Melyek a viselkedésetek alapelvei? Viselkedjetek a hivatalotok szerint, találjátok meg a számotokra megfelelő helyet, és tegyétek jól a kötelességet, amit tennetek kell; csak az ilyen embernek van józan esze. Vannak például olyanok, akik jártasak bizonyos szakmai készségekben és felfogják az alapelveket, nekik magukra kellene venniük a felelősséget és elvégezni az utolsó ellenőrzéseket azon a területen; vannak olyanok, akik ötletekkel és meglátásokkal tudnak előállni, inspirálni tudnak másokat, és segíteni nekik jobban teljesíteni a kötelességeiket – akkor ők álljanak elő ötletekkel. Ha megtalálod a neked megfelelő helyet, és összhangban dolgozol a testvéreiddel, akkor teljesíteni fogod a kötelességed – ez jelenti azt, hogy a hivatalodnak megfelelően viselkedsz. Lehetséges, hogy eredetileg csak ötletekkel tudsz előállni, de ha megpróbálsz másvalamit felajánlani, és végül nagyon igyekszel ezen, de még mindig képtelen vagy rá; akkor, ha mások biztosítják ezeket a dolgokat, kényelmetlenül érzed magad, és nem szeretnéd meghallgatni, a szíved fáj és feszélyezett, és panaszkodsz Istenre, igazságtalannak nevezve Őt – akkor ez bizony ambíció. Milyen beállítottság az, amely ambíciót szül valakiben? Az arrogáns beállítottság szüli az ambíciót. Ezek az állapotok bizonyára bármikor felbukkanhatnak bennetek, és ha nem keresitek az igazságot, hogy megoldjátok őket, és nincs az életbe való belépésetek, és nem tudtok e tekintetben megváltozni, akkor alacsony lesz annak a képesítésnek és tisztaságnak a szintje, amivel a kötelességeiteket teljesítitek, és az eredmények sem lesznek valami jók. Ez nem a kötelességetek kielégítő végzése, és azt jelenti, hogy Isten nem nyert tőletek dicsőséget. Isten mindenkinek különböző erősségeket és ajándékokat adott. Némelyeknek két vagy három területen vannak erősségei, másoknak egy területen, megint másoknak pedig egyáltalán nincsenek – ha megfelelően tudtok közelíteni ezekhez a dolgokhoz, akkor van józan eszetek. Az értelemmel bíró egyén képes lesz megtalálni a helyét, a hivatala szerint viselkedni, és jól tenni a kötelességeit. Aki soha nem tudja megtalálni a helyét, az olyan valaki, akinek mindig van ambíciója. Mindig státuszra és előnyökre törekszik a szívében. Soha nem elégszik meg azzal, amije van. További nyereségszerzés végett megpróbál elvenni annyit, amennyit csak tud; mindig az extravagáns vágyainak a kielégítését reméli. Azt gondolja, hogy ha vannak ajándékai és jó képességű, akkor többet kellene élveznie Isten kegyelméből, és nem hiba az, hogy van néhány extravagáns vágya. Vajon az ilyen embernek van józan esze? Nem arcátlanság az, hogy mindig extravagáns vágyai vannak? Akiknek van lelkiismeretük és józan eszük, azok érzik, hogy ez arcátlanság. Akik értik az igazságot, azok nem teszik meg ezeket az ostoba dolgokat. Ha a kötelességed hű teljesítését reméled, hogy visszafizesd Isten szeretetét, az nem extravagáns vágy. Ez összhangban van a normális emberi mivolt lelkiismeretével és józan eszével. Ez boldoggá teszi Istent. Ha valóban jól kívánod tenni a kötelességed, akkor először meg kell találnod a neked megfelelő helyet, majd teljes szíveddel, elméddel és erődből meg kell tenned mindazt, amit tudsz, a tőled telhető legjobban. Ez megfelelő színvonalú, és a kötelesség ilyesfajta teljesítésében van bizonyos mértékű tisztaság. Ez az, amit egy valódi teremtett lénynek tennie kell. Először is meg kell értened, mi a valódi teremtett lény. A normális teremtett lény nem emberfeletti, hanem olyan valaki, aki gyakorlatiasan él a földön; egyáltalán nem rendkívüli, és egyáltalán nem kivételes, hanem ugyanolyan, mint bármely hétköznapi ember. Ha mindig azt szeretnéd, hogy leelőzz másokat, hogy mindig mások fölé rangsoroljanak, akkor a Sátán arrogáns beállítottsága irányít, és az ambíciód által kiváltott téveszme ez. Valójában nem tudod ezt elérni, és lehetetlen számodra, hogy elérd. Isten nem adott neked ilyen tehetséget, illetve készséget, és ilyen lényeget sem adott neked. Ne feledd, hogy az emberiség hétköznapi tagja vagy, semmilyen tekintetben nem különbözöl másoktól, csak éppen más a megjelenésed, a családod és a születési háttered, és lehetnek eltérések az erősségeidben és az ajándékaidban. Azonban ne feledd: nem számít, mennyire vagy egyedi, csupán ezekben a csekélységekben vagy az, és a romlott beállítottságod ugyanolyan, mint a többieké. A tanúsítandó hozzáállásod és az alapelvek, amelyeket a kötelességed teljesítésekor be kell tartanod, megegyeznek a többiekével. Az emberek csupán az erősségeik és az ajándékaik tekintetében különböznek. Az egyházban némelyek tudnak gitározni, némelyek erhun tudnak játszani, mások pedig dobolni tudnak. Ha e területek bármelyike érdekel, akkor meg tudod tanulni. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét készségről vagy technológiáról van szó, amennyiben élvezed a tanulást és ügyes vagy, meg tudod tanulni. Miután elsajátítottál egy új készséget, felhasználhatod további kötelesség teljesítésére, nem csupán az emberek, hanem Isten kedvére is téve ezzel. Nagyon is áldott dolog további készségekre szert tenni és még inkább hozzájárulni Isten házának a munkájához. Semmi gond nincs az új dolgok tanulásával, ameddig valaki fiatal és jó az emlékezőtehetsége. Ennek csak haszna van, kára nincs. Kedvez a kötelességek teljesítésének és Isten háza munkájának. Ha valaki a kötelessége végzése közben különböző új dolgok tanulására összpontosít, az azt jelenti, hogy szorgalmas és felelősségteljes; sokkal jobb azoknál, akik nem kötelezték el magukat a munkájuk mellett. Ám ha valamit már tanulsz egy ideje, és még mindig nem érted, akkor az azt jelzi, hogy nincs képességed azon a területen. Ahogyan némelyek jól tudnak táncolni, azonban hamisan énekelnek, illetve nincs zenei tehetségük – ez velük született és nem változtatható meg. Az ilyen helyzethez a megfelelő hozzáállással kell közelíteni. Ha tudsz táncolni, akkor táncolj jól! Ha Istent dicsérő szíved van, akkor énekelj bár hamisan, Isten nem bánja. Ameddig öröm van a szívedben, az elegendő. Függetlenül attól, hogy miben rejlenek a személyes erősségeid, jó dolog, ha jóra tudod használni őket. Végezd lelkiismeretesen a kötelességeidet, amelyeket tenned kell, ezt jelenti a hivatalodnak megfelelő magatartás.

Senki ne gondolja magát tökéletesnek, kiemelkedőnek, nemesnek vagy másoktól különbözőnek; mindezt az ember arrogáns beállítottsága és tudatlansága idézi elő. Mindig különállóként gondol magára – ezt arrogáns beállítottság okozza; soha nem tudja elfogadni a hiányosságait, és soha nem tud szembenézni a hibáival és a kudarcaival – ezt arrogáns beállítottság okozza; soha nem engedi meg másoknak, hogy fölé emelkedjenek vagy jobbak legyenek nála – ezt arrogáns beállítottság okozza; soha nem engedi meg, hogy mások erősségei felülmúlják vagy meghaladják az övéit – ezt arrogáns beállítottság okozza; soha nem engedi meg másoknak, hogy jobb gondolataik, javaslataik és nézeteik legyenek, mint neki, és amikor felfedezi, hogy mások jobbak nála, akkor negatívvá válik, nem kíván szólni, szorong és lehangolt, vagy felzaklatja magát – mindezt egy arrogáns beállítottság okozza. Egy arrogáns beállítottság a hírneved védelmezőjévé tehet téged, aki nem tudja elfogadni mások helyreigazításait, nem tud szembenézni a hiányosságaival, és nem tudja elfogadni a saját kudarcait és hibáit. Sőt, ha valaki jobb nálad, az gyűlöletet és féltékenységet kelthet a szívedben, és korlátozva érezheted magad, olyannyira, hogy nem kívánod megtenni a kötelességed, és hanyaggá válsz a teljesítésében. Egy arrogáns beállítottság kiválthatja belőled ezeket a viselkedéseket és gyakorlatokat. Ha képesek vagytok rá, apránként ássatok mélyebbre az összes ilyen részletben, érjetek el áttörést, és értsétek meg őket. Aztán ha képesek vagytok fokozatosan lázadni ezek ellen a gondolatok ellen, lázadni ezek ellen a téves elképzelések, vélemények és viselkedések ellen is, és nem korlátoznak; és ha a kötelességetek teljesítésében meg tudjátok találni a nektek megfelelő hivatalt, és alapelvek szerint cselekedni, és teljesíteni azt a kötelességet, amelyet teljesíteni tudtok és nektek van szánva; akkor idővel képesek lesztek jobban teljesíteni a kötelességeiteket. Ebből áll a belépés az igazságvalóságba. Ha be tudsz lépni az igazságvalóságba, akkor meg fog rajtad jelenni az emberi hasonlatosság, és az emberek azt fogják mondani: „Ez az ember a hivatala szerint viselkedik, és úgy végzi a kötelességét, mint aki két lábbal áll a földön. Nem természetességre, forrófejűségre, avagy romlott, sátáni beállítottságára hagyatkozik a kötelessége végzéséhez. Visszafogottan cselekszik, Istent félő szíve van, szereti az igazságot, a viselkedése és a kifejezései pedig azt fedik fel, hogy fellázadt a saját teste és preferenciái ellen.” Mily csodálatos az, ha ily módon viselkedik valaki! Amikor mások felemlegetik a hiányosságaidat, nem csak elfogadni tudod azokat, hanem derűlátó is vagy, higgadtan nézve szembe a hiányosságaiddal és a hibáiddal. Egészen normális a lelkiállapotod, szélsőségektől mentes, forrófejűségtől mentes. Vajon nem ezt jelenti emberi hasonlatossággal rendelkezni? Csak az ilyen emberek értelmesek.

Milyen beállítottság az, amikor az emberek mindig takargatják, mindig szépítgetik magukat, mindig pózolnak, hogy mások nagyra tartsák őket, és ne vegyék észre a hibáikat vagy a hiányosságaikat, amikor mindig a legjobb oldalukat próbálják mutatni másoknak? Ez arrogancia, hamisítás, képmutatás, a Sátán beállítottsága, valami elvetemült dolog. Vegyük a sátáni rezsim tagjait: nem számít, mennyit harcolnak, viszálykodnak vagy ölnek a sötétben, senkinek sem szabad jelenteni és leleplezni őket. Attól félnek, hogy az emberek meglátják démoni arcukat, és mindent megtesznek, hogy elfedjék azt. Nyilvánosan mindent megtesznek, hogy tisztára mossák magukat, elmondva, mennyire szeretik az embereket, milyen nagyszerűek, dicsőségesek és tévedhetetlenek ők. Ez a Sátán természete. A Sátán természetének legfeltűnőbb jellegzetessége a trükközés és a megtévesztés. És mi ennek a trükközésnek és megtévesztésnek a célja? Hogy becsapja az embereket, annak megakadályozása, hogy lássák a lényegét és a foga fehérjét, elérve ezzel az uralma meghosszabbítását. A hétköznapi embereknek talán nincs ilyen hatalmuk és rangjuk, de ők is azt kívánják, bárcsak mások kedvező színben látnák őket, bárcsak nagyra tartanák és magas rangra emelnék őket az emberek a szívükben. Ez romlott beállítottság, és ha az emberek nem értik az igazságot, akkor képtelenek felismerni ezt. A romlott beállítottságokat a legnehezebb felismerni. Könnyű felismerni a saját hibáidat és hiányosságaidat, azonban a saját romlott beállítottságodat nem könnyű felismerni. Azok az emberek, akik nem ismerik magukat, soha nem beszélnek a romlott állapotukról – mindig azt gondolják, hogy rendben vannak. És anélkül, hogy felismernék, elkezdenek felvágni: „A hitem évei alatt oly sok üldöztetésen mentem át, és oly sok nehézséget szenvedtem el. Tudjátok, hogyan kerekedtem felül mindezen?” Ez arrogáns beállítottság? Milyen motiváció húzódik meg amögött, hogy mutogatják magukat? (Az, hogy az emberek nagyra tartsák őket.) Mi motiválja őket annak elérésében, hogy nagyra tartsák őket az emberek? (Az, hogy státuszt szerezzenek az ilyen emberek elméjében.) Ha státuszt kapsz valaki más elméjében, akkor amikor veled vannak, tiszteletteljesek az irányodban, és különösen udvariasak, amikor beszélnek hozzád. Mindig felnéznek rád, mindig mindenben előre engednek, elállnak az utadból, hízelegnek és engedelmeskednek neked. Mindenben kikérik a véleményedet és engedik, hogy te hozz döntéseket. Te pedig egyfajta élvezetet lelsz ebben – úgy érzed, hogy mindenki másnál erősebb és jobb vagy. Mindenki szereti ezt az érzést. Ez annak az érzése, hogy státuszod van valakinek a szívében; az emberek bele szeretnének merülni ebbe. Ezért versengenek az emberek a státuszért, és szeretnének státuszt kapni mások szívében, hogy mások becsüljék őket és hódoljanak nekik. Ha nem származna ebből ilyen élvezetük, akkor nem törekednének a státuszra. Ha például nincs státuszod valakinek a lelkében, akkor egyenlő félként érintkezik veled, egyenrangúként kezel. Ellentmond neked, amikor szükséges, nem lesz veled udvarias vagy tiszteletteljes, és még az is lehet, hogy elmegy, mielőtt befejezed a mondandódat. Ez bosszantana? Nem szereted, amikor így bánnak veled az emberek; az tetszik, amikor minden pillanatban hízelegnek neked, felnéznek rád és dicsőítenek téged. Szereted, amikor te vagy mindennek a középpontja, minden körülötted forog, és mindenki hallgat rád, felnéz rád, és aláveti magát az irányításodnak. Vajon nem arra irányuló vágy ez, hogy királyként uralkodj, hogy hatalmad legyen? A szavaidat és a tetteidet a státuszra való törekvés, annak megszerzése hajtja, és ezért küzdesz, meg akarod ragadni és versengsz érte másokkal. A célod valamilyen pozíció megszerzése, és az, hogy Isten választott népe hallgasson rád, támogasson téged és hódoljon neked. Ha már megszerezted ezt a pozíciót, akkor hatalomra is szert tettél, és élvezheted a státusz előnyeit, mások csodálatát, valamint az adott pozícióval járó összes többi előnyt. Az emberek mindig álcázzák magukat, felvágva mások előtt, jobbnak színlelve magukat, látszatokat felépítve, és szépítve magukat, hogy mások tökéletesnek gondolják őket. Ezzel az a céljuk, hogy rangot szerezzenek, és élvezhessék a státusz előnyeit. Ha nem hiszed el, gondold át alaposan: miért akarod mindig azt, hogy nagyra tartsanak az emberek? Azt akarod, hogy hódoljanak neked és felnézzenek rád, hogy végül átvedd a hatalmat és élvezd a státusz előnyeit. Ez a rang, amelyre oly kétségbeesetten törekszel, sok előnyt hoz majd neked, és mások pontosan ezeket az előnyöket fogják irigyelni és kívánni. Amikor az emberek megízlelik a rangból fakadó sok előnyt, az mámorossá teszi őket, és belevetik magukat ebbe a fényűző életbe. Az emberek azt gondolják, hogy csupán az ilyen élet nincs elpazarolva. A romlott emberiség örömét leli az e dolgokban való elmerülésben. Ennélfogva amint valaki szert tesz egy bizonyos pozícióra, és élvezni kezdi az azzal járó különböző előnyöket, könyörtelenül epekedni kezd ezen bűnös élvezetek után, mígnem soha nem ereszti el őket. A hírnévre és a rangra való törekvést lényegében annak vágya hajtja, hogy sütkérezzen az adott pozícióból eredő előnyökben, hogy királyként uralkodjon, hogy ellenőrzést gyakoroljon Isten választott népe felett, hogy minden felett uralma legyen, hogy önálló királyságot alapítson meg, ahol kiélheti magát a státuszának előnyeiben és elmerülhet a bűnös élvezetekben. A Sátán sokféle módszert használva téveszti meg az embereket, szedi rá őket, és nézi őket bolondnak, hamis benyomásokat adva nekik. Még megfélemlítést és fenyegetéseket is felhasznál arra, hogy csodálják és féljék az emberek, annak végső céljával, hogy alávessék magukat és hódoljanak neki. Ebben leli kedvét a Sátán; és ez a célja azzal is, hogy vetélkedik Istennel, hogy embereket nyerjen meg magának. Így hát, amikor rangért és hírnévért küzdötök mások körében, akkor miért küzdötök? Tényleg a jó hírnévért? Nem. Valójában azon előnyökért küzdesz, amelyeket a jó hírnév hoz neked. Ha mindig élvezni akarod ezeket az előnyöket, akkor meg kell küzdened értük. Ám ha nem értékeled ezeket az előnyöket, és azt mondod: „Nem számít, hogy bánnak velem az emberek. Csak egy hétköznapi ember vagyok. Nem érdemlem meg ezt a fajta jó bánásmódot, és nem kívánok hódolni valakinek. Isten az egyetlen, akit igazán imádnom és félnem kell. Csak Ő az én Istenem és az én Uram. Nem számít, mennyire jó valaki, milyen nagyszerű képességei vannak, milyen óriási tehetsége, vagy milyen pompás vagy tökéletes az imázsa, nem ő a tiszteletem tárgya, mert nem ő az igazság. Nem ő a Teremtő; nem ő a Megváltó, és nem tud vezényelni, vagyis szuverén módon uralkodni az ember sorsa felett. Nem ő a hódolatom tárgya. Egyetlen emberi lény sem érdemli ki a hódolatomat” – ez vajon nem felel meg az igazságnak? Ha viszont nem hódolsz másoknak, hogyan bánj velük, ha ők hódolni kezdenek neked? Meg kell találnod a módját, hogy leállítsd őket ebben, és segíts nekik kitörni ebből a mentalitásból. Meg kell találnod a módját, hogy megmutasd nekik az igazi arcod, és engedd, hogy lássák a rútságodat és az igazi természetedet. A kulcs az, hogy megértesd az emberekkel: nem számít, milyen jó a képességed, milyen magas az iskolázottságod, milyen tájékozott vagy milyen intelligens vagy, attól még mindig csupán hétköznapi ember vagy. Nem vagy tárgya senki csodálatának vagy hódolatának. Elsősorban szilárdan meg kell állnod a pozíciódban, és nem visszavonulni, miután hibákat vétesz vagy megszégyenülsz. Miután hibákat vétesz és megszégyenülsz, ha nem csupán elszalasztod beismerni ezt, hanem megtévesztést is használsz azért, hogy elfedd vagy szépítgesd, akkor tetézed a hibádat és még rondábbnak tünteted fel magad. Még nyilvánvalóbbá válik az ambíciód. A romlott emberi lények jók saját maguk álcázásában. Nem számít, mit tesznek, vagy milyen romlottságot fednek fel, mindig álcázniuk kell magukat. Ha valami rosszul sül el, vagy valami rosszat tesznek, akkor másokat akarnak hibáztatni. Azt akarják, hogy a jó dolgokért az övék legyen az érdem, a rossz dolgokért viszont másokat hibáztassanak. Vajon nincs a valós életben sok ilyen álcázás? Túl sok van belőle. Hibák elkövetése vagy álcázás: melyik kapcsolódik a beállítottsághoz? Az álcázás beállítottság kérdése, arrogáns beállítottság, elvetemültség és csalárdság van benne; ezt különösen utálja Isten. Lényegében, amikor álcázod magad, mindenki érti, hogy mi történik, de azt gondolod, hogy mások nem látják, és minden tőled telhetőt megtéve érvelsz és mentegeted magad azért, hogy megőrizd a tekintélyed, és mindenkivel elhitesd, hogy semmi rosszat nem tettél. Ez nem ostobaság? Mások mit gondolnak erről? Hogy éreznek? Undorodnak és iszonyodnak. Ha hibát követsz el, és helyesen tudod kezelni, és lehetővé tudod tenni, hogy mindenki más beszéljen róla, engedélyezve, hogy megjegyzéseket fűzzenek hozzá, és felismerjék azt, és meg tudsz nyílni és boncolgatni azt, akkor mi lesz mindenkinek a véleménye rólad? Azt fogják mondani, hogy becsületes ember vagy, mert a szíved nyitva áll Isten előtt. A tetteiden és a viselkedéseden keresztül meg tudják látni a szívedet. Ám ha megpróbálod álcázni magad és mindenkit megtéveszteni, akkor nem lesznek rólad nagy véleménnyel, és azt fogják mondani, hogy ostoba és esztelen ember vagy. Ha nem próbálsz meg színlelni vagy mentegetni magad, ha be tudod ismerni a hibáidat, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy becsületes vagy és bölcs. És mi tesz téged bölccsé? Mindenki követ el hibákat. Mindenkinek vannak hibái és hiányosságai. Valójában mindenkinek ugyanaz a romlott beállítottsága van. Ne gondold magad nemesebbnek, tökéletesebbnek és kedvesebbnek másoknál; ez teljes mértékben észszerűtlen. Amint világossá válik számodra az emberek romlott beállítottsága és a romlottságuk valódi arca és lényege, nem próbálod majd elrejteni a saját hibáidat, és nem fogod felhasználni mások hibáit ellenük – mindkettővel helyesen tudsz majd szembenézni. Csak ekkor válsz éleslátóvá és nem teszel ostoba dolgokat, ami bölccsé tesz téged. Akik nem bölcsek, azok ostoba emberek, és mindig leragadnak az apró hibáiknál, miközben a színfalak mögött lopakodnak. Visszataszító ezt látni. Tulajdonképpen amit teszel, az azonnal nyilvánvaló mások számára, ám te mégis otrombán előadod a műsort. Mások számára ez egy bohóc előadásának tűnik. Vajon nem bolondság ez? Dehogynem. Az ostoba emberekben nincs bölcsesség. Nem számít, hány prédikációt hallanak, még mindig nem értik az igazságot, és semmit sem olyannak látnak, amilyen valójában. Soha nem szállnak le a magas lóról, azt gondolva, hogy mindenkitől különböznek és mindenkinél tiszteletreméltóbbak; ez arrogancia és önelégültség, ez ostobaság. A bolondoknak nincs lelki megértésük, ugye? Azokban a dolgokban nincs lelki megértésed, amelyek terén ostoba és esztelen vagy, és nem tudod könnyen megérteni az igazságot. Ez a dolog valósága.

A romlott beállítottság nem változik meg egyik napról a másikra. Az embernek mindenben folyamatosan elmélkednie kell magáról, és meg kell vizsgálnia magát. Meg kell vizsgálnia a tetteit és a viselkedését Isten szavainak fényében, meg kell próbálnia megérteni önmagát, és rálelni az igazság gyakorlásának az ösvényére. Ily módon kezelhető a romlott beállítottság. Szükség van a mindennapi életben megmutatkozó romlott beállítottságokon való töprengésre és azok feltárására, elemzés és tisztánlátás gyakorlására az alapján, ahogy valaki az igazságot felfogja, és a fokozatos áttörésre, hogy képes legyen az igazság gyakorlására és összes cselekedetének az igazsághoz való igazítására. Ezen törekvés, gyakorlat és önismeret révén a romlottság e megnyilatkozásai kezdenek eltünedezni, és van remény rá, hogy végül átalakul az illető beállítottsága. Ez az ösvény. Az ember beállítottságának az átalakulása az élete fejlődésének a kérdése. Meg kell ragadni az igazságot és gyakorolni azt. Csak az igazság gyakorlásával kezelheti az ember a romlott beállítottság problémáját. Ha a romlott beállítottság továbbra is állandóan megmutatkozik, olyannyira, hogy minden tettben és szóban feltárul, akkor az azt jelenti, hogy nem alakult át az illető beállítottsága. Komolyan boncolgatni kell és fel kell tárni mindent, ami a romlott beállítottsághoz kapcsolódik. Az embernek keresnie kell az igazságot ahhoz, hogy felfedje és kezelje a romlott beállítottság kiváltó okait. Csak így oldható meg teljesen a romlott beállítottság problémája. Ha már rátaláltál erre az ösvényre, akkor van remény a beállítottságod átalakítására. Ezek a valós életre vonatkozó, nem üres dolgok. A kulcs abban rejlik, hogy az egyének szívvel-lélekkel, szorgalmasan az igazságvalóságoknak tudják-e adni magukat, és gyakorolni tudják-e az igazságot. Amennyiben képesek az igazság gyakorlására, fokozatosan elkezdhetik levetni a romlott beállítottságukat. Isten követelményei szerint tudnak viselkedni – más szóval a hivataluk szerint tudnak viselkedni. Megtalálva a helyüket, szilárdan megállva a szerepükben teremtett lényként, és olyan emberré válva, aki valóban hódol Istennek és aláveti magát Őneki, Isten el fogja ismerni őket.

2020. február 20.