Akik hisznek Istenben, azoknak a hit ösvényét kell járniuk Isten szavával és az Ő követelményeivel összhangban. A hívőknek az igazság szerint kell viselkedniük. Ha az emberek nem rendelkeznek az igazsággal és a Sátán filozófiái szerint élnek, akkor végül nem fognak pozitív kimenetelt vagy véget elérni. Csupán Isten szava az örök, változatlan igazság. Ha valamely hívő nem Isten szava szerint él, illetve nem az igazságnak megfelelően viselkedik, akkor még a világ embereinél is világtalanabb, reménytelenül vak. Sokak fejét, akik a szekuláris világban egy bizonyos területen elérnek némi sikert és híressé válnak, beborítják a hírnév és a nyereség felhői, és elkezdik nagyra tartani magukat. Tulajdonképpen mások csodálata, dicsérete, megerősítése és elismerése csupán átmeneti megtiszteltetés a számodra. Nem jelképeznek életet, és a legkisebb mértékben sem jelentik azt, hogy valaki a helyes ösvényen jár. Nem többek átmeneti megtiszteltetéseknél és dicsőségeknél. Mik ezek a dicsőségek? Valósak vagy üresek? (Üresek.) Hullócsillaghoz hasonlítanak, felvillannak, majd eltűnnek. Miután az emberek ilyen dicsőségekre, megtiszteltetésekre, tapsra, babérokra és dicséretre tettek szert, attól még vissza kell térniük a valós életbe és úgy élniük, ahogyan élniük kellene. Némelyek képtelenek belátni ezt, és azt kívánják, bárcsak örökre velük maradhatnának ezek a dolgok, ami irreális. Az emberek amiatt szeretnének ilyen környezetben és légkörben élni, amilyen érzést ez kivált bennük; örökre élvezni szeretnék ezt az érzést. Ha képtelenek élvezni, akkor elkezdenek rossz útra térni. Némelyek különböző módszerekkel, például ivással és drogozással kábítják el magukat: így állnak hozzá a Sátán világában élő emberek a hírnévhez és a nyereséghez. Amint valaki híressé válik és kap némi dicsőséget, hajlamos elveszíteni az irányt, és nem tudja, hogyan cselekedjen, vagy mit tegyen. A felhőkben van a feje, és nem tud lejönni onnan – ez veszélyes. Voltatok már valaha ilyen állapotban, vagy tanúsítottatok ilyen magatartást? (Igen.) Mi okozza ezt? Az, hogy az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Túlságosan hiúak, túlságosan arrogánsak, nem tudnak ellenállni a kísértésnek vagy a dicséretnek, és nem törekednek az igazságra, illetve nem értik azt. Egyedinek gondolják magukat csupán valamilyen apró eredmény miatt, vagy mert dicsőségben részesültek, azt gondolják, hogy nagy emberré, illetve szuperhőssé váltak. Azt gondolják, mindezen hírnév, nyereség és dicsőség mellett vétek lenne nem nagyra tartani magukat. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, hajlamosak rá, hogy bármikor, illetve bárhol nagyra tartsák magukat. Amikor elkezdik túlságosan nagyra tartani magukat, akkor vajon könnyen le tudnak adni ebből? (Nem.) A némi értelemmel rendelkező emberek nem tartják ok nélkül nagyra magukat. Amikor még semmit nem értek el, nincs mit felajánlaniuk, és a csoportban senki semmi figyelmet nem fordít rájuk, akkor, ha akarnák sem tudnák nagyra tartani magukat. Lehet, hogy kissé arrogánsak és nárcisztikusak, vagy esetleg úgy érzik, hogy némileg tehetségesek és jobbak másoknál, azonban nem hajlanak rá, hogy nagyra tartsák magukat. Milyen körülmények között tartják magukat nagyra az emberek? Amikor mások megdicsérik őket valamilyen teljesítményükért. Úgy gondolják, hogy jobbak másoknál, hogy a többiek hétköznapiak és jelentéktelenek, hogy egyedül ők rendelkeznek státusszal, és nincsenek egy ligában, egy szinten másokkal, hogy felettük állnak. Így szállnak fel a magas lóra. És jogosnak gondolják, hogy olyan nagy véleménnyel vannak saját magukról. Hogyan jutnak erre a következtetésre? Azt hiszik, hogy „egyedi erővel, képességgel és elmével rendelkezem, és hajlandó vagyok arra, hogy az igazságra törekedjek. Már el is értem valamit – nevet szereztem magamnak, és a hírnevem, valamint az értékem meghaladja másokét. Ezért biztosan kitűnök a tömegből, és olyan valaki vagyok, akire mindenki felnéz, tehát helyénvaló az, hogy nagyra tartom magam.” Ezt gondolják az elméjükben, és végül magától értetődővé és természetessé válik az, hogy nagyra tartják magukat. Úgy gondolják, hogy ez kétségtelenül helyes és logikus. Ha nem tartják nagyra magukat, akkor kiegyensúlyozatlannak érzik magukat, mintha alábecsülnék magukat, és nem felelnének meg mások jóváhagyásának; vagyis természetesnek gondolják azt, hogy nagyra tartják magukat. Milyen következményekkel jár az, hogy ily nagyra tartják magukat? (Már nem fognak jól együtt dolgozni másokkal, és a saját módjukon akarnak tenni dolgokat.) Ez a viselkedésük egyik aspektusa. Még mi van? (Már nem állnak két lábbal a földön, már nem igyekeznek előre lépni a munkaterületükön, és túlságosan is arra támaszkodnak, amit már most nyújtani tudnak.) (Nem hajlandóak alávetni magukat olyan helyzeteknek, amelyek nem tetszenek nekik.) Miért nem hajlandóak alávetni magukat? Korábban képesek voltak rá? (Korábban nem volt mire arrogánsnak lenniük, képesek voltak visszafogni és elnyomni önmagukat, így bizonyos mértékig alá tudták vetni magukat. Azonban most már úgy érzik, hogy van mire, vannak képesítéseik, és különböznek másoktól, ezért úgy gondolják, hogy a saját feltételeiket diktálhatják és elutasíthatják az alávetettséget.) Úgy érzik, hogy már különböznek attól, akik korábban voltak, hogy rangjuk van, ismertek, és nem kellene könnyedén alávetniük magukat másoknak. Ha ezt tennék, akkor az nem illene a státuszukhoz, és nem élnének a nevükhöz méltóan. Úgy érzik, joguk van nemet mondani és visszautasítani azt, hogy másoknak alávessék magukat. Még milyen magatartásokat tanúsítanak? (Ha az esetük súlyossá válik, talán Pálhoz hasonlóan még azt is mondják: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:7-8), és elkezdenek alkudozni Istennel, elfeledve azt, hogy teremtett lények.) Elfelejtik, hogy kik ők. Szerintetek jó az, ha valaki nagyra tartja magát? (Nem.) Akkor hát miért tartják magukat nagyra az emberek? (A bennük lévő sátáni természet miatt.) A sátáni természet megléte elkerülhetetlen, és bizonyára ez a probléma gyökere. Még milyen okok vannak? Beszéljük a gyakorlati okokról! (Az emberek túl nagy hangsúlyt fektetnek az eredményeikre, úgy kezelve azokat, mint az életet magát. Ezért mindig örömüket lelik a sikerükben, ami az önelégültség állapotához vezet, melyből nem tudnak elszökni.) Ez a dolog bökkenője. Ez azzal kapcsolatos, hogy mire törekednek, mi után vágyakoznak az emberek a szívükben, valamint milyen ösvényt választanak. Sokan úgy gondolják, hogy van érettségük, ameddig el tudnak végezni bizonyos rutinfeladatokat és végezni tudnak bizonyos technikai szakértelmet igénylő kötelességeket. Minél ügyesebb, kivételesebb és csiszoltabb a munkájuk, ez annál inkább bizonyítja, hogy rendelkeznek valósággal, hogy szeretik Istent, és hogy alávetik magukat Neki. Ezt tekintik az életüknek. Ebből eredően minden bizonnyal becsben is tartják és életcéljukként törekednek erre, azonban a céljuk és az irányuk téves, miként az ösvényük is. Sőt, ennek gyökerénél elhajlások vannak az emberek megértésében az életről, az igazság kereséséről és arról, hogy mit jelent rendelkezni az igazságvalósággal. Amikor elhajlások vannak az emberek megértésében, akkor a valamiről való tudásukban és végső értékelésükben is elhajlásoknak kell lennie. Ha elhajlások vannak a megértésedben, akkor abban is elhajlásoknak kell lennie, amire törekszel. Ennek eredményeként az általad választott ösvény is szükségszerűen problémás, és elhajlások lesznek az életed irányában és céljaiban is.

Mindenki tudja, hogy nem jó az, ha valaki nagyra tartja magát csupán azért, mert el tudott érni bizonyos eredményeket a kötelességében. Akkor miért van az, hogy az emberek mégis hajlamosak nagyra tartani magukat? Ez egyrészt az emberek arroganciájából és felületességéből adódik. Vannak más okok is? (Az emberek nem ismerik fel, hogy Isten vezeti el őket ezen eredmények eléréséhez. Azt gondolják, hogy minden érdem az övék, és van mivel felvágniuk, ezért nagyra tartják magukat. Tulajdonképpen Isten munkája nélkül az emberek semmit nem képesek megtenni, de ezt nem tudják belátni.) Ez a megállapítás helyes, és központi helyen áll a kérdést illetően. Ha az emberek nem ismerik Istent és nem rendelkeznek a Szentlélekkel, hogy megvilágosítsa őket, akkor mindig azt fogják gondolni magukról, hogy bármire képesek. Tehát ha van mivel felvágniuk, akkor arrogánssá válhatnak és nagyra tarthatják magukat. Képesek vagytok érzékelni Isten útmutatását és a Szentlélek megvilágosodását a kötelességetek teljesítése során? (Igen.) Ha képesek vagytok érzékelni a Szentlélek munkáját, ám még mindig nagyra tartjátok magatokat, és úgy gondoljátok, hogy rendelkeztek a valósággal, akkor mi folyik itt? (Amikor a kötelességünk teljesítése némi gyümölcsöt hoz, azt gondoljuk, hogy a fele érdem Istené, a másik fele pedig a miénk. Határtalanul felnagyítjuk az együttműködésünket, azt gondolva, hogy semmi nem volt fontosabb az együttműködésünknél, és hogy az Istentől való megvilágosodás nem lett volna lehetséges nélküle.) Akkor hát miért világosított meg téged Isten? Másokat is meg tud világosítani Isten? (Igen.) Amikor Isten megvilágosít valakit, az Isten kegyelméből van. És mi az a kis együttműködés a részedről? Olyasvalami, amiért érdem jár neked, vagy ez a kötelességed és a feladatod? (Ez a kötelességed és a feladatod.) Amikor felismered, hogy ez a kötelességed és a feladatod, akkor helyes a gondolkodásmódod, és eszedbe sem fog jutni, hogy megpróbálj elismerést szerezni érte. Ha mindig azt gondolod, hogy „ez az én hozzájárulásom. Vajon Isten megvilágosodása lehetséges lett volna az együttműködésem nélkül? Ez a feladat az ember együttműködését igényli; az együttműködésünk teszi ki az eredmény javát”, akkor tévedsz. Hogyan tudnál együttműködni, ha a Szentlélek nem világosított volna meg téged, és ha senki nem közölte volna veled az igazságalapelveket? Nem tudnád, mit követel Isten, és a gyakorlat ösvényét sem ismernéd. Még ha alá is akarnád vetni magad Istennek és együttműködni, nem tudnád, hogyan. Nem csupán üres szavakból áll ez a te „együttműködésed”? Valódi együttműködés nélkül csupán a saját ötleteid szerint cselekszel – ebben az esetben az általad teljesített kötelesség megfelel-e a mércének? Semmiképp sem, ami jelzi, hogy milyen problémával állunk itt szemben. Miről van szó? Nem számít, milyen kötelességet teljesít valaki, az, hogy eredményeket ér-e el, hogy a mércének megfelelően teljesíti-e a kötelességét, és elnyeri-e Isten jóváhagyását, az Isten tetteitől függ. Még ha teljesíted is a feladataidat és a kötelességed, ha Isten nem munkálkodik, ha Isten nem világosít meg és vezérel téged, akkor nem fogod tudni az ösvényed, az irányod, sem a céljaid. Végső soron mi adódik ebből? Miután annyi ideig fáradoztál, mégsem teljesítetted megfelelően a kötelességed, és nem tettél szert az igazságra és az életre – minden hiábavaló volt. Tehát az, hogy a kötelességed végzése megfelel-e a mércének, a testvéreid építésére, valamint Isten jóváhagyásának az elnyerése mind Istentől függ! Az emberek csak azokat a dolgokat tudják megtenni, amelyekre ők maguk képesek, amelyeket meg kell tenniük, amelyek a velük született képességeik határain belül vannak – semmi többet. Végső soron tehát a kötelességeid eredményes módon történő teljesítése Isten szavainak útmutatásától, valamint a Szentlélek megvilágosodásától és vezetésétől függ; csakis ekkor tudod megérteni az igazságot, és ekkor tudsz eleget tenni Isten megbízatásának azon ösvény szerint, amelyet Isten adott neked, és az Őáltala meghatározott alapelvek szerint. Ez Isten kegyelme és áldása, és ha az emberek nem tudják észrevenni ezt, akkor vakok. Függetlenül attól, hogy milyen munkát végez Isten háza, mi legyen az eredmény? Az egyik része legyen a tanúságtétel Istennek és Isten evangéliumának terjesztése, a másik része pedig legyen az okítás és az, hogy hasznot hozz a testvéreknek. Isten házának munkája mindkét területen érjen el eredményeket. Isten házában, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítesz, tudsz Isten útmutatása nélkül eredményeket elérni? Semmiképp sem. Elmondhatjuk, hogy Isten útmutatása nélkül lényegében haszontalan az, amit teszel. Az évek során, miközben haladtok a kötelességeitek végzésével, minél inkább teszitek ezeket a kötelességeket, annál közelebb kerültetek Isten követelményeihez, és minél inkább megértettétek az Ő szándékait, annál inkább felfogtátok az alapelveket. Hogyan éritek el mindezt? (Isten útmutatása által.) Isten útmutatása és a Szentlélek megvilágosodása nélkül mi az, amivel az emberek ténylegesen „hozzájárulhatnak”? „Hozzájárulásuk” egy része az emberi képzelgésük. Az emberek időnként saját képzelgéseik szerint végeznek kötelességeket, azt gondolva, hogy ezáltal tanúságot tudnak tenni Istennek. Az eredmény azonban ennek az ellenkezője. Amit ebből kihoznak, az nem csupán nem éri el az Istennek való tanúságtétel kívánt hatását, hanem irreálisnak és impraktikusnak is tűnik, pusztán emberi képzelgések és koholmányok termékének, ami végső soron szégyent hoz Istenre. A másik része ennek az emberi elképzelések. Az emberek szeretnek a saját elképzeléseik alapján cselekedni, és úgy gondolni, hogy az elképzeléseik összhangban vannak az igazsággal. Amikor az elképzeléseik szerint cselekednek, úgy gondolják, hogy megkapják mások jóváhagyását és Istent dicsőítik. Ennek eredményeként sok dolgot a saját elképzeléseik alapján tesznek, és nem csupán az Istennek való tanúságtétel kíván hatását nem érik el, hanem félre is vezetnek másokat, hogy igazságként fogadják el ezeket az elképzeléseket. Ez nem csupán abban akadályozza őket, hogy alávessék magukat Istennek, hanem félreértésekhez, gyanakvásokhoz, kárhoztatásokhoz, és Isten elleni káromláshoz is vezet. Ilyen következményekkel jár az, ha valaki a saját elképzelései alapján cselekszik és terjeszti ezeket az elképzeléseket. Amikor az emberek nem teljesen értik az igazságot, a saját képzelgéseikre és elképzeléseikre támaszkodnak, hogy azok vezéreljék a tetteiket. A képzelgések és az elképzelések mellett az emberek „hozzájárulásának” másik vetülete az emberi tudás. Miután különböző területeken rengeteg tudásra tettek szert, ezt a tudást arra használják, hogy felbecsüljék Isten követelményeit, elképzelve, hogy mi az igazság, és saját maguk ítélve meg, hogyan végezzék a kötelességüket és tegyenek eleget Isten szándékainak. Mi az eredménye az ilyen tetteknek? Bizonyára ellentmondanak Isten szándékainak, mivel az emberi tudás ellentmond az igazságnak és szembeszegül vele. Amikor az emberek az emberi tudás alapján végzik a kötelességüket, milyen helyzetet teremt ez az egyházban? Az emberek elkezdik bálványozni a tudást, és egymáshoz hasonlítgatni magukat, hogy ki tud többet, ki olvasott több könyvet, kinek vannak magasabb tudományos fokozatai. Ezek azok a dolgok, amelyeket szeretnek összehasonlítani. Amikor ilyen helyzet áll elő az egyházon belül, vajon van ennek bármi köze ahhoz, hogy az emberek emberi tudást használnak a szolgálatra és az Istennek való tanúságtételre? Van bizony. Milyen következményekkel jár az, ha valaki tudást használ a kötelessége végzésére és az Istennek való tanúságtételre? Oda vezet, hogy előnyben részesíti az emberi tudást az igazság szeretetével szemben, és az emberi tudásra való törekvés ösvényére tereli el az embereket. Ez helytelen, és teljes mértékben letéríti az illetőt az igaz útról. Ami az Isten melletti tanúságtételt és az Ő szolgálatát illeti, nem számít, hogy az emberek képzelődéseket, elképzeléseket vagy emberi tudást használnak ezekhez, e megközelítésmódok egyike sem érheti el azt a kívánt eredményt, hogy segítsen az embereknek megismerni Istent és alávetni magukat Neki. Ehelyett könnyen megakadályozhatja az embereket abban, hogy Istenhez forduljanak. Tehát a képzelődések, elképzelések vagy emberi tudás felhasználása arra, hogy Istennek bizonyságot tegyen valaki, mind egyfajta ellenállás Istennel szemben. Ez megszakítja és megzavarja Isten munkáját, és Ő nem hagyja jóvá az ilyen cselekedeteket.

Az emberi képzelődések, elképzelések és tudások mind a gondolat birodalmának a vonatkozásai. Az emberi tettek egyrészt az egyén saját gondolatain és szempontjain alapszanak, másrészt pedig az illető romlott beállítottságán, ami döntő szerepet játszik. Ha az emberek nem értik az igazságot, nem ismerik magukat, nem fogadják el az igazságot, nem gyakorolják az igazságot, és képtelenek alávetni magukat Istennek és az igazságnak, akkor mire alapozzák a kötelességük teljesítését? A saját arroganciájuk, csalárdságuk, gonoszságuk, rosszindulatuk és hajthatatlanságuk alapján cselekszenek, amelyek mind a romlott beállítottságuk aspektusai. Milyen következményekkel jár az, ha e romlott beállítottságokra alapozva teljesítik a kötelességüket? (Az emberek nem tudnak összhangban együttműködni másokkal, és az egyház munkáját is megszakíthatják és megzavarhatják.) Ismerni kell ezeket a következményeket. Mindenki a tetszése szerint cselekszik, nem az igazságot gyakorolva. Ki-ki a saját dolgát teszi, diszharmóniában cselekedve, és megszakítást és megzavarást okozva. A munka, amelynek a kivitelezése jól is történhetett volna, kaotikussá és rendetlenné válik. Ez egyáltalán nem különbözik attól, ahogyan a nem hívők között történnek a dolgok. Milyen légkör uralkodik a Sátán táborában, legyen szó a társadalomról vagy hivatalos körökről? Milyen gyakorlatok népszerűek? Némileg értenetek kellene ezeket. A tetteiknek milyen alapelveik és irányvonalaik vannak? Mindenki öntörvényű, mindenki a saját útját járja. A saját érdekeiknek megfelelően cselekednek és azt teszik, amit csak akarnak. Akinek felhatalmazása van, azé az utolsó szó. Egyáltalán nem gondolnak másokra. Csak teszik, amit akarnak, hírnévre, nyereségre és státuszra törekedve, és teljes mértékben a saját preferenciáik szerint cselekedve. Amint hatalomhoz jutnak, hamar gyakorolják is ezt a hatalmat mások felett. Ha megsérted őket, akkor megkeserítik az életedet, és semmit nem tehetsz, csupán ajándékokat ajánlhatsz fel nekik. Gonoszak, akár a skorpió, készen állnak a törvények, az állami rendeletek megsértésére, sőt, akár bűntettek elkövetésére is. Mindezekre képesek. Ilyen sötétség és gonoszság van a Sátán táborában. Namármost, Isten eljött, hogy megmentse az emberiséget, hogy lehetővé tegye az emberek számára az igazság elfogadását, az igazság megértését, és azt, hogy kiszabaduljanak a Sátán fogságából és hatalmából. Ha nem fogadjátok el az igazságot és nem gyakoroljátok az igazságot, akkor vajon nem éltek-e még mindig a Sátán hatalma alatt? Ez esetben mi a különbség a ti jelenlegi állapototok és az ördögök és a Sátán állapota között? Ugyanúgy versengtek, akárcsak a nem hívők. Ugyanúgy harcoltok, akárcsak a nem hívők. Reggeltől estig cselszövéssel, ármánykodással, irigykedéssel és vitatkozással vagytok elfoglalva. Mi ennek a problémának a gyökere? Az, hogy az embereknek romlott beállítottságaik vannak és e romlott beállítottságok szerint élnek. A romlott beállítottságok uralma a Sátán uralma; a romlott emberi mivolt a sátáni beállítottságban lakozik, és senki nem kivétel ez alól. Ne gondold hát, hogy túlságosan jó, túlságosan szelíd, vagy túlságosan becsületes vagy ahhoz, hogy hatalomért és nyereségért folyó harcokba bonyolódj. Ha nem érted az igazságot és nem Isten vezet téged, akkor bizonyára nem vagy kivétel, és a jámborságod vagy a kedvességed, illetve a fiatalságod miatt a legkevésbé sem maradhatsz ki a hírnévért és nyereségért folyó harcokból. Tulajdonképpen te is hírnévre, nyereségre és státuszra fogsz törekedni mindaddig, amíg lehetőséged van rá és a körülmények megengedik. A hírnév és a nyereség után kapkodás olyan emberek jellemző viselkedése, akik a Sátán elvetemült természetével rendelkeznek. Senki nem kivétel ez alól. A romlott emberiség egészét a hírnév, a nyereség és a státusz élteti, és bármilyen árat megfizetnek az e dolgokért folyó harcukban. Így van ez mindazokkal, akik a Sátán hatalma alatt élnek. Tehát aki nem fogadja el vagy érti meg az igazságot, aki nem tud az alapelvek szerint cselekedni, az sátáni beállítottság közepette él. A sátáni beállítottság már eluralta a gondolataidat és irányítja a viselkedésedet; a Sátán teljesen az irányítása alá és a fogságába vetett, és ha nem fogadod el az igazságot és nem lázadsz fel a Sátán ellen, akkor nem fogsz tudni elmenekülni. Namármost, a kötelességed teljesítése során Isten házában némileg alávetett vagy, némileg rugalmas szívű, némileg komoly, van némi felelősségtudatod, félre tudod tenni a saját rangoddal való törődést, és gyakran ellen tudsz állni a versengésnek, képes vagy engedni másoknak, képes vagy harmonikusan együttműködni másokkal, és keresni, valamint várni, amikor olyan dolgokkal találkozol, amelyeket nem értesz. Hogyan tettél szert erre a hozzáállásra és viselkedésre? Ez közvetlenül kapcsolódik Isten ellátásához, útmutatásához és öntözéséhez. Mindez az Isten által elmondott számos szó eredménye. Máskülönben, legyen bár valakinek jó képessége, nem tudja felfedezni az igazságot vagy megérteni az igazságot. Ha Isten nem jött volna el ezen igazságok kifejezése végett, akkor hova mennének az emberek, hogy ráleljenek az igazságra? Az emberek gyermekkoruktól fogva oktatásban részesülnek és sok éven át iskolába járnak, azonban megtanulták az igazságot? Egyáltalán nem. Az emberek csodálják a hírességeket és a nagy embereket, és magasztalják a kulturális ismereteket, de vajon megismerték az igazságot? Nem ismerték meg. Sok-sok könyv elolvasása után sem ismerték meg az igazságot. Valójában egyáltalán nincs igazság az egész világon. Csak miután Isten eljött és elhozta az igazságot meg az örök élethez vezető utat, és miután több éven át olvassák Isten szavát, fedezik fel végül az emberek az igazságot. Csak ekkor ismerik fel az igazság értékét és becses voltát. Az emberek ezen a ponton felismerik, hogy a múltban képzelgésekre, elképzelésekre és emberi tudásra alapozták a szavaikat, a tetteiket és a viselkedésüket. E dolgoktól eltekintve pedig romlott beállítottság hajtotta őket. Az emberek szívét eltöltő elképzelések, emberi tudás és képzelgések nem az igazság. Az emberek tehát hajlamosak megélni a Sátán romlott természetének különböző vonatkozásait. Az emberi hasonlatosságot nem tudják megélni, és akkor sem tudnak tartózkodni a hazudozástól, ha akarnak, és még néhány jó dolog megtétele is nehezükre esik. Akik a Sátán természete szerint élnek, azok természetes módon a Sátán képmását jelenítik meg. A szavaikat, a tetteiket és a viselkedésüket is a Sátán természete befolyásolja, és egyikük sem tud megszökni ettől. Ha fel tudjátok ismerni ezt, akkor milyen gondolkodásmóddal kell rendelkeznetek a kötelességetek teljesítése során, függetlenül attól, hogy értek-e el bizonyos eredményeket, tesztek-e bizonyos hozzájárulásokat, jó viselkedést tanúsítotok-e, vagy megtapasztaltok-e bizonyos változásokat? (Legyetek hálásak Istennek.) Köszönjétek meg Istennek. Minden dicsőség Istené. Isten az, aki ezt tette, az embereknek nincs mivel dicsekedniük. Mindenkinek különböző fokú adottságai vannak. Némelyek például ösztönösen fogékonyak a zene ritmusára és dallamára, míg mások a táncban tűnnek ki. Függetlenül attól, hogy természetüknél fogva milyen tehetségekkel rendelkeznek az emberek, ezeket mind Isten adja, és az embereknek nincs mivel dicsekedniük. Egészen biztosan nem a szüleiktől örökölték ezeket a tehetségeket, mert a szüleik talán nem is rendelkeznek ezekkel a tehetségekkel, de ha mégis, akkor sem tudják átadni a tehetségeiket a gyermekeiknek; a szülők nem tudnak tehetségeket megtanítani a gyermekeiknek, ha a gyermekekben nincs már meg a természetes képesség. Tehát az emberek tehetségeinek és ajándékainak semmi közük a szüleikhez. Természetesen ezek a tehetségek nem olyan dolgok, amelyek tanulás által elsajátíthatók. Az emberek vele született ajándékait és tehetségeit Isten adja. Ezeket Isten már régen előre elrendelte. Ha Isten ostobának alkotott téged, akkor van értelme az ostobaságodnak; ha éles eszűvé tett, akkor van értelme az éles eszednek. Bármilyen tehetségeket ad neked Isten, bármik is az erősségeid, bármilyen magas is az IQ-d, ezeknek mind van céljuk Isten számára. Ezeket a dolgokat mind előre elrendelte Isten. Az életben játszott szerepedet és az általad végzett kötelességet Isten rendelte el réges-régen. Némelyek azt látják, hogy mások olyan erősségekkel rendelkeznek, amelyekkel ők nem, és elégedetlenek. Meg akarják változtatni a dolgokat azáltal, hogy többet tanulnak, többet látnak és szorgalmasabbak. Azonban be van korlátozva az, hogy mit tud elérni a szorgalmuk, és nem tudják leelőzni az adottságokkal és szakértelemmel rendelkezőket. Nem számít, mennyire harcolsz ellene, ez haszontalan. Isten elrendelte, hogy mi legyél, és senki semmit nem tehet azért, hogy megváltoztassa ezt. Amiben jó vagy, abban kell erőfeszítést tenned. Amilyen kötelesség illik hozzád, azt a kötelességet végezd. Ne próbáld ráerőltetni magad olyan területekre, amelyek kívül esnek a készségeid körén, és ne irigykedj másokra. Mindenkinek megvan a feladata. Ne gondold, hogy te mindent jól tudsz csinálni, hogy tökéletesebb vagy jobb vagy másoknál, mindig mások leváltására vágyva és mutogatva magad. Ez romlott beállítottság. Vannak, akik azt gondolják, hogy semmit nem tudnak jól csinálni, és hogy egyáltalán nincsenek készségeik. Ha ez így van, akkor legyél csupán olyan valaki, aki gyakorlatiasan hallgat és aláveti magát. Tedd meg, amit tudsz, és tedd meg jól, minden erőddel. Ez elegendő. Isten meg lesz elégedve. Ne mindig arra gondolj, hogy mindenkin túltegyél, mindent jobban csinálj másoknál és minden tekintetben kitűnj a tömegből. Miféle beállítottság ez? (Arrogáns beállítottság.) Az embereknek mindig arrogáns beállítottságuk van, és ha törekedni is akarnak az igazságra és eleget tenni Istennek, ez nem sikerül nekik. Ha arrogáns beállítottság vezérli őket, akkor az a legvalószínűbb, hogy elkóborolnak. Némelyek például mindig fel akarnak vágni azzal, hogy Isten követelményei helyett a saját jó szándékaikat juttatják kifejezésre. Vajon Isten jóváhagyná a jó szándékok ilyesfajta kifejezésre juttatását? Ahhoz, hogy törődj Isten szándékaival, követned kell Isten követelményeit, ahhoz pedig, hogy végezd a kötelességedet, alá kell vetned magad Isten intézkedéseinek. Akik jó szándékokat juttatnak kifejezésre, nem törődnek Isten szándékaival, hanem inkább mindig új trükköket kívánnak bevetni és hangzatos szavakat mondani. Isten nem azt kéri, hogy ily módon legyél figyelmes. Némelyek azt mondják, hogy ez a versenyszellemük. A versengés önmagában véve negatív dolog. A Sátán arrogáns természetének a kinyilatkoztatása – megnyilvánulása. Ha ilyen beállítottságod van, akkor mindig megpróbálsz lent tartani másokat, megpróbálsz eléjük kerülni, mindig manőverezel, mindig megpróbálsz elvenni az emberektől. Igencsak irigy vagy, senkinek nem engedsz, és mindig megpróbálod megkülönböztetni magad a tömegtől. Ez bajt jelent; így cselekszik a Sátán. Ha tényleg szeretnél elfogadható teremtett lény lenni, akkor ne a saját álmaidat hajkurászd. Rossz dolog, ha a céljaid elérése végett megpróbálsz felsőbbrendű és alkalmasabb lenni annál, amilyen vagy. Meg kell tanulnod alávetni magad Isten vezényléseinek és intézkedéseinek, és szilárdan meg kell állnod azon a helyen, amelyet egy emberi lénynek el kell foglalnia; csupán ez az értelem bizonyítása.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.