Isten emberiséget üdvözítő munkája során milyen alapkövetelményt ad az embereknek, függetlenül attól, hogy mennyire lázadóak, vagy mennyire romlott a beállítottságuk? Vagyis milyen körülmények között hagyja el Isten az embereket és rekeszti ki őket? Mi az a legalacsonyabb mérce, amelynek meg kell felelned ahhoz, hogy Isten megtartson, és ne iktasson ki? Ez olyasvalami, amivel Isten egész választott népének tisztában kell lennie. Először is, nem tagadni Istent – ez a legalapvetőbb feltétel. Van gyakorlati tartalma is annak, hogy mit jelent nem tagadni Istent. Ez nem pusztán annak elismerése, hogy létezik egy Öregember az Égben, vagy hogy Isten testté lett, vagy hogy Isten neve Mindenható Isten. Ez nem elegendő, ez nem felel meg az Istenben való hit mércéjének. Legalább azt el kell ismerned, hogy a megtestesült Isten a gyakorlati Isten; nem szabad kételkedned vagy ítélkezned; képesnek kell lenned alávetned magad, még ha vannak is elképzeléseid – ez az Istenbe vetett hit mércéje. Csak e mércének az elérése esetén ismer el Isten téged olyan személynek, aki hisz Őbenne. Istennek legalább három alapkövetelménye van az emberek számára. Először is, el kell ismerniük Őt, hinniük kell Benne és követniük kell Őt. Őszintén kell hinniük Istenben, kötelességeiket a legjobb tudásuk szerint kell végezniük, és nem szabad gonoszságot tenniük vagy zavart okozniuk. Ez az első alapkövetelmény. Másodsorban, Isten követése során a legkevesebb az, hogy nem hagyhatják el kötelességeiket. Kötelességeik végzése során engedelmeskedniük kell és alá kell vetniük magukat, átlagos eredményeket kell elérni bennük és legalább elfogadható színvonalon kell munkát végezniük. Ez a második alapkövetelmény. Harmadszor, az emberi mivoltuknak meg kell felelnie a mércének. Jó embereknek kell lenniük, vagy legalábbis lelkiismeretes és értelmes embereknek. Alapvetően képesnek kell lenniük arra, hogy Isten választott népének nagy részével jó viszonyban legyenek, és nem gyakorolhatnak negatív hatást másokra. Az ilyen emberek legalábbis nem rossz vagy gonosz emberek. Ez a harmadik alapkövetelmény. Ha valaki nem képes elfogadni az igazságot, és megtagadja egy kötelesség teljesítését, bármi legyen is az, akkor nem igaz hívő Istenben – legalábbis az emberi mivolta nem éri el a mércét. Ez azt jelenti, hogy az alapkövetelmények alá süllyedt, és ki kell rekeszteni. Mindazok, akiknek az emberi mivolta rossz, akik az igazság legcsekélyebb részét sem képesek elfogadni, akik zavart és bomlasztást okoznak, és nem játszanak pozitív szerepet az egyházban, a gonosz emberek közé sorolhatók. Aki nem képes kijönni a legtöbb emberrel, az rossz hatással van a többiekre, gonosz ember, és még inkább olyasvalaki, aki az alapkövetelmények alá süllyedt, és akit ki kell rekeszteni. Azok a gonosz emberek és antikrisztusok talán megteszik a kötelességeket, de csak zavart, bomlasztást, pusztítást okoznak, és gonoszságot tesznek – akarhat-e Isten ilyen embereket? Vajon teszik-e a kötelességüket? (Nem teszik.) Isten szemében tetteik áttörték az alapkövetelményt. Képtelenek tenni a kötelességeiket, és az általuk okozott kár meghaladja az általuk végzett kötelességeket, ezért ki kell takarítani őket a gyülekezetből. Vajon nem ez az alapelv, amely szerint Isten házában az emberekkel bánnak? Kitakarítottak-e valaha is valakit azért, mert átmenetileg rossz állapotban volt, és negatívnak és gyengének érezte magát? Volt már olyan, akinek azért kellett abbahagynia a kötelessége végzését, mert időnként egy kicsit felületes volt, és nem jól végezte azt? Volt már olyan, akit azért távolítottak el, mert gyenge eredményeket ért el a kötelességében, vagy mert rossz gondolatokkal vagy ötletekkel állt elő? Kitakarítottak-e valaha is valakit azért, mert kicsi volt az érettsége, és elképzelések és kétségek merültek fel benne Istennel kapcsolatban? (Nem.) Akkor hát mi Isten házának alapelve az emberek kiközösítésével kapcsolatban? Kik azok az emberek, akiket kitakarít, és akiket arra késztet, hogy hagyjanak fel kötelességeik végzésével? (Azok, akiknek a munkavégzése több kárt okoz, mint hasznot, és akik folyamatosan zavart és bomlasztást okoznak.) Az ilyen típusú ember nem méltó a kötelesség végzésére. Ez nem azt jelenti, hogy valaki elfogult velük szemben, vagy személyes rosszindulatból korlátozza és takarítja ki őket; ez azt jelenti, hogy nem érnek el semmilyen eredményt a kötelességükben, és zavart és bomlasztást okoznak. Azért takarítják ki őket, mert valóban méltatlanok a kötelesség végzésére. Ez teljesen összhangban van az igazság alapelveivel. Azok az alapelvek, amelyek szerint Isten háza kezeli az embereket és az emberekkel bánik, mind tisztességesek. Isten háza nem próbálja rajtakapni az embereket a botláson, nem csinál bolhából elefántot, és nem csinál nagy hűhót a semmiért. Hinnetek kell abban, hogy Isten házát az igazság uralja. Természetesen egyeseknek, akiket kitakarítottak, még mindig lehet reményük az üdvösségre, ha el tudják fogadni az igazságot, és őszintén megbánják bűneiket Isten előtt. Azok az álhívők és gonosz emberek azonban, akik nem képesek elfogadni az igazság egy darabját sem, akikből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, örökre ki lesznek vetve, miután felfedték őket. Ez Isten igazságossága.