A kötelességed teljesítése közben nem elég keményen dolgozni, szívből kell csinálnod. Teljes erőfeszítést csak akkor tudsz kifejteni, ha teljes szívedből csinálod. Ha a szíved nem adtad bele, akkor nem teljes erőfeszítéssel dolgoztál. Ha csak teljes erőbedobással dolgozol, de nem teljes szívvel, akkor csak keményen dolgozol anélkül, hogy teljes szívedből végeznéd a dolgod. A kötelesség teljesítésének ez a módja nem elfogadható Isten számára. A kötelességed teljesítése során mindig mindent meg kell tenned azért, hogy teljes szíveddel, erőddel és elméddel eleget tegyél Istennek. Ha csak félerővel dolgozol, a fennmaradó erődet nem fejted ki azt gondolva: „Nem akarok elfáradni; ki fog gondoskodni rólam, ha kimerülök?” Ez helyes hozzáállás? (Nem.) Veszteség ér vajon, ha ilyen gondolkodásmód vezérel kötelességed teljesítése során? (Igen.) Milyen veszteség ér? (Isten utálni fog, és fokozatosan elveszítem a Szentlélek munkáját.) A Szentlélek munkájának elvesztése veszteséget jelent. Ha az emberek éveken át hisznek Istenben a Szentlélek munkája nélkül, akkora lesz a veszteségük, hogy semmit sem nyernek. Mintha csak hiába hittek volna. Sokan vannak, akik nem törekednek az igazságra, és néhány hitben eltöltött év után kivetik őket. Vagyis hiába erőlködsz a kötelességed teljesítése közben, ha nem szívből teszed, akkor nem fogod tudni elnyerni az igazságot. Ez veszteség? Felfogjátok, hogy ez veszteség? Ha igazán érted az igazságot, akkor láthatod, hogy ez a veszteség túl nagy. Azok közül, akik öt-tíz éve hisznek Istenben, néhányan elnyerték az igazságvalóságot, míg mások még mindig szavakat és doktrínákat hirdetnek. Ez nagy különbség? (Igen.) Hogyan érik ezt el azok, akik elnyerték az igazságvalóságot? Tapasztalatból és gyakorlatból fakad. Ezt Isten adja? (Igen.) Mi történik azokkal, akik nem nyerték el az igazságvalóságot, és még mindig szavakat és doktrínákat hirdetnek? Sok éven át hisznek Istenben, mégsem nyerik el az igazságot, mert nem törekednek az igazságra, és kötelességük teljesítése során csak erejüket használják, de szívüket nem. Áldás vagy átok Istenben hinni, és nem nyerni el az igazságot? (Átok.) Miért átok? Át tudod látni ezt? Az a tény, hogy nem nyerted el az igazságot, nagy baj vagy kis baj? (Ez egy nagy baj.) Mihez kapcsolódik ez a nagy baj? Van valami köze az üdvösséghez? (Igen.) Mit jelent az, amikor egész nap szavakat és doktrínákat hirdetsz? Megkérdőjelezi a megmenekülést és nehézzé teszi annak elérését. Egyesek tíz éve hisznek Istenben és még mindig szavakat és doktrínákat hirdetnek. Mások húsz éve hisznek Istenben, és még nem léptek be az igazságvalóságba, és még nem tudják, mit jelent az igazságvalóság. Veszélyben vannak ezek az emberek? Nem világos, hogy meg lehet-e őket menteni vagy sem? (Nem bizony.) Mondjátok csak, azok közül, akik ugyanannyi éven át hittek, melyik embertípusnak van nagyobb esélye és reménye az üdvösségre? Azoknak, akik szavakat és doktrínákat hirdetnek, vagy azoknak, akik rendelkeznek az igazságvalósággal? (Akik rendelkeznek az igazságvalósággal.) Ez egyértelmű. Ti melyik fajta emberek szeretnétek lenni? (Olyanok, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.) Hogyan rendelkezhet valaki az igazságvalósággal? (Ha Isten szava szerint gyakorol.) (Ha valaki teljes szívével, erejével és elméjével teljesíti kötelességét Isten követelményei szerint, és fáradtságot nem kímélve eleget tesz Neki.) Így van. Ha azt teszitek, amit Isten kér tőletek, akkor elnyeritek az igazságot. Ez mivel függ össze? Ez az ember sorsával és rendeltetésével függ össze. Vannak, akik ostobák és önelégültek, és nem tudják, mennyit veszítettek, vagy milyen kárt szenvedtek. Ott ülnek, a szájukat jártatva szavakat és doktrínákat hirdetnek, és még mindig nem tudják, hogy a veszély árnyékában vannak! Mi lesz azok végső sorsa, akiket nem lehet megmenteni? Először is, Isten kiiktatja őket, és azon túl, mi lesz a végső sorsuk? (Kárhozat és pusztulás.) Ez a sorsuk és a rendeltetési helyük. Ha az emberek hisznek Istenben és így végzik, vajon ez az eredeti szándékuk az Istenbe vetett hittel? (Nem.) Senki sem akarja így végezni. Ha nem akarod így végezni, akkor ne kövesd ezt az utat. Kövesd az igazságra törekvés útját, hisz csak akkor tudsz részesülni az üdvösségben.

Ha az emberek nem részesülnek a munkában az utolsó napokban, akkor számukra mindennek vége, és nem kapnak új lehetőséget. Ez nem olyan, mint a Kegyelem Korában, amikor az ember, ha nem részesült benne, mindegy milyen országban született, akkor is várhatott arra, hogy az utolsó napokban részesül Isten munkájában. Isten munkájának a vége az utolsó napokban az Ő irányítási tervének a vége, és mit jelent a vég? Azt jelenti, hogy Ő fogja meghatározni minden egyes ember végét, és minden dolognak és az emberiségnek a vége közel van. Isten munkája elérte ezt a szakaszt, és ha az emberek szívében nincs meg ez a vízió, ha mindig zavarodottak, és kötelességüket felületesen végzik, ha nem veszik komolyan az igazságra való törekvést, és úgy gondolják, amíg hisznek, addig üdvözülnek, akkor elszalasztják az üdvösség utolsó esélyét. Egy nap, amikor a nagy katasztrófák ideje eljön, és a munka teljesen el lesz végezve, Isten nem fog többé öntözni és igazságot szolgáltatni az emberek számára. Tudjátok milyen természettel fog Isten akkor majd az emberiség felé fordulni? Haragja nagy lesz, és igazságos természete feltárul az egész emberiség előtt, oly módon, amilyenre korábban még nem volt példa. Ez lesz az utolsó nagy katasztrófa az emberiség számára. Ez az az időszak, amikor Isten az emberek megmentésén dolgozik. Türelmes, toleráns és várakozó volt. Mire várt? Várt az Ő eleve elrendelt népére, választott népére, arra, hogy azok, akiket meg akar menteni, eléje jöjjenek, elfogadják az Ő ítéletét és fenyítését, valamint az Ő üdvösségét. Amikor ezek az emberek teljessé válnak, Isten nagy munkája befejeződik, és Isten többé nem fog az emberiség megmentésén munkálkodni. Ez nem Nóé ideje, nem is Szodoma elpusztításának vagy a világ teremtésének ideje. Ez inkább a világ végének ideje. Vannak, akik még mindig álmodoznak, nem tudják, milyen szakaszba érkezett az isteni üdvösség munkája. Hiába részesültek Isten megjelenésében és munkájában, mégsem sietnek, zavartak maradnak, és nem veszik komolyan. Ha a munka ezen szakasza véget ért, az ember sorsa az lesz, ami, és ez nem is fog változni. Az ember ostoba, és még mindig azt hiszi: „Semmi gond, Isten majd ad nekünk egy másik esélyt!” Az esély Isten munkájának időszakában adott. Hogyan lehetne még egy esély, ha ennek a korszaknak vége? Nem csak egy álom ez?