Amikor az emberek épp csak elkezdenek hinni Istenben, nem értik az igazságot, és sok elképzelésük és képzelgésük van Róla. Ha már több éve hisztek Istenben, oly sok szavát olvastátok és oly sok prédikációt hallgattatok, akkor vajon ezen elképzelések és képzelgések közül hány lett eloszlatva? Némelyeknek még több évnyi Istenbe vetett hit után is vannak elképzeléseik Isten ítéletéről, fenyítéséről és metszéséről, míg másoknak akkor lehetnek elképzeléseik, amikor látják Isten szavainak a szigorát. Vajon megoldhatók ezek a dolgok az igazság keresése által? Ha mindenben keresni tudjátok az igazságot, és azt használni minden olyan probléma megoldására, amellyel találkoztok, akkor olyan emberek vagytok, akik törekednek az igazságra. Most képesek vagytok az igazság keresésére a problémák megoldásához? Amikor találkoztok valamivel, ami elképzeléseket szül, vagy amikor vétkeztek, akkor hogyan keresitek az igazságot a megoldásához? Ki tud az ilyesmivel kapcsolatos tapasztalatáról beszélni? (Amikor vezető voltam, nem végeztem semmilyen gyakorlati munkát, csak olyan feladatokat, amelyek jó színben tüntettek fel engem, és mindig a presztízsért és a státuszért küzdöttem. Ez megszakította és megzavarta a gyülekezet munkáját, és amikor azzal szembesültem, hogy megmetszenek, még mindig megpróbáltam igazolni magam, nem tartottam valódi önvizsgálatot, nem volt tudásom, nem tartottam bűnbánatot és nem változtam meg. Később a gyülekezet elmozdított a helyemről, de a szívem még mindig dacos és elégedetlen volt, állandóan panaszkodtam és áradt belőlem a negativitás. A vezetők megmetszettek amiatt, hogy egyáltalán nem fogadom el az igazságot és ellenállok Istennek, ami olyasmi, ami sérti az Ő természetét, és azt mondták nekem, hogy ha még mindig nem tartok bűnbánatot, akkor ki leszek téve és ki leszek vetve. Akkoriban nem értettem az igazságot és súlyosan félreértettem Istent. Bár soha nem mondtam azt, hogy nem hiszek Istenben, azt gondoltam, hogy mivel megsértettem Őt, biztosan nem fog megmenteni engem, így hát csupán munkát fogok végezni. Ezt követően nem fordítottam nagy figyelmet arra, hogy törekedjek az igazságra, és csak akkor fordultam meg végül, amikor egy nap hallottam Isten közlését.) Miután megfordultál, rendelkeztél a gyakorlat helyes ösvényével? Mit tennél, ha újra megtörténne ugyanez? (Jelenleg erre vonatkozólag nem rendelkezem a gyakorlat ösvényével.) Tulajdonképpen mindezen problémák megoldhatók az igazsággal. Ha az emberek el akarják oszlatni a félreértéseiket Istenről, akkor egyrészt fel kell ismerniük a saját romlott beállítottságaikat, elemezniük kell és meg kell érteniük a korábbi hibáikat, helytelen ösvényeiket, vétkeiket és hanyagságukat. Ily módon képesek lesznek megérteni és világosan látni a saját természetüket. Emellett világosan kell látniuk, miért tévelyednek el az emberek, és tesznek sok olyan dolgot, amelyek sértik az igazságalapelveket, valamint e tettek természetét. Továbbá meg kell érteniük, pontosan melyek Isten szándékai és követelményei az emberiség számára, miért nem képesek az emberek soha arra, hogy Isten követelményei szerint cselekedjenek, és miért fordulnak mindig szembe Isten szándékaival és teszik azt, amit csak szeretnének. Hozd Isten elé ezeket a dolgokat és imádkozz, értsd meg ezeket világosan, és akkor meg tudod fordítani az állapotodat, meg tudod változtatni a gondolkodásmódodat, és el tudod oszlatni az Istenre vonatkozó félreértésedet. Némelyek bármit tegyenek is, állandóan helytelen szándékokat táplálnak, mindig gonosz elgondolásaik vannak, és nem tudják megvizsgálni, hogy helyes-e vagy sem a belső állapotuk, sem Isten szavainak megfelelően felismerni azt. Ezek az emberek össze vannak zavarodva. Az összezavarodott ember egyik legnyilvánvalóbb jellemvonása az, hogy miután valami rosszat tesz, és azzal szembesül, hogy megmetszik, negatív marad, sőt, átadja magát a kétségbeesésnek, és eldönti, hogy vége van és nem menthető meg. Nem ez az összezavarodott ember legszánalmasabb viselkedésmódja? Nem tud Isten szava szerinti önvizsgálatot tartani, és amikor nehézségekkel szembesül, nem tudja az igazságot keresni a probléma megoldásához. Nem ilyen az, amikor valaki nagyon össze van zavarodva? Megoldhatja-e a problémákat az, ha átadod magad a kétségbeesésnek? Megoldhatja-e a problémákat az, ha állandó negativitásban sínylődsz? Az embereknek meg kellene érteniük, hogy ha hibát követnek el vagy problémájuk van, akkor az igazságot kellene keresniük annak megoldásához. Először át kell gondolniuk és meg kell érteniük, hogy miért követtek el gonoszságot, mi volt a szándékuk és mi volt a tettük kiindulópontja, miért akarták megtenni, mi volt a céljuk, és hogy valaki buzdította, felbujtotta vagy félrevezette-e őket, hogy megtegyék, illetve hogy tudatosan tették-e. Át kell gondolni és világosan meg kell érteni ezeket a kérdéseket, és akkor tudhatják majd, milyen hibákat követtek el és ők maguk micsodák. Ha nem tudod felismerni a gonosztetted lényegét, vagy nem tudsz tanulságot levonni belőle, akkor a probléma nem oldható meg. Sokan tesznek rossz dolgokat, és soha nem tartanak önvizsgálatot. Vajon az ilyen emberek képesek valaha is a valódi bűnbánatra? Van bármi remény az üdvösségükre? Az emberiség a Sátán ivadéka, és függetlenül attól, hogy megsértették-e Isten természetét vagy sem, az ő természetlényegük ugyanaz. Önvizsgálatot kell tartaniuk és jobban meg kell ismerniük magukat, világosan kell látniuk, milyen mértékben lázadtak fel Isten ellen és álltak ellen Neki, és hogy el tudják-e még fogadni és tudják-e gyakorolni az igazságot. Ha ezt világosan látják, akkor tudni fogják, mekkora veszélyben vannak. A természetlényege miatt valójában az összes romlott ember veszélyben van; sok erőfeszítést igényel a részükről az igazság elfogadása, ami nem könnyű nekik. Némelyek már követtek el gonoszságot és felfedték a természetlényegüket, némelyek pedig még nem követtek el gonoszságot, de nem feltétlenül sokkal jobbak másoknál – csupán még nem voltak olyan helyzetben, nem volt lehetőségük rá, hogy megtegyék. Mivel megvannak ezek a vétkeid, a szívednek tisztában kell lennie azzal, hogy most milyen hozzáállással kellene rendelkezned, mivel kellene elszámolnod Isten előtt, és Ő mit akar látni. Ima és keresés által tisztáznod kell ezeket a dolgokat; akkor tudni fogod, hogyan kell törekedned a jövőben, és többé már nem fognak befolyásolni vagy korlátozni a múltban elkövetett hibáid. Az előtted lévő ösvényt kell járnod, és teljesítened a kötelességed, ahogyan azt kell, többé nem adva át magad a kétségbeesésnek; teljesen felül kell emelkedned a negativitáson és a félreértésen. Egyrészt negatív és nem nagyon tanácsos az, ha most a múltban elkövetett vétkeid és hibáid kárpótlásaként teljesíted a kötelességed, azonban legalább ilyen gondolkodásmóddal kellene rendelkezned. Másrészt pozitívan és kezdeményezően kell együttműködnöd, minden tőled telhetőt megtéve azon kötelesség jól teljesítéséért, amelyet teljesítened kell, és eleget kell tenned a feladataidnak és a kötelezettségeidnek. Ezt kell tennie egy teremtett lénynek. Nem számít, milyen elképzeléseid vannak Istenről, hogy felfedsz-e romlottságot vagy megsértetted-e az Ő természetét, ezt mind úgy kell megoldani, hogy önvizsgálatot tartasz és keresed az igazságot. Tanulj a kudarcaidból, és emelkedj ki teljesen a negativitás árnyékából. Ha már érted az igazságot és kiszabadultál, ha többé már semmilyen ember, esemény és dolog nem korlátoz, akkor meglesz az ahhoz szükséges magabiztosságod, hogy az előtted lévő ösvényen járj. Miután szert tettél erre-arra, és némileg haladtál az életben, és már nincsenek elképzeléseid Istenről, akkor fokozatosan rá fogsz lépni az Istenbe vetett hit helyes útjára.

Lehet, hogy valaki vétkezett a múltban, vagy eltévelyedett, de valójában nem rettentő alattomos vagy gonosz ember, csupán túlságosan arrogáns volt, olyannyira arrogáns, hogy esztelenné vált, elveszítette az önmérsékletét, nem tudta irányítani magát, és olyan dolgokat tett, amelyeket utál és megvet Isten, és ami még őbenne is undort kelt. De ha mostanáig követett, akkor bizonyára fejlődött valamennyit. Amikor arra kerül sor, hogy végső soron maradhat-e vagy sem, azt Isten fogja eldönteni, a jelenlegi viselkedése, valamint az alapján, hogy jelenleg hogyan áll Őhozzá és a kötelességéhez. Valaki talán azt mondja: „A múltban komoly vétkeket követtem el, de utána megértettem az igazságot. Igazán bánom a vétkeimet, de nem tudom visszavonni ezeket, még akkor sem, ha most átültetem az igazságot a gyakorlatba. Mindig úgy érzem, hogy szennyezett vagyok, és a szívem nem tudja, hogy Isten akar-e engem vagy sem.” Te hoztad magadról ezt az ítéletet, nem pedig Isten; a te ítéleted nem tükrözi Istenét, ahogyan a hozzáállásod sem tükrözi az Övét. Meg kell értened, mi Isten hozzáállása, és hogy mi a lényeg Számára minden romlott ember és azok vonatkozásában, akik megmenthetők. Ez nyilvánvaló a számotokra? Isten az illető hozzáállását, elszántságát és elhatározását nézi az igazságra való törekvésben. Nem törődik azzal, hogy azelőtt ki voltál, mik voltak a vétkeid, illetve mennyi áldozatot hoztál, ajánlottál fel vagy mennyit szenvedtél. Isten nem nézi ezeket a dolgokat. Mondhatja valaki azt, hogy hisz Istenben és már nyolcszor bebörtönözték, mire Isten így szól: „Nem nézem veled kapcsolatban ezeket a dolgokat. Csak azt nézem, most hogyan viselkedsz, olyan valaki vagy-e, aki az igazságra törekszik, tanúságot tettél-e, míg börtönben voltál, mire tettél szert, ismered-e Istent, és hogy beléptél-e az igazságvalóságokba.” Isten ezt az eredményt akarja. Némelyek azt mondják: „Vétkeztem és eltévelyedtem, azonban most felismerem ezt és alapos önvizsgálatot tartok, hajlandóvá váltam a bűnbánatra, és szilárdan eltökélem, hogy jól teljesítem a kötelességemet, nem leszek felületes, hanem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy eleget tehessek Istennek, viszonozzam a szeretetét, és jóvá tegyem a múltbéli hibáimat. A kötelességem teljesítése során az igazságra akarok törekedni és azt akarom gyakorolni. Nem csupán megerőltetem majd magam vagy munkát fogok végezni, hanem meg fogom próbálni átültetni az igazságot a gyakorlatba, megélni az emberi hasonlatosságot, és tisztelni Istent azzal, hogy jól teljesítem a kötelességem.” Vajon ilyen hozzáállással Isten még mindig a vétkeidet fogja nézni? Nem. Meg kell tehát bizonyosodnod erről a szívedben, hogy többé már ne korlátozzanak a múltbéli vétkeid. Némelyeket mindig a múltbéli vétkeik korlátozzák, és azt gondolják: „Képtelenség, hogy Isten megbocsásson bármit, ami sérti az Ő természetét. Az Ő szíve már rég visszautasít engem, és hiábavaló számomra az igazságra törekedni.” Miféle hozzáállás ez? Ezt Istennel szembeni gyanakvásnak és az Ő félreértésének nevezik. Tulajdonképpen már mielőtt bármit is tettél volna, ami sértette Isten természetét, udvariatlan, tiszteletlen és hanyag volt a hozzáállásod Őhozzá, és nem Istenként kezelted Istent. Az emberek egy pillanatnyi tudatlanság vagy lobbanékonyság miatt felfedik a sátáni beállítottságaikat, és ha senki nincs, aki fegyelmezze vagy megállítsa őket, akkor vétkeket követnek el. Miután a vétkeiknek következményei vannak, nem tudják, hogyan tartsanak bűnbánatot és feszengenek. Aggódnak a jövőbeli kimenetelük és rendeltetési helyük miatt, és a szívükben hordozzák mindezen dolgokat, mindig azt gondolva, hogy „végem van és tönkrementem, így hát egyszerűen leírom magam, mert reménytelen vagyok. Ha egy nap Isten nem akar és teljesen megundorodik tőlem, akkor a legrosszabb, ami történhet, az, hogy meghalok. Isten vezénylésének az irgalmára bízom magam.” A felszínen arról beszélnek, hogy Isten vezénylésének az irgalmára bízzák magukat és alávetik magukat az Ő rendelkezéseinek és szuverenitásának, azonban mi a valós állapotuk? Ellenállók, hajthatatlanok, és nem tartanak bűnbánatot. Mit jelent az, hogy valaki nem tart bűnbánatot? Azt jelenti, hogy ragaszkodik a saját elgondolásaihoz, nem hisz és nem fogad el semmit, amit Isten mond, mindig azt gondolva, hogy „Isten buzdító és vigasztaló szavai nem nekem szólnak, hanem másoknak. Ami engem illet, nekem végem, rólam már lemondtak, én értéktelen vagyok – Isten már rég lemondott rólam, nem számít, hogyan vallom be a bűneimet vagy sírok bűntudattal, Ő soha nem fog nekem másik esélyt adni.” Milyen hozzáállás ez, amikor méricskéli és felülbírálja Istent a szívében? A beismerés és a bűnbánat hozzáállása ez? Nyilvánvalóan nem. Ez a fajta hozzáállás a beállítottság egy típusát jelképezi – a hajthatatlanságét, a hihetetlen hajthatatlanságét. Kívülről kifejezetten önelégültnek tűnik, nem hallgat senkire, minden doktrínát megért, de semmit nem gyakorol. Lényegében hajthatatlan a beállítottsága. Isten szempontjából a hajthatatlanság vajon alávetettség vagy lázadó mivolt? Nyilvánvalóan lázadó mivolt. Az illető azonban úgy érzi, hogy nagy sérelmet szenvedett „Annyira szerettem Istent, azonban Ő nem képes elengedni egy apró hibát, amelyet vétettem, és most odaveszett az, ami a kimenetelem lett volna. Isten ítéletet mondott a hozzám hasonló emberekre. Pál vagyok.” Azt mondta Isten, hogy Pál vagy? Isten nem mondott ilyet. Te mondod, hogy Pál vagy – honnan jön ez? Azt mondod, hogy Isten le fog sújtani rád, meg fog büntetni és a pokolra küld majd. Ki döntötte el ezt a kimenetelt? Nyilvánvalóan te magad döntötted el, mivel Isten soha nem mondta, hogy a pokolra fogsz kerülni, amikor a munkája elvégeztetett, és hogy nem mehetsz be a menny királyságába. Ameddig Isten nem mondja, hogy visszautasít téged, addig lehetőséged és jogod van törekedni az igazságra, és egyszerűen csak el kell fogadnod Isten szavainak ítéletét és feddését. Legyen ilyen a hozzáállásod, mivel ez az igazság, valamint Isten üdvössége elfogadásának és a valódi bűnbánatnak a hozzáállása. Mindig ragaszkodsz az elképzeléseidhez, a képzelgéseidhez és a félreértéseidhez; már eltöltöttek és megszálltak ezek a dolgok, és még azt is eldöntötted, hogy Isten nem fog megmenteni téged. Ezt követően felületes gondolkodásmódot tápláltál a kötelességed teljesítése során, olyan gondolkodásmódot, amelyben lemondtál magadról, mint aki reménytelen, negatív és passzív gondolkodásmódot, a napról napra élés gondolkodásmódját, az elevickélés gondolkodásmódját. Szert tudsz tenni az igazságra? Ezzel a mentalitással nem leszel képes rá, hogy szert tegyél az igazságra, és nem leszel megmentve. Vajon nem szánalmas az ilyen ember? (De igen.) Mi tette őt ilyen szánalmassá? A tudatlanság. Amikor dolgok történnek, nem keresi az igazságot, hanem állandóan tanulmányoz és spekulál, sőt, még Isten szavaiba is bele akarja ásni magát, hogy megnézze, melyek beszélnek a helyzetéről, milyen Isten hozzáállása, hogyan hoz ítéleteket, és mi lesz a kimenetele – és ez által dönti el, hogy mi lesz a dolog eredménye. Vajon ez a hozzáállás az igazság keresése? Semmiképp sem. A saját fejük fölé függesztik Isten elítélő és elátkozó szavait, negativitásban élve – ami törékenységnek, gyöngeségnek és negativitásnak tűnik, azonban valójában egyfajta ellenállás. Milyen beállítottság van az ellenállás mögött? A hajthatatlanság. Isten szemében az ilyesfajta hajthatatlanság a lázadó mivolt egy típusa, és ez az, amit Ő a leginkább megvet. Ha Isten nem akarna megmenteni téged, akkor vajon miért árulna el neked oly sok igazságot, adna neked oly sok ösvényt a gyakorlásra, vagy buzdítana téged ily őszinte szavakkal? Te mégis azt mondod, hogy Isten nem fog megmenteni téged. Vajon mi ennek az alapja? Isten szíve állandóan azt reméli, hogy az emberek bűnbánatot tartanak, ám az emberek azok, akik még csak nem is adnak esélyt maguknak. Miről is van itt szó? Arról, hogy az emberi természet túlságosan csalárd. Az emberek nem hisznek Istenben, illetve az Ő szavaiban, és ez az a hozzáállás, amellyel kezelik Őt. Valaki talán azt mondja: „Isten hűséges, és ítélet, leleplezés, kárhoztatás, átkok, irgalom és megbocsátás van a szavaiban. Tudom, hogy ezek a szavak mind Isten természetét jelképezik, de nem tudom, hogy melyek irányulnak az én helyzetemre. Mindig úgy érzem, hogy Isten kárhoztató és átkozó szavai szólnak nekem, míg az áldó és jóváhagyó szavai azoknak, akik az igazságra törekednek. Bárhogy is legyen, nekem végem van.” Az elejétől a végéig ilyen elbizakodott a hozzáállásuk, és ezt kifogásként használják arra, hogy azt mondják, Isten nem fogja megmenteni őket. Azt gondolják majd, hogy „Mivel Te nem fogsz megmenteni engem, Isten, így akár én is lehetek felületes a kötelességem teljesítésében. Ha semmilyen jutalmat nem adsz nekem, akkor vajon miért dolgozzak oly keményen?” Megváltozik a gondolkodásmódjuk és oktalanná válnak. Nem fogadják el az igazságot, hanem hozzák a saját szándékaikat, negatív állapotukat és emberi képzelgéseiket, spekulációikat és kifogásaikat, hogy szembe szálljanak és vitáznak Istennel. Negativitásban élnek, nem érdekli őket az igazság keresése vagy közlése, és közömbösek azzal szemben, hogy átültessék azt a gyakorlatba vagy becsületes emberek legyenek. Köntörfalazó hozzáállást vesznek fel ezzel kapcsolatban, és mostanra sem ébredtek fel, hanem még mindig negatív állapotban élnek. Isten azt mondja, hogy az ilyen emberek a legszánalmasabbak. Az elejétől a végéig olyan emberekről van szó, akik vitatkoznak Istennel, olyan emberekről, akik spekulálnak Róla és félreértik Őt, és az emberi elképzeléseik és képzelgéseik által negativitásba gyötrik magukat. Elidegenednek Istentől, azonban még mindig ki akarják használni Őt, és alkut kötni Vele anélkül, hogy a legkevésbé is megfordulnának. Vajon nem saját maguknak okozzák ezt? Pontosan úgy, ahogy azokban a dalszövegekben áll, kiéheztetik magukat a nagy lakomán. Ez rendkívül szánalmas. Isten bőséggel ruházza fel az embert az ember mégis törött tányérral koldulni jár. Vajon nem olyan koldus az ilyen, aki megérdemli a szenvedést?

Kezdettől fogva gyakran buzdítottalak titeket, hogy mindannyiótoknak törekedni kell az igazságra. Ameddig van lehetőség, hogy ezt megtegyétek, addig ne adjátok fel; minden egyes ember kötelezettsége, felelőssége és kötelessége az igazságra való törekvés, és ez az út, amelyen minden embernek járnia kellene, valamint az az út, amin mindenkinek, aki üdvözülni szeretne, járnia kellene. Mégsem figyel erre senki – senki nem tartja fontos dolognak, csupán kántálásnak hiszik, és mindenki azt gondol, amit csak akar. Bár a kezdetektől mindmáig sokan vannak, akik Isten szavairól szóló könyveket szorongatnak és olvasnak, akik prédikációkat hallgatnak, akikről úgy tűnik, hogy a kötelességeik teljesítése során mind elfogadták Isten ítéletét, fenyítését és útmutatását, valójában nem jött létre ember és Isten között kapcsolat, és minden ember a képzelődései, elképzelései, félreértései és spekulációi szerint él, sőt, napról napra kétségben és negativitásban élnek, Isten szavait és munkáját, valamint az Ő útmutatását pedig e dolgok alapján közelítik meg. Ha ilyen állapotokban élsz, akkor hogyan tudod levetni a negativitást? Hogyan tudod levetni a lázadó mivoltot? Hogyan tudod levetni azt a csalárd és elvetemült gondolkodásmódot és hozzáállást, avagy spekulációt és félreértést, amellyel az Istentől kapott megbízatásodhoz és kötelességhez közelítesz? Ezek bizony nem vethetők le. Ha tehát szeretnél az igazságra való törekvés és az igazság gyakorlásának az ösvényére lépni, és bemenni az igazságvalóságba, akkor rögtön Isten elé kell járulnod, imádkoznod kell Őhozzá és keresned kell az Ő szándékait – és az Ő vágyainak a kiderítése az, ami a leginkább számít. Egyáltalán nem praktikus az, ha állandóan elképzelésekben és képzelgésekben élsz; meg kell tanulnod minden kérdésben önvizsgálatot tartani, és felismerni, milyen romlott beállítottságaid vannak még, amelyeknek meg kell tisztulniuk, mely dolgok akadályozzák, hogy gyakorlatba ültesd az igazságot, milyen félreértéseid vagy elképzeléseid vannak Istenről, milyen dolgokat tesz Ő, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseidnek, hanem kételyt és félreértést keltenek benned. Ha ily módon önvizsgálatot tartasz, akkor fel tudod fedezni, milyen problémáid vannak még mindig, amelyeket meg kell oldani az igazság keresésével, és ha ily módon gyakorolsz, akkor gyorsan növekedni fog az életed. Ha nem tartasz önvizsgálatot, hanem mindig elképzeléseket és félreértéseket táplálsz a szívedben Istenről, mindig ragaszkodva a saját elgondolásaidhoz, mindig azt gondolva, hogy Isten cserben hagy vagy nem igazságos veled, és mindig a saját érvelésedbe kapaszkodva, akkor csak el fog mélyülni a félreértésed Istent illetően, és egyre távolabbi lesz a kapcsolatod Ővele, miközben egyre inkább gyarapodni fog a szíved lázadó mivolta és szembenállása Ővele. Veszélyes az, ha ennyire leromlik az állapotod, mivel ez már komoly hatással lesz arra, hogy mennyire teljesíted eredményesen a kötelességedet. Csupán hanyag, felületes, tiszteletlen, lázadó és ellenálló hozzáállással tudod kezelni a kötelességed és a feladatod, és ennek mi a végeredménye? Oda fog vezetni, hogy felületes legyél a kötelességed végzésében, Isten irányában pedig megtévesztő és ellenálló. Nem leszel képes az igazság elnyerésére, sem arra, hogy bemenj az igazságvalóságokba. Vajon mi ennek az eredménynek a kiváltó oka? Az, hogy az emberek szívében még mindig vannak elképzelések és félreértések Istenről, és ezek a gyakorlati problémák nem lettek megoldva. Így hát mindig is szakadék lesz az emberek és Isten között. Ha tehát az emberek Isten elé akarnak járulni, először át kell gondolniuk, milyen félreértéseik, elképzeléseik, képzelgéseik, kételyeik vagy spekulációik vannak Őróla. Ezeket mind meg kell vizsgálni. Valóban nem egyszerű dolog, ha valakiben elképzelések vagy félreértések vannak Istenről, mivel érinti az emberek Istenhez való hozzáállását, valamint a természetlényegüket is. Ha az emberek nem keresik az igazságot ezen elképzelések és félreértések megoldásához, akkor ezek a dolgok nem fognak csak úgy elillanni. Még ha nem is befolyásolják a kötelességed teljesítését vagy az igazságra való törekvést, amikor valami történik, illetve különleges körülmények között úgyis meg fognak jelenni, hogy megzavarják az elmédet, valamint a kötelességed teljesítését. Ha tehát elképzeléseid és félreértéseid vannak, akkor Isten elé kell járulnod és önvizsgálatot tartanod, keresned az igazságot, világosan megértened annak kiváltó okát és lényegét, hogy miért merülnek fel az emberekben ezek az elképzelések és félreértések. Csak ekkor tudnak eltűnni, lehet normális az Istennel való kapcsolatod, és növekedhet fokozatosan az életed. Az, hogy az embereknek túl sok elképzelésük és félreértésük van Istenről, azt bizonyítja, hogy az emberiség ellenáll Őneki és összeférhetetlen Vele. Csak ezen elképzelések és félreértések folyamatos eloszlatása által tud fokozatosan bezárulni az emberek és Isten közötti szakadék. Képesek lesznek alávetni magukat Istennek és nagyobb hitük lesz Őbenne; nagyobb hittel sokkal kevésbé lesz hamis részükről az igazság gyakorlása, és sokkal kevesebb hamisság és akadály lesz az igazságra való törekvésükben.

Mely emberek válnak kevésbé hamissá a kötelességeik teljesítésekor, és ármánykodnak kevesebbet a saját érdekükben? (Az egyszerűbb emberek, akik nem értik félre Istent.) Ez az egyik típus, aztán ott vannak a becsületes emberek is, a jószívű emberek, azok, akik még inkább törekednek az igazságra – ezek az emberek kevésbé hamisak a kötelességük teljesítésekor. Akiknek félreértéseik vagy képzelgéseik vannak Istenről, vagy akiknek mértéktelen vágyaik, illetve követeléseik vannak Ővele szemben, azok nagyon is meg vannak hamisítva a kötelességük teljesítésekor. Presztízst, státuszt és jutalmakat akarnak, és amennyiben még messze, a látókörükön kívül van valamilyen nagy jutalom, akkor így elmélkednek: „Mivel nem tudom azonnal megszerezni, várnom és tűrnöm kell. Azonban először is szereznem kell most egy kis előnyt, vagy legalábbis némi státuszt. Először arra fogok törekedni, hogy vezető legyek a gyülekezetben, hogy emberek tucatjaiért feleljek. Elég elbűvölő az, amikor mindig körülötted forognak az emberek.” Így aztán megjelenik az Istenbe vetett hitüknek ez a meghamisítása. Ha semmilyen kötelességet nem teljesítettél, vagy semmi gyakorlatias dolgot nem tettél Isten házáért, akkor úgy fogod érezni, hogy nem vagy alkalmas, és nem merülnek fel benned ezek a dolgok. Amikor azonban képes vagy valaminek az elvégzésére, és úgy érzed, hogy kicsivel a legtöbb ember felett állsz, és tudsz prédikálni néhány doktrínát, akkor ezek a dolgok fel fognak merülni. Amikor például egy vezető megválasztásra kerül, ha még csak egy vagy két éve hiszel Istenben, úgy fogod érezni, hogy túl kicsi az érettséged, hogy képtelen vagy prédikációkat tartani, és hogy nem vagy alkalmas, ezért a választás során visszalépsz. Három vagy öt évnyi hit után képes leszel néhány szellemi doktrína prédikálására, így hát, amikor ismét eljön a vezetőválasztás ideje, akkor tevékenyen e pozíció után nyúlsz és így imádkozol: „Ó, Istenem! Terhet viselek, hajlandó vagyok vezető lenni a gyülekezetben, és hajlandó vagyok tekintettel lenni a Te szándékaidra. Azonban függetlenül attól, hogy megválasztanak-e vagy sem, mindig hajlandó vagyok alávetni magam a Te intézkedéseidnek.” Azt mondod, hogy hajlandó vagy alávetni magad, azonban a szívedben azt gondolod, hogy „azért nagyszerű lenne, ha megpróbálhatnám a vezetést”. Vajon Isten eleget fog tenni ennek, ha ilyen követelésed van? Biztosan nem, hiszen ez a követelésed nem jogos követelés, hanem mértéktelen vágy. Még ha azt is mondod, hogy azért akarsz vezető lenni, hogy tekintettel lehess Isten terhére, saját magad mentségére használva ezt a kifogást, és úgy érzed, hogy ez összhangban van az igazsággal, vajon mit fogsz gondolni, ha Isten nem tesz eleget a követelésednek? Milyen megnyilvánulásaid lesznek? (Félre fogom érteni Istent, és eltűnődöm rajta, hogy miért nem tett eleget nekem, amikor csupán tekintettel akartam lenni az Ő terhére. Negatívvá válok, ellenállóvá, és panaszkodni fogok.) Negatívvá fogsz válni, és azt gondolod, hogy „az általuk megválasztott személy nem hisz Istenben olyan régen, mint én, nem olyan képzett, mint én, és nálam gyengébb képességű. Én is tudok prédikációkat tartani, akkor hát milyen tekintetben jobb nálam?” Egyre többet elmélkedsz ezen, de nem tudsz rájönni, ezért elképzeléseid támadnak, és igazságtalannak fogod ítélni Istent. Vajon nem romlott beállítottság ez? Így is képes leszel még alávetni magad? Nem. Ha nem vágynál arra, hogy vezető legyél, ha tudnál az igazságra törekedni, és ha ismernéd magad, akkor azt mondanád: „Szívesen vagyok csupán hétköznapi követő. Nem rendelkezem az igazságvalósággal, átlagos az emberi mivoltom, és nem vagyok valami ékesszóló. Van némi tapasztalatom, de nem igazán tudok beszélni róla. Szeretnék többet beszélni róla, de nem tudom magam világosan kifejezni. Ha többet beszélek, akkor az embereknek valószínűleg elegük lesz abból, hogy engem hallgassanak. Egyáltalán nem ütöm meg ennek a pozíciónak a mércéjét. Nem vagyok alkalmas arra, hogy vezető legyek, továbbra is csak másoktól kell tanulnom, a képességeimhez mérten a lehető legjobban kell teljesítenem a kötelességemet, és az igazságra kell törekednem úgy, hogy két lábbal állok a földön. Egy nap, amikor érett leszek és alkalmas a vezetésre, akkor nem fogom visszautasítani azt, ha a testvéreim megválasztanak.” Ez a megfelelő lelkiállapot. Ha egy nap a testvéreid alkalmasnak találnak arra, hogy vezető legyél, és megválasztanak, ez biztosan azért lesz, mert Isten megengedte – szóval, ekkor vezetnél vagy sem? (Igen, vezetnék, alávetném magam.) Hogyan vetnéd alá magad? Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Úgy vélem, képes vagyok rá. Senki nem jobb nálam, ezért biztosan meg tudom tenni. Isten készteti a testvéreimet a megválasztásomra. Ezen emberek közül én hiszek a legrégebben Istenben, megfelelő az életkorom, van némi tapasztalatom a társadalomban és képességem a munkára, ékesszóló és képzett vagyok, mindenféle kötelességet végeztem már és van némi tapasztalatom. Minden tekintetben alkalmas vagyok. Ha a testvéreim a vezetésem alatt lennének, akkor a gyülekezeti élet minden bizonnyal kivirágozna, és folyamatosan javulna.” Eztán feltámad benned az arrogancia. Van ennek bármi értelme? Mit csinálsz legközelebb? Gonosz és rossz dolgokat fogsz tenni, aztán meg kell metszeni téged, és ítélettel, valamint fenyítéssel kell szembesülnöd. Fontos valakinek a lelkiállapota? (Igen, az.) Nem számít, mit teszel, az igazság szerint kell megvizsgálnod és megértened a motivációidat, a kiindulópontodat, a szándékaidat, a céljaidat, és a gondolataid összességét, és el kell döntened, hogy helyesek-e vagy helytelenek. Ezeket a dolgokat mind Isten szavaira kell alapozni, hogy ne tévedj rossz ösvényre. Nem számít, hogy mit akarsz tenni, vagy mit keresel, miért imádkozol, vagy mit kérsz Isten színe előtt, annak jogosnak és ésszerűnek kell lennie, olyan valaminek, amit le lehet tenni az asztalra és mindenki jóvá tudja hagyni. Semmi értelme olyan dolgokat keresni és olyan dolgokért imádkozni, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni. Nem számít, mennyit imádkozol ezekért a dolgokért, semmi haszna nem lesz.

Az emberek állandóan hamissá válnak a kötelességük teljesítése közben; állandóan hamissá teszik őket a saját szándékaik és preferenciáik. Akkor hát az emberek szándékosan hagyják azt, hogy hamissá tegyék őket? Nem, ez önkéntelen. Az illető beállítottságaitól és törekvéseitől függ az, hogy hányszor válik hamissá. Ha valaki az igazságra törekszik, akkor kevesebb szándéka, önző motivációja, vágya és negatív állapota lesz a kötelessége végzésekor. Ha nem törekszik az igazságra, akkor több hamissága lesz, valószínű, hogy negatívvá válik, amikor kudarccal vagy kedvezőtlen fordulatokkal szembesül, időnként akár egyetlen mondat is ki tudja billenteni. Mindig arról beszéltek, hogy „gyötör a büszkeség, a státusz, valamint a vonzalom” – egész nap úgy érzitek, hogy minden gyötör benneteket. Ez ésszerűtlen. Az embereken gyakran eluralkodik a sátáni természetük, és a sátáni beállítottságaik irányítása alatt élnek, mindenféle mértéktelen vággyal, azonban nem keresik az igazságot ezek megoldásához. Függetlenül attól, hogy milyen romlottságot fednek fel, mindig negatívnak és meggyötörtnek érzik magukat. Ha gyötrődsz, akkor bajban vagy; amikor a gyötrődés szóba kerül, az soha nem jó. Miért? Még csak nem is indokolt a „gyötrődés” szó használata – az emberek csak különleges körülmények között gyötrődnek, és ez nem olyan megnyilvánulás, amely gyakran mutatkozik azokon, akik az igazságra törekednek. Valami baj van azokkal, akik állandóan gyötrődnek, gond van az ilyen emberekkel – a negativitás és az ellenállás állapota ez. Emellett helytelen és nem megfelelő ily módon használni a „gyötrődés” szót. Miért van az, hogy az állandóan gyötrődő emberek végül soha nem látják ennek eredményeit? Azért, mert nem keresik az igazságot, inkább állandóan negatívak és ellenállók, szembeszegülve Istennel. Ez azt eredményezi, hogy sokat szenvednek, de semmire sem tesznek szert. Az igazságot szerető emberek mindig alávetik magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, bármilyen nehézségekkel vagy problémákkal találkozzanak is. Elfogadják Isten vezénylését, Őelé járulnak, hogy keressék az igazságot, és az igazságra való törekvés ösvényén járnak. Ha nincs rá jó ok, akkor ne gyötrődj, mert semmire sem mész vele. Például úgy érzed, hogy gyötör a vonzalom, de vajon képes vagy valaha is kiszabadítani magad ebből? Úgy érzed, hogy gyötör a státusz, de vajon van valódi bepillantásod a státuszba? Úgy érzed, hogy gyötrődsz a jövőd és a sorsod miatt, de vajon képes vagy kiszabadulni a jövőd és a sorsod korlátaiból? El tudod engedni az áldások utáni vágyakozásod? (Nem, nem tudom.) Akkor hát hogyan tudod megoldani ezeket a problémákat? Mindet az igazságra törekvés által kell megoldani. Az igazságra való törekvés meg tudja oldani az emberek ésszerűtlen követeléseit és mértéktelen vágyait, valamint az Istennel kapcsolatos félreértéseiket és a képzelődéseiket, a spekulációikat, a kételyeiket és az Őrá vonatkozó behatárolásaikat. Vajon az emberek még mindig gyötrődni fognak, ha mindezen állapotok eloszlanak? Nem fognak mindezek a gyötrelmes állapotok csak úgy eltűnni? Milyenek lesznek akkor a gondolataid, nézeteid, hozzáállásod és az állapotod? Képes leszel alávetni magad és várakozni, és nem fogsz Isten szuverenitása és intézkedése ellen harcolni, sem lázadni Ellene vagy megítélni Őt. Sőt, amikor Isten keze lesújt rád, vagy levezényel számodra egy környezetet, akkor képes leszel a tevékeny együttműködésre és arra, hogy alávesd magad Neki, ahelyett, hogy ellenállnál vagy kitérnél, és még kevésbé fogsz megpróbálni elmenekülni ez elől. Egyre több ilyen pozitív állapotod lesz, és ez azt bizonyítja, hogy az igazságra törekszel. Ám ha azok a negatív dolgok állandóan elfoglalják az elmédet és befolyásolják a mindennapi cselekedeteidet, gondolataidat és elgondolásaidat, és hatással vannak az állapotodra, akkor ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem törekszel az igazságra, és végül ki fognak vetni téged.

Amikor sokan teljesítik a kötelességeiket, akkor mindig hamissá teszik őket a szándékaik, állandóan megpróbálnak kitűnni, és mindig azt szeretnék, hogy dicsérjék és biztassák őket, és ha jól csinálnak valamit, akkor mindig valamilyen fizetséget vagy jutalmat akarnak; ha nincs jutalom, akkor közömbösek a kötelességük teljesítésével szemben, és ha senki nem figyel oda rájuk vagy buzdítja őket, akkor negatívvá válnak. Olyan ingatagok, akár a gyermekek. Mi folyik itt – miért teszik állandóan hamissá az embereket a szándékaik a kötelességeikben, és miért nem képesek soha félretenni azokat? Ez főleg azért van, mert nem fogadják el az igazságot; ennek eredményeként bárhogy közlöd is velük az igazságot, képtelenek félretenni ezeket a dolgokat. Ha soha nem oldódnak meg ezek az ügyek, akkor az idő múltával könnyen negatívvá válnak, és egyre közömbösebbek lesznek a kötelességeik teljesítésével szemben. Isten jóváhagyásról vagy áldott mivoltról szóló szavai láttán némileg motiválódnak, és egy kicsit fellelkesednek; de ha senki más nem közli velük az igazságot, ha senki nem motiválja vagy dicséri őket, akkor közömbössé válnak. Ha az emberek gyakran magasztalják őket, bókolnak nekik és dicsérik őket, akkor különösen csodálatosnak érzik magukat, és a szívükben biztosak abban, hogy Isten oltalmazza és megáldja őket. Ilyenkor vágyaik, hogy kitűnjenek a tömegből, megvalósulnak és beteljesülnek, az arra irányuló szándékuk, hogy áldottak legyenek, átmenetileg lecsillapodik, valamint felhasználták képességeiket és a tehetségüket, ami magabiztossá teszi őket. Olyan boldogok, hogy sugárzó arccal szökdécselnek végig az utcán. Vajon ez az igazságra való törekvés hatása? (Nem.) Ez egyszerűen a vágyaik beteljesülése. Milyen beállítottság ez? Ez arrogáns beállítottság. Cseppet sem ismerik önmagukat, azonban mértéktelen vágyaik vannak. Amint némi viszontagsággal vagy nehézséggel szembesülnek, illetve ha nem tesznek eleget a gőgjüknek és a hiúságuknak, ha a legcsekélyebb mértékben is csorbulnak az érdekeik, akkor negatívvá válnak és elbuknak. Azelőtt óriási termetűek voltak, azonban mindössze néhány nap alatt porhalommá morzsolódnak – ennyire hatalmas a különbség. Ha ők igazságra törekvő emberek, akkor vajon hogyan tudnak ily hamar elbukni? Nyilvánvaló, hogy azok az emberek, akik buzgóságra, vágyakra és ambíciókra alapozva teljesítik a kötelességeiket, nagyon gyengék; amikor valamilyen kedvezőtlen fordulattal vagy kudarccal találkoznak, elbuknak. A füstbe ment képzelgéseik és a beteljesületlen vágyaik, valamint az áldásban részesülésük reménytelensége láttán azonnal elbuknak. Ez azt mutatja, hogy bármily lelkesek voltak is akkoriban a kötelességeik iránt, ez nem azért volt, mert értették az igazságot. Arra vágyva teljesítették a kötelességeiket, hogy megáldassanak, valamint buzgóságból. Nem számít, mennyire buzgók az emberek, vagy hány szót és doktrínát tudnak prédikálni, ha képtelenek az igazság gyakorlására, ha nem tudják az alapelvek szerint teljesíteni a kötelességeiket, ha csupán buzgóságra támaszkodnak, akkor képtelenek lesznek hosszan kitartani, és amikor megpróbáltatással vagy katasztrófával szembesülnek, akkor nem képesek szilárdan megállni és elbuknak. Némelyek egyszerűen összeomlanak, amikor kudarccal vagy kedvezőtlen fordulattal szembesülnek, mások pedig akkor omlanak össze, amikor megmetszik őket, megint mások pedig akkor omlanak össze, amikor fegyelmezéssel szembesülnek. Akik nem rendelkeznek az igazsággal, azok ily módon mindig elbuknak az első akadálynál. Akkor hát milyen megnyilvánulásai vannak annak, aki az igazságra törekszik? (Nem számít, milyenfajta finomítással szembesül, legyen bár nagy fájdalmak közepette, nem válik negatívvá. Az igazságot fogja keresni, és aláveti magát Isten szuverenitásának, valamint intézkedésének.) Az egyik megnyilvánulás az, hogy nem válik negatívvá, de a fő megnyilvánulást még nem láttátok át, amely az, hogy az igazságra törekvő embereket semmi nem akadályozza vagy befolyásolja a kötelességeik teljesítésében, tapasztaljanak meg bármilyen nehézséget, fájdalmat vagy gyengeséget. Akik nem törekednek az igazságra, azok lelkesen teljesítik a kötelességeiket akkor, amikor boldogok; ilyenkor nem számít, mennyit szenvednek, nem érzik magukat kimerültnek, minden személyes ügyet félre tudnak tenni, és nem hanyagolják el a kötelességeiket. Azonban más a helyzet akkor, ha boldogtalanok. Akár csak egy kevés munkát végezve is túlságosan fáradtnak érzik magukat, és ha szenvednek egy kicsit, akkor panaszkodnak, és mindig arra gondolnak, hogy hazatérnek és meggazdagodnak a hátralévő napjaikra, valamint arra, hogy kiutat találjanak maguknak. Azonban az igazságra törekvők azt gondolják: „Nem számít, mennyit szenvedek, jól kell teljesítenem a kötelességemet és viszonoznom kell Isten szeretetét. Csak akkor lesz lelkiismeretem és értelmem, ha jól teljesítem a kötelességem, és akkor érdemlem meg azt, hogy embernek nevezzenek.” Azon kívül, hogy a kötelességeik jó teljesítésére összpontosítanak, képesek enni és inni Isten szavait, és az igazságot illetően közösséget vállalni a testvéreikkel, bármilyen gonddal szembesüljenek is, és az igazságot keresik a nehézségeik megoldásához. Újra és újra átgondolják ezeket a dolgokat: „Hogyan tudom megoldani ezt az állapotot? Hol található a probléma? Miért érzem magam negatívnak? Miért metszenek meg? Hogyan rontottam ezt el? Hol hibáztam? Vajon ez beállítottságbeli probléma, nem vagyok hozzáértő ezen a területen, vagy a saját szándékaimat dédelgetem?” Eredményeket érnek el, miután néhány napon át vizsgálják ezeket a dolgokat, és felismerik, hogy a gyülekezet munkája szenvedte meg azt, hogy saját szándékaikat dédelgették, attól féltek, hogy megbántanak másokat, és nem vették figyelembe Isten házának az érdekeit. Milyen hozzáállást kellene felvenned, miután erre a következtetésre jutottál? Hogyan kellene megoldanod ezt a problémát? El kell fogadnod Isten szavainak az ítéletét, fenyítését és megmetszését, önvizsgálatot kell tartanod az Ő szavai alapján, össze kell vetned az állapotodat az Ő szavaival, és meg kell értened a saját romlott beállítottságaidat. Ily módon tudni fogod, hogy olyan valaki vagy-e, aki szereti az igazságot és aláveti magát Istennek. Elegendő eljutni erre a következtetésre? Még mindig vallomást kell majd tenned és bűnbánatot kell tartanod Isten előtt, mondván: „Amit tettem, az nem volt összhangban az igazsággal, a sátáni beállítottságom vezérelte a cselekedeteimet. Hajlandó vagyok bűnbánatot tartani, és soha többé nem fogok fellázadni Isten ellen. Történjék bármi, mindig keresni fogom az igazságot és Isten követelményei szerint fogok cselekedni. Isten fegyelmezzen és büntessen meg engem akkor, ha nem megy.” Ez egy igazán bűnbánó szív. Ha tudsz ily módon imádkozni és szilárd elhatározásra jutni, és ha tudsz így gyakorolni, akkor ez egy alávetett gondolkodásmód. Ha ily módon tapasztalsz, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy alá fogod vetni magad Isten munkájának, valóban megérted Őt, látod, hogy az Ő természete valóban igaz és szent, és istenfélő szív bontakozik ki benned. Felelősségteljes és hűséges leszel a kötelességed teljesítésében, és ily módon lesz némi gyakorlati tapasztalatod, és bemész majd az igazságvalóságokba.