Ha mostanáig nem találtatok rá a szentség érzésére és elveire, ez azt bizonyítja, hogy az életbe való belépésetek túl sekélyes, és még nem értettétek meg az igazságot. A hétköznapi viselkedésetekben és magatartásotokban, valamint abban a környezetben, amelyben nap mint nap éltek, alaposan érezzétek és gondoljátok át a dolgokat, beszélgessetek egymással, bátorítsátok egymást, adjatok egymásnak emlékeztetőket, segítsetek egymásnak és vigyázzatok egymásra, támogassátok egymást és gondoskodjatok egymásról. Kell, hogy legyenek elvek, melyek szerint a testvérek érintkeznek egymással. Ne mindig mások hibáira figyeljetek, ehelyett tartsatok gyakran önvizsgálatot, ismerjétek be aktívan másoknak, hogy mit tettetek, amivel zavart vagy kárt okoztatok nekik, és tanuljatok meg megnyílni és közösséget vállalni. Ily módon kölcsönös megértésre találhattok. Mi több, bármi történjék is veletek, a dolgokat Isten szavai alapján kell látnotok. Ha az emberek képesek megérteni az igazság alapelveit, és rátalálnak a gyakorlás útjára, akkor egy szívvé és elmévé válnak, és a testvérek közötti kapcsolat normális lesz, nem lesznek olyan közömbösek, hidegek és kegyetlenek, mint a nem hívők, és levetik a kölcsönös gyanakvás és óvatoskodás mentalitását. A testvérek bensőségesebbé válnak egymással; képesek lesznek támogatni és szeretni egymást; jóakarat lesz a szívükben, képesek lesznek toleranciára és együttérzésre egymás iránt, és támogatni és segíteni fogják egymást, ahelyett, hogy elidegenítenék egymást, irigykednének egymásra, egymáshoz méregetnék magukat, titokban versengenének és dacosak lennének egymással. Hogyan tudnák az emberek jól ellátni a kötelességeiket, ha olyanok, mint a nem hívők? Ez nem csak az ő életbe való belépésüket befolyásolja, hanem másoknak is árt, és hat rájuk. Például dühös lehetsz, ha mások rossz szemmel néznek rád, vagy ha olyasmit mondanak, ami nem tetszik neked, amikor pedig valaki olyasmit tesz, ami miatt nem tudsz kitűnni, akkor neheztelhetsz rá, kellemetlenül és boldogtalannak érezheted magad, és folyton azon gondolkozhatsz, hogyan tudnád helyreállítani a jó hírnevedet. A nők és a fiatalok különösen képtelenek ezt leküzdeni. Mindig jelentéktelen vitákon és nézeteltéréseken jár az eszük, hajlamosak az akaratosságra, és a negativitás állapotában élnek. Nem hajlandóak imádkozni Istenhez, vagy enni és inni Isten szavait, ami viszont befolyásolja az életbe való belépésüket. Ha az emberek romlott beállítottságaik szerint élnek, nagyon nehéz számukra békében létezni Isten előtt, és nagyon nehezen képesek az igazságot gyakorolni és Isten szavai szerint élni. Ahhoz, hogy Isten előtt élhessetek, először meg kell tanulnotok magatokba nézni, megismerni önmagatokat, őszintén imádkozni Istenhez, majd meg kell tanulnotok, hogyan tartsatok fenn jó viszonyt a testvéreitekkel. Toleránsnak kell lennetek egymással, elnézőnek kell lennetek egymással, és képesnek kell lennetek meglátni mások erősségeit és érdemeit – meg kell tanulnotok elfogadni mások véleményét és azt, ami helyes. Ne légy elnéző magaddal, ne legyenek ambícióid és vágyaid, ne képzeld magadat különbnek másoknál, és ne tartsd magadat valamilyen különleges személynek, aki arra kényszeríthet másokat, hogy azt tegyék, amit mondasz, hogy engedelmeskedjenek neked, hogy felnézzenek rád, hogy felmagasztaljanak téged – ez deviancia. Ha egy személy arrogáns beállítottsága nem oldódik meg, és ez duzzadó ambíciókkal és vágyakkal párosul, az könnyen devianciához vezethet. Ezért azok, akik nem tudják elfogadni az igazságot, és nem végeznek önvizsgálatot és ismerik meg önmagukat, nagy veszélyben vannak. Állandóan ambíciókat táplálnak, mindig arra törekszenek, hogy nagy emberek, emberfelettiek legyenek – ez deviancia, rendkívüli arrogancia. Elvesztették minden értelmüket, ezek abnormális, deviáns emberek, démonok. Arrogáns beállítottságok uralkodnak rajtuk, szívükben lenéznek másokat, jelentéktelennek és tudatlannak tartják őket. Nem ismerik fel mások erősségeit, de képesek végtelenül felnagyítani mások hiányosságait; szívük mélyén megvetik őket, és ezeket a hiányosságokat minden adandó alkalommal szóvá teszik és felhánytorgatják, megbántva és elkeserítve másokat, és végül arra késztetve őket, hogy engedelmeskedjenek nekik, hallgassanak rájuk, vagy féljenek tőlük és rejtőzködjenek előlük. Jólesik azt látnotok, amikor ilyen kapcsolat alakul ki vagy létezik emberek között? El tudjátok fogadni? (Nem.) Tegyük fel például, hogy egy kicsit magasabb és csinosabb vagy másoknál, ami miatt egyesek csodálnak téged. Ennek következtében elégedett vagy magaddal, ezért lenézed azokat, akik alacsonyabbak és kevésbé jó megjelenésűek. Milyen beállítottság mutatkozik meg ebben? Vannak, akik megvető tekintettel, sőt, akár gúnyos szavakkal illetik azokat, akik nem olyan jóképűek, egy kicsit alacsonyabbak, vagy egy kicsit balgábbak és nem olyan gyors észjárásúak. Helyénvaló így bánni emberekkel? Ez a normális emberi mivolt megnyilvánulása? Egyáltalán nem. Tehát mi a leghelyesebb módja egy ilyen helyzet kezelésének? (Nem kinevetni másokat a hiányosságaik miatt, és tisztelni másokat.) Ez egy elv. Úgy tűnik, hogy ezt valamennyire megértettétek. Tehát hogyan bánik Isten az emberekkel? Istent nem érdekli, hogy az emberek hogy néznek ki, hogy magasak vagy alacsonyak. Ehelyett azt nézi, hogy a szívük jó-e, szeretik-e az igazságot, szeretik-e Őt és alávetik-e magukat Neki. Ez az, amire Isten az emberekkel szembeni viselkedését alapozza. Ha az emberek is meg tudják ezt tenni, akkor képesek lesznek tisztességesen és az igazságalapelveknek megfelelően bánni másokkal. Először is meg kell értenünk Isten szándékait, és tudnunk kell, hogyan viselkedik Isten az emberekkel szemben, akkor nekünk is lesz elvünk és utunk arra, hogyan viselkedjünk másokkal szemben. Általában minden emberben van némi hiúság. Ha egy-két dicsérő szóval illetik őket, mindjárt elégedettek lesznek magukkal valamennyire, dudorásznak, és emelt fővel járnak. Ez a Sátán természetének megnyilvánulása. Ha emellett még ítélkeznek is mások felett, és lenézik őket, miféle beállítottság ez? Ez egy ádáz, arrogáns és gonosz beállítottság. Ha az emberek nem ismerik fel és nem látják, hogy milyen rút dolog a romlott beállítottságaik szerint élni, akkor nehéz lesz levetniük ezeket a romlott beállítottságokat, és nem tudják megélni az igaz emberi hasonlatosságot.