik az igazságot, Isten szavainak evése, ivása és megtapasztalása által meg tudják érteni a saját romlott beállítottságaikat, és a romlott beállítottságaik közül sok fokozatosan feloldódik majd, és egyre kevesebb romlottságot fognak felfedni. Teljesen eltérnek a nem hívőktől, két különböző fajtájú emberről van szó, és vajon ez nem olyan változás, amely az igazságra való törekvés által érhető el? Ezek az emberek nem hívő ördögökből valódi emberekké alakulnak át, akik szert tettek az igazságra és megélik az emberi hasonlatosságot, miután elkezdenek hinni Istenben; ez az Istenbe vetett hit nyeresége és gyümölcse. Ám akik egyáltalán nem törekednek az igazságra, miután elkezdenek hinni Istenben, sok évnyi hit után sem változnak, és még mindig ugyanolyanok, amilyenek a nem hívők – az ilyen ember ki lesz vetve. Miért van olyan nagy különbség olyan emberek között, akik hasonlóan hisznek Istenben és teljesítenek kötelességeket? A kritikus pont az, hogy eltér az igazsághoz való hozzáállásuk. Az igazságot szeretők szíve egyre ragyogóbbá válik, minél többet olvassák Isten szavait, és minél többet hallgatnak prédikációkat, annál több mindent megértenek – folyamatosan fejlődnek. Ám akik nem szeretik az igazságot, nem élvezik Isten szavainak az olvasását, és erőfeszítést sem tesznek azért, hogy az igazságot gyakorlatba ültessék, így hát nem oldhatók meg vagy vethetők le a romlott beállítottságaik. Ha megpróbálják, akkor sem tudják álcázni a romlott beállítottságaikat, és még ha akarják sem tudják leplezni azokat. Ez azért van, mert a romlott embereket mind megrontotta a Sátán, legyen szó nem hívőkről vagy azokról, akik hisznek Istenben, lényegében ugyanaz a romlott sátáni beállítottságaik lényege, mindannyian a státusznak, az imázsnak, a haszonnak és a vágynak élnek. Miért vitatkoznak az emberek? Miért verik egymást péppé valami miatt? Az egész ezekért a dolgokért van, és eltekintve a módszertől, a technikától vagy a formától, a cél lényegében ugyanaz. Miért lett a Sátán levetve a levegőbe? (Azért, mert státuszért versengett Istennel.) Ez a Sátán igazi arca. Mostanában a Sátán „génjeit” megörökölte a romlott emberiség, megrontva őket, így hát az emberek a Sátán ivadékai lettek, a Sátán megjelenését öltötték magukra, és amit megélnek, az megegyezik a Sátánnal. Ha fel tudod ismerni a Sátán természetlényegén belüli romlott beállítottságokat, aztán egyesével fel tudod oldani ezeket, akkor meg leszel mentve és képes leszel elszakadni a Sátán befolyásától. Nehéz megoldani a romlott beállítottságok problémáját? (Azok számára nem nehéz, akik törekednek az igazságra, ám legtöbbször nem vagyunk hajlandóak gyakorlatba ültetni az igazságot, és csupán a saját akaratunk szerint cselekszünk. Amikor megmetszenek, egy időre negatívvá és feldúlttá válunk, mielőtt vonakodva az igazságnak megfelelően gyakorolnánk.) Ilyenek mindazok, akik nem szeretik az igazságot, és másoknak kell buzdítani, húzni-vonni őket ahhoz, hogy akár csak egy kis igazságot is gyakorlatba ültessenek. Mi a legnagyobb nehézség az igazság gyakorlatba ültetésében? Nos, vannak olyan emberek, akik világosan látják, hogy a legnagyobb nehézséget főleg a romlott beállítottságokból eredő akadályok jelentik. Ez abból adódik, hogy az emberek szeretik a hírnevet, a nyereséget, a státuszt, a hiúságot és az imázst. Az emberek közötti beszélgetések, perlekedések és viták mind arra irányuló versengések, hogy kiderüljön, ki a felsőbbrendű – aki képes meggyőzni a másikat, végül az jön ki jól. Ezek mind arról szóló versengések, hogy kinek van rálátása, hozzáértése vagy tekintélye, és kié az utolsó szó. Az ezeken való versengéseknek nincs vége, és mindezek mögött a Sátán természete rejtőzik, amely a hírnévért, a nyereségért és a státuszért él. Lássatok át ezen, és a probléma könnyen megoldható! Először legalább oszlassátok el azokat a felszínes dolgokat, amelyeket könnyű megoldani, aztán fokozatosan oldjátok meg azokat az Istenre vonatkozó félreértéseket, spekulációkat, kételyeket és panaszokat, amelyek a szívetek mélyén vannak, valamint az ott rejtőző ellenállást, próbára tételt és versengést. Amint ezek teljes mértékben eloszlottak, olyanokká váltok, mint Jób, Isten szemében tökéletes emberré. Miért mondta Isten, hogy Jób tökéletes ember? Isten próbára tette, és ebből láthatjuk, hogy nem volt benne ellenállás vagy próbára tétel Istennel kapcsolatban. Az élete során, és abban az időszakban, amikor megtapasztalta Isten mindenek feletti szuverenitását, az olyan dolgok, mint a lázadó mivolta és az ellenállása, mind meg lettek metszve és feloldódtak. E negatív dolgok feloldása után, Isten próbatételeivel szembesülve a viselkedése teljes mértékben eltért a romlott emberiség egészétől. Vajon az egy doktrína, amit a próbatételei közepette mondott: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve”? Semmiképp sem. Ezek a szavak súlyosak, és addig soha senki nem mondta ki őket; először Jób mondta ezeket, és az ő személyes tapasztalataiból származtak.

Aggódtok-e, amikor látjátok magatokat, amint napi szinten oly sok romlottságot fedtek fel, és mindig sátáni beállítottság közepette éltek, nem nagyon változva? (Igen, aggódom, néha gyötrődöm is.) Normális aggódni, ahogyan gyötrődni is. Azonban nem számít, mennyire aggódsz vagy gyötrődsz, le kell nyugodnod és keresned kell, hogyan oldd fel a romlott beállítottságaidat. Ez a megfelelő lelkiállapot. Ha éveken át gyötrődsz és még mindig nem lettek eloszlatva a romlott beállítottságaid, akkor ez nem elég, és hasztalan ez a gyötrelem. Át kell gondolnod, hogy „mely problémáim lettek megoldva? Mely romlott beállítottságaim lettek eloszlatva? Mely dolgokban nem panaszkodom többé Istenre?” Ezt mindig meg kell kérdezned magadtól. Ha azt mondod, hogy „annak idején állandóan panaszkodtam és morogtam, amikor ilyesmivel szembesültem, és félreértéseket tápláltam Istenről, azonban most már nem panaszkodom, amikor ez újra megtörténik, és nem táplálok félreértéseket Istenről” – akkor ez azt mutatja, hogy nem vesztegetted el az idődet. Amint megérted és elnyerted az igazságot, akkor más lesz a hozzáállásod Istenhez, és természetes módon istenfélő lesz a szíved, a lelkiállapotod pedig alázatos. Ez nem hétköznapi tiszteletadás, vagy a tisztelet távoli kifejezése, avagy sóvárgás, szeretet, ragaszkodás vagy függés; nem csupán ezekről a dolgokról van szó, ez valós félelem. A mai romlott emberiség vonatkozásában még túl korai istenfélelemről beszélni, ez még túl távoli. Akkor hát mire kellene először törekednetek most? Arra, hogy történjék bármi, ne gyanakodjatok Istenre. Hogyan tartózkodhattok a gyanakvástól? Először is tudnotok kell, mik Isten szándékai és mi az igazság. Másodszor, amikor olyan dolgok történnek, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseiteknek, ne panaszkodjatok Istenre, és ne legyenek félreértéseitek Róla. Hogyan tartózkodhattok a félreértésektől? Meg kell értenetek az igazságot, majd fokozatosan, egyenként áttörni és eloszlatni az Istenre vonatkozó elképzeléseiteket és félreértéseiteket. El fog jönni a nap, amikor bármilyen nagy próbatétellel vagy csapással szembesülsz is, nem fogsz ellenállni, hanem istenfélő szíved lesz, és képes leszel alávetni magad, bárhogy tegyen is Ő próbára téged. Akkor sikerrel fogsz járni. Ti most éppen melyik szakaszban vagytok? Amikor történik valami, vajon azon elmélkedtek, hogy „ezt Isten tette? Helyes, hogy Ő ezt teszi?” Sőt, néha azt is gondoljátok, hogy „hol van Isten? Van egyáltalán Isten? Hogy lehet, hogy nem érzem Őt?” Sok ilyen gondolat és állapot van, és ez nincs rendben, mert még mindig messze vagytok attól, hogy rálépjetek a tökéletessé tétel ösvényére. Keményen kell dolgoznotok a törekvésetekben, mivel jelenleg még túlságosan éretlenek vagytok, és nem éritek el az igazságvalóságok birtoklásának mércéjét. Ne gondold, hogy rendben vagy, és rendelkezel néhány valósággal, így hát a mennybe mehetsz és angyallá válhatsz. A néhány valóságod még mindig túl kevés; még ha szárnyakat is kapnál, akkor sem lennél angyal. Ne gondolj túl jót vagy túl sokat magadról, legyen némi önismereted. Tudsz tanúskodni Istennek? Alkalmas vagy rá, hogy Isten felhasználjon? E mércével mérve még mindig messze vagy Isten követelményeitől, és még több évnyi tapasztalatra van szükséged.

2018. március 11.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.