Mi az a beállítottságbeli változás? A legtöbben nem igazán értik ezt. A beállítottságbeli változás az Istenben hívők elsődleges víziója. Beállítottságbeli változást elérni nem egyszerű. Ez azért van, mert Isten nem újonnan teremtett, a Sátán által meg nem rontott embereket ment meg, hanem olyan emberek csoportját, akiket mélyen megrontott a Sátán, akik tele vannak sátáni mételyekkel és sátáni beállítottságokkal, akik éppen olyanok, mint a Sátán, akik ellenállnak Istennek és lázadnak Ellene. Valaki romlott beállítottságának az átalakítása a rákos ember meggyógyításához hasonlít. Ez összetett folyamat, nemde? Műtétre, hosszadalmas kemoterápiára, egy idő után pedig felülvizsgálatra van szükség. A folyamat valóban összetett. Ne tartsátok hát egyszerű dolognak a beállítottságbeli változást. Nem az emberek által elképzelt viselkedés- vagy jellembeli változás ez. Nem olyasvalami, amit az emberek el tudnak érni csupán azért, mert szeretnék. A beállítottságbeli változás sok folyamatból áll – olyan folyamatokból, amelyek nagyon világosan el vannak magyarázva Isten szavaiban. Ezért a legelső naptól kezdve, amikor hinni kezdesz Istenben, meg kell értened, hogyan menti meg Isten az embereket, és milyen hatást akar elérni a megmentésükkel. Ha törekedni akarsz az igazságra és beállítottságbeli változást szeretnél elérni, akkor meg kell változtatnod az Istenbe vetett hitre vonatkozó téves nézeteidet. Az Istenbe vetett hit nem követeli meg tőled azt, hogy jó magaviseletű, jó ember, vagy törvénytisztelő ember legyél, illetve az emberek jóváhagyását elnyerő sok jócselekedetet tegyél. A múltban az emberek azt gondolták, hogy az Istenbe vetett hit és a beállítottságbeli változásra való törekvés az embereknek való megfelelni akarást jelenti – azt, hogy valaki külső emberi hasonlatossággal, némi műveltséggel, némi türelemmel bír, illetve rendelkezik némi felszínes jámborsággal, mások iránti szeretettel, segít másokon és alamizsnát osztogat. Más szóval azt, hogy az emberi elképzeléseken és képzelődéseken belül jó embernek tartják az illetőt. Mindenki szívében vannak ilyen elképzelések és dolgok, ez a sátáni mételyek egyik aspektusa. A múltban az Istenben hívő emberek közül senki nem tudta világosan elmagyarázni a beállítottságbeli változás kérdését. Nem ismerték a hit dolgait – nem olyasvalami volt ez, amit ösztönösen értettek, vagy a kereszténységben való néhány évnyi hit után meg tudtak volna érteni. Ez azért van, mert Isten még nem végezte el a munkája ezen aspektusát, és még nem közölte az igazságnak ezen aspektusát. Ezért sokan az elképzeléseik és a képzelődéseik alapján olyasvalaminek tartották a hitet, amely némileg megváltoztatja a felszíni viselkedésüket és gyakorlataikat, és megváltoztatja néhány nyilvánvalóan téves álláspontjukat. Sőt, némelyek úgy hitték, hogy hittel rendelkezni nagyobb nehézségek elviselését jelenti, azt, hogy nem esznek jó ételt, illetve nem viselnek divatos ruhákat. Pont, mint régen a nyugati országok katolikus apácái, akik azt gondolták, hogy az Istenbe vetett hit egyszerűen több nehézség elviselését és kevesebb jó dolog élvezetét jelenti az életükben – azt, hogy ha van nekik, akkor pénzt adnak a szegényeknek, vagy több jócselekedetet tesznek és segítenek másoknak. Egész életükben a szenvedésre fektettek hangsúlyt. Nem ettek jó ételt, nem viseltek szép ruhákat. Amikor meghaltak, a ruháik csupán néhány dollárt értek. Lehet, hogy a tetteikről számot adtak a hírekben szerte a világon. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az emberek elméjében csupán az ilyen emberek azok, akik jók és erényesek; hogy csupán ezen emberekről tartja azt a vallásos világ, hogy jó dolgokat és jótetteket vittek véghez, hogy csak ők mentek keresztül átalakuláson és csak nekik van valódi meggyőződésük. Ezért hát lehet, hogy ti sem vagytok kivételek, talán ti is azt gondoljátok, hogy az Istenbe vetett hitnek azt kell jelentenie, hogy az illető jó ember – olyasvalaki, aki nem üt vagy sért meg másokat, aki nem beszél csúnyán vagy tesz rossz dolgokat, valaki, akin kívülről láthatják az emberek, hogy hisz Istenben, és olyan valaki, aki dicsőíteni tudja Istent. Ez azoknak a mentális állapota, akik éppen csak elkezdtek hinni Istenben. Úgy gondolják, hogy ez a beállítottságbeli változás, és hogy az ilyen ember van Isten kedvére. Vajon helyes ez az álláspont? Csak azoknak az embereknek vannak ilyen naiv gondolataik, akik éppen csak elindultak a hitükben. Ha valaki már megértett néhány igazságot, hamarosan eltűnik ez a fajta gondolkozás. Nem számít, milyen mélyen gyökerezett a szívedben ez az álláspont azelőtt, még nem fedtétek fel a hibáit és az eltéréseit. Nem számít, hány éve hiszel Istenben, ezek a téves álláspontok még nem lettek teljesen megoldva. Ebből világos az, hogy csak néhány ember érti valójában, mi az a beállítottságbeli változás, és azt sem értik, hogy mit jelent valóban hinni Istenben, hogyan legyenek valódi emberek, Isten milyen emberben leli kedvét, Isten milyen embert talál elfogadhatónak, és Isten milyen fajta embert akar megnyerni. Ha nem érted ezeket a dolgokat, akkor az azt mutatja, hogy nem fektettél szilárd alapot az igaz útra. Még mindig azok az emberi elképzelések, képzelődések és szubjektív gondolatok dominálják a gondolkozásodat és az álláspontjaidat.

Némelyek azt mondják: „Úgy érzem, hogy még mindig nem változtam meg. Dühös leszek, ha a gyermekem engedetlen, vagy ha a férjem tesz valamit, ami nem tetszik nekem. Amikor nem hívőket látok, akik nem hisznek Istenben, gyűlölöm őket. Vajon ezek nem még mindig a romlottságnak és annak megnyilvánulásai, hogy nem változott meg a beállítottságom?” Vajon helyes ez a megállapítás? (Nem, nem helyes.) Mi a gond vele? Csupán a külső viselkedésre összpontosít. Áruld el Nekem, amikor Isten beállítottságbeli változásról beszél, vajon az ember jellemében vagy vérmérsékletében beálló változást ért alatta? Egyáltalán nem. Némelyek úgy hiszik, hogy a beállítottságbeli változás csupán a jellemben bekövetkező változás, és azt gondolják, hogy beállítottságbeli változás az, ha valaki különösen türelmes és soha nem veszíti el az önuralmát, de ez súlyos hiba. A legtöbben nem képesek világosan látni a beállítottságbeli változás kérdését. Azt gondolják, hogy most közelebb vannak Istenhez és bizonyos területeken összeegyeztethetőek Vele, és bár időnként nem tudják alávetni magukat és elveszítik az önuralmukat, amikor olyan dolgokkal találkoznak, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseiknek és a képzelődéseiknek, mivel később képesek átgondolni ezt, megismerni, imádkozni és bűnbánatot tartani Isten előtt, ez azt jelenti, hogy megváltoztak. Szerintetek az ilyesfajta változás beállítottságbeli változást mutat? Hogyan különböztetnétek meg az ilyesfajta állapotot? Mit foglal magában a beállítottságbeli változás? Milyen állapotok és megnyilvánulások mennek végbe valakiben, akinek megváltozott a beállítottsága? (A beállítottságbeli változás Isten szavai ítéletének és fenyítésének az elfogadása, a saját romlott lényegünk megismerése, a dolgokat illető nézeteink megváltoztatása, valamint annak fokozatos elérése, hogy Istennel összeférhetővé váljunk. Nem azt jelenti, hogy soha nem válunk dühössé, vagy vissza tudjuk fogni magunkat, hogy ritkábban veszítsük el az önuralmunkat. Ennek semmi köze a beállítottságbeli változáshoz.) Ez egy elég tiszta megértés. Először is felteszek nektek egy kérdést, aztán átgondolhatjátok: Ha megváltozott a beállítottságod, és érted az igazságot, akkor a dolgokra vonatkozó nézeted összeférhető lesz Istennel. Ha a dolgokra vonatkozó nézeted összeférhető Istennel, akkor vajon összeegyeztethető leszel még a romlott emberiséggel? Nem leszel. A szívedben gyűlölni tudod majd a Sátánokat és az ördögöket, és ellenállást, idegenkedést és utálatot érzel majd a romlott emberiség iránt, akik ellenállnak Istennek és elárulják Őt. Képes leszel irtózni mindenféle negatív dologtól, még kevésbé leszel hajlandó azokkal cimborálni, akik az ördögöktől valók, és képes leszel szeretni azt, amit Isten szeret, valamint gyűlölni azt, amit Ő gyűlöl. Ezek az igazság megértése által elért eredmények. Ha valóban képes vagy saját magad megismerésére és arra, hogy átláss a saját természeted lényegén, akkor képes leszel arra, hogy átláss a romlott emberiség közös lényegén, és természetes módon utáld ezeket az Istennek ellenálló romlott embereket. Téves és abszurd nézeteik láttán nem leszel hajlandó cimborálni velük, elborzadsz tőlük és elutasítod őket. Különösen annak láttán, hogy a vallásos világ őrülten elítéli a megtestesülést, valamint rendkívül gyűlöli és utálja az igazságot, természetes módon meg fogod utálni ezeket az antikrisztusi erőket és teljes mértékben elutasítod őket. Ha valóban érted az igazságot és ismered Istent, akkor természetes módon utálni fogod azokat, akik ellenségesek Istennel, akik lázadnak Ellene, akik megtagadják és elárulják Őt. Hogyan is lehetnél még mindig összeférhető ezekkel az emberekkel? Ha tehát megváltozott az életfelfogásod, akkor különösen el fognak borzasztani a nem hívők, valamint mindazok, akik ellenállnak Istennek, és utálni fogod őket. Azonban, mivel jelenleg romlott emberek között élünk, nem tehetünk mást, mint azt, hogy kitartunk és bölcsesség alapján élünk. Nem utasíthatjuk vissza őket és nem tarthatjuk magunkat távol tőlük, nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül és nem kezdhetünk velük veszekedni, amikor meglátjuk őket, csupán azért, mert értjük az igazságot és megváltozott a beállítottságunk. Nem szabad így tennünk, bölcseknek kell lennünk. Van egy másik kérdés, amelyet még mindig nem nagyon értetek – némelyikőtök úgy gondolja, hogy a beállítottságbeli változás és az Istennel való összeférhetőség azt jelenti, hogy egyáltalán nem vagytok indulatosak, gyengédek vagytok és kedvesek, még az ördögökre és a Sátánokra is szívélyesen mosolyogva, és ez a beállítottságbeli változás. Vajon ez helyes értelmezés? (Nem, nem az.) Ez súlyos félreértés. De miért helytelen? Isten meg akarja menteni az embereket, és sok szót szólt, valamint sok munkát végzett, viszont mit szeretne, milyen emberekké váljanak az emberek? Azt akarja, hogy olyasvalakivé váljanak az emberek, akinek az igazság vezérli a gondolatait, aki az igazságot teszi meg az élete jelmondatává. Nem akarja, hogy ne legyenek gondolatai, mintha tökfej lenne, és még kevésbé szeretné azt, hogy ne legyen temperamentuma vagy normális érzelmei, mintha vegetatív állapotban lenne. Azt akarja, hogy olyasvalakivé váljon, aki érti az igazságot, meg tudja hallgatni az Ő szavait és alávetni magát Neki, egy normális emberré, aki szereti azt, amit Ő szeret, és gyűlöli azt, amit Ő gyűlöl, akinek tetszik az, ami Neki tetszik, és utálja és elutasítja azt, amit Ő utál. Most tisztában kell lennetek azzal, hogy mit akar Isten megváltoztatni az emberek beállítottságaiban. Isten nagyon sok szót szólt, és nagyon sok igazságot kifejezésre juttatott. Ő meg akarja menteni az embereket, és mindenkit megváltoztatni a szavaival. Belegondoltatok már, mit szeretne Isten, milyen hasonlatosságuk legyen azoknak, akiket Ő teljessé tesz? Hallom, amint sok testvér azt mondja: „Oly régóta hiszek Istenben, ám még mindig korlátoz engem sok külső dolog.” A nővérek közül némelyek azt mondják: „Azokat a ruhákat szeretném viselni, amelyeket a nem hívőkön látok, és még néhány pillantást vetni arra, akin látom, hogy nagyon szépen felöltözött.” A testvérek közül némelyek azt mondják: „Gazdag, jómódú családokat látok, és én is szeretnék pénzt keresni. Amikor látok egy csinos lányt, szeretnék még egy pillantást vetni rá, és úgy érzem, dühbe gurulok, amikor olyasmit látok, ami nem tetszik nekem. Ezek a romlott beállítottságaim még mindig nem változtak meg, és amikor dolgok történnek velem, akkor mindig szabadjára engedem a képzeletemet. Hogyan tudom ellenőrzés alatt tartani ezeket a dolgokat? Mikor fogok tudni megváltozni?” Ezen elgondolások miatt mondom azt, hogy nem értitek, mi az a beállítottságbeli változás. Csupán a viselkedésetek, a külső tetteitek, a vérmérsékletetek és a jellemetek vonatkozásában fogjátok vissza magatokat. Ily módon nem lehet beállítottságbeli változást elérni. Isten szavai közül melyek mondják azt, hogy ne szóljatok szabadon, vagy ne mutassátok ki az érzelmeiteket, amikor csak szeretnétek, illetve ne dühödjetek fel, stb.? Vajon ezt mondja Isten szava? Az Ő szavai egyszerűen sok mindent lelepleznek az ember romlott lényegéről, és elmondják az embereknek, hogyan ismerjék fel a romlott beállítottságaikat, hogyan vessék le ezeket, és érjenek el beállítottságbeli változást, kerüljenek ki a Sátán befolyása alól, majd cselekedjenek Isten követelményei szerint, és váljanak olyasvalakivé, aki összhangban van Isten szándékaival és eleget tesz azoknak. Miután megértetted annak kérdését, hogy mi az a beállítottságbeli változás, vajon még mindig hűhót fogsz csapni e külső cselekedetek miatt? Még mindig bele fogsz bonyolódni mindezekbe a külső ügyekbe? (Nem.) Ha nem érted, hogy mi az a beállítottságbeli változás, akkor soha nem fogod felfogni a lényegét vagy elérni azt. A vallásról épphogy csak áttért emberek némelyikének esetében különösen igaz, hogy az Istenbe vetett hitről alkotott nézetei még mindig nem alakultak át a vallás elgondolásaiból és elképzeléseiből. Még mindig azon vannak, hogy lelkiek, jámborak, alázatosak és türelmesek legyenek, szeretetteljesek, az embereknek megfelelni vágyók, valamint jó szamaritánusok, azonban ez súlyos hiba! Ha azon vagy, hogy ilyesfajta lelki és embereknek megfelelni vágyó ember legyél, akkor olyan valaki vagy, akinek nincs lelki megértése. Vajon az embereknek megfelelni vágyók képesek az igazság megértésére? Meg tudják ismerni magukat és le tudják vetni a romlott beállítottságukat? Semmiképp sem. Akik azon vannak, hogy az embereknek feleljenek meg, soha nem fogják elérni az igazságot, soha nem lesznek rá képesek, hogy megismerjék magukat és beállítottságbeli változást érjenek el, és soha nem nyerik el Isten jóváhagyását. Ha tehát beállítottságbeli változást szeretnél elérni, először is meg kell értened, mi az, és mi az Istenbe vetett igaz hit és alávetettség. Csak akkor tudsz majd rátérni az igazságra való törekvés ösvényére.

A beállítottságbeli változás nem a rítusok vagy az előírások változásaiban rejlik, és még kevésbé az illető külső megjelenésében vagy külső viselkedésében, jellemében vagy vérmérsékletében beálló változásaiban. Nem a visszafogott vérmérséklet heves vérmérsékletté alakításáról szól vagy fordítva, és nem is egy introvertált személyiség extravertált személyiséggé, vagy egy beszédes személy hallgataggá alakításáról szól. Nem ez az út, ez nagyon messze esik Isten követelményeitől, és oly távol van azoktól. Amikor valaki éppen csak elkezd hinni Istenben, mivel nem érti az igazságot, mindig a saját elképzelései és képzelődései szerint tesz dolgokat. Ennek eredményeként letér a helyes ösvényről, és több évet elveszteget az idejéből anélkül, hogy bármi valóságosra tenne szert. Ekkor nem tudja, hogy az Istenbe vetett hitében az igazságra való törekvés ösvényén kellene járnia. Ez oda vezet, hogy több éven át rossz irányba fordul, mielőtt felismerné, hogy az Istenbe vetett hitben a legfontosabb dolog az igazság megértése és a valóságba való belépés az üdvösség elnyeréséhez, és hogy ez a legfontosabb dolog. Csak ekkor érti meg, hogy az Isten által említett beállítottságbeli változás nem a külső viselkedésben beálló változásokra utal, és hogy Isten ehelyett azt kéri az emberektől, hogy értsék meg magukat és a saját romlott lényegüket, tegyenek erőfeszítést és találják meg a kiváltó okot az ember természetlényegének megértését illetően, aztán pedig vessék le a romlott beállítottságaikat, ültessék gyakorlatba az igazságot, és képesek legyenek alávetni magukat Istennek és hódolni Neki. Ezt jelenti az ember életfelfogásának a megváltoztatása. Most már tudjátok, mi a kiváltó oka annak, hogy évek óta anélkül hisztek Istenben, hogy bármilyen beállítottságbeli változást elértetek volna? Azért van ez, mert nem értitek, mi az a beállítottságbeli változás, és nem tudjátok, milyen eredményeket és mércéket akar elérni Isten az emberek megmentésével. Némelyek talán nem fogadják el az igazságnak ezt az aspektusát, és azt mondják: „Tudom, mi az a beállítottságbeli változás, de egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Mindig olyan dolgokat teszek, amelyeket szeretek tenni, és olyan dolgokat, amelyeket helyesnek vélek.” Összességében nem számít, hogyan fogalmazod meg, az efféle beszéd azt bizonyítja, hogy még mindig nem érted, mi az a beállítottságbeli változás, és ezért alakítottál ki mindenféle elképzelést és képzelődést. Minél több szó esik erről a beállítottságbeli változásról, annál távolabbinak érzed magadtól, annál inkább úgy érzed, nem tudod elérni, és annál inkább úgy tűnik, hogy kudarcot vallasz benne. Minél többet beszélünk erről a beállítottságbeli változásról és az emberiség természetlényegének a leleplezéséről, vajon nem érzitek még inkább azt, hogy egyáltalán nem változott meg a beállítottságotok, és hogy továbbra is keményen kell dolgoznotok? Miért kérdezlek benneteket a beállítottságbeli változásról? Valójában tudom, hogy nem lesztek képesek válaszolni. Némelyek azt mondják: „Nos, nem arról van szó, hogy Te csak megnehezíted számunkra a dolgokat? Miért kérdezel minket, ha tudod, hogy nem tudunk válaszolni?” Nem Én nehezítem meg számotokra a dolgokat. Minden Általam feltett kérdéssel azt remélem, hogy meg fogjátok szívlelni azokat. Ne tegyétek, hogy minden egyes Általam közölt mondatra vagy témára gondolva egyszerűen lezártnak tekintitek a dolgot, amint úgy tűnik, hogy megértettétek. Minden egyes mondat, és az Általam most közölt tartalom minden aspektusa olyan folyamat, amelyen át kell mennetek a jövőben. Egyetlen része sem hagyható el, és ezek mind olyan dolgok, amelyeknek alapvetően nem vagytok a birtokában. Annak reményében kérdezlek benneteket, hogy önvizsgálatot tartotok és utánanéztek, hogy vannak-e a szívetekben emberi elképzelések és képzelődések. Gondosan töprengjetek el azon, hogy van-e bármilyen emberi elképzelés vagy bármilyen téves gondolat és elgondolás az Istenbe vetett hithez való hozzáállásotokban. Valójában az embereknek mind megvan a saját véleményük és gondolataik, és ez alól az Istenbe vetett hitet illető dolgok sem jelentenek kivételt. Vagyis meg kell vizsgálnotok e gondolatok és elképzelések lényegét. Mi most nem megyünk végig formaságokon az összejöveteleinken úgy, ahogy a vallásos világban lévő emberek teszik: Bibliaolvasás, imádkozás, prédikációk meghallgatása, aztán ennyi. Lehet ez ilyen egyszerű? Természetesen nem. Az általunk megbeszélt témák a legfőbbek az összes emberi téma közül, és bármely másnál fontosabbak, mert azok a témák, amelyekről most szót ejtünk, az emberiség eljövendő rendeltetési helyét illetik, valamint Istennek, aki szuverenitással bír minden dolog felett, az emberre vonatkozó követelményeit. Feltárjuk ezeket a témákat és naponta beszélgetünk róluk, azonban még most is lehetnek olyanok, akik nem egészen értik ezeket. Még nem fejeztük be a beszélgetést e témákat illetően, és egyetlenegyet sem lehet közülük teljesen leírni vagy elmagyarázni. Az élet dolgai tehát nem olyan egyszerűek, ahogyan azt az emberek elképzelik. Nem csupán több prédikáció meghallgatásáról, Isten szavának fokozott olvasásáról, több jegyzetelésről, majd néhány híres frázis memorizálásáról, valamint ezen dolgok arra használásáról van szó, hogy az összejöveteleken beszélgessünk a testvérekkel. Ez nem ilyen egyszerű. Oda kell figyelned, meg kell értened az Isten által szólt igazság minden egyes aspektusát, és ezek olyan igazságok is, amelyekkel fel kell szerelkeznie mindazoknak, akik igyekeznek elnyerni az üdvösséget. Ha érted, hogy miért követeli meg Isten az emberektől a beállítottságbeli változás elérését, akkor oda fogsz figyelni erre a szívedben és az igazságra fogsz törekedni. Ha nem vagy képes világosan látni, hogy miről szól a beállítottságbeli változás, akkor nem fogod szeretni az igazságot és nem fogsz odafigyelni rá. Ellenkezőleg, nem fog érdekelni az igazság, így hát soha nem fogsz tudni szert tenni rá. Isten megvilágosítja azokat, akik szomjazzák az igazságot, és elrejtőzik azok elől, akik nem törekednek arra. Ha vágyakozó, kereső szíved van, akkor Isten meg fog világosítani, dolgozni fog rajtad, és apránként eléri, hogy az igazság minden aspektusát világosan megértsd. Mit gondoltok, fontos a beállítottságbeli változás témája? (Igen, fontos.) Egészen biztosan fontos, mert sürgősen meg kell értenetek az igazság ezen aspektusát, méghozzá most. Attól féltek, hogy nem rendelkeztek az igazsággal, hogy nem változtatok meg, és hogy el lesztek hagyva, amikor lesújtanak a csapások, és attól féltek, hogy beleestek a csapásokba és szenvedni fogtok azokban. Némelyek természetesen attól félnek, hogy jelenleg túl keveset értenek az igazságból, és amikor Isten a jövőben próbára teszi őket, megbotlanak és nem tudnak majd szilárdan megállni, elpocsékolva az összes addigi erőfeszítésüket. Mivel ez az utolsó szakasza Isten munkájának, amellyel megmenti az emberiséget, ha az emberek ebben a szakaszban nem tudják elérni az üdvösséget, akkor teljes mértékben kudarcot fog vallani az Istenbe vetett hitük, vége lesz az Istenbe vetett hittel rendelkező életüknek, végül pedig el lesznek pusztítva.

Ha beállítottságbeli változást akartok elérni, akkor először meg kell értenetek, hogy mi az. Az imént beszéltem arról, hogy némelyek az elképzeléseikben mit képzelnek beállítottságbeli változásnak, és mindannyian egyetértettetek azzal, hogy ezen emberek megállapításai és nézetei helytelenek, tévesek, és nem egyeztethetők össze az Isten által megkövetelt beállítottságbeli változással. Akkor hát hogyan kellene értenetek a beállítottságbeli változást? Hogyan tegyetek szert rá? Beállítottságbeli változást elérni nem egyszerű. Először is képesnek kell lennetek rá, hogy egyétek, igyátok és felfogjátok Isten szavait. Ha nem rendelkeztek ezzel a képességgel, akkor képtelenek lesztek az igazság megértésére vagy önmagatok megismerésére, és így képtelenek lesztek beállítottságbeli változás elérésére. Ez azért van, mert ha el akartok érni ilyen változást, tudnotok kell a saját romlott beállítottságotokról, és Isten szavai alapján fel kell ismernetek a különböző téves gondolataitokat, perspektíváitokat, viselkedéseiteket és megnyilatkozásaitokat. Össze kell vetnetek a saját állapototokat Isten szavával, és meg kell értenetek a saját romlott beállítottságotokat, világosan kell látnotok, hogy ennek a romlott beállítottságnak a lényege olyan valami, ami ellenáll Istennek és elárulja Őt, és olyasvalami, amit Ő utál. Ily módon képesek lesztek levetni a romlott beállítottságotokat és fokozatosan beállítottságbeli változást elérni. Áruljátok el Nekem, mivel ennyire mélyen romlott az emberiség, akkor vajon képesek lesznek megérteni a romlott beállítottságaikat, ha nem fogadják el az Isten által kimondott igazságokat? Képesek lesznek rá, hogy lássák az emberiség mélyreható romlottságának a valóságát? A romlott emberek mind pártolják az oktatást, mindannyian elfogadják a tudást és versengenek azért, mégis egyre sötétebbé és gonoszabbá válik az emberi világ. És ki az, aki meg tudja menteni az emberiséget a sötétség ezen befolyásától? Ennélfogva teljes mértékben lehetetlen beállítottságbeli változást elérni és megélni az emberi hasonlatosságot úgy, ha eltávolodsz Isten szavától és nem fogadod el az Ő ítéletét és megtisztítását. Némelyek azt mondják: „Nem akarom olvasni Isten szavait az emberek megítéléséről és leleplezéséről, mert e dolgok olvasása szíven szúr és kényelmetlenül érzem magam tőlük.” Vajon képesek lesznek saját maguk megismerésére azáltal, hogy ily módon közelítenek Isten szavaihoz? Könnyű lesz számukra beállítottságbeli változást elérni? Nem gond, ha nem szereted olvasni Isten azon szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az emberiséget, mivel Isten háza rendelkezik Isten szava himnuszaival, valamint tapasztalati tanúságtételekről szóló videókkal, amelyeket megnézhetsz és amelyekből tanulhatsz. Énekeld többet ezeket a himnuszokat, mivel dallamokra íródtak, ami megkönnyíti a tanulásukat és a memorizálásukat. Ha ily módon megtanulod énekelni Isten szavának ezen himnuszait, az eredményeket fog hozni, és könnyű lesz emlékezned az Ő szavai némelyikére. Ezekkel a szavakkal kezdd el felszítani az igazság iránti érdeklődésedet. Akkor is szükség van az emberek érdeklődésének felszítására, amikor Isten szavának evéséről és ivásáról van szó – áruld el Nekem, mennyire van távol az emberiség Isten követelményeitől, ha az emberek érdeklődését himnuszok által kell felszítani?! Ez azt bizonyítja, hogy az emberiség valójában nem szereti az igazságot! Isten szavai oly jól el vannak mondva, és nem számít, az igazság mely aspektusa kerül közlésre, az javára van az embernek, az elejétől a végéig, ám az emberek még mindig nem szeretik enni és inni ezeket. Az emberiség tényleg nagyon messzire eltávolodott Isten követelményeitől! Akkor hát mi a teendő e helyzet vonatkozásában? Először is minden alkalommal, amikor eszed és iszod a szavait, imádkoznod kell Istenhez, mondván: „Ó, Istenem! Beállítottságbeli változásra szeretnék törekedni, és jó rendeltetési helyre szert tenni, mivel attól félek, hogy beleesek a csapásokba. Többet szeretném enni és inni a Te szavaidat is, ám túlságosan kíméletlenek azok, amelyek megítélik és leleplezik az embereket, szíven szúrnak engem, ezért nem vagyok hajlandó olvasni ezeket. Kérlek, világosíts meg engem, segíts nekem, tegyél képessé a Te szavaid megértésére, valamint annak észrevételére, hogy az életemnek csupán a Te szavaidra van szüksége, és hogy a Te szavaid az az élet, amelyet meg kellene szereznem.” Ha őszintén ily módon imádkozol, akkor Isten munkálkodni fog benned anélkül, hogy észrevennéd, és fokozatosan elvezet téged oda, hogy többet megérts a szavaiból, egyre mélyrehatóbb módon. Némelyek azt mondják: „Nagyon szeretem enni és inni Isten szavait, és már az elejétől a végéig elolvastam őket, azonban nem tudom, mely igazságok megértése a legfontosabb, és mely igazságvalóságokba a legfontosabb bemenni, illetve hogyan törekedjek ahhoz, hogy beállítottságbeli változást érjek el.” Hogyan oldható meg ez a probléma? Először is sokkal több erőfeszítést kell fektetnetek Isten szavaiba. Nem elegendő csupán néhányszor elolvasnotok őket. Sokszor, gondosan olvasnotok kell őket, gyakran át kell gondolnotok őket és beszélgetnetek kell róluk, valamint gyakorolnotok kell őket az életetekben, mígnem valós tapasztalatra tesztek szert. Csak ekkor tudjátok megérteni az igazságot. Továbbá, ha valamely témákról nem tudtok világosan beszélni, akkor beszéljetek olyan mértékben, amilyenben tudtok. Egyelőre tegyétek félre azokat a témákat, amelyeket nem tudtok világosan közölni; először válasszatok ki a sekélyestől a mélyebbig olyanokat a beszélgetéshez, amelyeket könnyebb megértenetek, és amelyeket el tud érni a tapasztalatotok jelenlegi szintje. Az életbe való belépés nem egyszerű dolog, és lehetetlen mélyen belépni csupán három vagy öt évnyi hit után. Olyan ez, akár a felnőtté válás folyamata: a gyermekkorodtól fogva apránként, fokozatosan növekszel, mígnem 20 vagy 30 év múltán végül felnőtté válsz. Az Istenbe vetett hit is ilyen sok évnyi tapasztalatot igényel, és ami az Istennek való alávetettségre és az Isten iránti szeretetre vonatkozó igazságokat illeti, ezek megtapasztalásához egy egész életre van szükség. Némelyek azt mondják: „Ily módon eszem és iszom Isten szavait, de pontosan hogyan tudom felmérni, hogy változtattam-e a beállítottságomon?” A testvérek közül sokakat aggaszt ez a kérdés. Áruld el Nekem, amikor épp csak megszületik egy csecsemő, az édesanyja pedig eteti és gondoskodik róla, vajon a csecsemőt érdekli az, hogy mikor lesz belőle felnőtt? Természetesen nem, mivel nem érti. Vagyis neked sem kell feltenned ezt a kérdést. Csak várj, amíg érettebbé nem válsz, akkor majd ösztönösen megérted, és amikor eljön az ideje annak, hogy változz, akkor ezt természetes módon meg fogod tenni. Isten minden olyan szakaszban és időszakban, amelyen áthaladsz, tenni fog valamit, el fog rendezni egyes körülményeket vagy embereket, ügyeket és eseményeket, amelyekből tanulni fogsz. Gondolj vissza az Istenbe vetett hitedre, annak kezdetétől mostanáig, összehasonlítva azt, hogy milyenfajta nézeteid voltak akkor, amikor épp csak elkezdtél hinni Istenben, és most milyen nézeteid vannak, és tudni fogod, hogy változtál-e. Jelenleg az a legfontosabb, hogy többet egyetek és igyatok Isten szavaiból, többet beszélgessetek, hallgassatok meg több prédikációt, és dolgozzatok keményebben Isten szavain. Ez elengedhetetlen, és ez a beállítottságbeli változás elérésének elsődleges feltétele. El tudsz érni eredményeket, ha nem olvasod Isten szavait, illetve nem vagy közösségben az igazsággal, hanem csupán arra összpontosítasz, hogy miként érezd a Szentlélek érintését, hogyan élj a lélekben és legyél lelki? Nincs értelme állandóan ezekre a dolgokra összpontosítani, mivel ezek mind másodlagosak. Akkor hát mi a legfontosabb dolog? Az, hogy még inkább edd és idd Isten szavait. Ha nem eszed és iszod gondosan az Ő szavait, akkor még ha naponta össze is gyűltök, vagy jól vezetsz vallásos ceremóniákat, akkor sem leszel képes az igazság megértésére, a gyakorlatba ültetésére pedig még kevésbé. Ez azért van, mert az igazság teljes mértékben Isten szavaiban található, és soha nem fogod elnyerni, ha nem eszed és iszod az Ő szavait. Minden igazság Isten szavaiból ered, és ha elhagyod az Ő szavait, az egyenértékű Isten elhagyásával. Ha eltávozol Isten szavainak az evésétől és az ivásától, akkor nem hiszel Istenben, és a nem hívők egyike vagy. Akkor, nem számít, mennyire jó a viselkedésed, soha nem leszel képes az üdvösség elérésére. Vagyis az Istenben hívők számára a legfontosabb dolog az Ő szavainak az evése és az ivása. Ha keményen munkálkodsz Isten szavain, akkor annyit fogsz nyerni, amennyit beleteszel. Nem szükséges megnézned, méricskélned, még kevésbé azzal törődnöd, hogy pontosan mennyire nagyok ezek a nyereségek. Ez nem a te felelősséged. Isten el fogja végezni az Ő munkáját, és Isten magyarázatot fog adni neked, meg fog világosítani téged, és tudatni fogja veled. Ha tehát valaki a jövőben ismét felteszi a kérdést: „Mikor fog Isten próbára tenni engem? Vajon képes leszek szilárdan megállni? Valójában mennyire változott meg a beállítottságom? Nem adhatna nekem határozott választ Isten?” – ez felháborító és észszerűtlen. Nem szükséges ilyen dolgokkal foglalkoznod. Ha egy nap lesz érettséged, és valóban megváltozott a beállítottságod, akkor képes leszel felülkerekedni a téged érő helyzeten, és az Isten által megkövetelt módszereket használva helyesen kezelni azt. Akkor tudni fogod, hogy megváltoztál. Ez nem külső változás, hanem belső változás, a beállítottságodban és a lényegedben végbemenő változás.

A beállítottságbeli változás nem olyasvalami, ami egyik napról a másikra történik, vagy olyasvalami, ami több évnyi tapasztalat után elérhető. Némelyek gyakran kudarcot vallanak és megbotlanak, amikor elkezdik megváltoztatni a rossz szokásaikat, és azt gondolják: „Elegem van ebből. Reménytelen vagyok. Nem nekem való a beállítottságbeli változás, számomra lehetetlen megváltozni. Ha még ezen apró hibák vagy rossz szokások megváltoztatása is oly nehéz számomra, akkor biztosan még nehezebb lesz a beállítottságom megváltoztatása, nemde?” Negatívvá válnak, úgy érzik, hogy nincs számukra remény, és hosszú időn át nem hajlandóak enni és inni Isten szavait. Amikor bárki megmetszi őket, bosszúsnak és negatívnak érzik magukat, nem hajlandóak végezni a kötelességeiket, és egyáltalán nem érdekli őket az igazság. Milyen állapot ez? Ez komoly probléma. Volt már ilyesfajta tapasztalatotok? Tartotok attól, hogy az élettapasztalatotok során mindig negatívak, gyengék, kudarcot vallók és botladozók lesztek? Függetlenül attól, hogy tartotok-e ettől vagy sem, tény az, hogy a beállítottságbeli változás nem egyik napról a másikra történik. Ez azért van, mert a beállítottságbeli változás az emberiség romlott természetének egészen a gyökerénél kezdődik, és egy radikális és teljes átalakulás. Olyan ez, mint amikor valaki rákos lesz és daganat nő benne: a daganat eltávolításához meg kell operálni, sok szenvedést kell elviselnie, és ez nagyon összetett folyamat. A beállítottságbeli változás folyamatában előfordulhat, hogy sok mindenen átmész, mielőtt egy kicsit is megértenéd az igazságot, vagy szert tennél a beállítottságbeli változás egyik aspektusára, vagy az is lehet, hogy megtapasztalsz sok embert, eseményt, dolgot és különböző környezeteket, és sokszor rossz irányba fordulsz, mielőtt végre elérsz némi változást. Ez a változás értékes, nem számít, mekkora, Isten szemében becses és emlékezetes, mert sokat szenvedtél és nagy árat fizettél érte. Isten átvizsgálja az emberek szívének mélyét, ismeri a gondolataikat és a vágyaikat, valamint a gyengeségeiket, de legfőképpen, Isten tudja, hogy mire van szükségük. A gyakorlati Isten követéséhez meg kell lennie bennünk ennek az elhatározásnak: nem számít, mily hatalmas körülményekkel találkozunk, vagy milyen nehézségekkel szembesülünk, nem számít, mennyire gyengék vagy negatívak vagyunk, nem veszíthetjük el a hitet a beállítottságbeli változásunkban vagy az Isten által kimondott szavakban. Isten ígéretet tett az emberiségnek, és ez megköveteli az emberektől, hogy meglegyen bennük az elviseléséhez szükséges elhatározás, hit és kitartás. Isten nem szereti a gyáva alakokat, az elszánt embereket szereti. Még ha sok romlottságot fedtél is fel, még ha sokszor tértél is rossz útra, vagy számos vétket követtél is el, panaszkodtál Istenre, vagy a valláson belülről ellenálltál Istennek, vagy káromlást dédelgettél Ellene a szívedben stb. – Isten mindezt nem nézi. Isten csak azt nézi, hogy valaki törekszik-e az igazságra, és egy napon meg tud-e változni. A Bibliában van egy történet a tékozló fiú visszatéréséről – miért használta az Úr Jézus ezt a példázatot? Azért, hogy megértesse az emberekkel, hogy Isten szándéka az emberiség megmentésére őszinte, és hogy Ő lehetőséget ad az embereknek a bűnbánatra és a változásra. E folyamat során Isten végig megérti az embert, jól ismerve a gyengeségeit, valamint a romlottsága mértékét. Tudja, hogy az emberek meg fognak botlani és kudarcot fognak vallani. Akárcsak a járni tanuló gyermek, nem számít, mennyire erős testileg, mindig lesznek olyan alkalmak, amikor elbukik és megbotlik, és olyan alkalmak, amikor belebotlik dolgokba és átesik rajtuk. Isten minden embert úgy ért, ahogyan az anya érti a gyermekét. Érti minden egyes ember nehézségeit, gyengeségeit, valamint szükségleteit. Sőt, Isten érti, milyen nehézségekkel, gyengeségekkel és kudarcokkal szembesülnek az emberek a beállítottságbeli változásba való belépés folyamata során. Ezek azok a dolgok, amelyeket Isten a legjobban ért. Ez azt jelenti, hogy Isten átvizsgálja az emberek szívének mélységeit. Nem számít, milyen gyenge vagy, ameddig nem tagadod meg Isten nevét, vagy nem hagyod el Őt és mész el ily módon, akkor mindig lehetőséged lesz a beállítottságbeli változás elérésére. Ha megvan ez a lehetőséged, akkor van reményed a túlélésre, ezáltal pedig arra, hogy Isten megmentsen. Ha megértjük, hogy mi az a beállítottságbeli változás, és milyen folyamatra van szükség hozzá, akkor ne féljünk, hanem legyen hitünk és imádkozzunk Isten előtt: „Ó, Istenem! Oly mélységesen romlott vagyok. Azt sem tudom, mi az igazság, azt pedig még kevésbé, hogy mi az a beállítottságbeli változás. Valóban szükségem van a Te üdvösségedre, és arra, hogy segíts nekem és gondoskodj rólam, hogy tudhassam, hogyan értsem meg és ültessem gyakorlatba a Te szavaidat, hogyan tegyek szert belőlük tudásra és tapasztalatra, és hozzam be ily módon az életembe a szavaidat, rendelkezzek a Te megvilágosításoddal és útmutatásoddal minden szavamban és cselekedetemben, minden egyes mozdulatomban, minden szándékomban, és mindenben, amit teszek. Ezt remélem, ezt szomjazom, és vágyom megélni a normális emberi mivoltot, és az igaz emberi hasonlatosságot, hogy eleget tegyek Neked. Azonban ezt még nem tudom elérni, még mindig oly nagy a romlottságom, hogy én magam észre sem veszem. Kérlek, fedj fel engem, segíts nekem és gondoskodj rólam. Ez az, amire éppen most szükségem van.” Így kellene imádkoznod, és ilyen elszántsággal kellene bírnod. Miután így imádkoztál, meg fog változni a szíved és az életed, anélkül, hogy tudnád, mert az, ahogyan imádkozol, és amire törekszel, tükröződik az elhatározásodban, és abban, ahogyan Isten teljesíti az elhatározásodat. Az nem fog működni, ha mindig félsz a kudarctól, és ha megijedsz, mielőtt valami tényleg történne veled, az csak azt bizonyítja, hogy a beállítottságbeli változás vonatkozásában híján vagy az elhatározásnak és a hitnek. Először is meg kell értened, hogy a beállítottságbeli változás nem egyik napról a másikra történik. Azt hiszitek, hogy a Sátán egyik napról a másikra rontotta meg ilyen mélyen az emberiséget? Nem, az embereket évezredek óta megrontja a Sátán, már teljes mértékben lelepleződött a sátáni természetük, és oly mértékben elfajult, hogy nem tudják ellenőrzés alatt tartani, és a természetes kinyilatkoztatásaik csak meghaladhatják a Sátánéit. Elérték azt a szintet, hogy Isten ellenségei, olyannyira, hogy érdektelenséget, undort és utálatot éreznek, amikor hallják, hogy valami az igazság, Isten szava, vagy Istentől való. Az emberek ilyen mértékben romlottak és eltompultak, és nem könnyű megérteniük az igazságot, nemhogy beállítottságbeli változást elérni. Az ember beállítottságát nem olyan egyszerű megváltoztatni, mint az ember viselkedését. Pontosan értenünk kell tehát a beállítottságbeli változás e kérdését, és a megfelelő hozzáállással kell megközelítenünk azt. Nem áltathatjuk magunkat hiú ábrándokkal, ezt mondván: „Hiszek Istenben és végig ettem és ittam az Ő szavait. Vajon nem fogok megváltozni, ha Isten csupán egy kicsivel több munkát végez, és véghezvisz néhány jelet és csodát?” Ez nem reális nézet, ez emberi képzelődés. Ha emberi elképzeléseket és képzelődéseket követnénk, akkor nem lenne szükség rá, hogy Isten elvégezze az Ő ítéletének a munkáját, sem arra, hogy oly sok szót kifejezésre juttasson, leleplezve az emberiség romlottságát, nem is szólva arról, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket. Áruljátok el Nekem, vajon Isten irányítási tervében azért menti meg az emberiséget, hogy legyőzze a Sátánt, vagy azért harcol a Sátánnal, hogy megmentse az emberiséget? (Isten azért harcol a Sátánnal, hogy megmentse az emberiséget.) Így van. Pontosan értenünk kell Isten irányítási tervét. Így hát a jövőben ne tegyetek ostoba megállapításokat: „Miért nem pusztítja el csak úgy Isten a Sátánt?” A Sátán romlottsága nélkül vajon Isten kifejezésre juttatna ily sok igazságot azért, hogy megmentsen minket? Szert tettünk volna mostanra ily sok igazságra? A Sátán romlottsága nélkül Istennek az emberiség megmentésére irányuló irányítási terve fel sem merült volna, és Isten nem tervezte volna meg az emberek e csoportjának tökéletesítését az utolsó napokban, hogy azokká váljanak, akik megmaradnak. Isten azért csatázik a Sátánnal, hogy megmentse az emberiséget és megnyerje az emberek egy csoportját. Azt is mondhatjuk, hogy teljes mértékben a mi embercsoportunk tökéletesítésének az érdekében történt az, hogy Isten testté lett, hogy harcoljon a Sátánnal. Ezért hát láttuk Isten szándékát, az irányítási tervének célja és lényege pedig az, hogy megnyerje az igaz emberek egy csoportját. Ez Isten irányítási terve. Ebből láthatjátok, milyen fontos beállítottságbeli változást elérni az ember Istenbe vetett hitében, és képesnek lenni rá, hogy teljesen olyan igaz emberré váljon, akit Isten szeret és akit Ő meg akar nyerni!